Róbert Péter

Így kezdődött…

Jakab Attila könyve

"Az ország békéjét és nyugalmát és biztonságát szolgálja"
A magyarországi egyházi sajtó a zsidótörvények idején (1938-1942)

2023.04.24.

 

 

Jakab Attila

Jakab Attila történész új könyve a holokauszt eddig sokat vitatott de kevésbé kutatott fejezetével , a keresztény egyházak magatartásával foglalkozik. "Az ország békéjét és nyugalmát és biztonságát szolgálja" A magyarországi egyházi sajtó a zsidótörvények idején (1938-1942) című munka korábbi ismereteket összegezve új tényeket is mond az olvasó számára. Fontossá teszi, hogy a tárgyalt történelmi korszakban az egyházaknak nagyobb szerepe volt a közéletben, különösen a közvélemény formálásában. Vonatkozik ez Magyarországra is, a két háború közötti un. "keresztény kurzus" alatt a kormánypártok, illetve a tőlük jobbra lévő csoportok egyaránt a "keresztény-nemzeti" elnevezést használták.

Darányi Kálmán

 

Sajnos a keresztény jelző esetükben nem hitbuzgóságot, hanem különböző mérvű antiszemitizmust jelentett! A 20-as évektől így volt és 1937-ben Darányi Kálmán miniszterelnök szegedi beszéde – amellyel a könyv kiemelten foglalkozik már a "zsidókérdés" megoldását ígérte. Vizsgálja az előzményeket is, külön fejezetet szentel a numerus claususnak, utalva Prohászka Ottokár szerepére annak megszületésben.

 

Továbbiakban nemcsak a nagy napilapokat mint az Új Nemzedék szemlézi, hanem a kisebb ,helyi egyházi sajtótermékeket is, amelyeket a hívek szívesen olvastak. A nagy feladat, az információ bősége ellenére nem marad alul, nem vész el a cikkek tömegében, jó szemmel válogatja ki a lényeges szövegeket. Alaposságát bizonyítja a tetemes (a könyv ötödét kitevő) függelék. Nemcsak újságokból merít, találunk szép számmal nem megjelent véleményeket is, pl. Radnóti és felesége, Gyarmati Fanni naplóbejegyzéseit, leveleit. Különböző javaslatokat tesznek zsidók számára, meglepő módon az ókorban hétévente szokásos adósság-elengedés felújítását is ajánlja a Mindszenty által szervezet értekezlet.

 

Mai szemmel furcsa, hogy milyen nagy figyelmet fordítanak egyházi részről a kikeresztelkedett zsidók kérdésére, talán mert nagyon megnőtt a számuk. Többnyire nem segítenek problémáikon, keresztényi türelemre intik őket, gyakori a történelmi párhuzam a szintén üldözött első keresztényekkel. Később már a vegyesházasságok is szóba kerülnek, van aki meg akarja tiltani. Megjelenik a "félvér" kifejezés gyermekeikre, akiknek szintén nem sok jót ígérnek.

Ravasz László

Noha egyházi oldalról általános az első két zsidótörvény lelkes fogadtatása, hamar megjelennek a mérsékeltebb hangok. Vitatkoznak a következményekről, a felmerülő problémákról. Ravasz László ref. püspök már 1939. januárjában enyhítést javasol. Ez azért érdekes mert a törvény tárgyalásakor ő eléggé zsidóellenes beszédet tartott a képviselőházban. Igaz, hogy egy szóbeli történet szerint amikor valaki a folyosón úgymond elsőnek gratulált e beszédhez ő válaszul fanyarul megjegyezte: "Csak másodiknak gratulálhat. Elsőnek az ördög gratulál ahhoz, hogy ezt elkezdtük!"

A lapok hirdetései mindig tükrözik a kor hétköznapjait. Az Új Nemzedék 1939 júliusában egy szemfüles vállalkozó a Nyugatinál felszólítja a közönséget: "Aki őskeresztény, készüljön fel annak bizonyítására!" Ehhez fotokópiákat készít és az illetőket, ha kérik "motoros küldöncével díjtalanul haza is szállítja". Nagy forgalma lehetett mert nagyon sokaknak okozott nehézséget felmenőinek esetleges zsidó származása. Megkezdődik az íratok hamisítása. Már 1942-ben letartóztatnak egy református lelkészt, aki 400, de gyanú szerint 2000 keresztlevelet állított ki. A felháborodott cikk megjegyzi: "Főleg Szlovákiába csempészték ki ezeket az okmányokat olyanoknak aki az ottani zsidó-kitelepítések hatálya alól akarták magukat kivonni". Mivel a szlovák bábállamból ekkor már Auschwitzba deportáltak a Wekerle-telep derék papja talán az első volt az egyházi embermentők sorában!

Könyve végén a szerző nemcsak sok jegyzetet ad, de közli a parlamentben helyt foglaló egyháziak listáját. Közülük sokan tollukkal szerepelnek a könyv lapjain.

Gergely Jenő

 

 

A könyv elolvasása után megállapíthatjuk, hogy néhai Gergely Jenő professzor munkái óta nem született ilyen kiváló könyv az egyházak történelmi szerepéről!