KUTATÁS

Ábrahám Vera

A makói angyalos kő  

 

A temető a vallási élet, hitvilág, elődök iránti tisztelet fontos színhelye. E kertek a maguk egyedi és bizonyos szinten mégis közös sorsával nemcsak a kegyelet tárgyi,- sírlátogatáskor lelki megnyilvánulásai, de mentalitástörténeti emlékhelyek is. Ennek kifejtésére ezúttal nem térek rá, hanem tanulmányomban röviden a sírkövek véseteivel foglalkozom, majd egy különleges szimbólumot mutatok be, mely Makó neológ izr. temetőjében látható.

Általában véve megállapítható, ha bármely temetőbe lépve annak arculatát vizsgálja a látogató, hogy számos, felekezetek közötti hasonlóságokat talál.  Ez a közös vonás megvan a zsidó temetőkben is, de ezzel párhuzamosan a jelentős eltérések is azonnal megmutatkoznak.

Az izraelita nyugvóhelyeken elsőként a gyakran megdőlő helyzetű sírjelek a szembeötlőek,[1] aztán a különböző szertartási épületek, a speciális parcellák, majd a kövek szövegezése, szimbolikája, díszítőelemei tűnnek föl. A zsidó temetők sírjelei is sokoldalú vizsgálatra adnak lehetőséget, akár az anyagukra, méretükre, felirataikra, jelképeikre, vagy akár a sírkertben elfoglalt helyükre vonatkozik ez.

A továbbiakban az általános és egyedi formulákat vizsgálom - mindegyikre számtalan példa akad - majd ez után a címben szereplő angyalos kő bemutatása következik.

A sírkövek minősége, mérete, készítőjének ismertsége, az alant nyugvó társadalmi,- gazdasági életben kivívott helyzetét reprezentálhatja, de ugyanúgy kifejezheti a zsidó közösségen belül, vagy a vallási életben elfoglalt státuszát is.  Pl. az értékes nagyméretű síremlékek, esetleg a közösség vezetőinek járó kitüntető hely, illetőleg a kohaniták-, léviták számára kijelölt, ill. biztosított helyszín.

A kövek megtekintésekor kiképzésük-, minőségükön kívül lényeges vizsgálati szempont a felületükön alkalmazott közlés formája, majd tartalma, mely lehet egyedi és általános, mint: név, születés-, házasság esetenkénti föltüntetése, halál időpontja, a kezdő és befejező sorok, ill. azok rövidítése. [2]

Ami a szokványos megszövegezésen belül van, és mégis kivételes, ez az elhalt személyére, mint egyéniségre jellemző tudnivalók megjelenítése.  Mivel az eltávozott a család szűk közösségében űrt hagy maga után, és mint egyén és egyéniség nem pótolható, ezért a hozzátartozók igyekeznek a textusokban mindezt kifejezésre juttatni.  Mégpedig olyan módon, hogy tényeket és érzelmeket közölnek írásban, szimbólumok és díszítő elemek fölhasználásával. A komplex információk segítségével a jelen és jövő között hidat alkotva az eltávozott személy emlékét kívánják átmenteni elkövetkezendő nemzedékek számára is. Ilyen közlések lehetnek az egykor élő személyre vonatkozó-, vagy sorsáról szóló sírversek, különböző bibliai idézetek. De szintén e célt szolgálja a szimbólumok és díszítőelemek sokasága, és ezek útján egy nagyon színes világ tárul az érdeklődő elé. A díszítmények, szimbólumok változatos kivitelezésében és témájában növény-, állat-, és tárgyábrázolások tűnnek föl, emellett és ezek fölhasználásával található jellemre, foglalkozásra, vallási életre, közösségi státuszra utalás. A díszítőelemekre többnyire változatos növényi ornamentika a jellemző.  De a kettő keveredése sem ritka, amikor például az alkalmazott jelkép egyúttal díszítő funkciót is betölt.

Figyelemre méltó, amikor az elhunyt vezeték-, vagy éppen utóneve a képi ábrázolás témája. Pl. Cvi héber névnél szarvas vésete tűnik föl, vagy Herz nevű elhunyt kövén szív látható. De ha a társadalmi státuszra, foglalkozásra keresünk példát, a botra tekeredő kígyó orvost jelképez, a kígyó egy másik megjelenítési változataként a kehelyre tekeredik, ez gyógyszerészt szimbolizál. A színházi függöny jelentése egyértelműen a színészre utal, az ecset és palettából következik, hogy az alant nyugvó egykor festő volt. Még néhány illusztráló példa: hárfa mutathatja a kántor kövét, körző vonalzó az építészét, Tóra tekercs a rabbiét, könyv a tudós emberét.  Tóra függöny a vallási élet, korona a jó hírű ember, pálma a becsület, tisztesség jelképe.

A fenti témájú vésetek bemutatása sorában egy igen különös ábrázolást szeretnék részletezni, annál is inkább, mert ez az ábrázolás már első pillantásra is szokatlan, és egyedi.

            Makó neológ temetőjében látható az egyszerű, vörös mészkőből faragott sztélé. Szövegét a nyugati oldalra vésték, keleti része durván faragott, ez a fele üres.

Amiért figyelemre méltó e kő, az a kép és szöveg tartalmának és kreatív kivitelezésének köszönhető.

Talán első a kép, mely a vizsgálódónak rögtön föltűnik. A hullámosra kialakított kontúr jobb oldalán majdnem egészen a bal oldali kerethatár aljáig hajlik egy aprólékosan kidolgozott szomorúfűz kisebb leveles gallyakkal ellátott egyetlen nagy ága.  A fa törzsén két levágott ág maradványa látható. Ha szimbólumként vizsgáljuk, akkor a szülői generációra utalhat, vagyis nem kizárt, hogy a genealógiai struktúra két nemzedéki megjelenítése.

A kivitelezés aprólékosságát mutatja a fa tövében ábrázolt talaj és fűcsomó is. Folytatva a vizsgálódást; a keret mélyített mezőjében egy folyamat konkrét pillanatát sikerrel rögzíti kimerevített képbe a tervező. Részleteire bontva; az ábrán domború sírhalom látható, végén emlékkővel. Textusát az olvashatóság érdekében nem teljesen a perspektíva törvényeinek megfelelően rajzolták, de attól túlzottan nem is tértek el, hiszen a kő vastagsága észlelhető.

 A sírhant fűvel benőtt, rajta hosszú hajú, fejét a kő felé billentő, szárnyait nyugvó helyzetben tartó mezítlábas alak áll. Lábai esetleg lépésre indulnak, vagy ennek éppen ellenkezője sem lehetetlen, kissé szétvetve a stabil állást vették föl. Hosszú ruhája derékban húzott, a kelme ráncolódik és fodrozódik. Az öltözék ujjai kiszélesednek, belőlük egy-egy kar nyúlik. A mozgás lényegét legjobban a kartartásba koncentrált mozdulat fejezi ki. Balját kissé behajlítva, mutatóujját a sírkőre irányítja. Ugyanakkor jobb kezében egy rövid botot tartva (melyből kis darab látszik) fölfelé mutat.[3]

A szubjektív értelmezés szerint a sírban nyugvó, kit az angyal a kőre mutatással megnevez,[4] immár feljutott Teremtőjéhez, amit az ég felé irányított jobb karjával fejezi ki.

A témához kapcsolódva az angyal szimbólum értelmezéséről szólva, annak igen bő szakirodalma van. Először a  Magyar Zsidó Lexikont  alapul véve: „A zsidó felfogás szerint földöntúli lények, akik az égben laknak s közvetítik az embereknek Isten akaratát (…).”[5] A bibliai kor fölfogása szerint: „Járásuk-kelésük az emberéhez hasonlít, de szárnyuk is van, és majdnem mindig fegyveresen járnak.”

A Szimbólumtár is hasonlót mond[6]: „Szellemlény, elsődleges szerepe az isteni és földi szféra, teremtő és teremtett közötti közvetítés.”

Tehát első látásra, szövegismeret nélkül is sok információ birtokába juthat az érdeklődő, az alábbiakban azonban a textus a pontosítást szolgálja. 

Hozzáteszem a véset figurája önmagában nagyon különleges és szinte egyedi, ugyanis a zsidó vallás szerint a művészek nem ábrázolnak emberi alakot. Nem mondhatom, hogy kizárt, főleg a neológiában, de igen ritkán fordul elő, másfél évtizedes temetői kutatómunkám során első alkalommal bukkantam ilyenre.[7]

A sírirat teljes kibontása előtt még arra a néhány különlegességére hívom föl a figyelmet, miként a szóvariációs lehetőségeket ötletesen hasznosította készítője.

Elsőként ott a tényleges szöveg, melyen belül nagyobb betűkkel hangsúlyozták ki az elhunyt nevét.[8] Majd lehetőségként a felirat első öt sora kezdőbetűinek akrosztichonba foglalását alkalmazta a vésnök, ahol az elhunyt héber nevét emelte ki. Következő variáció a keretbe foglalt képi ábrázolásban látható kis sírkő és írásjegyei. Ezen a „táblán” olvasható sorokban, kihasználta fogalmazója a lehetőséget és ismét kinagyított betűket vésve, ennek révén harmadik alkalommal jelenítette meg az eltávozott nevét.

Következzen a szöveg magyar fordítása, mely néhány eddigi – akár föl nem tett – kérdésre is választ ad![9]

Az angyal melletti kis kövön az alábbi felirat olvasható:

„Itt van elrejtve

a jámbor és egyenes férfi a tisztelt

Nehemia Engel

elhunyt jó hírnévben

csütörtökön, hesván 15

617-ben!”[10]

Magán a sztélén a szimbólum- kompozíció alatti véset szerint: 

„Egyenesség ösvényén lépdelt minden napján

Az igazat cselekvők társa volt életében

Betegségét szeretettel viselte sok évig

Gyermekeit kezének munkájával tartotta el

Ifjúságától a jámborok útján járt

a tisztelt

Nehemia Engel

Elhunyt jó hírnévben

csütörtökön, hesván 15

617-ben a kis időszámítás szerint

Legyen lelke bekötve az élet kötelékébe”

Az első öt hosszú sor elején (jobb oldal!)  akrosztichonban a Nehemia név olvasata adódik.

A sírirat magyar fordítását, a tulajdonképpeni tartalmat az ábrázolással összevetve sok következtetést lehet levonni, Nehemia Engelről.

Megtudható, miszerint személyisége egészen ifjú korától kezdve jámbor (istenfélő) volt és egyenes. Azt is, hogy több gyermekük született, akiket kezének fáradságos munkájával tartott el. Nyilván szorgalmas, dolgos ember volt. Az igazságszerető emberek csoportjába tartozott, ezért jó hírnévnek örvendett, és az is kiderül, miszerint hosszú évekig betegeskedett, de mindezt belenyugvással, szeretettel elviselte. Sajnos születésének évszámát nem tudjuk, és azt sem, hány évnyi élet adatott számára.

Az írott adatokon felül még egy különös dilemma vetődik föl a képi ábrázolást illetően. Az angyal valójában, kettős értelmezést hordoz?

Hiszen egyrészt nyilvánvaló az ábrázolásban, miszerint egy szárnyas lény sírdombon éppen abban a pozícióban látható, amint közvetít ég és föld között.  Tehát Nehemia teste alant a földben nyugszik, (ezt mutatja nevével ellátott sírjel felé) az égi parancsolatra eltávozott. Az szárnyas lény egyértelmű kapocs, egy angyal.

Másrészt a kő alatt Nehemia ENGEL vagyis ANGYAL teste porlad. Ennek tudatában a szimbólum egy második értelmezést is hordoz, mégpedig az alant nyugvó férfi nevét.

            A zsidó temetők szimbolikájából ez a kiragadott példa reprezentálja a színes, sokrétű és figyelemreméltó világot, mely elénk tárul, ha belépünk egy sírkert kapuján.


Forrásjegyzék

Ábrahám Vera: Somogy megyei települések zsidóságának története és temetői. 2000-2010-ig. (35 sírkert feltárása)
Hoppál Mihály - Jankovics Marcell et.all.: Jelképtár. Budapest : Helikon Kiadó,  1997.
Magyar Zsidó Lexikon/szerk. Ujvári Péter. Budapest : Pallas, 1929.
Szimbólumtár/szerk. Pál József és Újvári Edit. Budapest : Balassi Kiadó, 2001.

 

A sírkő fotóját Forgó Géza készítette.

A héber fordító Bányai Viktória MTA TK Kisebbségkutató Intézet, Judaisztikai Kutatócsoport



[1] Alapozás nélkül kerülnek a földbe

[2] Eddigi kutatásaim alapján megállapíthatom, hogy a házasságot többnyire közvetetten jelölték; boldog házasságának xx évében hunyt el. A születést vagy dátummal, vagy az évek számának feltüntetésével tudatták. Szegeden szokásos a születés, és a házasság pontos dátumát jelképpel együtt felvésni,. Születés: sokágú csillag, házasság két egymásba fonódó karikagyűrű.

[3] Ennek értelmezését nem tudom adni. Kard (mint a Halál Angyalának eszköze) valószínűleg nem lehet, hiszen az ábrázolás ezt nem egyértelműsíti. Az alkotó aprólékosságát figyelembe véve elképzelhetetlen hogy elhanyagolta volna, ha ezt akarja ábrázolni.

[4] Nemcsak a születése után, hanem az ábrázolással itt is!

[5] Magyar Zsidó Lexikon/szerk. Újvári Péter, Bp.1929. pp.87.

[6] Szimbólumtár/szerk. Pál József és Újvári Edit. Bp. 2001. pp.42.

[7] Fénykép beillesztését sírkőbe: Nagybajom, Kadarkút, Nagykanizsa, Szólád sírkertjeiben láttam, lányka szobrot pedig Kadarkúton állítottak sírhantra.

[8] Angyal= (németül) Engel.  Háromszor jelenik meg az eltávozott. Egyszer képi módon: mint angyalábrázolás majd Nehemia háromszor, és egyszer Engel-ként.

[9] Bányai Viktória fordítása

[10] 1856.