KÖNYVEK


Cseh Viktor és Mózes Krisztián: Zsidó emlékek nyomában - két keréken

Zsidó útikönyv egy nagy múltú tájról

 

Cseh Viktor és Mózes Krisztián kerékpáros túrázóknak szóló a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület által kiadott útikönyvsorozata legújabb tagja Borsod-Abaúj-Zemplén megye zsidó emlékeit mutatja be, a tőlük megszokott hatással és módon. Külalakja és szerkezete is hasonló, s ez megkönnyíti azok dolgát, akik az előző könyvek nyomán úgy döntenek, hogy a többit is elolvassák. Jól teszik, mert nem bánják meg!

A köznyelvben BAZ megyének nevezett terület egyéb érdekességei mellett a Trianonban meghagyott Magyarország legtöbb zsidó emléket tartalmazó része. Sajnos nem írhatjuk, hogy "őrző" , mert ezek nagyrészt romok, de a könyv hozzá segíti az olvasót, hogy tájékozódjon róluk. Úti ima héberül és magyarul, valamint általános temetői tudnivalók után lehet nyeregbe pattanni, indul a túra! Megfelelően a könyv praktikumot ígérő alcímének közli az esetleg lezárt temetők lakatkódját: 3642, amely megfelel a héber "somér", azaz "őr" szó számértékének!

Terjedelem szerint kiskör, félkör, kör és nagykör elnevezésűek az egyes szakaszok, ezen belül napokra oszlanak. Korabeli és új képek hozzák közel az adott településeket, főleg épületeket láthatunk, de jeles személyeket is. Szerencsnél a Tibi csokoládé hirdetésén az 1937-es Zsidó Újságból a trikós zsidó kisfiú azért sapkát visel! Sok a családtörténet, szembetűnők a lokálpatrióta zsidó polgárok érdemei az egyes helyek fejlődésében. Még a matyó népművészet termékei is zsidókon keresztül jutottak külföldre!

Nagy figyelmet fordít a zsinagógákra, ezek sajnos osztoznak közösségük sorsában, szinte sehol nem látják el eredeti szent szolgálatukat. Viszont már nem romosak, helyreállították a jó minőségű eredeti épületeket. Jó esetben kulturális intézménynek adnak otthont, de akad még ahol raktárként használják. Felkeresi a temetőket, néha bizony ezek csak sírok csoportjai, amelyekről "lemállottak a betűk". Nem lakik ott olyan, aki el tudja olvasni – mondhatják sokan – de ez nem teljesen igaz mert a bejárt országrész az utóbbi évtizedekben nagyarányú zarándoklat központjává lett. Hiszen ez a csodarabbik földje volt valamikor –őket a keresztények is tisztelték - s ahol a haszidizmus is otthonra talált. Többnyire kereskedelemmel, vendéglátással néha iparral foglalkoztak, de pl. Felsőzsolcán többségük földműves volt.

A - sajnos már csak egykori - helyi zsidóság élete, története mellett beszámol helyi nevezetességekről, amilyen a miskolci "villanyrendőr". Gyakran említ eseményeket, mint Spira munkácsi rabbi sajószentpéteri látogatása 1929-ben vagy Tolcsván a rabbi és Serédi hercegprímás találkozása. Utóbbi településről azért nem hallgatja el, hogy innét származott a híres amerikai Fox-filmvállalat alapítója is!

Némelyik történet megható számunkra: Szikszón a jó Mendel rabbi annyira szerette a gyermekeket, hogy levágta ruhája gombját és odaadta játszani a síró kicsiny vigasztalására. Erős identitásuk ellenére a cionizmus nem hatott ezekre a vallásos közösségekre, viszont Boldogkőváralján erős volt az ITO, amely Palesztinán kívül keresett letelepedést a zsidók számára. Sok jesiva működött ezen a vidéken, talán a büdszentmihályi volt a leghíresebb (1952 óta Tiszavasvári a város neve).

Érinti az út a rosszemlékű Tiszaeszlárt, ismerteti a botrányos per lefolyását. E sorok írója még ismerte Schwarcz Mór rabbit a megvádolt sakter leszármazottját! Sajnos az áttekinthető tagolású, jól szerkesztett kiadványban – amelynek végén bibliográfia, szószedet és helynévmutató segíti a tájékozódást – az oldalak nincsenek megszámozva, ami annál furcsább, mert tartalomjegyzékben és függelékben feltünteti!

Szép fotók díszítik a tetszetős kiállítású, kis formátumával jól használható (még zsebre is lehet vágni) könyvet, sajnos a képek témája nem vidítja fel a szívet, de az elhagyott temetőkről, düledező épületekről nem a szerzők tehetnek!

Ők ismét jól használható alkotással gyarapították a zsidó tájismeret irodalmát!

Róbert Péter