Milánovics Danica: Faludy György utolsó éve

Zebrapintyek az írógépen

 

Faludy György a XX. századi magyar költészet egyik legnagyobb alakja nagy hatással volt mindenkire, akinek módjában volt megismerni színes személyiségét. Sokan le is írták milyennek látták őt, ezek a művek természetesen különböző műfajúak, terjedelműek és színvonalúak.

Milánovics Danica Faludy György utolsó éve című, a Világóceán Kiadónál megjelent könyve nemcsak frissességével tűnik ki közülük. Irodalmi divattá váltak mostanában – talán az egyre rejtélyesebb reklámözön hatására - a különös, nehezebben érthető könyvcímek.

Hogyan kerülnek madarak a kéziratkészítés közelébe? Persze a könyvből ezt is megtudjuk, de nemcsak ezért érdemes elolvasni Milánovics Danica könyvét. A szerző tisztelője, személyes barátja Faludynak, megismerkedésükről és barátságukról előző könyvében részletesen ír. Ezért a költő halála után meghívják Torontóba a Faludy-park felavatására és a költő ottani barátai 2018-ban neki küldik az általuk gyűjtött leveleket és dokumentumokat, jelen könyv alapját.

Milánovics Danica vállalja ezek rendezését és a nagy feladat sikeres megoldásának eredménye ez az érdekes, élvezetes és ugyanakkor adatokban gazdag munka. Bevezetőül megismerhetjük a két emigráció rövid történetét, kanadai barátait, akiknek szerepük volt a könyv megszületésében.

Megtaláljuk benne Faludy magánleveleit csoportosítva aszerint, hogy Magyarországból Kanadába vagy Torontóból Budapestre írta őket –néha írógépen, néha tollal, volt, hogy versben!

Utána három fejezetben Vándordokumentumok cím alatt sajtóanyag, meghívók és egyéb dokumentumok közül már válogat. Nem is az anyag mennyisége nagy, hiszen pl. Kanadából csak egy dosszié érkezett, az újságcikkek zöme Magyarországon és az USA-ban jelent meg. Ezeket az ismétlések miatt is szelektálni kellett.

Kibontakoznak fordulatos életének eseményei. Faludy emberi tartása megszabja állásfoglalásait, indokolják lépéseit. Hiszen letartóztatásakor – ahogy máshol olvastam – Péter Gábor gúnyosan közölte vele, hogy aki a háború után az Egyesült Államokból visszatér a lerombolt Magyarországra az olyan ostoba, hogy megérdemli sorsát. Eleinte úgy tűnik helyesen cselekedett, szociáldemokrata értelmiségiként megtalálja helyét az 1945 utáni első – még demokráciát ígérő - években, Károlyi Mihály kérésére kezdeményezi a Prohászka-szobor ledöntését, de hamar beborul felette is az ég.

Talán a történelmi háttér jobb megismerését szolgálja Kővágó József egykori budapesti polgármester az 1945-ös választásokat elemző cikkének átvétele egy Los Angelesben megjelenő emigráns folyóiratból.

Faludy tehetségét Nyugaton is elismerik, 70.születésnapjára maga Carter elnök gratulál.

Milánovics Danica jóvoltából bepillanthatunk az emigráció kulturális életébe s ez különösen fontos, mivel Faludy legismertebb versei külföldi magyar lapokban jelenhettek csak meg. Némelyiket teljes egészében közli, mint az 1956, te csillag című költeményt, amely először a Menóra című észak-amerikai magyar zsidó folyóiratban látott napvilágot, a rendszerváltás előtt egyes szakaszait már idehaza is idézték szavalták. Végigtekinti benne a forradalom napjait s elhelyezi a magyar történelemben:

„1703,1848 és ötvenhat: egyszer minden száz évben
talpra állunk kínzóink ellen.”
De a sors mást akart: „A Bach-huszárok tankban tértek vissza.”

Nagyon jó, hogy a szerkesztő nem fukarkodik Faludy szövegeivel, kisebb költeményeket, más verseinek részleteit olvashatjuk.

A könyv alcíme nem véletlenül Faludy György Torontóban és Budapesten. A sokfelé megfordult költőnek lényegében Torontó, ez a jelentős magyar lakossággal rendelkező kanadai metropolis két évtizedig volt az otthona.

Megbecsülték, tanított az egyetemen (Magyarországon hazatérése után sem kapott katedrát!) 1978-ban díszdoktorrá avatták, Kodály után a második magyarként.

Jól érezte magát Torontóban, innen tartott kapcsolatot a magyar emigráció jelentősebb értelmiségi tagjaival. Amikor a New yorki Columbia egyetemen tanított akkor is torontói lakos maradt, Krencsey Marianne és férje adott neki szállást a tanítási napokra. Diákjai nagyon szerették, ő velük és amerikai barátaival gyakran beszélgetett európai módon kávéházban.„ A kávé itt hígabb, mint amilyet Budapesten ivott, de Faludy elméjének borotva élessége nem tompul.” – jegyzi meg találóan a szerző. Már Torontóban szobatársai lesznek a címben említett pintyek és ez így lesz majd Budapesten is.

Faludy gyakran kedveskedett versekkel emigrációs sorstársainak, ezekből is szemelget Danica, gyakran találunk bennük érdekes gondolatokat, kijelentéseket, mintegy indokolva a költő száműzetésének okait:

„… a párttitkár túlnan kést fen és béklyót
…  kovácsol nekünk, ricsaj a zene…” (Janitsáry Miklósék házfalára)

vagy szintén nekik:

    „A politikát az ember nagyon,
    megutálja, legfeljebb arra vágyik,
    hogy ne a szomszéd szuperhatalom
    forduljon fel elébb, hanem a másik.”

Tanulságos olvasni benyomásait, véleményét 1990-es hazatérése után. Szülővárosa viszontlátásának örömébe némi üröm is cseppen: új számára a vásárolt dolgok rossz minősége, a külföldinek véltek megkárosítása, a nagy utcai forgalom, a szennyeződés. Továbbra is nagy levelezést bonyolít le, érdekes, hogy itthonról írott levelei hosszabbak.

Sok apróság színesíti az életének ezt a végső szakaszát bemutató részt. Szép lakást kap a XIII. kerületben, sok helyre hívják előadni, figyelemmel hallgatják gazdag tapasztalatait. Titkára-barátja-élettársa a művelt Eric Johnson gondoskodása megóvja őt a mindennapi élet gondjaitól – amíg az idős költőt egy fiatal nő szerelme hódítja meg egy negyedik házasságba.

Életének végén, hazajövetele után ismeri meg személyesen Milánovics Danica Faludyt, rajongója lesz.

Jegyez, felvételeket készít és a költő halála után hatalmas lendülettel gyűjti a leveleket, adatokat, dokumentumokat. És, hogy nem eredménytelenül azt ez a (Faludyról már a második!) könyv bizonyítja.

 

 

Udvarhelyi András író-újságíró osztozik Danica Faludy – rajongásában, ő írta a záró kronológiát és egy „kedvcsináló előszót” a könyvhöz.

 

 

 

 

Mindkettőt érdemes elolvasni!

Róbert Péter