Róbert Péter

Lemberg, Galícia fővárosa

2022.11.02.

 

 

Szunyogh Szabolcs az Aura kiadó gondozásában megjelent új könyve nagyon megfelel címének. A sok név közül melyet ez a város hordozott történelme folyamán ez a legismertebb, történelmi emlékeink hozzá fűződnek. Hátlapján az alcím „kultúrtörténet és városkalauz” minősíti műfaját, az olvasó mindkettőt megtalálja benne.

Megtudjuk az elején, hogy apósáról, a magyar IV. Béla király és Batu kán között manőverező Danilo fejedelem fiáról, Lev herceg fiáról elnevezett város mindig multikulturális volt, ahol háromnegyed évezred során békésen éltek együtt népek és vallások, de külső támadóktól egyikük-másikuk gyakran szenvedett. Pedig a várost gyakran érték ilyenek, még a török is ostromolta, az első világháborúban gazdát cserélt.

Pogány József

 

 

Erről Pogány József –a későbbi politikus - hosszan írt első világháborús riportkönyvében, amelyre a szerző is hivatkozik.

 

 

A könyv öt részre oszlik, ezeket a fejezeteket sétáknak nevezi. Valóban azok, élvezetes körutak egy szép és titokzatos városban. Ukrajna második fővárosa elbűvöli a látogatót szép házaival, hangulatos utcáival , templomaival, kedves vendéglőivel, gazdag múzeumaival.

Sztyepan Bandera

 

 

Sok az ellentmondás, zsidó emlékhelyek és Sztyepan Bandera a németek oldalán (is!) harcoló ukrán nacionalisták vezérének szobra egy séta keretében ismerhető meg.

 

 

Láthatjuk a törököt Magyarországról kiverő Sobieski János király szobrát, de elődje, Korybut Mihályét is, mindketten szerepelnek Jókai Egy asszonyi hajszál című regényében, utóbbi nagyon kedvezőtlenül.

A zsidó temető helyén ma ócskapiac van, az újkori zsidónegyedben sem laknak már tisztes zsidó polgárok, de a könyvben részletesen olvashatunk érdemeikről. A szerző minden nemzetiségről ír, lengyelek, ukránok történelme, kultúrája megkapja a megillető helyet ahogy a város történetében is.

Paloták, templomok a város ékességei, melyeknek történetét színesen írja le. Legtovább a lengyel király uralma tartott, de a város arculatára, jellegére a majd másfél százados osztrák uralom inkább rányomta bélyegét. Egyébként Mária Terézia azzal az indokkal szerezte meg Galíciát, hogy a terület Halics és Lodoméria néven a középkorban időnként a magyar királyok birtokában volt. (Koronázási titulusként is szerepel ahogy Jeruzsálem is!)

Mindenesetre a Habsburgok alatt kapott a zsidó lakosság jogokat, fontos szerepet a város életében. Ők alkották relatív többséget, utánuk a lengyelek következtek, sokkal kevesebb ukrán élt itt, noha 1919-ben itt kiáltották ki a független Nyugat-Ukrajnát.

Jellemző módon ekkor mindkét harcoló fél pogromot rendezett!

Más nemzetiségekről is olvashatunk, különösen az örmények voltak jelentősek, laktak itt magyarok is, a szerző gondosan felkutatja nyomaikat. Sajnos a második világháború alaposan megváltoztatta az etnikai összetételt! A lengyeleket a németektől szerzett területekre telepítették, az örmények nagyon megfogytak de legrosszabbul a zsidók jártak. Szörnyű emlékeket idéz az ukrán pogromok és a német deportálás említése, amelyek szinte teljesen elpusztították a város nagy múltú zsidó közösségét.

Később a szovjet korszak sem törekedett emlékük megőrzésére – az utolsó zsinagógát 1962-ben zárták be – de a rendszerváltás után változott a helyzet. A maroknyi túlélő megpróbálta megteremteni a szekuláris és vallási élet lehetőségét. Nekik köszönhetően - bár zsidók alig élnek a városban - jelenlétük nyoma sokhelyütt megtalálható.

Szunyogh Szabolcs elismerésre méltó felkészültséggel és kitartással kutatta fel ezeket az emlékeket, alapos magyarázattal kisérve. Pedig néha csak egy megmaradt jiddis felirat vagy egy mezüze helye a falon utal a meggyilkolt tulajdonosokra. A könyv nagy alapossággal mutatja be Lemberget, kronológiát, sok adatot közöl, de ez nem megy olvasmányossága rovására. Érdekes történetek, személyi vonatkozások teszik kellemessé a bőven tálalt ismeretek elsajátitását.

A Függelékben a lembergi hírességek életrajza mélyíti el ismereteinket, majd egy lembergi viccgyűjtemény búcsúztat el vidáman ettől a gyönyörű várostól.

Kedvet csinál – az egyelőre a háború miatt sajnos nem időszerű – városlátogatásra!