Szarka Lajos : Csillagsorsok
Naplók,visszaemlékezések a holokausztról

2020.04.05.

Szarka Lajos történész sokoldalú ember, széles érdeklődésének eredményei helytörténeti, hadtörténeti kiadványokon kívül a társadalom múltját –ezen belül különösen a zsidóság – múltját feltáró könyvek sorában öltöttek testet. Legújabb kötete ennek a láncnak az általa vezetett Immánuel Magyar-Izraeli Baráti Társaság kiadásában Keszthelyen megjelent Csillagsorsok – Naplók, visszaemlékezések a holokausztról címmel is műveinek e csoportját gazdagítja.

Könyvek, írások áradata foglalkozik ezzel a tragédiával, sokakban talán felmerül a kérdés: lehet-e erről a rövid, de szörnyű korról újat mondani? Aki elolvassa Szarka Lajos könyvét az csak igennel válaszolhat.

Kovács Tamás a Holokauszt Emlékközpont igazgatója ajánlásában kiemeli, hogy a szerzőt érzelmei is vezették, amikor - egyébként tudományos forrásokra és dokumentumokra támaszkodó – munkáját megírta. Alulnézetből, a történelmi szereplővé kényszerült kisember szempontjából rögzíti a történteket, a XX. század szégyenét.

Hogy érthető legyen a históriai háttér az Előszóban Szarka Lajos röviden összegzi az 1944-es magyarországi zsidóüldözés lefolyását, eseményeit. Megszólalnak a bűnösök is, idézi Himmlert és Ferenczy László csendőr alezredes jelentését a munkácsi zsidók (a lakosság 40%-a) deportálásáról.

Utána következik 20 túlélő visszaemlékezése, fényképeik zárják a kötetet. Általában somogyiak, zalaiak, de beszámolóik sok tekintetben hasonlóak a más megyék zsidó lakosainak szavaihoz.

Gettósitás, csendőri durvaság, a szörnyű utazás vagonba zárva és megérkezés Auschwitzba. A csatolt hivatalos írások nyelvezete sokat elárul. Pl. egy buzsáki zsidó öngyilkosságának oka "a zsidók megrendszabályozása" volt.

Van, aki verset írt a szenvedésekről, ezt is olvashatjuk. Főleg nők emlékeznek, nem hallgatva el, hogy leromlott állapotuk se tartotta vissza az orosz katonákat az erőszakoskodástól. Pincehelyen botlatókövek emlékeztetnek az egykor tekintélyes Jünker – családra.

Vannak budapestiek is, köztük Fekete Mária, aki nem zsidó, de németellenes szervezkedésben vett részt, ezért került koncentrációs táborba.

Barna Mária Pápáról járja meg a poklot, de szerencsés módon az utolsó napokban Svédországba viszik. Onnan jön haza, megvárva 1947-ben orosz hadifogságba esett munkaszolgálatos férjét. "Élményei" őt is költővé teszik, két verse zárja visszaemlékezését.

Weisz Renée is pesti, úgy emlékszik, hogy Balázs Béla tanította az elemiben, de ez tévedés. Az már nem, hogy 12 évesen a jeges Dunába lövik, de kiúszik. Cionista lesz, ma is Izraelben él.

Grünberger Gabriella a fővárosban bujkál kisfiával. Később Szilágyi József – Nagy Imre titkára és harcostársa - felesége lesz, akit a forradalom leverése után végeznek ki.

Varga Béla a szolnoki gettóból édesanyjával és kezében fél kiló kenyérrel kerül a vagonba, de a cukorgyári rémségekhez képest Strasshof elosztótábora szinte barátságosnak tűnik.  Bécs külvárosában laknak és egy autógyárban dolgoznak. Gyenge a koszt, de nem hagyják el magukat, még előadásokat is rendeznek (Függelékben a "barakk-kabaré" és a chanuka ünnepély műsorai).

Végső soron a deportáltak Ausztriába vitt kisebbségének szerencséje volt!

Neumark Sándor, Fürst László, fehér Mihály munkaszolgálatosként veszik ki részüket a gyötrelmekből. A front összeomlásával többnyire megszöknek, jó emberek segítik őket.

Az utolsó visszaemlékezés Földes Gáboré, a tragikus sorsú színházi rendezőé. Naplója tükrözi a magyar zsidóság tanácstalanságát, meghasonlását. Későbbi pályájával ellentétben kritikusan vélekedik a kommunistákról, mintha sejtené 1957-es mártíriumát: a forradalom utáni megtorlásban felakasztották.

Három interjúban dunántúli zsidók vallanak háború előtti polgári életükről, amelyet az 1944-es tragédia tüntetett el.

Szörnyű dolgokat látnak, Kiss György Kőszegen még a hevenyészett gázkamrát is, viszontagságosan menekülnek meg. Saját szenvedéseiken túl családtagjaik elvesztését sem felejthetik soha!

A záró Emlékmozaikok fejezetben hat nővel beszélget a szerző, köztük van Reich Márta, akinek nagyapja egy magyar hajó orvosaként részt vett a Titanic hajótörötteinek mentésében. Kitüntették, de ez nem mentette meg családját az üldözéstől, feleségét 1944-ben nyilasok pusztították el.

20 emberi sors villan fel a könyv lapjain, de helytálló a csillagsors kifejezés is, hiszen ha egy csillag lehull, sötétség marad a helyén, hiányzik.

1944-45 után 600 ezer csillag tűnt el Magyarországról…..

E sötétségbe visz fénysugarat Szarka Lajos könyve!

 

Róbert Péter