Róbert Péter

Anikó Budán
Szalai Anna : "…lehet, hogy messze szakadunk egymástól…"

2022.02.21.

 

Szalai Anna

Szalai Anna irodalomtörténész több műben ápolta Hanna Szenes emlékét, terjedelmes könyve amelyben írásait és leveleit gyűjtötte össze a kutatások alapját képezi. Most – miután évekig foglalkozott a családnál lévő dokumentumokkal - egy új könyvben Szenes (akkor még Anikó) családi hátterét és ennek hatását a gyermek, majd ifjú leány gondolatvilágára, fejlődésére mutatja meg.

"…. lehet, hogy messze szakadunk egymástól…" című kötete a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány, közkeletű rövidítéssel MAZSÖK és a Raoul Wallenberg Egyesület támogatásával látott napvilágot.

Nem marad meg a családi gyökereknél, nem egyszerű családtörténetet ír, a társadalmi beágyazottság szerepét is megvilágítja, erre utal alcíme: "Szenes Anikó/Hanna családja és magyarországi évei". Sok adatot tartalmaz, képek sora teszi kellemessé lapozgatását.

Alapja Szenes (ekkor már Hanna) 1939 augusztusában (hetekkel búcsúja és alijázása előtt) papírra vetett írása, melynek címe: Néhány szó, adat és kép a családunkról. Ennek a füzetecskének a kiegészítése és továbbfejlesztése ez a szép és tartalmas kötet.

Nemcsak a szűkebb mespoche története jelenik meg lapjain, bár a Szenes (Schlesinger) család önmagában is megérdemli a figyelmet, a Salzberger nővérek pályája is tanulságos. Ezenkívül képet alkothatunk Anikó érzelmi hátteréről, élete színhelyeiről és mindazokról akik valamilyen módon a családdal vagy vele kapcsolatba kerültek.

A szerencsésen megőrzött iratok, levelek, naplók és más visszaemlékezések, valamint fényképek tömegéből két arc bukkan elő. Édesapja, Szenes Béla és imádott leánya, Anikó. Míg az apa befutott újság- és színműíró, leánya is alkot, de ő még csak nagy ígéret. Sajnos nem tud beteljesedni, megérzi a közelgő veszélyt és önérzetes módon álmai országát választja, részt vállalva annak felépítésében.

Szalai Anna Jánosháza zsidó környezetével kezdi könyvét, ahol Anikó édesanyjának családja élt, említve német kultúrájukat, amely olyan jellemző volt a közép-európai zsidóságra.(Benamy szerint "a német kultúra a kóser ételek gőzében haladt Keletre").

Szenes Béla

Jó anyagi körülmények között élnek, Kató leányuk egy balatonfüredi nyaraláson ismerkedik meg Szenes Bélával, a fiatal de máris sikeres budapesti újságíróval. Évekig leveleznek, közben az olvasó betekintést nyer a korabeli sajtóviszonyokba is.

Ezek háborús évek, Kató önkéntes ápolónő, Béla katona, bár szívbaja – későbbi gyilkosa – miatt nem megy a frontra. A Tanácsköztársaság alatt a lakásrendeletek - a három évtized múlva bekövetkező társbérletezés elődei – alkalmat adnak a vőlegénynek, hogy a későbbi anyós pesti lakásába költözzön, 1919. augusztus 6-án zilált körülmények közt tartják meg az esküvőt.

Az ifjú férj színdarabokat, könyveket ír nagy lendülettel, felesége sokat segít neki: gépel, telefonokat, levelezést intéz. Érdekes, hogy a lezajlott történelmi viharok kevéssé jelentkeznek munkásságában, egy szószedetben humorosan gúnyolódik rajtuk. Pl. Forradalmár: sötétben bujkál és reszket, Fosztogatás: a pestiek kedvenc, vacsora utáni szórakozása, Ébredő: olyan egyén, aki a hitközségnek nem lehet tagja, Ergerberger: népdal, Vízum: ellenméreg utazás ellen.

"A kis Szenes", "a pesti irodalmi élet íródeákja", színdarabjainak sikere amerikai filmeket eredményez. Ekkor alapozza meg az a jólétet amelyben özvegye és gyermekei később élhetnek. Mert sajnos 1927-ben megáll a szíve, pályája tetőpontján hal meg, befejezetlen darabokat és felneveletlen gyermekeket hagyva maga után. A színműveket kollegái befejezik, de családja magára marad.

Szép és okos gyermekei útját követi a könyv második része, elsősorban Anikó fejlődését figyelve. Nagyon tehetséges kislány, még gyerekként írják Gyuri bátyjával a Kis Szenesek Lapját, dombóvári nyaralások alatt is ír.

Szenes Anikó

Verseléssel próbálkozik, 13 éves korától vezetett naplója irodalmi értékű. Író akar lenni, de ez a nagy terv csak része élethívatásának. 14 évesen így vall erről: "Habár állandóan bennem van a dicsvágy, mégsem tekintem az írói pályát életcélomnak, hanem azt hogy magamat és velem együtt másokat boldoggá tehessek, hogy életem végéig egy piciny lépéssel közelebb vigyem a Földet a boldogsághoz." Szép és jellemző szavak, ideális életprogram egy pályakezdő fiatal számára!

A középiskolában rövid darabokat ír, amelyeket szép sikerrel elő is adnak. Ezért éri kellemetlen meglepetésként, hogy nem ő lesz az önképzőkör elnöke – zsidó vallása miatt. Itt azért meg kell jegyezni, hogy református gimnáziumban talán katolikust se választottak volna meg. Mindenesetre sértettsége érthető és mutatja önérzetes hozzáállását az ekkor már támadott identitásához.

 

Másfelől a Baár Madas református gimnáziumban jól érzi magát, a költő-igazgató és osztályfőnöke, aki Ravasz László leánya és Bibó István felesége nagyra értékelik jó tanulmányi eredményeit és irodalmi tehetségét. Tisztsége van a gyorsírókörben és a bibliagyülekezetben.

A társasági életben is észreveszik a szép fiatal leányt, de ő kicsit lenézi a szórakozást, többre, nemesebbre vágyik. Talán az elhomályosodó égbolt, az antiszemitizmus növekedése is hozzájárul ahhoz, hogy ezt a cionista gondolatban, a zsidó állam eszméjében találja meg.

Naplója szerint fokozatosan lesz cionista: "Célom: Palesztinába menni, érte dolgozni. Persze nem egyik napról a másikra alakult ki bennem. Három éve volt először szó róla, akkor hevesen támadtam. Azóta emberek, idők, események mind közelebb hoztak az eszméhez…"

1938 őszén bekapcsolódik a cionista mozgalomba, héberül tanul. 1939 nyarától már naplóját is héberül írja! Ez nem akadályozza abban, hogy lelkesen üdvözölje a Felvidék visszatérését!Pedig a zsidótörvények éppen hogy erősítik az asszimiláció felé menekülést.

7 zsidó osztálytársa közül 4 kikeresztelkedik –igaz, hogy szüleik hatására – így próbálja biztosítani a borúsnak ígérkező jövőt. Anikó (már Hanna) más utat választ. Megszerzi a "certificatot" beutazási engedély és 1939 szeptemberében, ros hasana (zsidó újév) előestéjén elindul Palesztinába.

Már itthon felvételét kérte a Nahalalban működő mezőgazdasági iskolába, noha a jeruzsálemi egyetemre is mehetett volna irodalmi tanulmányokra, de úgy érzi, hogy az épülő országnak most erre van szüksége. a könyv címe "…lehet, hogy messze szakadunk egymástól…" Igen: az anya Pesten, Gyuri Franciaországban, Anikó Erecben. A terv az volt, valamikor Palesztinában, a leendő zsidó államban találkoznak, de ez csak részben valósult meg .

Ezzel kezdődik Hanna új maga választotta élete, rózsadombi úrilányból pár év alatt telepessé "haluccá" válik, de nem elégszik meg ezzel, hanem amikor Magyarországot megszállják a németek megpróbál az itthoni zsidóságon segíteni.

De ez már nem a könyv témája! Családja és a hozzá közelállók sokáig nem tudnak róla biztosat, reménykednek. Bátyja édesanyjuknak szóló 1945-ös levele így záródik: "Anikó olyan helyzetben van, hogy a levélküldés nehézségekbe ütközik."

S ez a könyv utolsó mondata is…