KUTATÁS

Oláh János

Zsidó esküvői rítusok[1]változásai a XIX-XXI. században

2019.12.19

 

A zsidó esküvői rítusok változásai sokszínű képet mutatnak, ha a XIX. és a XXI. század e szokáscselekményeit megvizsgáljuk Európában, és az európai gyökerű, úgynevezett áskenáz[2] zsidóságnál. Míg a XIX. században, legalábbis annak első felében, a hászkálá[3] által nem, vagy csak kevésbé érintett, főként a kelet-európai területen többnyire egységes szokásrendszer alapján történt meg a férfi és a nő egymásnak szentelése (egyik elnevezése: kidusin), addig a XXI. században ez már korántsem egységes az áskenáz zsidóságon belül, holott a háláhá (vallási törvény)[4] nem változott már évszázadok óta, egyes esetekben majd’ kétezer év óta.

Ezekből a változásokból kívánok bemutatni egy-egy „villanást”, ízelítőül; valamint a változás okaira magyarázatot adni, röviden. Leegyszerűsítem és egységesítem majd azt, ami korántsem egységes, hiszen az áskenáz szokások, rítusok nem voltak sohasem egységesek, azok országonként, tájanként, tájegységenként sőt néha városonként is változtak, egységes szokáskörről nem beszélhetünk sem a XIX., sem a XXI. században, ezért a XIX. századi esküvői rítusok ismertetésénél a legelterjedtebb, a legjellemzőbb szokáskörök ismertetése mellett döntöttem; míg a XXI. századiaknál csak „szemelgetek” a rendkívül sokszínű és gyakran nagyon is különböző esküvői rítusok között.

Mielőtt szó esnék az esküvőről, a férfi és a nő egybekeléséről, egymásnak szenteléséről, a zsidó házasságról, nagy általánosságban.

A hagyomány szerint[5] a házasságok az égben rendeltetnek el, 40 nappal a fogantatás előtt már elhatároztatott, hogy ki-kinek lesz párja, ezért itt az ég alatt, a Földön "csak" annyi a feladat, hogy e párok egymásra találjanak. Ezt az egymásra találtatást, a házasságok közvetítést segítette, segíti elő a sádhán (sádhen), a házasságközvetítő.

Itt már rögvest találhatunk egy óriási különbséget, hiszen a XIX. századi „sadhenolás” és a XXI. századi házasságközvetítés (nem véletlenül használom ezt a két eltérő megnevezést) egészen más módszerekkel, technikákkal történik. Míg a XIX. században emberi közreműködéssel és részvétellel, a házasulandókat vagy legalábbis a szüleiket és körülményeiket ismerő sádhen közreműködésével történt az „egymásra találtatás”, a „sadhenolás”; XXI. századunkban akár újsághirdetés, akár sádhenoló irodák/vállalkozások, avagy a világhálón, sok-sok internetes oldal segítségével történik mindez.[6]

A zsidó házasság érvényességét, az eljárásmódot, és bizonyos mértékben a rítust a háláhá, a vallási törvény szabályozza,[7] mert ahhoz nem elegendő az állami törvények szerinti házasságkötés, ahhoz, ezen felül szükséges még, hogy két tanú előtt történjenek az alábbiak:

1. Kinján (vétel, megszerzés) - Egy (arany)gyűrű jelképezi, melyet a férfi ad a nőnek. A gyűrűt a férfi húzza fel a nő jobb kezének mutatóujjára a hupá (hüpe, esküvői mennyezet) alatt.

2. Stár (szerződés) - Ez a ketubá (házasságlevél)[8], melyben a férj kötelességei és felesége jogai szerepelnek két tanú által hitelesítve. A ketubát a férj adja feleségének a hupá alatt.

3. Jihud (elkülönítés, együttlét) - A férj és a feleség (férfi+nő) most van együtt először, egy fedél alatt, ahol rajtuk kívül nem tartózkodik senki, de többen is látták őket bemenni a szobába.

Amint említettem, a vallási törvény nem, az esküvői rítusok azonban változtak, bár itt már nem jelenthetjük ki, hogy egyértelműen mindenhol az elmúlt kétszáz év alatt. Bizonyos, főként a hászid irányzatot követő zsidók[9] között gyakorlatilag csak a technika (pl.: hangosítás) alkalmazása a különbség a XIX. századi és napjaink zsidó esküvője között.

Az esküvői szertartások nagy részére a szabad ég alatt került sor, emlékeztetve a tórai[10] mondatra: "És kivezette őt (Ábrámot) a szabadba és mondta (Isten): Tekints fel az égre és számláld meg a csillagokat, ha meg bírod azokat számlálni (…) Így lesz a te magzatod!"[11]

A vőlegény/hátán és menyasszonya/kálá a szertartás érdemi része alatt a hupá alatt áll, amely egy díszes selyem, brokát- vagy bársonytakaró, és többek között szimbolizálja, hogy amint I.ten az égboltozattal beborítja és óvja a Földet, úgy fogja megvédeni majd az új házaspárt is. (Van ahol tálitot /imalepel/ feszítettek ki azon megokolásból, hogy a 613 micvá[12] (amire a tálitnak a cicitje[13] utal és ennyi micvát kapott a zsidóság az Örökkévalótól[14]) elijeszti a néphit szerint minden örömteli eseményen jelenlévő és ártani akaró démonokat, mert az isten parancsok „jelenlétében” nincs hatalma a rossznak.)

A hupá alatt a hátán kitliben, fehér ünnepi- és egyben halotti köntösben állt, mely egyszerre jelezheti a tisztaságot, miként Jesájá próféta írta: „Ha vétkeitek olyanok volnának, mint a bíbor, megfehérülnek mint a hó…”; az új, a „tiszta” élet kezdetét; de szolgálhat az ártó démonok megtévesztésére is, tudniillik itt most nem örömteli, hanem gyászos esemény zajlik, gondolhatják az ártani akaró és minden örömteli eseményen jelenlévő, azt megakadályozni akaró démonok -véli a néphit.

Mielőtt azonban a hátánt a hupá alá elsőnek vezették fontos dolgok történtek.

Felöltöztették fehér ruhába (ugyanazt jelképezi, mint a hátán kitlije) a kálát, majd valaki lefátyolozta (bedekkolta/bádekkolta) az arcát. Ha nem a leendő férj fátyolozott volna, akkor meg kellett néznie majdani felesége arcát, mert: "Nem szabad megesküdnie a nővel, míg nem látta őt" -írja a Talmud[15]. E szokás megokolása szerint azért kellett megtekintenie leendő feleségét, hogy ne ismétlődhessék meg Jákob ősatyánk esete, kit becsapott annak idejében Láván, az apósa, és idősebb leányát: Leát vettette feleségül a Jákob által szeretett és óhajtott Ráhel helyett [16]. Természetesen több indoka is van a fátyolozásnak, például:

- a hajadonok jelzése volt ez a zsidóságnál, mert a második házasságnál már nincs fátyolozás[17];

- utalás Rivka esetére, ki vőlegényének, Jicháknak láttára lefátyolozta arcát [18];

- jelenti, hogy a leendő férj oltalma alá helyezte feleségét;

- szemérmetességét és szerénységét jelzi a kálának;

- jelzi, hogy a kálának nem külső, hanem belső szépsége a fontos a hátán számára;

- nehogy a menyasszony látása valakiben bűnös gondolatokat ébresszen;

- ilyenkor az isteni jelenlét (sehiná) sugárzik a kálá arcáról;

- a néphit szerint így lehet megakadályozni a szemmel verést (ájen hore).

Míg az esküvői előkészületek zajlottak, a két tanú (nem lehet rokoni kapcsolatuk a házasulandókkal!) aláírásával hitelesítette a ketubát, a házasságlevelet. Néhol elvégezték a kinján szudár (kendő megszerzése) szertartását, mely során a menyasszony apja vagy megbízottja egy kendőt, rendszerint egy tálitot (imalepel), adott át a vőlegénynek, aki azt a kezébe fogva megemelte, így az átment a tulajdonába. E cselekedettel az "ügylet", a kálá átadása a hátánnak rendezve volt. (A magyarországi hagyomány szerint nőtlen férfiak nem imádkoznak tálitban.) E szokás magyarázata, hogy Mózes V. könyvében[19] egymás mellett olvashatjuk a tálit és a házasság törvényi előírásait.

Ezek után a vőlegényt a násznagyok a hupá alá vezették. Utána jött a menyasszony a násznagyok feleségeinek kíséretében és körbejárták a vőlegényt. Több magyarázat is van e szokásra, például:

- a Tóra és a Talmud idejében[20] a birtok megszerzésének egyik módja volt, hogy az új tulajdonos körüljárta szerzeményét;

- a vőlegény most egy király, kit körülvesznek és védelmeznek alattvalói;

- kifejezi a körüljárt központhoz való tartozást;

- most vonja "bűvkörébe" a menyasszony vőlegényét, mintegy elzárja a világtól és a néphit szerint aki e "bűvkörön" belül áll, annak nem képesek ártani sem a gonosz démonok, sem a szemmel verés, hiszen nem tudnak áttörni e körön;

- a kör, mint egy önmagába visszatérő vonal, az öröklétet, az időtlenséget is jelentheti, és így jelzi a menyasszony, hogy az ő életének értelme örökké az ő „körében” álló vőlegénye lesz;

- mivel saját magába fordul vissza a kör, tehát nincs kezdete, sem vége, befejezett és tökéletes, az abszolút (kizárólagos, független, mástól nem függő, mindenek feletti, örök) kifejező formája is.

Szintén több megokolás van a megkerülések számára, például:

- egyszer kerüli meg a kálá a hátánt, mert: "...nő környékez férfit..." -írja Jirmeja könyve[21];

- háromszor kerüli meg a kálá a hátánt, mert Hóséa könyvében az "eljegyezlek" szó háromszor fordul elő, és a kéz-tfilin (bőrszíjakkal ellátott tok, benne Tóra-i idézetek) szíjának az ujjakra tekerésekor is elmondjuk: "Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak igazsággal és joggal és szeretettel és irgalommal, eljegyezlek magamnak hűséggel, s megismered az Ö.valót."[22] -írja a Mehiltá és RÁSI/Rabbi Slomo Jicháki [23];

- hétszer kerüli meg a kálá a hátánt, mert hétszer szerepelnek a "…férfi elvesz egy nőt…" -szavak a Bibliában; mindemellett hét áldás illeti meg az ifjú párt; valamint emlékeztet a teremtés hét napjára, hiszen az új pár is valami újat „teremt” majd; amellett a kéz-tfilin szíját is ennyiszer tekerjük bal kezünk alkarjára, szíjazzuk ezzel magunkra az Ö.való nevét és parancsát tartalmazó bőrdobozban lévő tórai szövegeket; vagy emlékeztet Jerikó falainak leomlására[24], hiszen hétszer járták körbe a város falait a zsidó törzsek honfoglalásának kezdetén és a falak leomlottak, úgy omoljon le minden „fal”, amely a kálát a hátántól elválasztja; illetve a hetes szám a tökéletesség, a teljesség szimbóluma is valamint a 3 ősatya és a 4 ősanya összege is hét, azaz a kezdet és a jelen összefonódik.

Régi, az ókorból eredő szokás, hogy a nők sírtak az esküvőn[25], azon megokolásból, hogy megtévesszék a néphit szerint mindenütt, de főleg az örömök idején jelenlévő és ártani akaró démonokat. A körbejárás után a kálá a hátán jobbjára állt: „…ott áll jobbodon a királynő/feleséged…”[26]

Voltak olyan közösségek, ahol gyertyákat tartottak a kálá és a hátán mellett állók a kezükben, jelképezve a Szináj-hegyi törvények elfogadását, a szövetség megkötését, mely annak idejében fényjelenségek közepette ment végbe.[27] A fények jelenléte, egy másik magyarázat szerint, utalás Eszter könyvének soraira, miszerint: "A zsidóknak fényben, örömben, vígasságban és boldogságban volt részük."[28] Az égő gyertyák a rossz hatástalanítását, a gonosz elűzését is szolgálták, hiszen oly nagy öröm idején, mint az esküvőnek napja, bizonyosan jelen vannak azok, kik ártani akarnának.

A szertartás vallási törvény szerinti része az eljegyzés áldásaival vette kezdetét, majd a leendő férj és neje először ivott bort egy közös pohárból. Bort ittak, hiszen: „A bor megörvendezteti az ember szívét.”[29] Ezek után a hátán elmondta az előírt mondatot, majd a kálá jobb keze mutatóujjának az első ujjpercére felhúzta az aranyból készült karikagyűrűt. A szokás háttere, hogy ez az ujj a legerősebb, és ha behajlította, ha maga felé vonta azt a kálá, akkor megvalósult a kinján (megszerzés), a gyűrű átkerült az ő birtokába, létrejött az "üzlet", mert kvázi megvásárolta (a gyűrűt lehet egy lyukas pénzérmeként is értelmezni) magának a férj, mivel ő elfogadta a „vételárat” a jelenlévő tanúk előtt. (A férj nem kapott gyűrűt, csak a feleség!) 1. feltétel

Egy másik, inkább szép, semmint racionális magyarázat szerint az itt lévő ér egyenesen a szívbe vezet. A gyűrű jelentése is több magyarázattal bír, de a háláhá szerinti lényege az, hogy legyen valamennyi értéke.[30] Ezért szokás egy egyszerű, értékvitán felül álló, sima felületű aranygyűrűt (aranykarikát) ajándékozni a menyasszonynak. A gyűrű (amely egy lánc alkotórészeként is felfogható) jelentheti, szimbolizálhatja a véget nem érő láncolatot, a nemzedékek láncát, hiszen körbefutó vonala nem szakad meg. A gyűrű voltaképpen egy kör, egy önmagába visszatérő vonal, az öröklétet is jelentheti, és így jelzi vőlegénye, hogy menyasszonya örökké az övé immár és kifejezheti azt a kívánságot is, hogy életük „sima” legyen.

A gyűrű felhúzása után a szertartás vezetője felolvasta a ketubát, amely a feleség tulajdona. Ezt úgy is jelezték, hogy a hátán a kálá jobb kezének kinyitott tenyerébe helyezte, aki ezt maga felé húzta (miként a gyűrűt), átvette azt. Ezen okiratban[31], mintegy adóslevélben, részletezve vannak a férj kötelezettségei (táplálás, ruházás, házastársi kötelezettség[32]), valamint az asszony javadalmai, tulajdonai minden eshetőségre (válás, megözvegyülés stb.) tekintettel. A ketubát, e jogbiztonságot jelentő iratot, Simon ben Setáh rendelte el kötelező érvénnyel az ante II. században a Talmud szerint[33]. 2. feltétel

A ketubá átvétele után következett az esküvő hét (3 ősatya+4 ősanya; a világ ekkor lett tökéletessé) áldása. Ezután az ifjú pár újból ivott bort, mint minden örömteli eseményen, majd a szertartás vezetője megkötöttnek nyilvánította a házasságot megáldotta az újdonsült párt egy néhány szavas beszéd (dróse) után.

Majd a férj a hagyományos mondat: "Ha elfelednélek Jeruzsálem, felejtsen el a jobbom..."[34] -mondása közepette a jobb lábával (cipőjének sarkával) erőteljesen rálép és így összetöri azt az üvegpoharat, amelyet előzőleg gondosan begöngyöltek egy fehér kendőbe. E szokásnak[35] is több magyarázata van, például:

- emlékezés a Szentély pusztulására (zéher lehurbán), ugyanis az öröm nem lehet teljes addig, míg a jeruzsálemi Szentély nem épül fel;

- a Talmudban is említik[36] már e szokást: "...Rávina kiházasította fiát. Látta, hogy a vendégsereg nagyon vígad, erre összetört egy üvegpoharat...";

- a középkorban egy üveg bort dobtak a zsinagóga falához, mert a néphit szerint mindenütt jelenlévő gonosz szellemek, démonok bizonyosan megijednek majd a zajtól; vagy ha mégsem, akkor igyák meg a bort és részegedjenek meg tőle; de ha még ez sem használt volna, akkor majd bizonyosan elvágják a lábukat és nem tudják követni kiszemelt áldozatukat;

- a pohár összetörésével járó üvegcsörömpölés és az utána rögvest következő: Mázál tov! (Jó szerencsét!) felkiáltás elijeszti az örömöt akadályozni akaró démonokat;

 - a pohár összetörése annak a jelzése, hogy addig tartson a házasságuk, míg e pohár újra össze nem áll szilánkjaiból;

- utalhat az összetört pohár a boldogság törékenységére is;

- más vélekedés szerint ez egy analóg varázslat, azaz a defloráció előre eljátszott szimptomatikus előadásaként értelmezendő.

Volt oly szokás is, hogy nem poharat, hanem cserépbögrét vagy cserépcsuprot (jiddisül: tof) tört össze az ifjú férj, mely után jiddisül hangzott el a jókívánság: Mázel tof! (Ez ugyanúgy az előbbi jókívánság jiddisül, de egyben szójáték is.)

Majd az újdonsült férjet a férfiak, az új asszonyt a nők veszik vállukra, avagy székre ültetik és magasra emelve énekelve, táncolva viszik egy külön szobába, ahol néhány percig (7+1) ketten voltak és így válik teljesítetté a Misna által előírt[37] három feltétel (gyűrű, házasságlevél, együttlét – megszerzés, szerződés, együtt élés/evés, ivás) a házasság érvényességéhez. 3. feltétel

Mindezek után kezdődhetett a lakodalom mindenkinek „vígasságos” része. Az étkezés közben az ifjú férj beszédet mondott, melynek Tóra-magyarázatot is kell tartalmaznia, amiért jogosan járt az új párnak az ajándék (drósesenk), amely nem a házasság tényének szólt, hanem tanításával érdemelte azt ki a családfő: a férj. Az étkezés után következett a zene és a tánc[38], többnyire a körtáncok, amelyet a férfiak és nők külön-külön táncoltak. Kivétel a micvetáncl, mikor az új asszonnyal a férfiak is táncoltak, de közben egy kendő csücskét vagy egy gártlit (övet) fogtak mindketten kezükben és utána kapta meg, ezzel szerezte meg a menyasszony is az ajándékot, a kálesenket, amiért „megdolgozott”.

Ezek történtek a XIX. században, nagyjából egyöntetűen, az áskenáz zsidóság köreiben.

A XXI. században? Amint említettem, bizonyos ortodox és közöttük a hászid közösségekben mindmáig többnyire ekként történik a házassági szertartás, a férfi és a nő egymásnak szentelése.[39] A zsidóság döntő többségénél viszont már nem így zajlanak a dolgok, bár bizonyos rítusrészleteket többnyire gyakorolnak (hüpe, bedekkolás, körbejárás, pohártörés, széken hordozás), azonban a vallástörvényi rendelkezéseket betartják (3 feltétel), hiszen azok mindmáig érvényesek.

A zsidó esküvők hagyományos rítusait egyre gyakrabban szabják személyesre az áskenáz, közöttük a magyarországi zsidóság egy részénél. Hivatásos esküvőszervező irodák vannak már,[40] esküvőszervező stylist-ok, a sádhen „intézménye” a technika előretörésével egyre inkább kiszorulóban van az ortodox és közte a hászid zsidóságnál is.

A hupák is rendkívül nagy változatosságot mutatnak az egyszerűtől a nagyon díszesig[41], és azt a zsinagógában vagy az esküvő helyszínén, zárt térben állítják fel; van ahol komoly-, pop- vagy rockzenére vonulnak a hupá alá. Rendhagyó esetek is vannak, bár ez az úgynevezett rekonstrukcionista[42], a reform[43] és a konzervatív (modern vagy modernizált hitelveket követő)[44] zsidóságnál bevett gyakorlat, de az ortodox zsidóságnál egészen az utóbbi évekig ilyen nem történt. A XXI. században (2011 novemberében) azonban már megtörtént, hogy egy Steven Greenberg[45] nevű ortodox rabbi, aki nyíltan vállalta homoszexualitását, két zsidó férfi esküvőjén működött közre, ahol a hagyományos esküvői rítusok nem maradtak el.[46]

A zsidó esküvő és a házasság a XXI. századra, főként az Amerikai Egyesült Államokban (itt él a világ zsidóságának több mint a fele) a feministák egyik küzdőtere is lett, például az 1997-ben alapított „Ortodox Zsidó Feminista Szövetség” internetes oldalakat hozott létre a házassági rítus különbségeinek kiegyenlítésére a háláhának megfelelően.[47] Egyik elérendő céljuk, hogy a nő is aktívabban vegyen részt a rítusban, például a menyasszony húzza fel a gyűrűt vőlegénye ujjára és ne fordítva. Átírták a ketubát is, hogy az ne a nő adásvételéről szóljon, hanem az egyenlő felek partnerségéről, melyben a nő is kötelezettségeket vállal férje iránt. Divatossá lett a házassági fogadalmak nyilvános felolvasása, és még folytathatnánk…

A zsidó esküvői és egyéb, hosszú idő alatt kialakult és sokáig változatlan rítusok átörökítésére a XIX. századi hászkálá és az azt követő emancipáció és a vele járó modernizáció mérte az első csapást, ezt fokozta még a XX. században a holokauszt pusztítása és a békeidők, majd a század második felének jóléte és ideológiai változásai, sokszínűsége. Néhány elemét a XIX. század eleji házassági rítusoknak azonban továbbra is gyakorolják, alkalmazzák, azok tovább élnek, ha új formát és néha „ideológiai” tartalmat is kaptak.


 

IRODALOM

 

A Biblia, Misna, Talmud és a Sulhán áruh szövegeinek forrása:

Tanach Plus – Your Digital Library /CD/. New York: T.E.S.

A Mehiltá és a RÁSI/Rabbi Slomo Jicháki kommentár forrása:

http://www.sefaria.org/ -2014.11.09.

A Tóra magyar szövegeinek forrása:

http://www.biblia.hu/biblia/bib_pgr.htm -2014.11.09.

 

Írásomban a héber szavakat, megkülönböztetésül, dőlt (kurzív) betűkkel jeleztem.



[1] Rítus alatt ez esetben a vallási szertartást értem, azt a módot, ahogyan egy cselekményt végre kell hajtani, és magát a „szokáscselekményt”.)

[2] Áskenáz zsidóság alatt a keresztény Nyugat-Európából kelet felé vándorolt, és az ott élő vagy élt, illetve az innét kivándorolt zsidóságot értem jelen esetben, közöttük a magyarországi zsidóságot is)

[3] Zsidó felvilágosodás. Lásd, pl.: http://www.or-zse.hu/alapfog/alap-haszkala2007.htm -2015.04.24.

[4] Lásd, pl.: Jacobs, Louis, Benjamin De Vries, and Louis Jacobs. "Halakhah." Encyclopaedia Judaica. Ed. Michael Berenbaum and Fred Skolnik. 2nd ed. Vol. 8. Detroit: Macmillan Reference USA, 2007. 251-258. Gale Virtual Reference Library. Web. 10 May 2015.

http://go.galegroup.com/ps/i.do?id=GALE%7CCX2587508206&v=2.1&u=imcpl1111&it=r&p=GVRL&sw=w&asid=e524740f85e5aef057c92eb3ab956db3 -2015.05.10.

[5] Talmud, Szóta 2a.

[7] Talmud: Kidusin traktátus és a Sulhán áruh: Even háezer VII-CXVIII. fejezetek.

Lásd: http://www.sefaria.org/ -2015.05.03.

[8] Héber és magyar nyelvű szövegét lásd: http://frankel.zsidongo.hu/wp-content/uploads/2014/11/ketuba-m%C3%A1solat.jpg -2015.05.10.

[9] Jellemzően a saját 2-300 éves kelet-európai hagyományaikat híven őrzik. A hászidizmusról lásd, pl.: Molnár Ildikó: Átfogóan a haszidizmusról. In: Korunk 2003. szeptember. http://korunk.org/?q=node/7332 -2014.04.24. Shaffir, William. "Hasidim." Encyclopedia of World Cultures. Vol. 1: North America. New York: Macmillan Reference USA, 1996. 142-145. Gale Virtual Reference Library. Web. 24 Apr. 2015. http://go.galegroup.com/ps/i.do?id=GALE%7CCX3458000091&v=2.1&u=imcpl1111&it=r&p=GVRL&sw=w&asid=eb3f8902ca14228bba53e20d94f0295b -2014.04.24.

[10] A Tóra héber szó, jelentése: Tan. Mózes öt könyvének hagyományos elnevezése.

[11] M.I. XV,5.

[12] Lásd, pl.: Kraus, Naftali: 613. A zsidóság parancsolatai. (PolgArt-Bp., 2004) és a világhálón:

https://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/Judaism/613_mitzvot.html -2015.05.03.

[13] Lásd, pl.: Oláh János: Judaisztika. (Gabbiano Print Kft-Bp., 2009) 163-167 pp. és a világhálón:

http://halachipedia.com/index.php?title=Tzitzit -2015.05.03.

[14] A Talmud héber szó jelentése: tanulás, tanítás. A Talmudban benne van a posztbiblikus kor zsidóságának egész való élete. A Talmudot olvasva látható, hogy mint lesz a gondolat törvénnyé (háláhá), előttünk van a kiinduló alap: a Tórából (Mózes öt könyve) levezetett törvény (Misna), majd a törvénnyé válás meghozatali vitájának, diskurzusának jegyzőkönyve (Gemárá). De megtalálható a Talmudban, hasonló kvantitatív helyet foglal el az ágádai rész, a posztbiblikus kor zsidóságának etikája, a Biblián alapuló költészete, filozófiája, mindene. Kétféle Talmud ismeretes, úgymint: Jeruzsálemi Talmud, amelyet az V. században zártak le; és a Babilóniai Talmud, amelyet a VI. században véglegesítettek. Ha a Talmud szó önmagában szerepel, akkor az mindig a Babilóniai Talmudot jelenti.

Talmud, Mákot 23b. Lásd, pl.: http://www.newworldencyclopedia.org/entry/Mitzvah -2015.05.03.

[15] Talmud, Kidusin 41a.

[16] M.I. XIX. fejezet.

[17] Misna, Ketuvot II,1.

[18] M.I. XXIV,65.

[19] M.V. XXII. fejezet.

[20] M.I. XIII. fejezet.

[21] Jirmeja XXXI,21.

[22] Hóséa II,21-22.

[23] Mehiltá és RÁSI/Rabbi Slomo Jicháki kommentárja M.II. XXI,10. mondatához.

[24] Jehosuá VI. fej.

[25] Talmud, Beráhot 31a.

[26] Zsoltárok XLV,10.

[27] M.II. XIX,18.

[28] Eszter VIII,16.

[29] Zsoltárok XIV,15.

[30] Talmud: Kidusin 2a.

[32] M.II. XXI,10-ben szereplő kötelezettségek.

[33] Talmud, Sábát 16b.

[34] Zsoltárok CXXXVII,5.

[35] Már említi a Sulhán áruh (Oráh hájim 560,2) is.

[36] Talmud, Beráhot 30b.

[37] Misna, Kidusin I,1.

[38] A Talmudban már olvashatjuk (Ketubot 16b): "...táncolnak a menyasszony előtt..."

[40] http://zsidoeskuvo.hu/

[42] A liberális, avagy ahogyan önmagukat nevezik, a rekonstrukcionista (átszervezett, megújított, korszerűsített) judaizmus a zsidóság radikálisan engedékeny szárnya.

[43] A reform judaizmus (haladó- /progresszív/ zsidóság) a zsidóság vallási szokásait és előírásait a modern világ kívánalmaihoz kívánja igazítani, mely az eredeti szabályoktól való elfordulást eredményezheti.

[44] A konzervatív judaizmus az ortodox és a reform irányzatok között helyezkedik el.

[45] Lásd, pl.: http://en.wikipedia.org/wiki/Steven_Greenberg_%28rabbi%29 és http://www.thejewishweek.com/editorial-opinion/opinion/new-hope-gay-orthodox-jews -2014.04.24. E témában írt egy figyelemreméltó és vitatott könyvet is: Wrestling with God & Men: Homosexuality in the Jewish Tradition, by Steven Greenberg. Madison: University of Wisconsin Press, 2004. 304 pp.