Róbert Péter

Budapest zsidó arca

2022.01.02.

 

Sok könyv és írásmű jelent meg a magyar főváros zsidó vonatkozásairól. Voltak amelyek barátságosan tárgyalták a jelentős számú zsidó lakosság jelentőségét, hatását a város fejlődésére, de voltak akik a főváros elzsidósodásáról, Judapestről elmélkedtek. Legutóbb a Komoróczy Géza professzor szerkesztette kétkötetes A zsidó Budapest monográfia adott részletes ismereteket az érdeklődőknek. Ezt a témát nem lehet kimeríteni és ennek bizonyítéka Rózsa Péter Budapest zsidó arca című, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület kiadásában megjelent könyve, amely könnyed, olvasmányos formában vezet be a zsidó közösség múltjába és jelenébe!

 

 

Előlapján rövid ízelítőben összegzi a másfél ezer éves zsidó jelenlét eseményeit,majd első fejezete ennek néhány tárgyi emléke bemutatásával készít fel a sétára. Óbudai fejezete valóságos zsidó kisváros képét rajzolja meg. Gyönyörű zsinagóga, kékfestő műhelyekés textilgyár, kávéházak: minden volt itt. amire csak szükség lehetett. Említ tudós rabbit és nagyiparost egyaránt, Ferenc József is ellátogat ide – Széchenyi után aki naplójában Jerikónak nevezte Óbudát. Akkoriban sokan laktak itt, a Zichy-birtokon, ahogy a mondás tartotta: "Annyi mint a zsidó gyerek Óbudán!" Valami okból Maimonidesz is bekerül a fejezetbe, pedig ő nem járt Óbudán!

 

A második fejezetben a magyar zsidóság legsikeresebb szellemi terméke, a pesti kabaré hoz jókedvet a néha száraznak tűnő adatok után. Ma is él a NewYork (sok változás után), a Bonbonniére később mozi lett, de az írók és szereplők neve ma is jól hangzik. Teréz és Erzsébetváros a színhelye ezeknek a művészi törekvéseknek és a nézők, színészek, írók és tulajdonosok egyben hasonlítanak: zömmel zsidók.

 

 

 

 

Ez áll a budai kakukktojásra, Karinthyék törzshelyére, a Hadikra is.

 

 

 

Modernebb városrészbe vezet a Columbo hadnagy szobrától induló rész. Ó-Lipótváros határán áll az amerikai detektiv szobra, bár az alakító művész rokonsága az utcának nevet adó Falk Miksa újságíróval nem bizonyított. Gyönyörködtető a kétoldalt sorakozó galériák kínálata, de hamar átmegy a körút másik oldalára, az újlipótvárosi részbe, amelyet neveztek Újlipóciának is, de mostanában Újzséland esetleg Kis Tel Aviv a beceneve, finom célzással lakói identitására. Itt már megjelenik a vészkorszak baljós árnya, itt voltak a - nem eléggé - "védett házak" és cipők emlékeztetnek a Duna-parton agyonlőttekre.

Derűsebb olvasmány a városrész építészetének méltatása: a magyar Bauhaus legszebb példái találhatók aránylag kis területen. Breuer Marcell személyét és alkotásait igazában külföldön becsülték, pedig bútorait mindenhol használják. Kulturális fellegvár ez a városrész, az itt található kulturális intézmények nevének változásai az utolsó évszázad történelmi divatjainak - néha töredezett - tükre. Gondoljunk csak arra, hogy hány neve és funkciója volt a környék filmszínházainak, vagy hogy volt egy évtized amikor a Vígszínház a Néphadsereg Színháza volt – ki is vitték belőle a páholyokat. Az viszont tény,hogy az alapítóktól kezdve– néhány szomorú év kivételével – a tulajdonosok és rendezők általában a környéken jellemző valláshoz tartoztak!

 

Ez a körülmény ösztönözhette a szerzőt egy kitekintésre a magyar filmtörténet dicsőséges tájaira. Már 1896-ban a párizsi első filmvetítés után néhány hónappal Budapesten is megjelenik ez az újdonság, sőt már nemcsak kávéházakban és szabadtéren látni mozgó képeket, hanem az Uránia Tudományos Színházban is – a mai napig. 1915-ben megjelenik az első zsidó tárgyú magyar film Kiss József Simon Judit balladájából. Ekkortájt jelent meg a "mozi" kifejezés is, Heltai Jenő jóvoltából. Hosszú a listája a külföldön karriert csinált magyar filmeseknek, jórészüket éppen a származásukkal kapcsolatos itthoni mellőzés indította el nyugati sikereik útján. Egyaránt van köztük rendező, producer, de filmszínész is. Valami okból itt kap helyet és képet Strasznov Ignác a szélhámosok királya és Houdini szabadulóművész is.

 

Egykor a régi zsidónegyed két legjellegzetesebb utcája volt a Dob és a Király. Az Orczy házban volt fürdő, műhelyek, raktárak és két zsinagóga, de a leglátogatottabb a kávéház volt, amely a 18.századtól a pesti zsidók találkozóhelye egész az épület 1936-os lebontásáig. Ekkor épültek a vöröstéglás Madách-házak a helyén. Innen indult volna az Impozáns Madách sugárút, a mögötte lévő kis utcák helyén. Lakóik kitelepítésére már 1943-ban voltak sejthető elképzelések!

 

 

 

Az új épületekben kapott otthont az Örkény Színház, a "kis Madách", ahogy akkor nevezték. Bizonyos gyermekkori emlékek éledeznek bennem e helyen: Itt volt boldogult apám kötödéje, amelyből a színház öltőzője lett, miután a felejthetetlen Pécsi Sándor a színház szakszervezete részéről megszemlélte. Otthon nemrég megtaláltam apám levelét, amelyben kéri hogy gépeit a szocialista szektor ajándékba fogadja el. Így ment ez 1952-ben!

 

Szól a könyv az itt lakó hírességekről, írók művészek nagy számban laktak ezekben az utcákban. Műveikben gyakran megjelennek ezek a sajátos hangulatú házak, boltok, kávéházak. De nemcsak Krúdy és Seress Rezső laktak itt, az oly szomorú sorsra jutott sportoló Petschauer Attila is a Király utcában született.

Sajnos itt volt 1944-45 fordulóján a gettó is, nem három hónapig ahogy olvassuk, csak fele annyi ideig, de ez is elég volt belőle!

A mai Zsidó Múzeum helyén állt az a ház amelyben Herzl Tivadar a zsidó állameszme atyja látta meg a napvilágot. Ugyan nem ő fogalmazta meg a Palesztinába költözés tervét mint a könyv állítja, voltak elődei, de ő létrehozta és megszervezte a modern cionista mozgalmat. Sokakat sikerült megnyernie, de unokaöccsét Heltai Jenőt nem, erről beszélgetésüket is olvashatjuk.

Európa első és a világ második legnagyobb zsinagógája a békeidők és a magyar zsidóság fejlődésének korára emlékeztet, bár a tiszaeszlári vérvád említése ennek felszínességére mutat. Budapest Zsidó építőinek munkássága külföldre is példát mutatott, ezt szemlélteti Róth Miklós mexikói üvegmozaikjának képe is.

Budapest űrállomás című fejezet egy amerikai anekdota nyomán az ott érvényesülő Magyarországról távozni kényszerült tudósokról szól. Érdekes módon mind zsidó származásúak még Kármán Tódor is akit kivételként említ, pedig az Újvári-féle Zsidó Lexikonban is szerepel Kármán Mór fia. A "marslakók" szinte mind a Terézvárosban születtek és a VI. kerületi Állami Főreáliskolába vagy a fasori Evangélikus Gimnáziumba jártak. Utóbbi egyházi intézménybe – a magasabb tandíjat vállalva annyi zsidó gyerek tanult, hogy az iskola rabbit alkalmazott hittanoktatásukra! Részletesebben közülük Szilárd Leó életrajzát ismerteti, nála említi az őszirózsás forradalmat, melynek képe valami okból kétszer is belekerül a fejezetbe. Némi ellentmondás van Műegyetemről való "kiverésénél". Könyv szerint néhány hónappal előbb evangélikus hitre tért, ő visszaemlékezve a reformátust említi, de friss keresztlevele dacára másnap lerugdalták az egyetem lépcsőjéről. Bánatában Nyugaton vitte valamire!

Olvashatunk egy külön "zsidó városról", amely ma fővárosunk IV. kerülete. A zsidó városka keleteurópai sajátosság, de a "stetl" általában egy mezőgazdasági területet látott el, nem egy nagyváros peremén létesült. Magyarország ezen a téren is kivétel, mivel Újmegyer, későbbi Újpest 1835-ben "zsidó gyarmatként" alapult. Lőwy Izsák 24 családja a század végén 25.000 fős községre gyarapodott , a város a magyar ipar egyik központja lett. Zsidó lakossága részt vesz a szabadságharcban, ezt az odalátogató Kossuth szép beszédben méltatja. Kiváló polgárainak élete és munkássága helyet kap a fejezetben! Sajnos ez nem mentette meg 1944-ben az itteni zsidókat, az utolsó tömegdeportálás végzett a közösséggel. Múlttal foglalkozó utolsó fejezete kiemelkedő budapesti zsidó alkotók műveit vizsgálja, vajon mi volt a titkuk?

Könyve végén a szerző bevezetést nyújt a magyar főváros mai zsidó életébe. "Bakancslistát" kapunk rendezvényekről, helyszínekről, intézményekről. Nagy a választék, amelyből kiemeli a zsidó emlékhelyeket bemutató városi sétákat, utolsó oldalakon ezeket részletesen be fel is sorolja. Nagyon sok illusztráció teszi esztétikailag is érdekessé, széppé az útikönyvet, amely segédkönyvvé válhat a várostörténet kedvelői számára!