Róbert Péter  

Nyáry Krisztián: Itt kávéztak ők írók, művészek és kávéházaik

2025.07.16.

 

 

Nyáry Krisztián új könyve az eddigi tizenöthöz hasonlóan nagy örömet okoz olvasóinak. Ahogy elődei, ez a Corvina Kiadónál megjelent kötet is írók és művészek életével, munkásságával foglalkozik, ahogy címe közli: "Itt kávéztak ők írók, művészek és kávéházaik". Mint ahogy előszavában utal rá, nem a magyar kávéházak kultúrtörténetét írja meg, ezt már megtették általa említett kiváló szerzők. Munkája az odajáró irodalmárok és képzőművészek kávéházi kötődését, kapcsolatait, szokásaikat tárja fel, menti meg az utókornak.

Nem célja vagy fő szempontja a kötetnek, de gyakran megjelenik lapjain a zsidóság, akár a tulajdonosok, akár a vendégek vonatkozásában, de nem is lehetne másképpen az utolsó két évszázad bármelyik valamennyire is jelentős helyszínének bemutatásánál. Már a XIX. század derekán a Kammon, majd a Kávéforrás kávéházba járó irodalmi körbe tartozik Dóczi Lajos –akit a szerző még soproni németnek tart -, Ágai Adolf „a legfiatalabb márciusi ifjú” és sok hitsorsosuk.

Dóczi Lajos

Ágai Adolf

Korona kávéház

A Korona kávéházat - Kiss József és Heltai Jenő kedvenc helyét – Singer Károly vezette, aki később Somossy néven az első magyar orfeumot alapította, Drechsler Béla édesapja, aki még pálinkamérőként kezdte már fia fényes kávéházának kártyaszobájában halt meg. Steuer Gyula és Sándor öccse modern kávéházakat nyitottak, pl. a Múzeum körúton a Fiumét, ahová Bródy Sándor és a Szomory testvérek is szívesen jártak. Több szempontból első volt ez a kávéház: éjjel-nappal nyitva tartott, kulcsát Rákosi Viktor mint vendég a hóba dobta és itt volt a fővárosban az első szellőzőberendezés.

Kiss József

Heltai Jenő

Somossy

Steuer Sándor

Bródy Sándor

Rákosi Viktor

Tulajdonosa, Steuer Gyula úgy látszik szerette az Adriát, mert másik kávéházának az Abbázia nevet adta. Itt üldögélt Eötvös Károly, "a Vajda" ahogy becézték a tiszaeszlári per védőjét, később képzőművészek és újságírók is szívesen tanyáztak törzsasztalainál, Donáth Gyula a Turul-szobrok alkotója még össze is verekedett kollegájával, de inkább Iványi-Grünwald Béla volt aki rangot adott a helynek.

Eötvös Károly

Donáth Gyula

Iványi-Grünwald Béla

Abbázia kávéház

Vázsonyi Vilmos az első zsidó vallásúnak megmaradt miniszter márványasztala mellől politizált, verset is írt hozzá. Zsolt Béla a nagy publicista még 1945 után is visszatért asztalához, de a népi demokrácia a többivel együtt az Abbáziát is bezárta.

Vázsonyi Vilmos

Zsolt Béla

60-as években bisztró lett, már nem volt a régi, de Rodolfo és Gábor Miklós azért szerették. Az Andrássy úton volt a Palermó, ahová Molnár Ferenc, Bródy Sándor és Szép Ernő beszélgetett Adyval, de a festők is szerették.

Rodolfó

Gábor Miklós

Molnár Ferenc

Bródy Sándor

Szép Ernő

Ady Endre

Nagy irodalmi viták voltak, Hatvany Lajos és Osvát még kardpárbajt is vívott ! Szomaházy István író – aki származása ellenére inkább dzsentri igyekezett lenni – egyik látogatásáról érdekes anekdotát közöl a könyv.

Hatvany Lajos

Osvát Ernő

Szomaházy István

Japán kávéház

1942-ben Brazil lett a neve, sok szépíró járt ide, Zelk Zoltán nagyon szerette. Szemben a Japán kávéház ma már Írók Boltja, de őrzi az idejáró írók, költők és képzőművészek emlékét. Sokan voltak akik a helyi specialitás, a „javító kávé” mellett üldögélve vitatkoztak kulturális kérdésekről. Kraszner Menyhért nagyon pártolta a szűkölködő fiatal tehetségeket, pedig József Attila még a magával hozott szalonnát és kenyeret ebédelte a márványasztalon. Rejtő Jenő már jól keresett de nem tudott bánni a pénzzel, Zelk Zoltán szívesen járt ide -is.

Zelk Zoltán

Kraszner Menyhért

József Attila

Rejtő Jenő

Centrál kávéház

Szinte az összes jelentős író megfordult a Centrálban, Kiss József Hajóhíd becenevű asztalától évekig szerkesztette Hét című lapját, 8 éven át „Nyugat zsúrra” jöttek keddenként Molnár Ferenc és a többiek. Rossz idők következtek, de a háború után az Újholdat még itt szerkesztették. 1949-ben bezárták, napjainkban ismét üzemel.

Bristol kávéház

Nem messze tőle a már említett Nyugat a Bristolban született, ide már nőírók mint Lesznai Anna is jártak. Ír a könyv a hely dizőze Sólyom Janka szerelméről, amely József Attila utolsó boldogsága volt. Szállodaként az intézmény 1969-ig működött, Kertész Imre is kedvelte.

Lesznai Anna

Sólyom Janka

Newyork kávéház

A kávéházak metropoliszának nevezi a New Yorkot, amelynek Molnár Ferenc volt a királya. Steuer Sándort a tulajdonában lévő más kávéházaiból követték kedvelt írótársaságai, akik a fogyasztásban előnyöket kaptak. Háború alatt törzsközönsége nem látogathatta, pedig sokan saját székeiken ülhettek volna, ui. az elkobzott zsidó bútorokat itt raktározták. Később évekig sportszeráruház volt a helyén, de 1954-ben Hungária néven újra megnyílt, és ahogy Heltai Jenő üdvözölte: "Itt-ott megőrzött valamit a régi New-York díszeiből."

Vas István

 

 

Mélyvíznek nevezett részén újra megjelentek írók-költők, talán Vas István lett a központja az újrainduló irodalmi központnak.

 

Baross kávéház

A józsefvárosi Baross kávéház egyik törzsasztala Balszélfogó néven bekerült a magyar kultúra történtébe: Mikszáth itt szerkesztette lapját, az Országos Híradót, Hevesi Sándor rendező valóságos előadásokat tartott színészeknek, főleg Ódry Árpáddal vitatkozott, de festők, építészek és mások is ültek ennél az asztalnál, a kávéházat Kosztolányi is megörökíti.

Hevesi Sándor		Ódry Árpád

Hadik kávéház

Karinthy Frigyes

Gyakran beszélgetett itt Karinthy Frigyessel akinek a budai Hadik volt a törzshelye, ahová felesége Böhm Aranka szoktatta be Jelenléte valóságos irodalmi klubbá tette az eredetileg a szomszédos laktanya tisztjeinek szánt kávéházat, ahol a kor szinte minden jelentősebb irodalmára megfordult. Néhány évtized szünet utána ma újra működik, irodalmi előadások is vannak benne.

Böhm Aranka

Philadelphia kávéház

A budai kávéházak is bekerülnek a könyvbe, mint a Philadelphia - ahogy becézték a Fila, az Alagút utcában, ahol Szabó Dezső töltötte délutánjait. Ady Endre néha a kártyaszobában maradt reggelig , de azért megszervezte Octavian Goga román költő, későbbi miniszterelnök itteni vacsoráját, amelyen az ünnepelt magyar nótákat énekelt. Kosztolányi, Szabó Lőrinc, Márai Sándor és Déry Tibor is szívesen járt ide. Ma toronyház van a helyén.

Szabó Dezső

Octavian-Goga

Szabó Lőrinc

Márai Sándor

Déry Tibor

Gresham kávéház

Békeffy László

Az egykori Gresham nemcsak kávéház volt, kabaré és művészeti társaság is működött a szép szecessziós épületben, az előbbinek még politikai szerepe is volt, olyannyira hogy Békeffy László konferanszié börtönbe is került miatta. Meg kell mondani, hogy pár évvel később a házban működő Magyar- Amerikai Olajipari Rt. vezetői jutottak Rákosi börtönébe.50-es évek végétől itt működött először Wurlitzer Budapesten, nagy vonzerőt gyakorolva a kor fiatalságára.

 

Bucsinszky kávéház

Nagy Lajos

Sokban különbözött az irodalmárok törzshelyeitől a nagykörúti Bucsinszky kávéház. Vanek úr volt az első tulajdonos, majd Frankel Henrik Angol kávéháza üzemelt itt, de igazi fellendülését Bucsinszky Lajos, a „kaszinókirály” alatt élte. Modern berendezése vonzotta a művészvilágot és a tollforgatókat egyaránt, Nagy Lajos egész regényt szentelt törzshelyének. A tulajdonos fia, Tivadar viszont nyilas lett – szokatlan módon a pesti kávéházak világában. Ez nem zavarta abban, hogy az argentin fővárosban nyitott kávéháza alaptőkéjét zsidó emigránsoktól szerezze meg!

Simplon kávéház

A híres Simplon – alagúttól kapta a nevét a Népszínház utca sarkán az a kedvelt kávéház, ahol a tulajdonos unokája Rátonyi Róbert is szaladgált gyerekkorában. Jellemző a sajtó kávéházi kapcsolataira, hogy amikor egy későbbi bérlő összeveszett a Népszavával, a bérlő belebukott a bojkottba. Utódja okult ebből és újságírók, művészek találkozóhelyét alakította ki itt. Kassák, Zelk Zoltán és sokan mások beszélgettek asztalainál a közeli Nemzeti Színház tagjaival. Amikor Szimpla néven eszpresszó lett belőle már sokan elmaradoztak – ma már a tömegétkeztetést szolgálja.

Rátonyi Róbert

Kassák lajos

Belvárosi kávéház

Pap Károly

Századeleji megnyitásától hosszú ideig előkelő nagypolgári jellegű volt a Belvárosi Kávéház. Nem voltak irodalmi törzsasztalai , bár később újságírók szívesen jártak ide. Állandó vendége volt viszont Pap Károly, a két háború közötti zsidó irodalom nagy alakja, később halottja. Noha az ostrom után elsőnek nyitott ki (Budán még lőttek!), az államosítás után bezárták és csak 1956 tavaszán indult újra. Az összeverődött író-művész társaságnak egyaránt voltak urbánus és népi tagjai. Fogyasztani keveset szoktak, ezért kiüldözték őket és a kávéház étteremmé alakult.

a volt Luxor kávéház

Az irodalmi kávéházak utolsó mohikánjaként említi a szerző a Szent István körúti Luxort, amelynek hírnevét Szomory Dezső alapította meg. Az ünnepelt író előkelő gesztusai ellenére anyagi gondokkal küszködött és a Luxorban ingyen kapta a feketét és olcsóbban a vacsorát. Viszont sokan az ő kedvéért jártak ide, főleg írók és költök, kezdve Radnótin aki ifjúkorában a házban lakott és József Attilán, aki végül már zavartan viselkedett. Nem kerülte el ez a kávéház sem az államosítást, 1953-ban ugyan újranyitott, de pingpongasztalok is voltak benne. Csak 1957-ben lett újra éjfélig nyitva tartó kávéház, TV-készülékéket is kapott, nem kellett székkel a kézben a szomszédba menni esténként. Újra jöttek művészek (először Kassák Lajos) és irodalmárok , egy részüket 1956 után a börtönökből engedték ki. 60-as évektől Kertész Imre is itt töltötte estéit, míg 1974-ben a kávéház bisztróvá alakult. Törzsközönsége elszéledt, míg negyedszázaddal később rangos képzőművészeti galéria nyílt a helyiségben. Ismét kulturális szintér lett a Falk Miksa utca sarkán!

Szomory Dezső

Kertész Imre

Nyáry Krisztián könyve közel hozza az olvasóhoz a kávéházba járó értelmiségit és ehhez hozzájárulnak a jól megválasztott versek és írások , amelyek az egyes fejezeteket elválasztják (összekötik?). Szerzőik az adott kávéház vendégeik közül kerülnek ki, a téma általában innen származik. Ez vonatkozik a kötet jól megválasztott képeire, amelyek jól kiegészítik az egyes szövegrészeket. Vannak köztük ismert művészek alkotásai, korabeli fényképek ma már eltűnt helyszínekről, a könyvben említett személyek portréi, karikatúrák – minden ami érdekes!

Terjedelmes függelék segít a tájékozódásban és az esetleges kutatásban – amihez a könyv nagy kedvet csinál! Alaposságára jellemző, hogy 10-12 oldalas fejezethez 20 hivatkozás is járulhat, külön csoportosítva a kötetben szereplő irodalmi művek forrásait.

Nagyon ajánljuk Nyáry Krisztián könyvét, lebilincselő olvasmány lesz kávéházba járóknak és nem járóknak egyaránt!