Róbert Péter

Az oktatás hatása egy közösség sorsára
Maristella Botticini - Zvi Eckstein: Kiválasztott kevesek - Hogyan formálta az oktatás a zsidó történelmet?

2022.01.25.

 

Napjainkban egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítunk az oktatásnak, az ismeretek minél szélesebb körben való átadásának. Nem volt ez mindig és mindenütt így. Évezredekig az emberek többsége nem tudott írni – olvasni.

Volt azonban egy nép, amely igen korán felismerte ennek jelentőségét és gyermekeit iskolába küldte. Ők voltak az a kisebbség akik ezt a megszerzett készséget megélhetésük biztosítására fel tudták használni.

	Ezt a címet választotta az a két szerző (Maristella Botticini olasz történész és Zvi Eckstein izraeli közgazdász) akik időutazásra indultak a zsidó múltba, annak megismerésére: Hogyan formálta az oktatás a zsidó történelmet a második szentély lerombolása és a Spanyolországból történt kiűzetés közötti másfél évezredben?
Maristella Botticini		Zvi Eckstein

Élvezetes és tanulságos útjuk eredménye a Napvilág Kiadó gondozásában 2021-ben megjelent könyv. Az olasz professzornő és az izraeli egyetemi dékán 12 éves munkája ötvözte a közgazdasági és történelmi kutatás módszereit, hatalmas mennyiségű irodalmat feldolgozva olasz, amerikai és természetesen izraeli egyetemek, kutatóintézetek támogatásával.

A könyv kezdetén azt vizsgálják, hogy hány zsidó volt és miből éltek ezekben a korokban. I.u. I –VII. században a zsidó lakosság - amely zömében földművelő volt - 5 millióról 1 millióra csökkent. Utána a muszlim uralom évszázadai következtek, a VIII-X. században a zsidó földművesek többsége más megélhetést választ.

A demográfiai visszaesés minden népet érintett a háborúk, járványok miatt, de a zsidóknál a vallás tömeges elhagyása is rontotta a képet. Ez részint – a bizánci fennhatóság alatt - megkeresztelkedésben, részint – az arab hódításnál - a muszlim vallás felvételében jelentkezett. Mivel a zsidó vallási vezetők i.u. 63-ban elrendelték a tankötelezettséget a 6. évtől, az írni-olvasni tudók száma megnőtt és ők már könnyen elhagyhatták a földművelést, folyamatosan csökkent a zsidó parasztok száma.

Helyváltoztatás is történt, Mezopotámia lett a legnagyobb zsidó településterület. A szerzők nagyon szemléletesen mutatják meg az életformák változását, az egyik alfejezet címe pl. Élet egy galileai faluban 200 körül az elmélet prizmáján keresztül.

Későbbiekben sajátságos vonás, hogy éppen a műveltség terjedése rombolja le a földműves életmódot s ezáltal a népi identitás alapjait. Megjelenik az a máshol nem olvasható állítás, hogy jelen esetben éppen a műveltség emelkedése vezetett a nép számbeli visszaszorulásához!

A mezőgazdaságban az írni-olvasni tudásnak költsége van, de (akkor még!) közvetlen termelési haszna nem volt. Viszont az írástudó másutt jobban boldogult.

Mivel a zsidók többsége írástudó lesz, kezdődik az "am hórec" (tudatlan) réteg lenézése majd megvetése. Az alapiskolákon túl megjelennek a Talmudot oktató iskolák, az osztályok létszáma maximum 25 főben szabályozott. Ezek az iskolák nem csak vallást tanítanak, a Talmudban található világi ismereteket (matematika, földrajz, stb.) is nyújtanak – természetesen a kor színvonalán.

Zsidó kereskedelmi társaságok (radaniták) élesztik fel a középkorban hanyatló távolsági kereskedelmet. Az ezredforduló körül a kereskedelemben is korlátozott zsidóság a pénzkölcsönzéshez fordul. Ez már sok írást igényel, jellemző, hogy az üzleti levelek a helyi nyelven, de héber betűkkel vannak írva.

A Szerzők határozottan állítják, nem annyira a más foglalkozási ágakból való kirekesztés, hanem a megnövekedett ismeretekből adódó tájékozottság az oka a pénzügyi területre való átcsoportosulásnak. Eredeti földművelő foglalkozásuk felhagyása együtt járt a városokba költözéssel, ahol könnyebb volt a vallási előírások betartása.

Maga a tanulás felnőtteknek szombaton is engedélyezett, csak az írás nem. Közösség segíti a szegény családok fiainak taníttatását, a tehetőseknél a lányok is tanulnak, de kevesebb ideig.

Tudelai Benjamin

A könyv a legtöbb fejezetben sorra veszi az egyes országokat, valóságos földrajzi körképet nyújtva. Gyakran hivatkozik Tudelai Benjamin zsidó utazó XII. századi munkájára. Az egyes országokban fellelhető különbségeket is jelzi, pl. hogy Németországban a borkereskedelemben érdekelt zsidók kezdtek pénzkölcsönzéssel foglalkozni.

A zsidók pénzügyi fontossága javította helyzetüket, bár az antiszemitizmust kétségtelenül növelte. Az intézményesedést jól szemlélteti az 1244-ben a császár által adott bécsi kiváltságlevél, amely bevallottan "az Ausztriában élő minden zsidó javára" szolgál.

Megjegyezzük, hogy ugyanez a szellem jelentkezik a magyar IV. Béla király 7 évvel későbbi oklevelében is. Persze nem a tiszta humanizmus, hanem a zsidók gazdasági hasznossága vezetett ezekhez az intézkedésekhez.

A zsidó a "kamara szolgája" léténél fogva az uralkodó pénzügyi alkalmazottja volt és pl. a középkori Spanyolország keresztény részén a zsidók adói az állami bevétel 22%-át tették ki.

Nagyon negatív hatással volt Keleten a mongol hódítás, bár zsidókat csak a muszlim országokban érintett. Helyzetük romlásából látszik szoros kapcsolatuk a városi gazdasági élettel. Később rendeződtek a viszonyok, még a papírpénz is megjelent, de a "mongol sokk" hatása végzetes volt, a zsidó közösségek létszáma az elvándorlás és az iszlámra való áttérés miatt lecsökkent.

A könyv utolsó fejezete bemutatja a 15.század végének egyiptomi és levantei zsidó közösségeinek életét, két ismert zsidó utazó rabbi útjai segítségével, majd összegezi az áttekintett másfélezer év tanulságait, a kérdésekre adott válaszokat. Hogyan lett földműves tömegekből magasan képzett kisebbségi csoport és milyen volt a kapcsolata a környező társadalommal az idők folyamán.

Végül az 1492 utáni korok zsidó fejlődési ívét vázolja, különös tekintettel a demográfiai folyamatokra.

Sok lábjegyzet, táblázatok és egyéb anyag található a könyvben, mégsem válik száraz tudományos munkává. Testes Függelék és irodalomjegyzék segíti a további munkálkodást.

Nem véletlen, hogy 2012-ben a könyv elnyerte a Zsidó Nemzeti Könyvdíjat!