Jurij Poljakov: Gödölye tejben

 

2020.03.01.

 

A sokak által idézett és kevesek által értett bibliai parancs egy többszörösen nagysikerű könyv címe. Írója Jurij Poljakov, az orosz kortárs irodalom nagy alakja. Könyveit magyarul is kiadták és aki egyet is elolvasott közülük tudja, hogy nem azért mert ő a magyar – orosz irodalmi társaság elnöke!

A Helikon kiadó gondozásában másodszor kiadott műve egy író viszontagságait mutatja be a Szovjetunió utolsó éveiben, megélhetési gondok és politikai korlátozások között evickélve.

Fordulatos cselekményét magvas bölcsességek színesítik, ezekre az író is felhívja figyelmünket, zárójelben közölve: "Ezt meg kell jegyezni!"

Stílusa egyébként is meglepő, párhuzamai újszerűek, az idegenforgalomban dolgozók "kincstári mosolyát" protézishez hasonlítja, a melyet az illető este elrak, az egyenruhás férfiak az erős italokat, női munkatársaik pedig az erős illatokat kedvelik. Az utcai telefonok és lámpák rongálásait az egykori angol géprombolásokkal veti egybe, az írók "zsúfolt könyvespolcok áldozatai" akik azért gyakran "egész oroszosan leszopják magukat", publikációik "újabb csillagok a vadászgép törzsén".

Ez utóbbi második világháborús utalás, ahogy mások is. Nem maradhat ki az orosz társadalom bemutatásából a - hivatalosan nem létező – zsidókérdés sem, a "zsinagógák egy olyan országban, ahol annyira hosszú ideig és állhatatosan küzdöttek az antiszemitizmus ellen, hogy végül a zsidógyűlölők kerültek hatalomra".

Nem ez a könyv fő témája, de azért lépten – nyomon kénytelen érinteni, pl. amikor felöltözteti pártfogoltját, az általa kreált "írót", nem ad fejére olyan sapkát, amelyeket esetleg kipának nézhetnek. Két írótársa, az antiszemita Mjodnusztrejev és a zsidó Iriszkin állandó vitája gyakran megjelenik könyve lapjain.

Hősei értelmiségiek, akik jobb-rosszabb anyagi viszonyok között élnek, használják a modern  technika vívmányait, bár egyikük olyan iskolában tanít Moszkva környékén, ahol csengő hiányában a pedellus kolompol az órák végén.

A cselekmény alapja egy fogadás, amelynek során 12 kifejezés betanításával sikeres író lesz egy félanalfabétából, noha bizonyos gikszerek árán.

Kritikusan szemléli a rendszerváltás előtti – "amikorra  már a szovjet társadalom rendszerhibája visszafordíthatatlan állapotba  került" - és utáni Oroszországot, csak élete főművének, az "opuskának" reménye tartja benne a lelket.

Közben zajlik a történelem, de "Gorbacsov már ábrándozni kezdett bizonyos demokratikus élvezetekről, de még nem szánta rá magát, hogy a marxista – leninista erényövet levesse". Még suhannak a fekete Volgák, lehallgatják telefonokat. A mordvin lágerekkel már csak fenyegetőznek, de a rossz emlékek még nagyon közeliek.

Sok az utalás a szovjet évtizedekre, az egyik helyszín a Gorkij által 1934-ben alapított Moszkva melletti írófalú. A háttérben megjelenik a szabadkőművesség, igaz hogy csak egy antikvár könyv kapcsán.

Találunk magyar vonatkozásokat is: kárpátaljai utazás (Huculország), majd egy ellenzéki magyar író említése során, akinek amerikai elismerése a hivatalos szovjet irodalompolitikusok félelmét váltja ki. "Magyarország a szocialista tábor leggyengébb láncszeme! Ebből katasztrófa is lehet. A magyar értelmiség már így is polgári útra lépett! A díj odaítélése egy magyar ellenzékinek kész katasztrófa." - kesereg egy funkcionárius.

A szerző kénytelen a szovjet birodalom egy muzulmán köztársaságába települni és csak a rendszerváltás után tér vissza Moszkvába, ahol kiábrándultan látja a pálfordulásokat.

Ismerőseink alkalmazkodnak az új helyzethez, a háttérben a Fehér Ház ( a parlament) ostroma.

Nem maradnak ki a regényből az értelmiségiek magánéletének részletei sem, szerelmek zajlanak és folyik a vodka, nagy szerepet kap az amorálovka nevű vermut.

Jurij Poljakov magyarázó utószava sokat segít jelentős műve megértésében.

 

Róbert Péter