Róbert Péter

Moldova György: Az utolsó töltény

2023.08.25.

 

Urbis Könyvkiadó, Budapest, 2004

Moldova György számos regényében megjelennek családi vonatkozások, önéletrajzi elemek, de mindmáig adós maradt eseménydús életének leírásával. Hetvenedik születésnapjára megkezdte bepótolni "adósságát", ámbár ha elolvassuk Az utolsó töltény című könyv két kötetét, az a vélemény alakul ki bennünk, hogy ő valóban ajándékot adott  az olvasónak.

Élete nagyrészt rajta kívül álló okokból lett ilyen eseménydús, ő is leírja a második kötet végén: "...életem eddigi 70 évébe a Sors legalább 700 évre elegendő Történelmet zsúfolt bele."

Nem csoda, hogy csak 30 éves koráig jut el az Urbis Könyvkiadónál nemrég megjelent első két kötet 236, illetve 206 oldalán, felnőttkora -és sikerei - kezdetén búcsúzunk a tulajdonképpen még fiatal, de már sokat megélt írótól.
Micsoda 30 év volt ez Magyarországon!
Adjuk vissza a szót a legilletékesebbnek, az írónak:

"Csak címszavakban felsorolva: láttam a Horthy-fasizmust, a világháborút, a gettókat, a Rákosi-diktatúrát, az 1956-os felkelést, a szovjet páncélosok bevonulását, Kádár János országlását..."
Ezt persze egész korosztálya elmondhatja, de Moldovát kemény fából faragták:
"Többnyire fellázadtam a passzív elszenvedő szerepe ellen, ezért sorsom a Színművészeti Főiskolától a kazánszerelő brigádon, a komlói bányán, az aszódi javítóintézeten és számos más állomáson vezetett át. Hivatásomnál fogva ismertem és ismerem az irodalom és a politika világát is, valaki megtisztelt azzal a megjegyzéssel, hogy én találkoztam a legtöbb emberrel egész Magyarországon."

Könyve címének alcíme: Önéletrajzi töredékek. A főcím, Az utolsó töltény, pesszimista utalás egy vesztett csata katonájára, az alcím csak idő vonatkozásában töredék, mert a mű részletesen vall az író családi indíttatásáról, ifjúkori megpróbáltatásairól, nem hallgatva a magánéleti vonatkozásokról sem.
Egész gyermekkorát meghatározza később is vállalt, e könyvben egyenesen kihangsúlyozott zsidósága.
Nyomorgó családját fokozottan sújtja az egyre erősödő antiszemitizmus. Megízleli a közös zsidó sorsot, a gettó, a hazatérésük utáni ellenséges fogadtatás ismerős a Szent Imre induló című korábbi önéletrajzi ihletésű regényéből, de most első személyben írja meg a történteket.
Zsidó tragédia ez, bár az anyagi körülmények, az Auguszta telepi nyomor talán harsányabb az átlagnál, az apa alkoholizmusa és erkölcstelensége pedig már kifejezetten az asszimiláció felé tett sajátos lépésre mutat. Megkapó a zsidó ifjúsági szervezetek rövid virágzásának bemutatása.

Fiatal értelmiségiként nehezen mozog az 50-es évek politikai útvesztőiben, amelyeket mesterien ábrázol különösen a főiskolai élet bemutatása megkapó.
Már ekkor saját útját járó erős jellem, aminek talán az akkori idők egyik legrangosabb elismerésének a Rákosi Mátyás ösztöndíjnak az önérzetes - szociális helyzete ismeretében teljesen érthetetlen - visszautasítása a legerősebb bizonyítéka.
Vasakarattal képzi magát, rengeteget olvas, régi latin drámákat fordít, jelesre vizsgázik, érdeklődő diák és mellékes jövedelmeiből támogatja szűkölködő családját.

Feltűnnek körülötte azok az egyetemi hallgatók és oktatók, akiket eddigi szokásától eltérően teljes nevűkön említ és akik később nagy szerepet visznek a magyar kulturális életben. Remekül jellemzi őket, de nem hosszabban mint a társadalom elesettjeit, akik iránt valami sajátos, viszonzatlan vonzalmat érez.
Így érkezik el az ország és az ő egyéni életét teljesen felkavaró 1956-os ősz, amelynek jelentőségét a mű beosztása is érzékelteti - vele kezdődik a második kötet. Fegyvert fog, bejárja a forradalmi fővárost, a bukás után elhagyja a főiskolát: kazánszerelőknél lesz segédmunkás, még jobban megismeri az embereket - nem sok öröme telik tapasztalataiban!

Családja másik zsidó megoldást választ, Izraelbe mennek, de az ő segítségével hamar visszatérnek. Nem publikálhat, a Csillag után a Közért Dolgozó című üzemi lappal is megelégedne, de még itt is leállítják regénye folytatásait.

Néhány nehéz év után visszatérhet a szellemi területre: írásai kedveltségén a hivatalos kritika fitymálása sem tud változtatni. 1963-tól javul helyzete és ez az önéletrajzban is tükröződik.

Többet ír érzelmi hátteréről, életformájáról, a pesti irodalmi kávéházak sajátos világáról, barátairól, ellenségeiről, természetesen szerelmeiről - egyik kapcsolatának 17 oldalt szentel.
Ez nagyon olvasmányossá és közelivé teszi a könyvet, hasonlóan regényeihez. A háttérben ott találjuk a harcokat a hivatalos kulturális politikával, amelyeket "ótestamentumi következetességgel" folytat és szinte minden oldalon megjelenik valamilyen zsidó vonatkozás, ami annál érdekesebb mert hangsúlyozza távolmaradását a zsidó közélettől.

Az utolsó háromnegyed évszázad egész történelme megelevenedik a kötetek lapjain. Arcok, magatartások kavarognak, az író gyakran kénytelen idézni a régi mondást: "Minden kofa okos a vásár után!" Kellemetlen tapasztalatok árán szerzett bölcsességek váltakoznak a klasszikus műveltség morzsáival a hatalmas tablón.

Ennyi névnél és adatnál néha előfordulnak pontatlanságok is, pl. Kónya Lajos a Rákosi-korszak ünnepelt költője nem szabó, hanem néptanító volt eredetileg, Csongovai Per Olaf nem a Corvin közi, hanem a Tűzoltó utcai felkelők egyik parancsnoka volt, de ez nem von le a mű értékéből.

2006.02.15