Szerb Antal  

Vádirat a szellem ellen

Szabó Lajos-Tábor Béla röpirata

Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 1. szám · / · FIGYELŐ

2022.11.02.

 

Fel kell hívni a figyelmet erre a röpiratra, melyet két fiatal magyar filozófus, nagyobb művük elkészülte előtt, mintegy szálláskészítő gyanánt bocsát előre. A Vádirat a Szellemet vádolja, amiért gyáván és tehetetlenül visszavonult fellegvárába, az elméletbe, és tűrte, hogy tehetségtelen mostohatestvére, a gyakorlat, átvegye az uralmat a világ felett. A Szellem felelős azért, hogy engedte, hogy minden egyes tudomány autarkiára törjön, hogy külön világot építsen magának külön terminológiával és így létrejöjjön korunk termonológiai bábele, ahol minden érdemleges diskusszió lehetetlenné válik. Pedig minden a helyes terminológián fordul meg, mert a szavak nem pusztán «flatus vocis»-ok, mint ahogy a középkori nominalisták és nyomukban a pozitivista tudomány gondolja, hanem teremtő valóságok, mint ahogy a középkori realisták és szétszórt mai utódaik gondolják.

Szabó Lajos		Tábor Béla

A füzet szerzői rendkívül szellemes és éles dialektikával fordulnak szembe a kor nagy babonáival, a pszichoanalizissel, a marxizmussal és a pozitivizmussal, amikben a gyakorlattal kötött kompromisszum legfőbb szimptomáit látják.

Schmidt Jenő Henrik

 

Mestereikül a német exisztenciál-filozófia nagy művelőit tekintik, de megtalálják őseiket a magyar filozófia területén is azokban a katedratudomány által el nem ismert, méltatlanul elfelejtett magyar outsider-filozófusokban, akiknek a rehabilitációját egyik legfontosabb feladatuknak tekintik, így pl. Schmidt Jenő Henrikben.

 

Külön érdeme a kis kötetnek, világos, metsző, szellemes stílusa, mely könnyen érthető és élvezetes tud maradni, anélkül, hogy veszítene a filozófiai diszciplina kötelező elvontságából. Nem népszerű és mégis érthető stílus, milyen ritka jelenség a filozófiai irodalomban! Reméljük, hogy a két szerző nevét nemsokára nagyobb lélegzetű munka címlapján fogjuk viszontlátni.