Hasznos Judit

"Szív küldi szívnek szívesen...."

2021.03.27

Ismeretségi körömben Schlesinger[1]-je majdnem mindenkinek van. Ezt valahogy örököljük, vagy egyszerűen kapjuk ajándékba, minden esetre nagyon praktikus a mindennapi gyakorlatban, finom lapjai úgy simulnak egymáshoz, hogy közben ügyesen pörgetve őket pont ott nyílik ki, ahol éppen elképzeljük. Szükségünk is van rá a napi használatban. Kicsi, zsebben elfér, ugyanakkor minden fontos dolog benne van, nem kell könyvtárba menni, ha valamit éppen el akarunk olvasni, vagy leellenőrizni. 

A "Szív küldi"-t valószínűleg mindenki ismeri, ki a "régi szép idők"-ből, amikor még rádión keresztül küldtünk egy dalt, nótát vagy áriát valamelyik szerettünknek, aki a Dankó rádió hasonló nevű adásaiból, ahol napjainkban már nem csak nótát kérhetünk, hanem éppenséggel egy "számot" a modern időkből. Tudom, hogy fontos lehetőség a kapcsolattartásra a zene, pláne ha eltaláljuk a célszemély ízlését, amikor ügyesen választunk a megadott listából. 

Vajon hogyan kötődik egymáshoz a Schlesinger-em és a "Szív küldi"? 

Szert tettem egy kincsre: vettem egy "Szentírást" mind az öt kötetet! Nem is akármilyen példányra bukkantam, hanem egy gyönyörű eredeti 1939-es IMIT kiadásra. De hogy kapcsolódik ehhez a "Szív küldi"? Egyértelműen, ugyanis ez a hivatkozott IMIT fordítás a magyar származású J. H. Hertz "brit birodalmi chiefrabbi" - ahogy őt a fordítók nevezik - eredeti angol nyelvű 1936-ban megjelent 5 kötetes Tórájának és az ahhoz rendelt Haftaráknak a magyar fordítása. Az eredeti szöveget szerkesztő és kommentáló rabbi egy szlovákiai kisfaluban látta meg a napvilágot 1872-ben Joseph Herman Hertz néven, és bár elnézést kell kérnem a nyelvi tréfálkozásért, mégis úgy érzem, hogy Hertz rabbi nem csak nevével képviseli a szívet, hanem mondhatjuk, hogy "szívét lelkét beleadta" a művébe, ezért tekintem "szíves"-nek a küldeményt. A rabbinak gyermekkorában a magyar (előbb a tót vagy a jiddis, netán hochdeutch a festői Zemplén megyében Rebrényben) volt az anyanyelve, csak miután 12 éves korában Amerikába került a család, ezt követően tanult meg angolul. J. H. Hertz-et 1913-tól az angolszász zsidóság főrabbijává választják, 1946-ban bekövetkező haláláig őrzi a tisztséget. Több jelentős munkája mellett a legkiemelkedőbbnek az 1936-ban megjelenő "The Pentateuch" öt kötete tekinthető, egyrészt az egyes Hetiszakaszokhoz tartozó Haftarák egyes kötetekbe való beemelése miatt, másrészt a nagyon érdekes és tanulságos kommentárok miatt. A Rabbi a magyar gyökereitől sem szakadt el, az 1939-es magyar kiadás napvilágra kerülésénél is bábáskodott, nem csak szellemi, hanem anyagi támogatást is nyújtva. 

A "Hertz Biblia" a magyar tudósok figyelmét is megragadta, különösen a kommentárok fordítása olyan neves személy keze munkája mint Dr. Hevesi Simon, akiről tudhatjuk, hogy nem csak a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet tanára volt, hanem több zsidó kulturális egyesületen kívül ő alapította az OMIKE-t is, ugyanakkor Lőwinger professzor fiatal emberként lelkesen szervezte a munkálatokat, a Guttmann testvérek a halachikus és talmudi kapcsolódásokat ellenőrizték, míg Dr. Balassa József a Tóra-fordítások nyelvhelyességére ügyelt. Mindezt Dr. J.Z. Moskovits 1996-os visszaemlékezéseiből tudjuk, aki akkor egyetemistaként kapcsolódott be a munkába.[2] 

Mint tudjuk, a Tóra Mózes 5 könyve[3] - ha jogászként szeretném leírni, akkor az élet valamennyi területére kiterjedő "transzcendens precedensrendszernek" nevezném – azonban mindenképpen mellé kell rendelni azokat a magyarázatokat, amiket "szóbeli Tan-ként" jelölünk meg. Azt is tudjuk, hogy létezik egy "karaita" irányvonal is, ahol elvetik a "szóbeli Tan"-t, és csak az írott Tóra a mérvadó. A TÓRA a történelmen – a hibáinkon, a precedenseinken - kívül a parancsolatok összessége, ugyanakkor a "szóbeli Tan" az engedély arra, hogy a Tórá-t mint törvénykönyvünket végrehajthassuk, imádkozhassunk, örüljünk az ünnepeknek, megéljük a saját zsidó mivoltunkat. A "Szóbeli Tan" "a Szináj hegyen adatott Mózes mesterünknek, együtt és egyszerre az Írott Tannal, annak mindegy magyarázataként, értelmezéseként" Naftali Kraus szerint[4] két részre oszlik a Halachikus és Aggádikus részekre. A Halacha a Sulchan Aruch-ban teljesedik ki. Tökéletes példaként említi Naftali Kraus a "szaporodjatok és sokasodjatok" parancsát, ahol az Írott Tan két szava alapján már rögtön a "Szóbeli Tan"-nak kellett kifejtenie, hogy ha legalább 1 fia és 1 lánya van az illetőnek, akkor már eleget tett a parancsolatnak.[5] 

Viszont ha sem a Tóra, sem nem a Halacha, akkor mik lehetnek a Hertz könyvekben a "Haftarák"? 

Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy mikor és hogyan kezdődött a Haftarák olvasása, egyesek szerint Ezra idejéből, mások szerint későbbi korokból származhat, azt nagyjából mindenki elfogadja, hogy már a Misna korában ismerték őket. Az sem volt egyértelmű az első időkben, hogy mit olvassanak. Tudomásom szerint mindaddig, amíg nyomtatásban meg nem jelent egy-egy közösségnek voltak sajátos Haftarái, a fő ünnepek olvasnivalói nagyjából megegyeztek egymással. Bár már voltak kísérletek, ahol megpróbálták korábban gyűjteni és kötetekbe rendezni a Haftarákat de mégis csak Dr. Hertz "The Pentateuch" című angol nyelvű Bibliái egyes köteteinek a végén látták meg a napvilágot 1936-ban. 

Dr. Hertz saját maga mondja a Haftara olvasásról, hogy: "Már jóval a második Szentély előtt kifejlődött az a szokás, hogy szombatokon, böjt-, és ünnepnapokon a tórafelolvasást befejezték az Első próféták (Józsua, Bírák, Sámuel I. és II. Királyok I. és II. könyvei) vagy az Utolsó próféták (Jesája, Jeremiás, Ezekiel, a Tizenkét "kis" próféta könyve) valamely részletének felolvasásával"[6] a gyűjtemény elkészülte és angol fordítása a XX. század műve. Az 1939-es magyar fordítás során már egyértelmű volt, hogy egyszerre készüljenek el a Haftarák a Tóra-szövegekkel együtt.  

Ha a Haftara szót lefordítjuk az Eliezer Grosz-féle szótár segítségével, akkor a jelentése elsődlegesen "zárszó, búcsú" míg másodlagosan kifejezetten "a Tóraolvasás után elmondott prófétai fejezet" a neve.[7] Ha a Hertz -féle rendbe soroljuk a Haftarákat akkor máris eltéréseket látunk a Hetiszakaszok és közöttük. 

A Bresit-ben 12 Hetiszakasz esetében 16 Haftara,
a S'moth-ban 11 Hetiszakasz esetében 17 Haftara
a Vájikrá-ban 10 Hetiszakasznál 16 Haftara
a Bámidbár könyvében 10 Hetiszakasznál már csak 12 Haftara
a D'varim-ban 11 Hetiszakasz mellett csak azért van 12 Haftara, mert külön szerepel a "Rós-Chodes szombatja" amit majd láthatunk többször is hasonló elnevezéssel. 

A Hertz -féle Tóra 54 Hetiszakaszra osztja az évet, és ez nem szokatlan. Általában vagy 53 vagy 54 Hetiszakasz között szoktak választani, ez naptár-függő megoldás mindkét esetben. 

Természetesen mielőtt bármelyik Haftarát elmondjuk akkor is áldást kell mondani, és a Haftara után is. Hertz könyveiben minden alkalommal megismétli az áldásokat, nehogy véletlenül elfelejtkezzünk róluk. 

Ha példálódzó jelleggel említenénk a Hertz Haftarákat, akkor a Bresit-ben az első 3 Haftara Jesája szövegein alapul, a 4 és az 5 a Királyok könyvén, érdekességként említem meg, hogy az 5-ös Chájé -Szára később szerepel, annak ellenére, hogy a Királyok könyvében az első kötetben kapott helyet, míg a 4. Haftara a második Királyok könyvének a része, ennek alapján nem mondhatjuk, hogy a Hetiszakasz és a Haftara szövege minden esetben egybeesne. 

A 6-ik Haftara Malakhi írása, a 7-es Haftara Hosea műve viszont nagyon érdekes, hogy a 8-as Haftarában két változat "verseng" egymással, az askenázi változatban Hoseát látjuk, a szfaradiban pedig Obadját. 

A következő Haftarák Ámosz majd ismét a Királyok utána Ezékiel majd megint a Királyok következnek, itt sem az időrend számít. A 12 Hetiszakasznak eddig megfeleltünk, ezt követik a különleges ünnepi Haftarák: a 13-ik a sorban a "Chanuka első szombatja" Zekarja látomásai[8] jelennek meg. "Ujjongj és örvendj Cijón leánya, mert íme Én eljövök és körödben lakozom....."[9] ennél szebb vigasztalás egy ünnepi alkalommal nem hangozhat el. Nagyon fontos a hét szó, ami elfér a templom kövén: "Eltörlöm ennek az országnak bűnét egy napon"[10] 

Kimchi szerint ez 7 szem lesz, amivel az Ö-való eszméje felett fognak a szemek őrködni. A 14-ik Haftarát ünnepeljük 8 napon keresztül, gyújtjuk a gyertyákat szépen sorban, a neve "Chanuka második szombatja" mint tudjuk nem emlékeznénk a Hanukára ha nem lenne a Haftaránk, hiszen nincs benne a Tórá-ban maga az ünnep. A 15-ös és 16-os Haftara a hold szentelésének részei, érdekesség, hogy először Jesája szól hozzánk egy egész fejezettel, a szokás szerint mondjuk: "És lészen, hogy minden újholdról újholdra szombatról szombatra odajárul minden halandó. "[11] ezt a verset kétszer lehet elmondani. 

A S’moth Haftarái közül már az első "renitens" a maga módján: két változat jelenik meg, az askenázi rítus szerint Jesája míg a szfaradi szerint Jeremiás szavait kell olvasni, és ugyanez történik a tizedik és tizenegyedik Haftaránál is, viszont itt nem tudom igazán kibogarászni hogy hol melyik verset olvassuk. A Hetiszakasz alapján a korábbi szombaton a Vájákhél-t olvastuk az askenázi szokás szerint, ugyanakkor a P’kudéj-t sorolja fel Hertz mint lehetséges változatot a szfaradi szokás szerint. 

Nagyon fontos Haftarát ismerhetünk meg a S’moth-ban a negyedik Haftarában: azon kívül, hogy a szfaradi hagyományokban és néhány askenázi csoportban is elhagyják a Bírák IV fejezetét ugyanakkor Hertz feltünteti ennek a szövegét is, majd hamarosan következik a Bírák V. fejezete, ahol győzelmi indulót énekel Debóra: "Halljátok meg, ó királyok, figyeljetek ide, fejedelmek, én az Ö-valónak, az Ö-valónak énekelek én...."[12] ahol az egész V. fejezet elejétől a végéig versben hirdeti Debóra a győzelem dicsőségét és mond köszönetet. Elképzelhető, hogy valaha majd ismét zenemű születik és a versek végén felhangzik az utolsó két mondat: "De akik őt szeretik, legyenek olyanok, mint a nap, midőn fölkel fönséges hatalmában! És nyugalma volt az országnak negyven éven át." [13] 

Bárcsak hamarosan eljönne ez a békesség! 

Azért kezdem a tizenhatodik fejezettel, az utolsó résszel a Vajikrá-t, mert mire megjelenik a cikk éppen előző szombaton olvassuk: a Sábáth Hágádól-t. Itt is kétszer olvassuk a 23-ik szakaszt, mert semmiképp nem fejeződhet be negatív módon egy Könyv sem, így Maleáki próféta esetében sem lehet kivételt tenni. Ebben a Haftarában nagyon fontos dolgok állnak, meggyőződhetünk arról, hogy az Ö-való nem változott meg, a szövetség is olyan erős, mint egykor, ha bizonyos emberi dolgok nem úgy történnének ahogy azt az Ö-való szeretné, akkor hamarosan Élijáhú jön hozzánk, már várjuk is, készülünk a borral, amivel hétfő este fogadjuk. Biztos belekortyol Élijáhú a pohárba és kibékíti egymással az öregeket és az ifjakat, ahogy a Sábáth Hágádól zárómondatában írják.[14] 

A Bámidbár esetében éppen a fordítottja történik, mint a Vájikrá-nál: maga Hertz kezdi előre magyarázni még az első Haftara előtt azt, hogy a szerző Hósea, súlyos családi gondokkal küzd, felesége megszökik, lecsúszik a társadalmi ranglétrán, végül rabszolgának adják el. Hosea türelmes és könyörületes: kiváltja feleségét és visszaviszi a házába. Hósea ugyanakkor elgondolkodik: Izráel népe ugyancsak bűnös, mint a feleség, viszont az Ö-való azért bocsájtja rá a népre a száműzetést és a szenvedést, hogy ezáltal vezesse vissza hozzá. Hosea úgy gondolja, hogy a felesége példázata jeleníti meg a nép sorsát, enélkül a próféciája nem születhetne meg.[15] 

A hatodik Haftara ismét a Bírák könyvéből[16] való Jiftáh történetét meséli el, aki fogadalmat tett, hogy harci győzelme esetén égőáldozatot hoz. Leánya vált áldozattá, ezt a zsidó hagyomány már azokban az időkben is elítélte. Hertz maga idézi, hogy nem csak a zsidó világ számára volt elítélendő a tett, Dante is felemlegeti a fogadalommal kapcsolatos bűnt, ez a magyar fordításban Babits Mihály tolmácsolásában olvasható.[17]  

Tisabeáv előtti szombaton olvassuk a "Három feddő Haftarát" amit "Shabbat hazon"-nak is nevezünk, ebben is előfordul az "éke" szó, amit magyarul "siralmak"-nak nevezünk, bizonyos vélemények szerint lehet összefüggés a "Siralmak könyve" és a Haftaránk között. Az utolsó mondat nagy igazsága hogy "Cijón csak a jog által váltható meg és megtérői csak az igazság által!"[18] Esetleg meg kellene említeni, hogy ez kiterjeszthető lenne manapság másokra is. A D'várim első nyolc Haftarájának egyszer egy külön cikket kellene szentelni, mert a napjainkban is fontos igazságokra bukkanunk Jesája szövegeiben, nem is beszélve a vigasztalásokról, amik bizony jól jönnének jelenidőben is. 

A Háázinu-t ki ne ismerné? Hívhatjuk a XVIII. Zsoltárnak is, Dávid fohásza az Ö-valóhoz, mert megmenekült ellenségeitől. Míg Sámuel könyvében Dávid azt mondja, hogy "Az Ö-való az én szirtem és váram és megmentőm!" addíg a Zsoltárokban egy "furcsának" tűnő szó szerepel: "szeretlek erősségem Ö-való" az első az alá-fölérendeltséget, míg a második egy sokkal erősebb érzelmi ragaszkodást jelent számomra, ki-ki döntse el, melyiket tartja erősebbnek? Hertz hosszasan fejtegeti, hogy a Háázinu-ból vagy a Zsoltárból került-e be a "migdol" olvasat az ünnepek és a félünnepek szövegeibe.

Mielőtt még bárki emlegetné, el kell mondanom, hogy a Háázinu Haftarát természetesen a Háázinu Hetiszakasz után olvassuk, viszont azért nem lesz semmiképp sem unalmas a második olvasmány, mert nem ismétlődik a két vers. A Hetiszakaszban Mózes halála előtt hívja fel a figyelmet arra, hogy hallgassák meg utoljára intelmeit. Először a múltról majd a jelenről beszél és körültekintően igyekszik óvni népét a halála utáni idők eseményeitől, ezzel szemben Dávid háláját fejezi ki és fohászkodik. 

Maga az elnevezés természetesen valamennyi esetben az első szó: a "heezin" felszólító módja: "hallgassuk"[19] ha irodalmi változatban fordítanám, akkor "figyeljünk" is lehetne. Fontos felszólítás ez Mózes szavaival kapcsolatban is és Dávid fohászánál is: mindketten ugyanezt akarták – írja Hertz - "bevésni Izráel lelkébe énekével: bizalmat a gondviselésben, hűséget I-tenhez és hálát végtelen kegyelméért."[20] 

Mindkét helyen – Mózesnél és Sámuelnél beleértve a Zsoltárokat is – versben kapjuk a szép gondolatokat, nyilván maga a mondanivaló teszi emelkedetté, Mózesnél az utolsó figyelmeztetésé Dávidnál a háláé. És ez világít rá igazán a Haftarák lényegére: a tanítás a Tórá-ban a Hetiszakaszban van, ugyanakkor kiegészül a Haftara felolvasával egy másik világ, amelyik lehetővé teszi, hogy érzelmeinket meg is élhessük. Ez kifejezetten a Hertz biblia érdekessége, nem kell minden egyes Hetiszakasz után külön-külön keresgélni a Próféták írásaiban, nincsenek különbségek attól függően, hogy melyik zsinagógában olvassák az adott Haftarát, bárki bármikor megteheti minimális szövegeltérésekkel. 

Az 1939-es IMIT kiadás oly mértékben volt sikeres, hogy hamarosan ismét újra ki kellett volna adni, sajnos a háborús események és az utána következő időszak miatt 45 évet kellett várni a nagyon szűk körben gyorsan elkapkodott második kiadásra. 

Nekem már szerencsém volt, mert 1996-ban napvilágot látott a harmadik kiadás a Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület eredeti utánnyomásával, Stern Judit hathatós anyagi támogatása mellett Naftali Krausz iránymutatásával, én már ebből tanultam mindaddig, amíg kezembe nem vehettem az eredeti IMIT kiadást. Bár a harmadik kiadás teljesen megfelel az eredetinek, mégis jól esik "visszanyúlni" azok közé a könyvek közé, amelyeknek a lapjait még teljes szívükből látták el jegyzetekkel, szerkesztették, fordították nagyjaink, és ajánlották munkájukat nekünk "szívből szívesen".