Róbert Péter

Címlapon Magyarország

2022.03.05.

 

Az újság egyik legfontosabb része a címlap, feladata a közönség - a lehetséges olvasók - első érdeklődésének megragadása. Hírérték és aktualitás találkozik rajta az adott lap témakörével, irányultságával. Egyeznie kell a már meglévő olvasók ízlésével is. Ez az oka annak, ha a címlapra jelentős események, fontos helyszínek kerülnek. Nos, noha Magyarország nem tartozik a nagy államok közé, igen gyakran szerepelt és szerepel a világsajtó címlapjain! Ez nem mindig kellemes dolog, mert gyakran szomorú történelmi események adták a hátteret, de a magyarság megismerése erősödött általa.

A TranzPress Kft. nagy és szép feladatot vállalt a Címlapon Magyarország kötet kiadásával és gondozásával, az alcím is jelzi, (Hazánk története a nyugati sajtó tükrében) hogy általános históriai és sajtótörténeti problémákkal kell szembenézni a szerzőknek. Elolvasva a könyvet örömmel állapíthatjuk meg, hogy sikerült!

Szalay-Berzeviczy András nemcsak a kötetbe vezeti be az olvasót, hanem a Nyugat magyarságképébe is. Fontos a képanyag, az 1903-as véderővita hevében összetört parlamenti ülésterem Londonban is szenzáció, az olasz lapon Bethlen István mellett Balbo, a híres légimarsall látható, neve kiírása nélkül. Mivel a nyugati sajtót nem zavarta a magyar numerus clausus törvény, nem címlapot csak egy rövid hír fényképét közli róla. 1956 forradalma viszi Magyarországot a világlapok élére! Sajnos, mivel ez a rész önmagában is egy tanulmány, megállapításai néha ellenkeznek a fejezetekben kifejtettekkel.

Hermann Róbert sajtótükre a szabadságharctól a kiegyezésig német, angol és francia címlapokon mutatja meg a kor nevezetes alakjait. Kossuth a főszereplő, az egyiken lovon és kezében görbe karddal ábrázolja. Mivel akkor még fotó nem lévén, gyakran a valóság torzul pl. Buda elfoglalásakor a főalak Görgey nem is hasonlít. Viszont a magyar sereget népfelkelők és reguláris katonák összességeként mutatja be. Egybeveti a cikkeket a történelmi valósággal, amely nem mindig jelenik meg bennük.

Ifj. Bertényi Iván a kiegyezés utáni félévszázadot tekinti át. Felhívja a figyelmet a Bécsben tevékenykedő magyarországi születésű újságírókra, mint Silberstein Adolf,vagy Falk Miksa. A New York Times 1867-es címlapja ad hírt a magyar kormány által előkészített zsidó egyenjogúsításról. Persze vannak álhírek is: a világ első illusztrált hetilapja, a Illustrated London News Tisza Kálmánról azt írja: „úgy hírlik cigány származású”. Ugyanez a lap 1888-ban részletesen ír a Monarchia hadseregéről, címlapján katonáival. Parlamenti viták, obstrukció is eljut külföldre, nem politikai események közül az ököritófülpösi tűzvész tragédiája színes francia címlapot kap. Előtérbe nyomul a nemzetiségi kérdés, már 1895-ben nemzetiségi kongresszust tartanak, és a háború alatt már megjelennek olyan határok képei,amelyek egyre inkább a későbbiekre hasonlítanak. (Azért ezeken Magyarország még valamivel nagyobb mint a Trianonban engedélyezett!)

Romsics Ignác egy rövidebb, de manapság sokat vitatott időszakot vizsgál, a Horthy-korszak negyed századát. Idéz az államformával kapcsolatos állásfoglalásokból, a numerus claususról egy interjút közöl, amelye Berzeviczy Albert, volt kultuszminiszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke egy svájci zsidó lapnak adott. Trianon sokkolja hazai közvéleményt, de a külföldet inkább a szomszéd országok propagandája befolyásolja. A frank-hamisítási, szombathelyi fegyverszállítási botrányok, a magyar földbirtokosok határon túli földjeiért folytatott optáns-per címlapon tartják a háborúvesztett országot, de a bethleni konszolidáció javítja megítélésünket a világsajtóban. Barátkozás az olaszokkal, címlapon Horthy és az olasz király egy erkélyen állnak – rajz és nem fénykép valószínűleg azért, mert így nem tűnik fel, milyen kistermetű az olasz uralkodó. Az "országgyarapításokat" német lapok üdvözlik, tudják az árát: belépés a háborúba! A magyar honvédség harcai nem döntőek a háború menetére, Voronyezsről nem is tudósítanak.

A kiugrási kísérlet kudarca után az angolszász sajtó már Hitler utolsó csatlósáról ír! Semleges országok sem ismerik el nyilas uralmat, csak a német hivatalos lap lelkendezik Szálasi hatalomátvételén.

Eörsi László az 1945-1956 közötti mozgalmas bő évtized nemzetközi médiaképét vetíti elénk. Inflációval kezdődik, amelynek mértékét angol folyóirat a 20-as évek Németországaihoz hasonlítja. Mindszenty és a többi kirakatper felkelti a nyugati sajtó figyelmét, de nem tudják megmagyarázni a beismerő vallomásokat. Viszont az "aranycsapat" kivívja a világ csodálatát, 1954-es balsikere után már utcai zavargásokról olvashatunk. De mi ez 1956 forradalmához képest, amely a címoldalakra vitte Magyarországot! Ez a legrészletesebb része a könyvnek, rengeteg képpel. A nyugati lapok sok képet közölnek a harcokról, jóslatokat és „hadászati magállapításokat” is tesznek, sok az álhír. A második szovjet beavatkozás után – amelynél az ellenállást túlbecsülik - menekültek történetei és a kádári konszolidáció zárják a fejezetet. Az ún. Kádár-korszak külön fejezetet kap.

Valuch Tibor a korabeli Magyarországnak az idők folyamán változó képét leli fel a nyugati sajtóban, míg az első években a levert forradalommal való szolidaritás, a "magyar kérdés" napirenden tartása volt a jellemző, a 60-as évek elejétől az ország nyitottá válásától már a beutazók nemcsak a lapokból, hanem személyesen is tapasztalatokat szerezhettek a „legvidámabb barakk” életéről. Az 1963-as amnesztia, a korona visszaadása 1978-ban és más kölcsönös lépések enyhítették a feszültséget. Kádár megítélése egyre pozitívebb, csak a 80-as években kezdtek kifáradásáról írni. 1989 "fantasztikus éve" meghozta a változást!

Tölgyessy Péter politikusként közelről látta a következő három évtizedet, amelynek fő kérdését a külső minta követésében vagy a nemzetállami megoldás keresésében látja. Kénytelen megállapítani, hogy a rólunk megjelenő cikkek "alig néhányszor bírnak eredeti magyarázó erővel". Állítását tanulmánya elején meg is indokolja, majd áttekinti a 2020-ig adott tudósításokat. Filozofikus kommentárok mellett sokat idéz a vezető politikusokról adott véleményekből, de olvashatunk a kultúra alakjairól, eseményeiről és sajnos a nagy katasztrófákról (vörösiszap, Hableány) is.

Szokatlanul sokat, majdnem harmadát teszik a kötetnek a függelékek. Szemelvények adnak nagyobb szeleteket ez említett újságokból, külön közli a címlapokat. amelyekből sokat már láttunk. (Ez az ismétlés a fejezetekben is gyakori!)

Terjedelmes bibliográfia könnyíti meg a tudományos felhasználást.

Nagyon érdekes és értékes munka a három éves kutatás eredménye!