Róbert Péter  

Arthur Koestler: Ígéret és beteljesedés

2025.05.03.

 

Arthur Koestler a Joshua könyvek által megjelentetett műve alcímének megfelelően a zsidó állam születésének történetét mutatja be 1917-1949 között. A könyv három részből (könyvből) áll.

A első könyv Háttér címen a születés nehézségeit tárgyalja. Noha a Balfour-nyilatkozat egyértelműen megígérte a "Zsidó nemzeti otthont" az angol politika ezt nem sietett valóra váltani. Pedig a könyv erről nem szól, de a többi háborús fél is kilátásba helyzete a zsidóknak Palesztinát. Még a pogromos cári birodalom is ezzel biztatta a kaukázusi frontra küldött zsidó katonáit. Sajnos ezekben ez első években nem jöttek olyan zsidó tömegek a brit mandátum területére, hogy befolyásolják a helyzetet és ellensúlyozzák a brit tisztviselők arabok iránti rokonszenvét.

1920-ig volt egy halvány lehetőség az arabok beleegyezésének megnyerésére egy zsidó államalakulat iránt, de ők az antant által egyébként megígért nagy arab birodalom mellett - esetleg részeként - tűrték volna meg a zsidó letelepülést, de ez nem jött létre. Ezért az első évek után az arab lakosság ellenséges volt a zsidókkal szemben, ami nem akadályozta meg a földek jó pénzért való eladását. A homokos-köves palesztinai telkek ára nagyobb lett a londoni belvárosinál! Ugyanakkor élvezték a zsidók által hozott civilizációs vívmányokat pl. az orvosi ellátást. Utóbbiak csökkentették a gyermekhalandóságot és emelték az arab lakosság számát, amelyhez hozzájárult a munkalehetőségek miatt a szomszéd országokból érkezők nagy száma. Őket az angolok beengedték, míg a zsidó bevándorlást igyekeztek szabályozni.

Koestler könyve sok adatot tartalmaz az arab szektor gazdasági fejlődéséről! Ennek ellenére a helyi arab lakosság, nagyrészt a szomszéd arab államok hatására, nemcsak a zsidó államalapítást, de a zsidókat mint idegeneket csapásnak tartotta. Merényleteket, pogromokat szerveztek, a zsidó telepesek védekeztek, de az "önmérséklet" (Havlaga/ volt a jelszavuk, még bíztak az angol vezetésben. Mivel a közeledő háború miatt a brit politika nem kockáztatott meg egy tengelybarát arab felkelést és tekintve, hogy a tankok, repülőgépek közel-keleti olajjal és nem a kibucok narancslevével működtek, 1939-ben a brit Fehér Könyv gyakorlatilag lezárta Palesztinát az életüket menteni próbáló zsidók elől.

Sok példát olvashatunk a brit politika aljasságára, még a semleges országokat is gátolták a zsidók befogadásában, attól tartva, hogy ők később Palesztinába vándorolnak. Ennek dacára az ereci zsidók mégis támogatták a szövetségeseket a háborúban, 130.000 palesztinai zsidó jelentkező volt a brit hadseregbe, de közülük csak 30.000 jutott be. Őket is csak gyalogos lövésznek alkalmazták, előkelőbb fegyvernemhez pl. páncélosnak nem!

1945 után, amikor az életben maradtakat nem engedték partra szállni, fordultak a zsidók a britek ellen. A zsidó önvédelem fényes példái szép része a könyvnek!

Nemcsak az arabok, hanem a brit hadsereg ellen is kellett harcolnia néhány százezer zsidó civilnek – és győztek!

Az 1947 novemberi felosztási ENSZ határozatot követően kezdődött a polgárháború, amelyet a függetlenség kikiáltása után az arab államok támadása folytatott. Tisztázatlan okok miatt az arab lakosság nagy része elhagyta a zsidó csapatok közeledtére lakóhelyét, és így kezdetét vette a menekültek problémája.

A kivonuló angolok magatartása két szempontból is ismerős a magyar olvasó számára: minden épületet, berendezést megrongálva hagynak el és rengeteg kincstári holmit – még fegyvert is elkótyavetyélnek magánszemélyeknek. Idősebb korosztályunk bizonyos hasonlóságot fedezhet fel a rendszerváltás utáni szovjet csapatkivonásokkal. Megdöbbentő a párhuzam!

Ekkor Koestler saját élményeit örökíti meg, a még egyenruhátlan, de hősiesen küzdő izraeli hadseregről és az egész "tárgyilagos háborúról". A látottak mellett hagyományos elemzést is ad a brit Palesztina politika ellentmondásairól a Balfour-deklarációtól kezdve.

"Közelről" a címe a második könyvnek , amely személyes élményeit tartalmazza az 1948-49-es Függetlenségi Háború idejéből. Szinte haditudósító lesz belőle, az események leírása eleven és megragadó.

A "Tárgyilagos háború" az eseményekről igyekszik szárazon írni, de döbbenetes olvasni az értelmetlen arab pusztításról (elfoglalt kibucok állatait , gépeit is megsemmisítik) vagy a Latrunnál az angol tisztek vezette Arab Légió ellen harcolva elesett frissen bevándorolt fiatalokról beszámolóit.

Bizonyos pontatlanságok előfordulnak az adatoknál pl. Jeruzsálemnél 700.000 arab lakost említ, de az ostrom leírása lélegzetelállító, utal arra, hogy a keresztény kegyhelyek megkímélése miatt nem foglalták el az izraeliek az egész várost. Nem hallgat a frissen született országot megosztó pártoskodásról, az Altaléna hajó tragédiájáról sem.

Rengeteg kiválósággal beszélget: Ben Gurion, Mose Sarett, Begin, a fotós Capa, de sok egyszerű izraeli is bizalmára méltatja. Sorra veszi a kialakuló intézményrendszert, az iskolatípusoknál bizonyos hasonlóságokat fedez fel pesti elemi iskolai emlékeivel.

Egész más jellegű a "Harmadik könyv"amely címének ("Távlatok") megfelelően Izrael jövőjét firtatja, de a meglevő társadalmi-politikai szerkezet alapján. Szakszervezetek, pártok alapos megjegyzése dicséri nemcsak a szerző ismereteinek mélységét, éles logikáját, de vonzó stílusát is.

Külön foglalkozik a héber kultúra újjászületésével, megállapításai gyakran eredetiek, javaslatai pl. a latin betűs írás bevezetése .gyakorlatiasak. Megjósolja, hogy az ultraortodoxok később problémát fognak jelenteni.

Epilógusában a zsidó állam és a világzsidóság kapcsolatát méltatja, komoly filozófiai szinten.

Ungvári Tamás záró tanulmánya méltatja Koestler írói tevékenységét, különös tekintettel a palesztinai szálakra. Ő zsidó, magyar és európai volt, mindezekkel együtt mindenképpen nagyot alkotott.

Ez a könyve is méltó többi munkájához!