Róbert Péter  

23 - Nagy budapesti kerülethatározó

2025.12.16.

 

Inda Press Bp. 2025. 767 p.

Szerzők: Fári Kata, Fürdős Zsanett, György-Urbán Cintia, Nagy Zsófia, Nemes Nóra, Wágner Gábor

 

A We Love Budapest szerkesztőség új kiadványa – elődeihez hasonlóan szórakoztató módom mutatja meg fővárosunk érdekességeit. Noha sem összefoglalásként, sem az egyes kerületekben nem taglalja külön a zsidóság szerepét történetét, viszont egyes épületeknél, helyszíneknél, ez kihagyhatatlanul megtörténik. Az alkotók, építészek, tulajdonosok, vagy lakók nevei önmagukban is sokatmondóak, annál inkább, mert Budapest fejlődésében, kialakításában közismert a zsidó polgárság szerepe! Nagy érdeme az 1950-ben a fővároshoz csatlakozott külső kerületek vizsgálata és leírásának beillesztése.

A terjedelmes kötet újszerűen kezeli a helytörténeti témát. Szinte monografikusan kitér a városi - 1950 előtt külső kerületekben még községi - lét különböző formáira, területeire, minden esetben ügyelve a könnyen érthető, olvasmányos megjelenítésre. Sorra veszi az egyes kerületeket, múltjukat és jelenüket, a Vár emlékei és a Viziváros csodái éppúgy helyet kapnak benne, mint a Belváros szépségei vagy a körutak környéke. Olvashatunk a megújhodott budavári zsinagógáról, de nem ír a Budapest területén földesúri védelem alatt századokig egyedül létezett népes zsidó közösségről. Az 1950-ben csatlakozott, azelőtt önálló településekről olyan részleteket közöl, hogy pl. az Újpestet birtokló Károlyi grófnak Peruban kávéültetvénye volt, de hallgat a települést alapító Löwi családról.

Persze ez viszonylagos, hiszen az V. kerület, amely ma Budapest szíve is, külváros volt valamikor, a VI. és a VII. kerület, az egykori Teréz- és Erzsébetváros egyaránt adtak otthont kultúrának és kereskedelemnek, a volt mezőgazdasági területen utcák sorakoznak, kávéházakkal. 3 sorban említi a Duna- part cípőit, de nem a kivégzettek származását, amely haláluk oka is volt. Erős a zenei élet, a ”lisztokrácia”, a Vasvári utcai zsinagóga is megkapja a maga 3 sorát.

A VII. kerületnél viszont bővebben találunk anyagot az egykori zsidónegyedről, különös tekintettel a későbbi szomorú időkre. A Józsefvárosban volt „mágnásfertály”, ahol még a kapualjakat is művészi alkotások díszítik, de nyomortelep is. Lakóinál szól „izraelitákról”, különös tekintettel a Teleki térre, de kihagyja az immár egyetemmé vált Rabbiképzőt.

Gyárnegyed volt a Ferencváros, az egykori Zentfalva, de szereppel bírt a főváros élelmezésében és talán ezért is sportnagyhatalom. A Pávai utca zsinagógában ma a Holokauszt emlékmúzeuma van. Kőbánya mindig szesszel várta a főváros lakóit, csak szőlőit a sörgyárak pincerendszere váltotta fel, de nagyon szép az egykori zsinagóga és a „felbecsülhetetlen építészeti kincseket rejtő” zsidó temető.

A XI. kerületünk, Új Buda, az egykori Szentimreváros lakossága a lakótelepekkel nagyon megnőtt. A Millenniumkor mulatónegyed is volt itt, de az „Új Konstantinápoly” nem bírta ki az akkor még mocsaras Lágymányos szúnyogfelhőinek támadását. Az 1936-ban épült utolsó budapesti zsinagóga mára újra imahely lett.

Szomszédja a XII. kerület, megfelel nevének, Hegyvidék. A filoxéra pusztította ki szőlőit, ekkor vált villanegyeddé. Tulajdonosaik közül valószínűleg sokan lehettek vagyonos zsidó polgárok, nem tudjuk a névsort, de az ismertetés utolsó fejezete Sötét idők címmel állit emléket Kun páter kórházi áldozatainak és a svábhegyi német Gestapo parancsnokság foglyainak, ahol Karády Katalint is kínozták.

A XIII. kerületben Angyalföld Új-Lipótvárossal egyesítve iroda és lakóházak területe, utóbbiról „meghatározónak tekintik a környék zsidó identitását és annak kulturális leágazásait”. Ennek kapcsán ír a védett házakról és az embermentésről is.

Zuglót parkjai és a sok kert miatt „Pest Budája” néven is emlegetik, 8 városrész egyesült benne, Vajdahunyad-vára és környéke mindenki előtt ismert és kedvelt. Itt található a világ egyik legrégibb állatkertje, és Európa legmélyebb artézi kútja. Annak idején a Zsidó Gimnázium épülete Budapest legmodernebb iskolája volt.

Nincs egységes neve a XV. kerületnek, hiszen Rákospalota,Pestújhely és Újpalota egyesülnek benne. Megtudhatjuk, hogy a 30-as években még 3.000 felett volt a zsidó lakosok száma, sajnos sorsuk megegyezett vidéki testvéreikkel. Zsinagógájuk viszont legújabban visszanyerte eredeti szent hivatását.

A XVI. kerületet kertvárosként tárgyalja, 5 falu olvadt össze a Szilas-patak mentén, sok szépséget tartogatva az útókornak. Mátyásföldi villák, az első repülőtér – amelynek ürgéit is megszámlálta – és a „cinkotai rém” tettei egyaránt ide tartoznak.

Sokan nem tudják, hogy a XVII. a főváros legnagyobb területű egysége, amely magasabban fekszik a Gellérthegynél. Rákosmente kastélyai szomszédságában munkások lakásai voltak, nyaralótelepét zeneművészek is kedvelték. Erdős Renée írónő 1944-ben villáját elhagyva ezen a vidéken bujkált. A rákoshegyi zsinagógát ma a baptisták használják, pedig még a háború után még működött a hitközség (kevesen tudják, hogy Gózon Gyula kedvelt színész volt az elnöke!).

A XVIII. kerületünkben a főúri birtokok lakótelepekre változtak, viszont a XIX. kerület (Kispest) Wekerle-telepe már a század elején munkásoknak adott megfelelő otthont, gyárai és sportmúltja egyaránt híresek.

A XX. kerületünk, Pesterzsébet, a Tanácsköztársaság alatt Leninváros volt. Vízközeli település, s ez sok előnnyel jár.

Belőle szakadt ki a régi Gubacs helyén épült Soroksár, Budapest legifjabb, XXIII. kerülete. Sok vízimalom őrölte itt a híres soroksári kenyér alapanyagát. Csepel (XXI. kerület), zöldövezetből lett iparváros, de Weisz Manfréd nagyüzeme már a múlté! Kevésbé ismert gazdag történelmi múltját is megismerhetjük a könyvből!

Budafok „pezsgőváros” az egykor még szintén sváb lakosságú Nagytéténnyel alkotja a XXII. kerületet. Az itt bányászott kövekből épült a pesti házak egy része.

A kötet nemcsak tartalmas, de illusztrációival a szemnek is sok örömet nyújt nemcsak a fővárosi, hanem másutt lakó olvasóknak is!