Róbert Péter

"Pol-in" egykor és most
Pályi András könyve

2023.01.13.

 

 

Pályi András azon kevés magyar író közé tartozik akik értenek lengyelül és otthon vannak a lengyel kultúra és társadalom kérdéseiben. Legújabb könyve is ide kalauzolja az olvasót. A Kalligram kiadásában megjelent Lengyelek és zsidók című munka alcíme esszék, jegyzetek, interjúk. Lengyelországnak egyik ma is meglévő sajátosságát igyekszik megvilágítani. Írásai 45 évet ölelnek fel, nem keletkezési sorrendben, hanem az egyes történelmi korszakok, események szerinti csoportosításban.

Amikor e sorokat írom a TV képernyőjén éppen a Királyi korona című lengyel sorozat megy, a jelenetek nagyrésze Izsák krakkói kocsmájában játszódik, az ott evő-ivó különböző társadalmi helyzetű és nemzetiségű szereplők barátságosak a pajeszos-kaftános tulajdonossal. A XIV. században játszódik, némelyik adásban szó esett Kázmér király jóindulatáról a zsidók iránt, hogy mennyivel jobb a helyzetük Lengyelországban mint Európa nyugati országaiban. Ez meg is felel a történelmi valóságnak, a nagy Iszerlesz rabbi Pol-In, héberül "a megnyugvás helye" névvel illette a lengyel királyságot. Sajnos ez a nyugalom a későbbi századokban nem volt zavartalan és a náci megszállás az itt élő zsidók több mint 90%-ának életét követelte. Ennek ellenére a megmaradtaknak találkozniuk kellett az antiszemitizmussal, amely a hazajövők zaklatásában, néha gyilkos támadásokban jelentkezett. Kivándorlással védekeztek, amelyre 1968-ban a kommunista párt- és állami vezetés is kényszerítette őket. Noha már alig van zsidó, csak nyomai vannak a hajdani három milliónak, fel-fel bukkan az egykori gyűlölet, különösen az emlékezetpolitika kapcsán.

Pályi András

 

Pályi András könyve is a szomorú múlttal kezdődik, Jedwabne zsidó lakosait nem a németek, hanem saját lengyel szomszédaik égették el, sorsuk ma is vitákat kavar. Filmek, könyvek tömege foglalkozik a Soával, nehéz eligazodni köztük. A szerző megkísérli és úgy tűnik sikerrel.

 

A háború után Kielcében pogrom volt pogrom, félszáz zsidó "túlélőt" vertek agyon.

Sajnos tévedés a krakkói 1995-ös konferenciának a könyvben idézett állítása, miszerint "Lengyelország az egyetlen hely a világon, ahol a háború után zsidóellenes pogromban emberek életét oltották ki", mert a felvidéki Tapolcsányban és nálunk Kunmadarason is meggyilkoltak hazatérőket.

Nevek és események tömegét idézi fel az író és az általa megkérdezettek. Eddig nem ismert adatok, mint pl. az 1968-ban elüldözött zsidó értelmiségiek nagy száma jelenik meg a könyv lapjain. Egyetemek, főiskolák 230 munkatársa, köztük 30 professzor, 30 magfizikus, a rádió és televízió 61 dolgozója, de még 26színész is szerepel a hosszú listán!

A szerző gyakran idéz a lengyel sajtóból, utal vitákra a Holocaustban viselt lengyel felelősségről, hogy miért csak 2%-nyi volt a lakosságból a zsidómentők aránya. Karski példája, aki híradás céljából Auschwitzba szökött, egyedülálló.

Címének megfelelően sok zsidó szerepel a műben. Van aki már a múlté: Adam Czerniakow a varsói gettó zsidótanácsának vezetője öngyilkos lett amikor nem tudta megakadályozni a gyermekek elhurcolását. 9 naplófüzetét, amely a háborús bűnösök pereinek "nyomozati segédanyaga" volt érdemes lenne magyarra is lefordítani.

Marek Edelmant a gettólázadók parancsnokságának utolsó tagját , a neves szivsebészt 1968-ban elbocsátották kórházából. Olvashatunk Bruno Schulzról, Janusz Korczakról és másokról akik áldozatul estek.

A könyv második felét szinte kitölti Adam Michnik kiemelkedő alakja, aki így határozta meg identitását: "apám zsidó volt és kommunista, én lengyel vagyok és antikommunista". Ír Roman Polanskiról, Tadeusz Kantorról, Jerzy  Kosinskiről, sokat foglalkozik filmekkel, a legtöbbet nálunk is láthattuk.

Kutatja és megtalálja Wajda filmjeiben a Soá kitörölhetetlen lenyomatát, amelyektől más alkotók sem szabadulhatnak. Némelyik írás filozófiai problémára utal, mások egyszerűbbek, de egyben megegyeznek: érdemesek a magyar olvasó figyelmére!