„Az Ö-való Izrael I-tene nevében! Jobbom felől Michael arkangyal, balom felől Gabriel arkangyal, előttem Uriel arkangyal, mögöttem Rafael arkangyal és fejem fölött I-ten szentsége.”

(Fohászok)

Kerubok, óriások és egyéb különös teremtmények népesítik be a Bibliában leírt világot. Azonban az olvasók nem mindig tudják azonosítani ezeket, sokan ezért tesznek le a Biblia olvasásáról.

A mai modern ember számára az ókori népek mitológiája és hiedelemvilága mindig is titokzatos és egyúttal mesés marad.

Írásommal nem megoldani szeretném azoknak a különös lényeknek a titkát, akiknek a létezésében az ókori emberek nem kételkedtek, hanem bemutatni és megmagyarázni keletkezésük lehetséges okait és körülményeit.

Bevezetés

Sokan azok közül, akik kézbe veszik a Bibliát, talán nem is gondolnak arra, hogy az emberiség legjelentősebb kincsét tartják kezükben, mely a történelem több ezer éves pusztításai után is megmaradt. Történetei és hagyományai még a jelen kort is áthatják.

Mindazonáltal a szokások és a történetek mellett sok olyan elem lelhető fel a Bibliában, amihez magyarázat szükséges. Ilyen a különleges lények és állatok témája is, amelyek nagyrészt valamiféleképp kapcsolódnak egymáshoz.

A fejezetek sorrendje általában logikusan felépített, egyrészt a Bibliában megjelenés szempontjából, másrészt a teremtmények egymáshoz való viszonyát tekintve.

Az angyalok és a démonok közvetett módon kapcsolódnak a halál utáni élethez. Ők kísérik a halottakat sírhelyükre, vagy épp büntetik őket, ha kell. Így a túlvilág lakói az elhunyt lelkek is. Az elhunytak már nem az élők között „élnek”(lakoznak) tovább, mégis sokszor köti őket valami az élők világához.

Már a középkorban születtek olyan úgynevezett bestiáriumok, amikben a valóban élő állatok mellet mesébe illő, különleges képességekkel rendelkező szörnyeket illesztettek, és nem is kételkedtek ezek létezésében. Azért a valóban létező állatoknak is tulajdonítottak misztikus hatalmat, erőt. Ez azt eredményezte, hogy a korai időkben az emberek vallása állatszellemekbe vetett hitben teljesedett ki, úgynevezett totemizmusban, ami a bálványimádás előképe volt. Példa erre az ókori egyiptomi vallásban előforduló félig emberként, félig állatként ábrázolt istenségek.

Az ókor általánosan elfogadott politeista (több istenhívő) világában Izrael népének monoteista (egyistenhívő) világképe erőteljesen ütközött szellemi és fizikai értelemben is. Erre nem egy példa van a Biblián kívül, más népek történelmi feljegyzéseiben is. De ahhoz, hogy bárki megértse más népek kultúráját vagy szándékát, ismerni kell azok eszmevilágát is, amit vallása szabályoz.

I. Fejezet - Az Ég serege

I. 1. Angyalok és angyalfejedelmek

Az angyalok, Dr. Blau Lajos szerint, olyan égben lakozó, természetfeletti teremtmények, akiknek egyedüli feladatuk, hogy az Ö-való parancsait beteljesítsék és betartassák.[1]

A héber ’málách’ szó, amivel az angyalokat jelöli a Biblia, ’küldöttet’ vagy ’követet’ jelent. Mindazonáltal angyali jelentését az Ö-való nevének hozzáadásával nyeri el.

Az angyalokat többféleképpen szokták osztályozni, a Zsidó Lexikon öt osztályt nevez meg:

-kerubok (olyanok, mint a griff madár)

-szeráfok (hatszárnyú angyalok)

-chájószok (élők vagy állatok)

-erelimek (nincs magyarázata)

-ófanimok (I-teni szekér kereke)

Az Ofanimok hídként szolgálnak az angyalok és az emberek között, összekötve az Eget (az isteni szintet) és a Földet (az anyagi szintet). Azoknak az angyaloknak, akiknek ’el’-re végződik a nevük, szükségük van egy Ofanimra, hogy földi világunkban kifejthessék az erejüket. Az Ofanimok befolyásolják a ’kerekeinket’ vagyis a csakráinkat.

A Lexikon szerint vannak védő (egyeseket és népeket oltalmaznak, de minden népnek külön védőangyala van), harc (egész seregeket pusztíthatnak el egy szempillantás alatt), büntető (végrehajtják I-ten haragvó akaratát), és dicsérő (I-tent dicsőítik, elhozzák neki az emberek hódolatát, ők alkotják az égi sereget = cebáot, s a látomásokban is ők jelennek meg) angyalok.

Az angyalokat, megjelenésüket tekintve teljesen emberszabásúnak írja le a Biblia. Természetesen lehet valami jellegzetes és különleges az arcvonásaikban, mint ahogy Dániel könyve is mutatja.[2] „Akkor Nabukodonozor király megijedt és sietve felkele, szóla és monda az ő tanácsosainak: Nem három férfiút veténk-é a tűz közepébe megkötözve? Felelének és mondának a királynak: Bizonyára, oh király! Felele, és monda: Ímé, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé.”

Leginkább tekintetük feltűnő. Sokszor pillantásuk is rémületet kelt az emberekben,[3] vagy épp halálfélelmet[4]. „És felemelém szemeimet, és látám, és ímé: egy férfiú, gyolcsba öltözve, és dereka ufázi aranynyal övezve. És teste olyan mint a társiskő, és orczája olyan mint a villám, és szemei olyanok mint az égő szövétnekek, karjai és lábatája mint az izzó ércznek színe, és az ő beszédének szava olyan, mint a sokaság zúgása.
És egyedül én, Dániel láttam e látomást, a férfiak pedig, a kik velem valának, nem látták a látomást; hanem nagy rettenés szálla reájok, és elfutának, hogy elrejtőzzenek. És én egyedül hagyattam, és látám ezt a nagy látomást, és semmi erő sem marada bennem, és orczám eltorzula, és oda lőn minden erőm.”

„Látván pedig Gedeon, hogy az Úrnak angyala volt az, monda Gedeon: Jaj nékem Uram, Istenem! mert az Úrnak angyalát láttam színről színre! És monda néki az Úr: Békesség néked! ne félj, nem halsz meg!”

Bőrük rézszínű, igen különleges, mint ahogy Jehezkél könyve is beszámol erről.[5] „Isteni látásokban vitt engem Izráel földjére, és letőn engem egy igen magas hegyre, s azon vala mint egy város épülete dél felől. És oda vitt engem, és ímé egy férfiú vala ott, tekintete mint az ércznek tekintete, és len-zsinór vala kezében és mérőpálcza; és a kapuban áll vala.”

Igen titokzatosak, nevüket nem árulják el.[6] „És elment az asszony, és elbeszélte ezt férjének, mondván: Istennek egy embere jöve hozzám, kinek tekintete olyan volt, mint az Isten angyalának tekintete, igen rettenetes, úgy hogy meg sem mertem kérdezni, hogy honnan való, és ő sem mondotta meg nékem a nevét. És monda Manoah az Úr angyalának: Kicsoda a te neved, hogy ha majd beteljesedik a te beszéded, tisztességgel illethessünk téged. És monda néki az Úrnak angyala: Miért kérdezősködöl nevem után, a mely olyan csodálatos?”

Semmi olyat nem mond el a Biblia, amiből arra lehetne következtetni, hogy egyéniséggel vagy indulatokkal bíró lények lennének. Egyetlen kivételként az Ö-való említi Mózesnek az Egyiptomból kivonuló népet kísérő angyalról,[7] hogy nem viseli el a gonoszságot. „Vigyázz magadra előtte, és hallgass az ő szavára; meg ne bosszantsd őt, mert nem szenvedi el a ti gonoszságaitokat; mert az én nevem van ő benne.”

Feladataik között szerepel az üzenetközvetítés. Ennek a feladatának tett eleget egyikük, mikor Ábrahámnak közvetíti az Ö-való üzenetét,[8] így visszatartván Ábrahámot, hogy feláldozza Izsákot. „És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.”

Ugyanilyen hírvivő az első, Bibliában említett angyal is, aki Hágár történetében szerepel,[9] az angyal megígéri, hogy Hágár gyermeke nagyszámú nép apja lesz. „És monda néki az Úrnak angyala: Felettébb megsokasítom a te magodat, hogy sokasága miatt megszámlálható se legyen.”

Eddig ugyanis csak kerubokról volt szó, de a kerubok külön osztályt alkotnak az angyalokétól.

Azonban ismerünk olyan angyalokat is, akik kegyetlen pusztítást végeznek nem csak Izrael ellenségei között, de sokszor épp a kiválasztott nép soraiban. Ezt ösztönösen (gépiesen) és közönyösen teszik, csak a végrehajtás az övék, a bosszú az Ö-valóé. Sámuel is egy ilyen pusztító angyalról számol be.[10] „És mikor felemelte kezét az angyal Jeruzsálem ellen is, hogy azt is elpusztítsa, megelégelé az Úr a veszedelmet, és monda az angyalnak, a ki a népet öli vala: Elég immár, hagyd el. Az Úrnak angyala pedig vala a Jebuzeus Arauna szérűje mellett.” Az egyik legnagyobb pusztítást az ellenséges asszír táborra mérte egy angyal, aki egy éjszaka 18500 embert gyilkolt le.[11] „És azon az éjszakán kijött az Úr angyala, és levágott az Assiriabeli táborban száznyolczvanötezeret, és mikor jó reggel felkeltek, ímé mindenütt holttestek hevertek.”

Ilyen pusztító angyal a ’málách hámávét’, magyarul a Halálangyal is. Ez az angyal, bár kegyetlen dolgokat tesz, saját maga nem gonosz.

Az angyalok kedvelt fegyvere a kard, kezükben sokszor ezt a fegyvert láthatjuk,[12] Bálám történetében is egy fegyveres angyal állja a szamár útját.[13] „Akkor Dávid felemelé az ő szemeit, és látá az Úr angyalát állani a föld és az ég között, kivont kardja a kezében, a melyet Jeruzsálem ellen emelt vala fel. Leesék azért Dávid és a vének is, zsákba öltözvén, az ő orczájokra.”

„És meglátá a szamár az Úrnak angyalát, a mint áll vala az úton, és mezítelen fegyvere a kezében; letére azért a szamár az útról, és méne a mezőre; Bálám pedig veré az ő szamarát, hogy visszatérítse azt az útra. Azután megálla az Úrnak angyala a szőlők ösvényén, holott innen is garád, onnan is garád vala. A mint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, a falhoz szorula, és a Bálám lábát is oda szorítá a falhoz; ezért ismét megveré azt. Az Úr angyala pedig ismét tovább méne, és megálla szoros helyen, hol nem volt út a kitérésre, sem jobbra, sem balra. A mint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, lefeküvék Bálám alatt, azért megharaguvék Bálám, és megveré a szamarat bottal. És megnyitá az Úr a szamárnak száját, és monda a szamár Bálámnak: Mit vétettem néked, hogy immár háromszor vertél meg engem? Bálám pedig monda a szamárnak: Mert megcsúfoltál engem! Vajha volna fegyver a kezemben, nyilván megölnélek most téged. És monda a szamár Bálámnak: Avagy nem te szamarad vagyok-é, a melyen járni szoktál, a mióta megvagy, mind e napig? Avagy szoktam volt-é veled e képen cselekedni? Az pedig felele: Nem. És megnyitá az Úr a Bálám szemeit, és látá az Úr angyalát, a mint áll vala az útban, és mezítelen fegyverét az ő kezében; akkor meghajtá magát és arczra borula.”A kor többi fegyverét nem használják. Jerikó ostrománál Józsué is egy kardos angyalt lát,[14] és Dávidot is egy ilyen fegyveres lény tartja félelemben[15]. „Lőn pedig, a mikor Józsué Jérikhónál vala, felemelé az ő szemeit, és látá, hogy íme egy férfiú áll vala előtte meztelen karddal kezében. És hozzá méne Józsué, és monda néki: Közülünk való vagy-é te, vagy ellenségeink közül? Az pedig monda: Nem, mert én az Úr seregének fejedelme vagyok, most jöttem. És leborula Józsué a földre arczczal, és meghajtá magát, és monda néki: Mit szól az én Uram az ő szolgájának?”

„És Dávid nem mehetett fel oda, hogy az Istent megengesztelje, mert igen megrettent volt az Úr angyalának kardjától.”

Általános névtelenségük ellenére némelyikük mégis kapott nevet. Ilyen például Gábriel és Michael, akikről Dániel könyvében lehet olvasni. Ezek az angyalok a hét angyalfejedelem közül valók.

A hét főangyalra már Zekarja könyve is utal két helyen, az Ö-való hét szemének hasonlatával.[16] „Mert ímé e kő az, a melyet Jósua elé helyezek; egy kövön hét szem; íme, én faragom annak faragványait, így szól a Seregeknek Ura, és eltörlöm e földnek álnokságait egy napon. Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet.

Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet.” Azonban a hét angyalfejedelem neveiről közel sem egyezőek a vélemények, többféle név is felmerül, de négy mindig marad.[17]

Ez a négy főangyal, a fent említett Gábriel (Abruel,Serafili) és Michael (Beshter,Sabbathiel), valamint Uriel és Rafael (Labbiel).

A másik három neve nem egyértelmű, de a következők közül kerül ki:

Raziel (Jelmondata: „Az Úr az én örömöm”. Róla mesélik, hogy amikor Ádámot az Úr kiűzte a Paradicsomból, adott neki egy könyvet a gyógynövényekről, amely tartalmazta minden betegség ellenszerét.)

Sariel (Az Ö-való ellen vétkező lelkekért felel.)

Metatron (Különleges helyzete van egy angyalnak, akinek a neve nem „el”- re végződik: ő Metatron, az „Ábrázat Hercege”, Isten íródeákja, az archívumkészítő, aki feljegyzi ’életünk filmjét’. Vele együtt tevékenykedik Radveriel, a „Feljegyzések Könyvének Őrzője”. Metatron eredetileg ember volt, mégpedig a bibliai Henoch, aki rendkívüli életútja miatt válhatott angyallá.)

Raguel (Nevének jelentése: „Isten bosszúja”. Természetesen itt nem az emberek közötti alantas bosszúvágyként, hanem kiegyenlítésként értendő.)

Jeduhiel (Jeduhiel nevének jelentése: „Azokat, akik az Urat dicsérik, megjutalmazom.”)

Barakiel (Nevének jelentése: „Segítőnk, ne hagyj el minket!”) Chamael (Seraphiel), Jophiel, Anael, Zadkiel, Simael, Remiel (Jeremiel), Zaphiel (Jophiel), Aniel és eredetileg Satanael (Lucifer) is.

Isten első angyala Satanael volt. Nevének jelentése: „Isten angyala”. Őt ruházta fel Isten a legnagyobb hatalommal, és az összes angyal feljebbvalójaként hercegi rangot adományozott neki. Az angyalok nevében az „el” végződés arra utal, hogy ők mindennél és mindenkinél közelebb állnak Istenhez. Satanael volt egyben az első arkangyal is. Amikor Isten az embereket megteremtette, az angyalokat bízta meg azzal, hogy szolgálják őket. Satanael azonban megtagadta az engedelmességet. Úgy gondolta, hogy az emberek alacsonyabb rendű lények nála, és ezért nem tisztelheti őket. Felbujtotta az angyalokat, hogy forduljanak el Istentől, és őt imádják új urukként.
A legenda beszámol egy hatalmas csatáról az angyalok között. Az Úr megparancsolta Michael arkangyalnak, hogy számoljon le a lázadóval, és vegye el tőle a hercegi koronát. Michael elvesztette az első csatát Satanael ellen. Elpanaszolta Istennek, hogy nem kapott elég hatalmat és erőt ahhoz, hogy egy ilyen ellenfelet le tudjon győzni. Ezek után Michael megkapta a hadsereg egyik hercegi rangját, és hatalmas erőre tett szert. A második összecsapás Michael győzelmével végződött, és Satanael a Földre száműzetett. Ezt követően nevének „el” végződésétől megfosztották, s ettől kezdve viseli a Sátán nevet. Gyakran nevezik Lucifernek is; nevének jelentése- ’Fényhozó’, a ’Fény követe’-ez is utal származására.

Rafael Tóbiás könyvében is szerepel, mint a főhőst segítő angyal, aki csak a történet végén fedi fel, hogy ő egyike a hét főangyalnak.[18] Jesája ’arkangyal’ kifejezése is talán erre a hét angyalra utal.[19] „Minden szenvedésöket Ő is szenvedte, és orczájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban.”

Uriel neve csak az apokrif irodalomban szerepel, mégis, az idők folyamán szinte összeolvadt a másik három angyal nevével. Mivel nevének jelentése „az Ö-való a fényem”, a szeráfokkal hozták összefüggésbe, azok vezetője lett a hagyomány szerint.

Rafael tehát Tóbiás könyvében szerepel. A legtöbbet ebben az apokrif könyvből lehet róla megtudni. Neve azt jelenti, „az Ö-való a gyógyítóm”. A hagyomány szerint gyógyító erővel rendelkezik. Ő győzte le Ázázel nevű bukott angyalt és Asmodáj nevű démont is a Tóbiás könyvében.

Gábrielről több adat áll rendelkezésre. Neve magyarul „az Ö-való hőse”. Dániel könyve szerint igen bölcs és segítőkész.[20] „És még az imádságot mondom vala, mikor ama férfiú, Gábriel, a kit elébb a látomásban láttam vala, sebességgel repülvén, megillete engem az estvéli áldozat idején. És értésemre adá, és szóla nékem és monda: Dániel, most jöttem ki, hogy értelemre tanítsalak.” Ő segít megfejteni az álmokat is Dánielnek.[21] „És emberi szót hallék az Ulai közén; kiálta pedig és monda: Gábriel, értesd meg azzal a látást! És oda jöve, a hol én állék, és amint jöve, megrettenék és orczámra esém, és monda nékem: Értsd meg, embernek fia, mert az utolsó időre szól ez a látomás!”

Gábriel vigyázott Ábrahámra, mikor kitették a pusztába.[22] Ezeken kívül sok hőstett is fűződik a nevéhez.

Michael talán a legkedveltebb a hagyományokban. Elnevezése lefordítva „Ki olyan, mint az Ö-való”. Szintén Dániel könyvében olvashatunk róla, mint Izrael népének védelmezője.[23] „És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, a ki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, a milyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben.” Ezt erősítik meg más, e könyvből származó részletek is.[24] „De Persiának fejedelme ellenem állott huszonegy napig, és íme Mihály, egyike az előkelő fejedelmeknek, eljöve segítségemre, és én ott maradék a persa királyoknál. De megjelentem néked, a mi fel van jegyezve az igazság írásában; és senki sincsen, a ki én velem tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály a ti fejedelmetek.” Talán ő a legharciasabb négyük közül. Egyesek szerint az égi Jeruzsálem szentélyének főpapja is egyben.[25]

A talmudi irodalom részletesen foglalkozik az angyalokkal. A talmudi irodalom jellemzése szerint az angyalok három viszonylatban olyanok, mint az emberek háromban, mint a démonok. Van szárnyuk, lebegnek, tudják mi fog történni, mint a démonok. Van belátásuk, egyenesen járnak, és héberül beszélnek, mint az emberek. Két felfogás van, az egyik szerint tűzből származnak az angyalok, a másik felfogás szerint tűzből és vízből keletkeztek. Sok angyalnév született ebben a korban, némelyik nem is héber eredetű. Még több legenda és mese látott napvilágot az angyalok kapcsán. Mindenesetre az angyalok éppolyan kifürkészhetetlen és rejtélyes alakok maradtak, mint amilyenek mindig is voltak.

I. 2. Kerubok

A kerubok sok helyen szerepelnek a Bibliában, mégis talán a legvitatottabb teremtmények közé tartoznak. Ennek oka talán az lehet, hogy többféleképp írják le őket.

Már a Teremtés könyvének harmadik fejezetében megemlítik őket, mint akiket az Édenkert őrzésére rendelt ki az Ö-való.[26] „És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.” Itt még semmit sem tudhatunk meg külsejükről és más jellemzőikről.

A következő tórai szakasz, amikor a kerubokról olvashatunk, Mózes második könyvében található. A frigyláda fedelén ül két kerub, arccal egymás felé, szárnyaikat a fedélre terjesztve.[27] „Csinála két Kérubot is aranyból, vert aranyból csinálá azokat, a fedél két végére. Az egyik Kérubot az egyik végére innen, a másik Kérubot a másik végére onnan; a fedélből veré ki a Kérubokat, a két végére. A Kérubok pedig kiterjeszték szárnyaikat felfelé, betakarva szárnyaikkal a fedelet, és arczaik egymással szembe valának; a fedél felé valának a Kérubok arczai.” Ezek szerint a keruboknak egy pár szárnyuk van és egy arcuk. Ennek a külalaknak mond ellent Jehezkél könyve, ahol ugyan a szárny megvan, de a hasonlóság itt véget is ér. Jehezkél leírásában a keruboknak, szárnyuk alatt emberihez hasonló kezeik is vannak, négy arcuk (emberi, ökör, oroszlán és sas) négyfelé néz.[28] „És látám, és ímé a mennyezeten, a mely a Kérubok feje fölött vala, látszék felettök, mint valami zafirkő, olyan, mint egy királyi széknek formája. És szóla a gyolcsba öltözött férfiúnak, és mondá: Menj be a forgókerekek közé a Kérubok alá, és töltsd meg tenyereidet égő üszöggel onnét a Kérubok közül, és szórd a városra. És beméne szemem láttára.
A Kérubok pedig állanak a háztól jobbra, mikor a férfi beméne, és a felhő betölté a belső pitvart. És eltávozék az Úr dicsősége a Kérubról, a ház küszöbére, és megtelék a ház a felhővel, és a pitvar betelék az Úr dicsőségének fényességével. És a Kérubok szárnyainak csattogása meghallaték a külső pitvarig, mint az erős Isten hangja, mikor beszél. És lőn, mikor parancsolt ama gyolcsba öltözött férfinak, mondván: Végy tüzet a forgókerekek közül, a Kérubok közül, az beméne, és álla a kerék mellé. És kinyújtá egy Kérub a kezét a Kérubok közül a tűzhöz, mely vala a Kérubok között, és vőn és tevé a gyolcsba öltözöttnek markába, ki elvevé és kiméne. És látszék a Kérubokon emberi kéznek formája szárnyaik alatt. És látám, és ímé, négy kerék vala a Kérubok mellett, egyik kerék vala az egyik Kérub mellett és a másik kerék a másik Kérub mellett, és olyanok valának a kerekek, mintha tarsiskőből volnának. És mintha volna mind a négyöknek ugyanazon egy formája, mintha egyik kerék a másik kerék közepében volna. Jártokban mind a négy oldaluk felé mennek vala, meg nem fordulnak vala jártokban, hanem arra, a merre a fő fordult, mennek vala utána, meg nem fordulnak vala mentökben. És egész testök és hátok és kezeik és szárnyaik és a kerekek rakva valának szemekkel köröskörül mind a négy kerekükön. Hallám, hogy a kerekeket forgókerekeknek nevezték fülem hallatára. És négy orczája vala mindeniknek, az első orcza vala Kérub-orcza, és a második orcza ember-orcza, a harmadik oroszlán-orcza és a negyedik sas-orcza. És fölemelkedének a Kérubok. Ez ama lelkes állat, a melyet láttam a Kébár folyó mellett. És mikor járnak vala a Kérubok, járnak vala a kerekek is mellettök, mikor pedig felemelék a Kérubok szárnyaikat, hogy fölemelkedjenek a földről, nem fordulának el a kerekek sem az ő oldaluktól. Ha azok állanak vala, ezek is állának, és ha azok felemelkednek vala, fölemelkedének ezek is velök, mert a lelkes állat lelke vala bennök. És elvonula az Úrnak dicsősége a ház küszöbétől, és álla a Kérubok fölé. És fölemelék a Kérubok szárnyaikat, és fölemelkedének a földről szemem láttára kimentökben és a kerekek is mellettök; és megállának az Úr háza keleti kapujának bejáratánál, és Izráel Istenének dicsősége vala felül ő rajtok. Ez ama lelkes állat, a melyet láttam az Izráel Istene alatt a Kébár folyó mellett, és megismerém, hogy Kérubok valának. Négy orczája vala mindeniknek és négy szárnya mindeniknek és emberi kezek formája vala szárnyaik alatt. És orczáik formája: ugyanazok az orczák valának, a melyeket a Kébár folyó mellett láttam, tudniillik formájokat és őket magokat. Mindenik a maga orczája felé megy vala.”

Az eredeti szövegben az ökörarc helyett kerubarc olvasható, de ezt később véglegesen átvette az ökörarc, amint az más fordításokban is olvasható. A négy arc a négy őselemet is szimbolizálhatja. Az oroszlán a tüzet, a sas a levegőt, az ökör a földet és az ember a vizet (az ókorban a víz őselemet az emberrel jelképezték). Más kultúrákban is léteztek hasonló, az őselemeket szimbolizáló mitologikus lények.

Ilyen lények voltak a mezopotámiai lamassu vagy sedu, ezek bikatestű, emberarcú, szárnyas védőszellemek, vagy a görög kiméra, a kecsketestű, kígyófarkú, oroszlánfejű tűzokádó szörnyeteg, vagy akár az egyiptomi szfinx, aminek teste oroszlán, feje emberi. Jehezkélre valószínűleg ezek a kultúrák hatottak, mikor megalkotta a négyarcú kerub alakját.

Jehezkél majdani, a jövőbeli Szentélyről látott látomásában a díszítőelemeknek faragott keruboknak, csak két arcuk van, emberi és oroszlán.[29] „Készítve valának továbbá Kérubok és pálmafaragások, és mindenik pálmafaragás vala két Kérub között, és mindenik Kérubnak két orczája vala. És emberorcza néz vala a pálmafaragásról egyfelől, és oroszlánorcza a másik pálmára másfelől. Így vala készítve az egész házon köröskörül. A földtől fogva az ajtó felső részéig Kérubok és pálmafaragások valának készítve a falon. A szenthelynek ajtófélfái négyszegűek valának, és a szentek szentje előtt vala mint egy oltárnak a formája. Fából, három sing magas és két sing hosszú, szegletei valának és talpa, és falai fából valának. És mondá nékem: Ez az asztal, mely az Úr előtt áll. És kettős ajtói valának a szenthelynek és a szentek szentjének, És kettős ajtói valának az ajtószárnyaknak, két forgó ajtóik, kettő az egyik ajtószárnyban és két ajtó a másikban. És készítve valának rajtok, a szenthely ajtóin, Kérubok és pálmák, mint valának készítve a falakon, és faküszöb vala a tornácz előtt kívül.” Azonban már a Szent sátorban is voltak kerub motívumok díszítőelemként a faliszőnyegeken, kárpitokon.[30] „A hajlékot, pedig tíz kárpitból csináld: sodrott lenből, és kék, és bíborpiros, és karmazsin színűből, Kérubokkal, mestermunkával készítsd azokat.” Az első Szentélyt is díszítette két, több mint öt méter magas aranyozott kerubszobor, melyeket Salamon készíttetett. Ezeket egymással szemben helyeztette el a Szentély belsejében, mint ahogy a frigyláda fedelén vannak megmintázva.[31] „És csinált a szentek-szentjébe két tíz sing magas Kérubot olajfából. És öt sing volt az egyik Kérub szárnya, és öt sing a másik Kérub szárnya is, úgy, hogy az egyik szárnya végétől, a másik szárnya végéig tíz sing vala. A másik Kérub is tíz sing volt; és mind a két Kérubnak mind a mértéke, mind a faragása egy vala; Úgy, hogy az egyik Kérub magassága tíz sing, és ugyanannyi a másik Kérubé is. És helyezteté a Kérubokat a ház belsejébe, és a mint a Kérubok kiterjeszték szárnyukat, az egyiknek szárnya a ház egyik falát, a másik Kérub szárnya, pedig a másik falát érte; de a ház közepén összeért egyik szárny a másikkal. És beborítá a Kérubokat aranynyal.”

A Zsidó Lexikon 1929-es kiadása szerint a kerubok leginkább a griff madár formájára emlékeztenek.

A kerubok feladata az Ö-való kísérete mindenhová, hiszen ők hordozzák trónusán, ahogyan azt az egyik zsoltár is említi.[32] „Az Úr uralkodik, reszkessenek a népek; Kérubokon ül, remegjen a föld!” Ezt támasztja alá Jesája is, aki ugyanígy ír a kerubokról.[33] „Seregeknek Ura, Izráel Istene, ki a Kerubokon ülsz! Te, csak Te vagy a föld minden országainak Istene, Te teremtéd a mennyet és a földet.” De a kerubok mellett más égi teremtmények is kísérték az Ö-valót, például a szeráfok.

I. 3. Szeráfok

A szeráfok az Ö-való titokzatos égi teremtményei, a szakirodalom róluk rendelkezik a legkevesebb információval. Nevük valószínűleg a héber ’száráf’, azaz ’ég’, ’fellángol’ szóból ered. Innen a magyar elnevezésük, a tűzangyal. Igen érdekes, hogy ugyanezzel a szóval jelölték a kígyók mérgező marását is.[34]

A Bibliában kizárólag Jesája könyve említi a szeráfokat, mint három pár szárnnyal rendelkező angyalok. Az egyik pár szárnnyal a lábukat fedik be, a második párral az arcukat takarják, a harmadik párral, pedig repülnek.[35] „Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orczáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett.” Ezután a próféta arról ír, hogy egyikük kezében fogóval repül felé.[36] „És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, a melyet fogóval vett volt az oltárról.” A fentiek ismeretében megállapíthatjuk, hogy a hat szárnyon kívül lábaik is vannak, valamint arcuk és az emberéhez hasonló kezük, amivel tárgyakat tudnak megfogni.

Ezen kívül más adat nem is áll rendelkezésünkre a Bibliából. Jóllehet a hagyomány úgy tartja, hogy a kerubokhoz hasonlóan az Ö-való közvetlen környezetében vannak, s feladatuk az Ö-való dicsőítése. A másik, amit tudni lehet, hogy vezetőjük Uriel,[37] akinek talán nem véletlenül jelenti azt a neve, hogy „az Ö-való a fényem”.

Habár keveset tudunk róluk, az ismert tény, hogy a szeráfok szájából hangzik el a méltán híres mondat, ami imáinkba is beépült: „Szent, szent, szent az Ö-való, a Seregek Ura, telve az egész föld az ő dicsőségével.”[38] „És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!”

Azokat az angyalokat, akik „Szent, Szent, Szent!” kiáltásaikkal Istent dicsőítik qiddisineknek, azaz szenteknek nevezzük.

II. Fejezet - Démonok

II. 1. Bukott angyalok

A Teremtés könyvében olvasható egy érdekes történet, miszerint ’istenfiak’ lejöttek és feleségeket vettek maguknak az emberlányok közül.[39] „És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűl, kiketmegkedvelnek vala.” Ezek olyan angyalok voltak, akik szembeszegültek az Ö-való akaratával. Érdekes, hogy annyira hasonlíthattak az emberekhez, hogy gyermekeik is születtek, az óriások.

Másik nagy bűnük az volt, hogy az embereknek olyan tudományokat és ismereteket tanítottak, amit nem szabadott volna. Ilyen volt Ázázel is, aki az ékszerek, és a szépítőszerek készítésére tanította meg az emberiséget.[40]. Innentől kezdett az emberiség megromlani, gonosszá válni, ahogy az a Teremtés könyvében tovább olvasható, ezért az Ö-való úgy dönt, hogy eltörli a gonoszságot a föld színéről,[41] így az emberiség újra kezdheti a fejlődést a bukott angyalok beavatkozása nélkül. „És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében. És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem.”

Azonban a bukott angyalok mégis túlélték valamiként az özönvizet. Ezt erősíti meg Noé és Szamáel, a bukott angyal között történt esemény, amikor Szamáel oroszlán, bárány, majom és sertés vérével öntözte a szőlőtökéit, ezzel idézte elő a részeg ember viselkedésbeli változásait.[42] Mindez az özönvíz után történt.

Legrészletesebben Hénokh apokrif könyve ír a bukott angyalokról. Több tucatot meg is nevez, néhányukról még azt is megemlíti, hogy mire tanították meg az embereket.[43] Vezetőik Szemjásszá és Ázázel. Ázázelt Izrael népe a puszta gonosz szellemének is tartotta,[44] ezért évente egyszer összes bűnüket ráolvasták egy bakra, és elengedték a pusztába, Ázázelnek. Ez lett a bűnbak. A nevek között sok idegen hangzású is van, mint például Ármersz, vagy Aresztikisza.

A leghírhedtebb bukott angyal Szátán, akinek neve ’Vádló’. Jób könyvében olvasható, hogy engedélyt kér az Ö-valótól, hogy Jóbot tönkretegye. Ebből következik, hogy még a gonosz is az Ö-való alá van rendelve, hogy kordában tarthassa azt. Szátán egykor a legkiválóbb kerubok közé tartozott, de szerénysége gőggé változott. A hagyomány szerint ő volt az Ö-való seregeinek kürtöse, de miután elbukott, a sófár hangjától menekülnie kell. Szátán Zekarja könyvében is megjelenik, vádaskodik,[45] és ugyanígy az egyik zsoltárban is[46]. „Azután megmutatá nékem Jósuát, a főpapot, a ki az Úr angyala előtt álla, és a Sátánt, a ki jobb keze felől álla, hogy vádolja őt.”

„Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.”

Egyes vélemények szerint a létra, amit Jákob álmában látott, és amin angyalok fel és alá másztak, arra szolgált, hogy a bukott angyalok (megbánván elkövetett bűneiket) visszatérhessenek az Ö-valóhoz. Két bukott angyal 138 évig volt letaszítva. Az egyik, mert idő előtt árulta el Szodoma elpusztítását, a másik a büszkélkedés vétke miatt.[47]

II. 2. Lilit és Asmodáj

A bukott angyaloktól teljesen független egy másik démon története, Lilité. Lilitet Ádám számára teremtette az Ö-való szennyből és üledékből még Éva előtt. Azonban Lilit nem akart Ádám felesége lenni, és elhagyta.[48] Ezután lett teremtve Éva. Mivel Lilit már a bűnbeesés előtt elhagyta Ádámot, így ő nem részesült az emberpár sorsában, halhatatlan démoni lény maradt. Azóta Lilit számtalan démon anyja lett.

Több írás is említi Lilit szexuális kicsapongásait. Egyes vélemények szerint ő és egy Nahama nevű női démon csábította el Semcházájt és Ázázelt is.[49] Lilit és Nahama az alvó férfiakra is veszélyesek voltak, könnyen halálukat lelhették a két női démon által.[50] Ez azt jelenti, hogy Lilit és Nahama amolyan succubus-szerű démonok szerepét is magukba foglalták. A succubus olyan rosszindulatú női démon, aki a babonák szerint alvó férfiakkal közösül, így okoz azoknak különféle betegségeket, vagy akár halált.

Lilittől való félelem a szülés körüli szokásokon is megmutatkozott, a szülőszobában egy táblára rajzolt körbe, Ádám és Éva nevét írták, ezzel jelképezve az emberiséget, a körön kívülre meg Lilit, nevét vésték így próbálva megvédeni az újszülöttet. Érdekes, hogy hasonló céllal tettek ki Szenoj, Szanszenoj és Szemangelof angyalneveket, hogy védelmezzék a gyermeket.[51] Az előbbiekben megnevezett angyalokat nem véletlenül helyezték szembe Lilittel. A Héber Mítoszok című könyvben olvasható, miszerint az Ö-való ezt a három angyalt küldte Lilit után a Vörös-tenger mellé, hogy visszavigyék Ádámhoz. Lilit itt fedi fel az Ö-valótól kapott feladatát a gyermekek megítélését illetően, valamint megígéri, hogy ha hármójuk nevét látja a gyermeknél, megkíméli az életét.[52]

A Bibliában kizárólag Jesája könyve említi, mint aki a pusztaságokban, romok között lakik.[53] „És fölveri palotáit tövis, csalán és bogács a bástyáit, és lesz sakálok hajléka és struczok udvara. És találkozik vadmacska a vadebbel, és a kisértet társára talál, csak ott nyugszik meg az éji boszorkány és ott lel nyughelyet magának.” A démonok ezek szerint biztonságban érzik magukat a pusztákban, hiszen Asmodáj is, Lilit egyik démonfia, Egyiptom pusztájába menekült Rafael angyal elől, mint ahogy erről Tóbiás apokrif könyve is beszámol.[54]

Asmodáj is többször előkerül a zsidó hagyományokban és az irodalomban. Az előbb példaként felhozott Tóbiás könyvének negatív főszereplője is ő, aki a történetben egy Sára nevű lány hét vőlegényét is megölte. Salamon királlyal kapcsolatban is születtek történetek Asmodájról.[55] Ilyen az a legenda, mely szerint, amikor Salamon építette a Szentélyt, szüksége lett volna a Sámír nevű bogárra, ami képes volt szétvágni a követ, így nem kellett kalapácsot használni. Salamon Asmodájtól akarta megtudni a Sámír hollétét.

Miután meglett a bogár, Asmodáj továbbra is Salamon udvarában maradt. Egy alkalommal Asmodáj csellel átvette a hatalmat a trón fölött, és Salamonnak adta ki magát Salamon, pedig hiába bizonygatta igazát. Asmodáj végül szexuális étvágya miatt lepleződött le, mert a király feleségeit még havi tisztulásuk idején sem kímélte.

Ebből a történetből és Lilit succubus mivoltából is látszik, hogy a gonosz, démoni erők mennyire vonzódnak a barbár szexuális energiákhoz. A történetek írói valószínűleg így akarták bemutatni, hogy a féktelen szexuális étvágy bűnhöz vezet.

III. Fejezet - Óriások

III. 1. Angyalok gyermekei

A Bibliában a bukott angyalok, és az óriások története szorosan összekapcsolódik, hiszen az óriások a bukott angyalok és az emberek lányai közötti frigyben fogant utódok, ahogy ezt elolvashatjuk a Teremtés könyvében is.[56] „Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.” Ezek az óriások a ’nefilim’, aminek magyar fordítása ’bukottak’. A későbbiekben az óriások elnevezései kiegészülnek még más nevekkel is, úgymint ’refáim’ (gyengítők), ’émim’ (rémületek), ’zamzumim’, vagy ’zuzim’ (megvalósítók), ’avvim’ (pusztítók) és ’anákim’ (óriások).[57]

A fenti nevek közül az ’anákim’ név lehetett a leginkább összefoglaló. Józsué könyvében például az óriások elleni hadművelet leírásánál nincsenek szétválasztva nevek szerint, csak az ’anákim’, ’óriások’ szerepelnek.[58] „Majd elméne Józsué ez időben, és kiirtá az Anákokat a hegyek közül Hebronból, Debirből, Anábból és Júdának minden hegyéből, és Izráelnek minden hegyéből; városaikkal együtt törlé el őket Józsué. Nem maradtak Anákok Izráel fiainak földén, csak Gázában, Gáthban és Asdódban hagyattak meg.” A mai héberben is óriást jelent az ’ánák’. Az ’émim’ nevet a moábiták adták az óriásoknak,[59] amint a ’zamzumim’ elnevezést az ammonitáktól kapták[60]. „Az Emeusok laktak abban annak előtte, nagy nép, sok és szálas, mint az Anákok. Óriásoknak állíttatnak vala azok is, mint az Anákok, és a Moábiták Emeknek hívták őket.”

„Óriások földének tartották azt is; óriások laktak azon régenten, a kiket az Ammoniták Zanzummoknak hívtak. Ez a nép nagy, sok és szálas volt, valamint az Anákok, de kivesztette őket az Úr azok színe elől, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén.”

Az ’avvim’ az óriásoknak egy rövid életű csoportját jelenthette, hiszen csak egy helyen szerepelnek, ott is úgy, mint legyőzöttek.[61] „Az Avveusokat is, a kik falvakban laknak vala Gázáig, kiirtották a Káftoreusok a kik kijöttek volt Káftorból, és lakának azoknak helyén.” Többször nincs is szó róluk.

A ’nefilim’ valószínűleg az óriások nemzőatyáira utal, így feltétlenül azokat az óriásokat jelöli, akik bukott angyaloktól származnak nem pedig, csak nagyra nőtt emberek. Ilyen elnevezést használ az óriásokra a héber szöveg a Tórában a tizenkét Kánaánba küldött kém történetében is.[62] „Így beszélének néki, és ezt mondák: Elmentünk vala arra a földre, a melyre küldöttél vala minket, és bizonyára tejjel és mézzel folyó az, és ez annak gyümölcse! Csakhogy erős az a nép, a mely lakja azt a földet, és a városok erősítve vannak, és felette nagyok; sőt még Anák fiait is láttuk ott. Amálek lakik a dél felől való földön, és Khitteus, Jebuzeus és Emoreus lakik a hegyeken; a tenger mellett, és a Jordán partján pedig Kananeus lakik. És jóllehet Káleb csendesíté a Mózes ellen háborgó népet, és azt mondja vala: Bátran felmehetünk, és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk azzal; Mindazáltal a férfiak, a kik felmentek vala vele, azt mondják vala: Nem mehetünk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb az nálunknál. És rossz hírét vivék annak a földnek, a melyet megkémleltek volt, Izráel fiaihoz, mondván: Az a föld, a melyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, olyan föld, a mely megemészti az ő lakóit; az egész nép is, a melyet láttunk azon, szálas emberekből áll.”

A legérdekesebb a ’refáim’ elnevezés. Ez a szó ’kísértetet’, vagy ’árnyat’ jelent, mint például a Példabeszédekben is.[63] „És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai!” Ezen kívül egy völgy is ezen a néven volt ismert.[64] „A harmincz vezér közül is hárman lementek, és elérkezének aratáskor Dávidhoz az Adullám barlangjába, mikor a Filiszteusok táborban valának a Réfaim völgyében.” Népként először az Ö-való Ábrahámmal kötött szövetségében olvasható, mint ígért föld.[65] „E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig. A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat. A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.” Hasonlóan a Básán királyságot is az Óriások földjének hívják, ugyanezt a szót használva,[66] mint ahogy ennek a szónak a gyökerét használja a Krónikák könyve is a legyőzött óriások felsorolásánál.[67] „A Gileád többi részét pedig, és az egész Básánt, az Óg országát odaadtam a Manassé fél törzsének, Argóbnak egész vidékét. Ezt az egész Básánt óriások földének hívták.”

„Ezután ismét had támada Gézerben a Filiszteusok ellen; és akkor ölé meg a Husátites Sibbékai az óriások nemzetségéből való Sippait; és ilyen módon megaláztatának. Ismét lőn had a Filiszteusok ellen, a melyben megölé Elhanán, a Jáir fia a Gáthbeli Lákhmit, a Góliát atyjafiát; és az ő dárdájának nyele hasonló vala a szövők zúgolyfájához. Ezek után ismét versengés támadt Gáthban, hol egy magas ember vala, a kinek hat-hat, vagyis huszonnégy ujja volt; ez is óriás fia vala. És szidalommal illeté Izráelt, és megölé őt Jonathán, Dávid testvérének, Simeának fia. Ezek ugyanazon egy óriásnak fiai voltak Gáthban, a kik elveszének Dávidnak és az ő szolgáinak keze által.”

Itt olvasható, hogy egyiküknek hat ujja volt a kezein és a lábain is.

Az óriások igen nagyok lehettek. Az apokrif Jubileumok könyve szerint a magasságuk tíz és tizenöt láb között volt, ami azt jelenti, hogy körülbelül háromtól négy és fél méteres magassággal büszkélkedhettek.[68] Nem emberi származásukat az is bizonyítja, hogy a Teremtés könyvének 10. fejezetében felsorolt rengeteg ókori nép közül, akik Noé három fiától származnak és szétszéledtek a világban az özönvíz után, egyetlen óriásnép elnevezésével sem találkozhatunk.[69] „Ez pedig a Noé fiainak, Sémnek, Khámnak és Jáfetnek nemzetsége; és fiaik születének az özönvíz után. Jáfetnek fiai: Gómer, Mágog, Madai, Jáván, Thubál, Mésekh és Thirász. A Gómer fiai pedig: Askhenáz, Rifáth, és Tógármah.
Jávánnak pedig fiai: Elisah, Thársis, Kitthim és Dodánim.
Ezekből váltak ki a szigetlakó népek az ő országaikban, mindenik a maga nyelve, családja és nemzetsége szerint. Khámnak pedig fiai: Khús, Miczráim, Pút és Kanaán. Khúsnak pedig fiai: Széba, Hávilah, Szábthah, Rahmáh, Szabthékah. Rahmáhnak pedig fiai: Séba és Dédán. Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön. Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród. Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földén. E földről ment aztán Assiriába, és építé Ninivét, Rekhoboth városát, és Kaláht. És Reszent Ninivé között és Kaláh között: ez az a nagyváros. Miczráim pedig nemzé: Lúdimot, Anámimot, Lehábimot és Naftukhimot. Pathruszimot és Kaszlukhimot, a honnan a Filiszteusok származtak, és Kafthorimot. Kanaán pedig nemzé Czídont, az ő elsőszülöttét, és Khétet. Jebuzeust, Emorreust, és Girgazeust. Khivveust, Harkeust, és Szineu Arvadeust, Czemareust, Hamatheust. És azután elszéledének a Kananeusok nemzetségei. Vala pedig a Kananeusok határa, Czídonból Gérár felé menve Gázáig; Sodoma, Gomora, Ádmáh, és Czeboim felé menve Lésáig. Ezek a Khám fiai családjok, nyelvök, földjök s nemzetségök szerint. Sémnek is lettek gyermekei; a ki Héber minden fiainak atyja, Jáfetnek testvérbátyja vala. Sém fiai: Élám, Assur, Arpaksád, Lúd és Arám. Arámnak fiai pedig: Úcz, Húl, Gether és Más.
Arpaksád pedig nemzé Séláht, Séláh pedig Hébert. Hébernek is lett két fia: Az egyiknek neve Péleg, mivelhogy az ő idejében osztatott el a föld; testvérének pedig neve Joktán. Joktán pedig nemzé Almodádot, Sélefet, Haczarmávethet és Jerákhot.Hadórámot, Úzált és Dikláth. Obált, Abimáélt és Sébát. Ofirt, Havilát és Jóbábot. Ezek mind a Joktán fiai. És vala ezeknek lakása,Mésától fogva Séfárba menve a napkeleti hegyekig. Ezek a Sém fiai családjok, nyelvök, földjök és nemzetségök szerint. Ezek a Noé fiainak családjai az ő nemzetségeik szerint, az ő népeik között, és ezektől szaporodának el a népek a földön, az özönvíz után.”

III. 2. Óg, Básán királya

A Bibliában név szerint kevés óriást említenek, jellemükről, hátterükről még kevesebbet tudhatunk meg. Ennek ellenére egyikükkel mégis sokat foglalkozik a bibliai irodalom, és ez Óg. Neve először Mózes negyedik könyvében merül fel, Básán kapcsán, ugyanis e királyságot győzi le a zsidó nép, Básán királya, pedig Óg volt.[70] „Majd megfordulának, és felmenének a Básánba vivő úton. És kijöve Og, Básán királya ő ellenök, ő és egész népe, hogy megütközzenek Hedreiben.” Miután Ógot és birodalmának seregét leverték, Mózes Básánt belevette a törzsek között felosztandó területek közé.[71] „Nékik adá azért Mózes, tudniillik a Gád fiainak, a Rúben fiainak és a József fiának, Manasse féltörzsének, Szihonnak, az Emoreusok királyának országát, és Ógnak, Básán királyának országát; azt a földet az ő városaival, határaival, annak a földnek városait köröskörül.”

Legrészletesebb leírást Ógról és királyságáról, valamint ezek felszámolásáról Mózes ötödik könyve adja.[72] „És megfordulánk, és felmenénk Básán felé, és kijöve előnkbe Óg, Básánnak királya, ő és minden népe, hogy megvívjon velünk Edreiben. De az Úr monda nékem: Ne félj tőle, mert a te kezedbe adtam őt és minden ő népét és földjét; és úgy cselekedjél vele, a mint cselekedtél Szihonnal, az Emoreusok királyával, a ki Hesbonban lakik vala. És kezünkbe adá az Úr, a mi Istenünk Ógot is, Básánnak királyát és minden ő népét, és úgy megvertük őt, hogy menekülni való sem maradt belőle. És abban az időben elfoglaltuk minden városát; nem volt város, a melyet el nem vettünk volna tőlök: hatvan várost, Argóbnak egész vidékét, a Básenbeli Ógnak országát. Ezek a városok mind meg valának erősítve magas kőfalakkal, kapukkal és zárokkal, kivévén igen sok kerítetlen várost. És fegyverre hánytuk azokat, a mint cselekedtünk vala Szihonnal, Hesbon királyával, fegyverre hányván az egész várost: férfiakat, asszonyokat és a kisdedeket is. De a barmokat és a városokból való ragadományokat mind magunk közt vetettük prédára. És elvettük abban az időben az Emoreusok két királyának kezéből azt a földet, a mely a Jordánon túl vala, az Arnon pataktól fogva a Hermon hegyéig. (A Sidoniak a Hermont Szirjonnak, az Emoreusok pedig Szenirnek hívják.) A síkságnak minden városát, és az egész Gileádot, meg az egész Básánt Szalkáig és Edreig, a melyek a Básánbeli Óg országának városai voltak. Mert egyedül Óg, Básánnak királya maradt meg az óriások maradéka közül. Ímé az ő ágya vas-ágy, nemde Rabbátban az Ammon fiainál van-é? Kilencz sing a hosszasága és négy sing a szélessége, férfi könyök szerint. Ezt a földet pedig, a melyet abban az időben örökségünkké tettünk, Aróertől fogva, a mely az Arnon patak mellett van, és a Gileád hegyének felét, és annak városait odaadtam a Rúbenitáknak és Gáditáknak. A Gileád többi részét pedig, és az egész Básánt, az Óg országát odaadtam a Manassé fél törzsének, Argóbnak egész vidékét. Ezt az egész Básánt óriások földének hívták.” Ezek szerint Básán városai magas falakkal körülvett, erős települések. Óg maga, pedig olyan nagytermetű, hogy ágya kilenc könyök hosszú és négy könyök széles. Ha ezt a mértékegységet a Bibliai Kislexikon által megadott arányok szerint váltjuk át, akkor ez 477 centiméter hosszú és 212 centiméter széles, vasból készült, jelentős méretű ágy volt.

Tehát itt említi a Biblia, hogy Óg óriás volt. Ehhez igazodik Józsué könyve is a 12. és 13. fejezetekben.[73] „És Ógnak, a Básán királyának tartománya, a ki Refaim maradékai közül való, a ki Astarotban és Edreiben lakozik vala.

Básánban Ógnak egész országát, a ki uralkodik vala Astarótban és Edreiben. Ez maradt vala meg a Refaim maradékai közül, de leveré és kiűzé őket Mózes. És lőn az ő határuk: Mahanáimtól fogva az egész Básán, Ógnak, Básán királyának egész országa és Jairnak minden faluja, a melyek Básánban vannak, hatvan város. És pedig Gileádnak fele és Astarót és Edrei, Óg országának városai Básánban, a Manassé fiának, Mákirnak fiaié, Mákir feléé, az ő családjaik szerint.” Ezekben a részekben Ógot az óriások maradékának nevezi a Biblia.

A Biblia utáni irodalom szerint az özönvízben az összes óriás elpusztult, kivéve Ógot, akinek Noé kilógatott egy kötélhágcsót bárkájából. Óg ebbe kapaszkodva élte túl az özönvizet, úgy, hogy Noé jóindulatúan etette bárkája egyik ablakán át. Óg így élt egészen Mózes idejéig, közben uralkodó lett, de amikor az Ö-való választott népe ellen indult hadba, sorsa véglegesen megpecsételődött.

Az Óg elleni csata, és annak sikeres kimenetele igen erősen élhetett a nép tudatában, ezt bizonyítja, hogy még a babiloni fogság után is emlékeztek az esetre, mint ahogy azt Nechemjá könyvében is felfedezhetjük,[74] amely a perzsa korszak idején született. „Adál annakfelette nékik országokat és népeket, és elosztád ezeket határok szerint és ők elfoglalák Sihón földét, és Hesbon királyának földét, és Ógnak, Básán királyának földét.”

III. 3. A Gátbeli Góliát

Egyike a leghíresebb óriástörténeteknek Dávid és Góliát harca. Góliát Gát városából származó filiszteus férfi volt. A történet egészét Sámuel első könyvének 17. fejezete mutatja be. Mivel Izrael népe és a filiszteusok harcban álltak, felsorakoztak egymás ellen seregeik. Góliát, a filiszteusok hőse (hérosz) az Ö-való káromlása közepette becsmérelte a zsidókat, kihívást intézett feléjük, amit senki, sem mert elfogadni. Nem csoda, hiszen hat könyök és egy arasz volt a magassága,[75] ami azt jelenti, hogy valamivel több, mint három méter magas volt, pontosabban megközelítőleg 344 centiméter (ha egy könyök körülbelül 53 centiméter, és egy arasz fél könyök), ahogy azt a Bibliai Kislexikon meghatározza.[76] „És kijöve a Filiszteusok táborából egy bajnok férfiú, a kit Góliáthnak hívtak, Gáth városából való, kinek magassága hat sing és egy arasz vala.”

Erejét jellemzi, hogy páncélzata és fegyverzete 5600 sékelt nyomott,[77] ami csaknem száz kiló (a sékel 16,37 gramm[78](„Fején rézsisak vala és pikkelyes pánczélba volt öltözve; a pánczél súlya pedig ötezer rézsiklusnyi vala. Lábán réz lábpánczél és vállain rézpaizs volt. És dárdájának nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája, dárdájának hegye pedig hatszáz siklusnyi vasból volt; és előtte megy vala, ki a paizst hordozza vala.” Pajzsát külön hordozta előtte egy ember. Félelmetes látvány lehetett, Dávid mégis kiütötte egy parittyával, majd az elterült Góliáthoz sietve saját kardjával fejezte le a hatalmas harcost.[79] „És Dávid benyúlt kezével a tarisznyába és kivett onnan egy követ, és elhajítván, homlokán találta a Filiszteust, úgy, hogy a kő homlokába mélyede, és arczczal a földre esék. Így Dávid erősebb volt a Filiszteusnál, parittyával és kővel. És levágta a Filiszteust és megölte őt, pedig kard nem is vala a Dávid kezében. És oda futott Dávid, és reá állott a Filiszteusra, és vevé annak kardját, kirántotta hüvelyéből, és megölé őt, és fejét azzal levágta. A Filiszteusok pedig a mint meglátták, hogy az ő hősük meghalt, megfutamodának.”

Az említett történetben nem olvasható arról semmi, hogy Góliát az óriások közül származott volna, viszont Sámuel második könyvében Góliátot a négy legyőzött óriás egyikének nevezik meg.[80] „Akkor Jisbi Bénób, ki az óriások maradékából való vala (kinek kopjavasa háromszáz rézsiklust nyomott, és új hadi szerszámmal volt felövezve), elhatározá magában, hogy megöli Dávidot; De Abisai, Sérujának fia segített néki és általüté a Filiszteust és megölé. Akkor esküvéssel fogadák néki a Dávid szolgái, ezt mondván: Soha többé velünk hadba nem jössz, hogy az Izráelnek szövétnekét el ne oltsad. Lőn azután is harczuk a Filiszteusokkal Gób városánál, és Sibbékai, Husát városból való, akkor megölé Sáfot, ki az óriások maradékai közül való vala. Azután újra lőn háború a Filiszteusokkal Góbnál, hol Elkhanán, a Bethlehemből való Jaharé Oregimnek fia megölé a Gitteus Góliátot, kinek kopjanyele olyan vala, mint a szövőknek zugolyfája. Gáthban is volt háború, hol egy óriás férfi vala, kinek kezein és lábain hat-hat ujjai valának, azaz mindenestől huszonnégy, és ez is óriástól származott vala. És szidalmazá Izráelt, de megölé Jonathán, Dávid bátyjának, Simeának fia.
Ezek négyen származtak Gáthban az óriástól, kik mind Dávid keze által és az ő szolgáinak kezeik által estek el.” Érdekes, hogy itt Góliát legyőzőjeként nem Dávid neve áll, hanem egy bizonyos Elhánáné. A Krónikák könyve szerint ez a férfi nem Góliátot, hanem annak testvérét, Láchmit győzte le.[81] „Ismét lőn had a Filiszteusok ellen, a melyben megölé Elhanán, a Jáir fia a Gáthbeli Lákhmit, a Góliát atyjafiát; és az ő dárdájának nyele hasonló vala a szövők zúgolyfájához.
Ezek után ismét versengés támadt Gáthban, hol egy magas ember vala, a kinek hat-hat, vagyis huszonnégy ujja volt; ez is óriás fia vala. És szidalommal illeté Izráelt, és megölé őt Jonathán, Dávid testvérének, Simeának fia. Ezek ugyanazon egy óriásnak fiai voltak Gáthban, a kik elveszének Dávidnak és az ő szolgáinak keze által.”

Mindkét helyen a nevezett óriásokat Ráfától származóknak írják. Így ugyan látható, hogy a történetben még szó sincs arról, hogy Góliát valódi óriás lett volna, de később megszületik Góliát óriás mivoltának képe.

Ahogy a Góliátnál sokkal kisebb Dávid legyőzi a verhetetlennek hitt filiszteus bajnokot, úgy vált ez a győzelem a gyengébb és kisebb jó a nagyobb és erősebb gonosz felett aratott győzelmének jelképévé.

IV. Fejezet - Elhunyt lelkek

IV. 1. Sámuel szelleme

A szellemidézés bármilyen formáját tórai törvények tiltják, mint ahogy az olvasható Mózes harmadik könyvében is.[82] „Ne menjetek ígézőkhöz, és a jövendőmondókat ne tudakozzátok, hogy magatokat azokkal megfertőztessétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.”

A halottak, és azok lelkének bolygatását nem tartotta helyesnek a Tóra. Azonban a későbbi részekben már nem csak a halott idézés tiltott, hanem mindenféle jóslás és varázslás is.[83] „Mikor te bemegy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ad néked: ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek utálatosságai szerint. Ne találtassék te közötted, a ki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló; Se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző; Mert mind utálja az Úr, a ki ezeket míveli, és ez ilyen utálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled.”

Nem csak a tórai könyvekben esik szó a halottakkal való kommunikációról, hanem Sámuel első könyvében is, méghozzá Saul kapcsán.[84] „Sámuel, pedig meghalt vala, és siratá őt az egész Izráel, és eltemeték őt saját városában, Rámában; Saul pedig a varázslókat és jövendőmondókat kiirtá a földről. És mikor a Filiszteusok egybegyűlvén, eljövének és tábort járának Sunemnél: egybegyűjté Saul is az egész Izráelt, és tábort járának Gilboánál. Amint azonban Saul meglátta a Filiszteusok táborát, megfélemlék és az ő szíve nagyon megrémüle. És megkérdezé Saul az Urat, de az Úr nem felelt néki sem álomlátás, sem az Urim, sem a próféták által.
Akkor monda Saul az ő szolgáinak: Keressetek nékem egy halottidéző asszonyt, hogy elmenjek hozzá, és megkérdezzem őt. Szolgái, pedig mondának néki: Ímé, Endorban van egy halottidéző asszony. Másnak tetteté azért Saul magát, és más ruhákat vevén magára, elméne ő és vele két férfi; és elmenének éjjel az asszonyhoz, és monda: Mondj jövendőt nékem halottidézés által, és idézd fel nékem azt, a kit mondok néked. És monda az asszony néki: Ímé te jól tudod, hogy mit cselekedett Saul, hogy kiirtá a földről a varázslókat és jövendőmondókat; miért akarod azért tőrbe ejteni az én lelkemet, hogy megöless engem? És megesküvék néki Saul az Úrra, mondván: Él az Úr, hogy e dolog miatt büntetésed nem lészen. Monda azért az asszony: Kit idézzek fel néked? És ő monda: Sámuelt idézd fel nékem. Mikor, pedig az asszony Sámuelt meglátta, hangosan felkiáltott. És szóla az asszony Saulnak, mondván: Miért csaltál meg engem? hiszen te vagy Saul! És monda néki a király: Ne félj! Ugyan mit láttál? Az asszony pedig monda Saulnak: istenfélét látok feljőni a földből.
És ő monda néki: Milyen ábrázata van? Ő pedig monda: Egy vén ember jő fel, és palást van rajta. És megismeré Saul, hogy az Sámuel, és meghajtá magát arczczal a föld felé, és tisztességet tőn néki. Sámuel pedig monda Saulnak: Miért háborgattál, hogy felidéztettél engemet? És felele Saul: Igen nagy szorultságban vagyok; a Filiszteusok hadakoznak ellenem, az Isten, pedig eltávozék tőlem, és nem felel már nékem sem próféták által, sem álomlátás által; azért hívtalak téged, hogy megmondjad nékem, mit kelljen cselekednem?
És monda Sámuel: Ugyan miért kérdezel engemet, ha az Úr eltávozott tőled és ellenségeddé lőn? És a szerint cselekedett az Úr, a mint általam megmondotta vala: elvette az Úr a királyságot a te kezedből, és adta azt a te társadnak, Dávidnak. Mivel nem hallgattál az Úrnak szavára, és nem hajtottad végre az ő felgerjedt haragját az Amálekitákon: azért cselekszik most így veled az Úr. És az Úr Izráelt is veled együtt a Filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap fiaiddal együtt velem leszesz. Izráelnek táborát is a Filiszteusok kezébe adja az Úr. Akkor, Saul a maga egész nagyságában hirtelen a földre esék, mert nagyon megrémüle Sámuel szavaitól; és semmi erő nem vala benne, mert egész nap és egész éjjel semmit sem evék.” A fejezet eleje arról számol be, hogy Saul kiűzte a szellemidézőket és halott jósokat országából. Egy asszony mégis megmenekült Én-Dorban, hozzá fordul a kétségbeesett Saul, hogy megidéztesse Sámuel szellemét.

A történetből az is kiderül, hogy Saul nem látja a szellemidézőnek megjelent Sámuelt, hanem az asszonynak kell elmondania, amit az lát. Azonban Saul és az elhunyt próféta beszélgetése már (úgy tűnik) közvetítő nélkül zajlik le. Az asszony szerint Sámuel köpenybe burkolózva jelent meg.

Igen szűkszavú leírás, ez a köpeny bármilyen nagyméretű ruhadarab lehet, akár halotti lepel is. Egyes vélemények szerint a kísértet azért kísért fehér halotti ruhában, mert abban temették el, ez jelképezi, hogy már nem az élők sorába tartozik,[85] így a halotti lepel lett az ihletője a klasszikus lepedős kísértetek kitalálásának és ábrázolásának.

Érdekes, hogy Saul nem látja Sámuel szellemét, számára láthatatlan. Ilyen láthatatlan szellemek voltak a galíciai zsidók dibukjai (gonosz szellem) is, azonban nem tisztázott, hogy ezek nyughatatlan lelkek, vagy pedig démonok. Akármik is, a fő jellegzetességük, hogy egy emberbe belebújnak, mintegy megszállván őt.[86] Deutsch Gábor egyik írásában azt a jellemzést olvashatjuk, hogy gonosz, bolyongó lelkek.[87] A meghatározást követő történet tanulságul szolgálhat mindenkinek a dibuk értelmezése kapcsán, jóllehet az eset már több mint száz éves.

Mindenesetre arra a kérdésre, hogy honnan jött elő az elhunyt Sámuel, arról nincs szó a történetben, csupán naiv egyszerűséggel annyi, hogy a földből.

IV. 2. A túlvilágok

Az embereket mindig foglalkoztatta az a gondolat, hogy haláluk után mi történik velük. Érdekesség, hogy minden ókori vallásban megtalálható valamilyen formában az élet utáni lét, és annak színtere, a túlvilág, vagy éppen az alvilág.

A Biblia alvilága a Seol, ami olyan sötét és néma világ, mint a sír. Ezt támasztja alá Sámuel első könyvének egy része is, ahol a Seolt sírnak fordítják.[88] „Az Úr szegénnyé tesz és gazdagít, megaláz s fel is magasztal.” A Tórában azonban mélységekben fekvő alvilágként szerepel.[89] „Mert tűz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait.” Jesája próféta Seolja már lényegesen sötétebb, komorabb. Egyértelműen a halál utáni lét helyszíneként értelmezi, a lelkek gödörlakó árnyakként bolyonganak benne.[90] „Én azt mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtől!

Azért a sír kiszélesíti torkát és feltátja száját szertelen, és leszállnak abba népem főemberei, és zajongó sokasága, és minden örvendezői.

Alant a sír megindul te miattad megérkezésedkor, miattad, felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasit, felkölti székeikről a népek minden királyait.
Mind megszólalnak, és ezt mondják néked: Erőtlenné lettél te is, miként mi; hozzánk hasonlatos levél! Kevélységed és lantjaid zengése a sírba szállt; fekvő ágyad férgek, és takaró lepled pondrók!

Mert nem a sír dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak!”

Leírása leginkább talán a görögök alvilágára hasonlít, Hadész birodalmára, ahol a holtak csendesen léteznek tovább. Ebben az értelmezésében a Seol egy várakozóhely, ahol a lelkek várják a világ végét. De az alvilág lehet pokolian gonosz hely is. Hósea így vélekedik könyvében, hiszen együtt említi a Seolt a dögvésszel és a pestissel, mindkettő igen rémületes vész volt az ókor emberének.[91] „Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed, oh halál? Hol van a te romlásod, oh Seol? Megbánás elrejtetett én előlem.”

A Seolt a Zsoltárok könyve mélyen a föld alá helyezi,[92] így megteremtve a fent és a lent, az Ö-való égi birodalma és a Seol kettősségét, közöttük a földfelszínt. „Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.” Ezek a világok oda-vissza nem átjárhatók, csak az Ö-való számára, mint ahogy erről, egyes zsoltármondatok beszélnek.[93] „Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjukat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. Szela.” Itt is a gonosz emberek végső állomása a Seol.[94] „A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.” A később keletkezett Jób könyve is ugyanezen az állásponton van, tehát a vétkes emberek kerülnek haláluk után a Seolba, az alvilágba.[95] „Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.”

A halál utáni lét egy másik helye sokban eltérő a Seoltól. Nem csendes, hanem fájdalmas sikolyoktól átitatott, nem is sötét, hanem pokoli tűz világítja be. Ez a Gyehenna, a pokol.

A Seoltól eltérő lényeges különbség még az is, hogy a Gyehenna valóban létező hely volt, csakhogy a Gyehenna valójában két szóból áll, eredetileg Géj-Hinnom, azaz Hinnom völgy a jelentése. Behatárolása így már könnyebb, Józsué könyve is ebben segít.[96] „Azután felmegy a határ a Hinnom fiának völgyén, Jebuzeusnak, azaz Jeruzsálemnek déli oldala felé; felmegy továbbá e határ a hegynek tetejére, a mely átellenben van a Hinnom völgyével napnyugat felé, a mely északra van a Refaim völgyének szélén.” Ezek szerint a Hinnom völgy, tehát a Gyehenna, Jeruzsálemtől délre feküdt.

Moloch

A pokol szinonimájaként akkor került a köztudatba, amikor a völgy Tófet nevű részébe Moloch és Kemosh bálványokat állítottak fel, és embereket, pontosabban gyerekeket kezdtek feláldozni.

Kemosh

Már Salamon idejében elkezdték ezt a bűnös szokást[97] és kisebb-nagyobb megszakításokkal, sokáig folytatták is az öldöklést, mint például Menasse király idején, aki elvetemültségében még saját fiait is feláldozta a Hinnom völgyben.[98] „Akkor építe Salamon templomot Kámosnak, a Moábiták útálatos bálványának a hegyen, a mely Jeruzsálem átellenében van, és Moloknak, az Ammon fiai útálatos bálványának.

És fiait átvitte a tűzön a Hinnom fiának völgyében; és az időnek forgására ügyelt, jövendőmondásokat, varázslásokat és szemfényvesztéseket űzött, ördöngösöket és jövendőmondókat szerzett, és sok gonoszságot cselekedett az Úr szemei előtt, hogy őt haragra indítaná.” Ezeket a mészárlásokat ítéli el Jirmejá próféta is, aki az „öldöklés völgyének” titulálta Géj-Hinnomot.[99] „Azért ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és e hely nem neveztetik többé Tófetnek, sem Ben-Hinnom völgyének, hanem öldöklés völgyének.” Nem csoda, hiszen borzasztó kegyetlenséggel gyilkolták meg itt a gyerekeket. Elevenen elégették őket, ahogy például a Krónikák könyve is tanúskodik erről.[100]„Annakfelette tömjéneze a Hinnom fiának völgyében; fiait is megégeté tűzben, a pogányok utálatosságai szerint, a kiket az Úr az Izráel fiai elől kiűzött volt.”

Ezeknek tudatában már érthető, miért lett Hinnom völgye, vagyis a Gyehenna a pokol, a meghalt gonoszok és a bűnösök jussa. A sors fintora, hogy amikor végleg megszűnt ez a kegyetlen szokás, itt égették el a szemetet, így lángolt tovább a tűz ezen a helyen.

Az alvilág és a pokol ellenpólusa az Ö-való birodalma, ami az égben van. Itt található az Ö-való trónusa, erről ír Jesája is könyvének 66. fejezetében.[101] „Így szól az Úr: Az egek nékem ülőszékem, és a föld lábaimnak zsámolya: minő ház az, a melyet nékem építeni akartok, és minő az én nyugalmamnak helye?” A Bibliai Kislexikon szerint,[102] Jákob azon álma, miszerint angyalok járkálnak egy égig érő létrán fel és alá azt mutatja, hogy miként a mélyben is van egy világ, a Seol, úgy fent is van egy. Jákob álma viszont csak angyalokról szól, emberekről nem.[103] „És álmot láta: Íme egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és íme az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon.”

Ezzel szemben mégis van példa olyan emberekre, akik nem a Seolba kerültek. Ilyen volt Hénokh is, akit az Ö-való maga mellé vett 365 éves korában,[104] angyalokhoz hasonlóvá tette és a Metatron nevet adta neki, ami a görög „meta ton thronon”, azaz „az isteni trónushoz közel lévő” szavakból ered.[105] „És mivel Énókh Istennel járt vala; eltűnék, mert Isten magához vevé.”

A másik híres elragadott ember Élijáhu próféta, akiért tüzes szekér jön tüzes lovakkal,[106] és ez szállítja fel az Ö-valóhoz. „És lőn, a mikor menének és menvén beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól. És felméne Elijahu a szélvészben az égbe. Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai! És nem látá őt többé. És vevé a maga ruháit, és két részre szakasztá azokat.” Közös vonás mindkettőjüknél, hogy mélyen hűségesek voltak az Ö-valóhoz, és még életükben lettek elvive a földről és nem holtuk után szálltak fel.

V. Fejezet - Titokzatos állatok

V. 1. Behemót

A Behemót titokzatos, hatalmas lény, neve a ’behemá’, azaz ’barom’ szóból etimologizálható. A többes szám arra utal, hogy mérete alapján akár több barommal is felért volna. Jób könyvében azonban inkább csak nagyméretű állat, akár a víziló, mint ahogy azt olvashatjuk is leírásánál.[107] „Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör!
Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban!
Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.
Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.”

Az idézetből nem derül ki, hogy milyen állatról is van itt igazából szó. Egyes vélemények az elefántot részesítik előnyben, mások inkább az annál valamivel kisebb méretű, de még így is termetes vízilovat. Leírásában növényevő, hiszen füvet eszik, cédrusként egyenesíti ki farkát, csontjai olyan vastagok, mint az érccsövek, lábszárain szilárdan áll, mintha csak vasrudak lennének. Ez mindkét állatra igaz lehet, azonban a folyami környezet, miszerint nádasokban és mocsaras helyeken érzi magát otthon, erősen a vízilóra utal.[108] „Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, és körülveszik őt a folyami fűzfák.
Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.”

Valószínűleg a fordítók is erre a következtetésre jutottak, mert a magyar nyelvű fordításban már, vízilóként szerepel.

A Biblia utáni irodalomban a Behemót szerepe és alakja kicsit átalakult, mint ahogy arról a Héber Mítoszok című könyvben is olvashatunk.[109] A Behemót szarvakat kapott, feladatául a föld és a levegő állatainak védelmét kapta meg, valamint azt, hogy megmérkőzzön a Leviatánnal az idők végén. Itt olvashatjuk azt is, miszerint ez a hatalmas és titokzatos állat a nem kevésbé rejtelmes Ezer Hegyen él, uralkodva a szárazföldi állatok fölött.

A Zsoltárok könyve is említi az Ezer Hegyet,[110] de itt a fordítás ’hegyek ezreinek’ írja. „Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.” Érdekes, hogy az itt fordított ’barmok’ szó írásmódja megegyezik a Behemót írásával. Tehát lehetséges, hogy ebben az Ö-valót dicsőítő zsoltárversben igazából a Behemótról akart írni a zsoltár költője, mintegy magasztalván az Ö-való keze munkáját, aki teremtette ezt a hatalmas állatot.

V. 2. A reém

Bálám, akit Izrael népének megátkozására kér Bálák, Moáb királya, nem átkokat, hanem áldást mondott a népre. Ebben az áldásban reém,[111] egy furcsa lény neve jelenik meg, amelynek erejéhez hasonlítja a népét kivezető Ö-valót, Bálám. „ Isten hozta ki őket Égyiptomból, az ő ereje mint a vad bivalyé.

Isten hozta ki Égyiptomból, az ő ereje mint a vad bivalyé: megemészti a pogányokat, az ő ellenségeit; csontjaikat megtöri, és nyilaival által veri.” Ezek szerint a reém iszonyatos erővel rendelkezik. Alakjáról néhány információt olvashatunk a Zsoltárok könyvében is, mely szerint szarva volt,[112] méghozzá eléggé hosszú.[113] „Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.

De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.”

Ezeket a hatalmas szarvakat hangsúlyozza Mózes is, miközben megáldja József utódait.[114] „Tehenének első fajzása dicsőségére van; szarvai bivalyszarvak; népeket öklel azokkal mindenfelé a földnek széléig. És ezek Efraim tízezrei és Manassé ezrei.” Néhol többes számban szerepel, így nyilvánvaló, hogy a reém nem egy különleges és egyedi állat neve, mint például a Behemót, hanem egy állatfajé. Ez az állat, pedig Edom földjén élt, ahogy ezt Jesája próféta is leírja könyvében.[115] „Az Úr fegyvere telve vérrel, megrakva kövérrel, bárányoknak és bakoknak vérével, a kosoknak vesekövérével; mert áldozatja lesz az Úrnak Boczrában, és nagy öldöklés Edom földén. Elhullnak a bivalyok is velök, és a tulkok a bikákkal, és megrészegedik földük vértől, és poruk borítva lesz kövérrel.”

A talmudi irodalom is foglalkozott a reémmel, kicsit átalakítva, meseszerűbbé téve. Azonban az alapok megmaradtak a leírásánál, hogy a reém egy nagy állat, melynek erejével talán csak a Behemót veheti fel a versenyt, hatalmas szarvaival bárkit és bármit felöklel.

A reém körülírása igen tág és hézagos, ezek alapján egyaránt gondolhatnánk valamiféle nagynövésű vadmarhára, vagy akár az orrszarvúra, amit az egyiptomi rabszolgaság idején is láthattak. Azonban akárhogy is döntünk, a reém megmarad a nyers fizikai erő szimbólumának.

V. 3. A baziliszkusz

Egy Behemóttól és a reémtől sokban eltérő misztikus lény a baziliszkusz, aminek neve görög eredetű, ’királyocskát’ jelent. Nevét elképzelt alakjáról kapta, e szerint több szarv volt a fején, olyan módon, mintha egy korona lenne. A Bibliában Ézsaiás könyvének magyar fordításában többször is találkozhatunk ezzel a mesebeli lénnyel, igaz, az eredeti szövegben más-más szavakkal jelöli a próféta, de a fordításban mindegyik helyen a baziliszkusz szó szerepel.

A legenda szerint a baziliszkusz úgy születik, hogy egy kakas által tojt furcsa alakú tojást kígyók költenek ki. Ettől eltérően Jesája szerint nem egy kakastól, hanem magától a kígyóktól származik.[116] „Ne örvendj oly nagyon Filisztea, hogy eltört a téged verőnek vesszeje, mert a kígyó magvából baziliskus jő ki, a melytől szárnyas sárkány származik.” Ebből a tojásból kel ki a baziliszkusz, amelynek némely történet szerint szárnyai is vannak, más helyeken hallgatnak a szárnyról. A baziliszkusz így néhol hüllő és kakas keveredéseként jelenik meg.

Később külön baziliszkusz tojásokról beszél a próféta, mintha csak egy különálló állatfaj volna, és nem egy természettudományos anomália.[117] „Vipera tojásait költik ki, és pókhálót szőnek; a ki tojásaikból eszik, meghal, és ha egyre rátapodsz, vipera kél ki.” Mindenesetre abban minden történet egyet ért, hogy ennek a kitalált hüllőnek különleges képessége, az hogy egyetlen pillantásával kővé tudja dermeszteni a szemébe néző élőlényeket.

Jellemző még e lény veszélyes mivoltára, hogy olyan nagymértékben mérgező a bőre, hogy amint hozzáér egy élőlény, legyen az ember, vagy állat, azonnal meghal. Még ha fegyverrel is érinti meg valaki, a méreg végighalad a fegyveren, így ölve meg a fegyverest. Sőt, ha lovon volt, még a szerencsétlen paripát is halálra mérgezte. Érthető tehát, hogy milyen nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy gyermek a baziliszkusz felé nyúlkáljon.[118] „És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét.”

A baziliszkusz létezésében évezredeken át senki sem kételkedett. Valószínű, hogy a szárnyas hüllőkre tett említések a Bibliában mind a baziliszkuszra, vagy egy ahhoz igencsak hasonlító mesés lényre utalhatnak, amelynek képzeletbeli megszületését erősen sugallhatta a baziliszkusz legendája.

V. 4. Leviatán

Nagyon sok mendemonda és rémhír szólt hajókat összezúzó és a tengerészeket terrorizáló tengeri kígyókról a történelem során. Nem volt ez másképp már a bibliai időkben sem. Ezt bizonyítja Jesája próféta könyvének egy része, ahol a Leviatánt óriási kígyóként ábrázolja.[119] „Ama napon meglátogatja az Úr kemény, nagy és erős kardjával Leviatánt, a futó kígyót, Leviatánt, a keringő kígyót, és megöli a sárkányt, mely a tengerben van.”

Csakhogy a hosszú és vékony kígyószerű forma a tengeri életmódhoz kevésbé alkalmas. Jób könyvében a Leviatán leírása már inkább egy sziláscetre emlékeztet.[120] „Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik! Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.” Erre engednek következtetni az ’arcajtók’ és a ’füstölgő orrlyukak’, amik akár a cet szilái és gőzölgő kilégzései is lehetnek. Azonban sziláscetek nem élnek a Földközi-tengerben.

Mégis, ha figyelembe vesszük a Zsoltárok könyvében olvasható mondatot, mely szerint pusztai népek kapták eledelül a Leviatánt,[121] azt gondolná a mai ember, hogy partra vetődött bálnákról van szó, mivel ez a jelenség ma már nem ismeretlen előttünk. „Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben. Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.”

Abban minden vélemény azonos, hogy a Leviatán a vízhez van kötve. Ezt szemlélteti a Zsoltárok könyvének kétmondatos részlete is.[122] „Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.” De hogy édes, vagy sós vízhez, arra nincs egyöntetű válasz. Sokszor a krokodillal azonosítják ez, pedig az édesvízi életre utal. A nílusi krokodil egyike a leghatalmasabb élő hüllőknek, hossza elérheti akár 8 métert is, ez, pedig hatalmas és félelmetes állatnak bizonyulhatott az ókori ember számára.

A krokodilt említheti Jehezkél próféta is a ’tanin’ szó alatt,[123] ez abból a szempontból érdekes, hogy a 74. zsoltár 13-14. mondatában a Leviatánt és a ’taninokat’, azaz krokodilokat ugyanazon a helyen említi. „Szólj és mondjad: Így szól az Úr Isten: Ímé, én ellened megyek, Faraó, Égyiptom királya, te nagy krokodil, a ki fekszik folyói közepette, a ki ezt mondja: Enyém az én folyóm, és én teremtettem magamnak. És horgokat vetek szádba, és azt cselekszem, hogy folyóid halai odaragadjanak pikkelyeidhez, és kivonzlak folyóid közepéből, és folyóid minden halait, melyek odaragadnak pikkelyeidhez. És kivetlek a pusztába téged és folyóid minden halát; a mező színére esel; egybe nem szedetel s nem gyűjtetel; a földi vadaknak s az égi madaraknak adlak eledelül.” Ezzel a zsoltár írója mintegy kizárta annak a lehetőségét, hogy a krokodil lehetett a Leviatán.

V. 5. Tengeri szörnyetegek

A Leviatán mellett egy másik vízben élő, hatalmas lény is előfordul a Bibliában, és ez Ráháb, a tenger fejedelme.[124] „Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az ő habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat. Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erős karoddal elszélesztetted ellenségeidet.”

Ráháb egyértelműen a sós vizekben él, nincs olyan ellentmondás ebben, mint a Leviatánnál. Külsejéről méretén kívül bibliai feljegyzés nincs, de sokszor Ráhábot a Leviatánnal azonosítják. Itt is ugyanúgy megvan a nagy küzdelem motívuma az Ö-való és Ráháb között, amit az Ö-való nyert meg, kardjával ledöfve a tenger fejedelmét.[125] „Ő szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégződéséig. Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől. Erejével felriasztja a tengert, és bölcsességével megtöri Ráhábot. Leheletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.”

„Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erőt, oh Úrnak karja! Kelj föl, mint a régi időben, a messze hajdanban! Avagy nem te vagy-e, a ki Ráhábot kivágta, és a sárkányt átdöfte?”

A Leviatán akár Jób könyvének 9. fejezetében megemlített segítője is lehetett Ráhábnak.[126] „Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.” A sok közös vonás miatt nehéz eldönteni, hogy ugyanarról a teremtményről van e szó, vagy sem.

A nagy tengeri szörnyekről szóló hiedelmek már több ezer évesek, és szinte változatlan formában vészelték át az időt. A tenger, mint Őskáosz más népeknél is formát öltött, méghozzá a Leviatánnal és Ráhábbal megdöbbentő hasonlóságot mutatva. Ilyen hasonló lény Tiamat, aki a Mitológiai Kislexikon szerint a mezopotámiai kultúrában az Őskáosz és a tenger nőnemű megtestesítője.[127]

Tiamat harcot indított az istenségek ellen maga mellé állítva különféle szörnyeket, de az egyik mezopotámiai főistenség, Marduk legyőzte. Ehhez hasonlatos, ahogy az Ö-való legyőzi a Leviatánt, vagy Ráhábot a bibliai irodalomban. Hasonló párharc zajlik le minden napkeltekor az egyiptomi mitológiában is Apofisz, a Nagy Kígyó és Ré, az egyiptomi napistenség között.

Érdemes szót ejteni Jónás könyvében olvasható nagy halról is, ami elnyeli a vízbe vetett prófétát.[128] „Az Úr, pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel. És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.” Ez a lény egyértelműen hal és nem valamilyen titokzatos lény. Különlegessége csupáncsak abban rejlik, hogy olyan nagy, hogy képes volt elnyelni Jónát, aki életben tudott maradni három napig is a hal gyomrában. Ámde nem szabad megfeledkezni arról a tényről, hogy a bibliai kor embere még nem különböztette meg a bálnákat, ceteket a halaktól, holott állattani szempontból ezek emlősök, és tüdővel lélegeznek.

A bálnák mérete ihlethette a könyv íróját, az embert elnyelő nagy halról. Mindenesetre biztos, hogy az ember évezredekkel ezelőtt is ugyanolyan titokzatosnak és félelmetesnek tartotta a tengerek mélységeit, akárcsak napjainkban.

VI. Fejezet - Idegen istenségek

VI. 1. Ápisz bika és az aranyborjú

Ápisz bika

A bálványimádás bárminemű formáját és más istenek kultuszát már a Tízparancsolat is tiltja.[129] „Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne, csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne, imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.” Az Egyiptomból kivonuló nép már igen hamar beleesik ebbe a bűnbe. Miközben Mózes a Szináj hegyén van, addig a türelmetlen nép testvéréhez, Áronhoz fordul, azt követelve, hogy készítsen nekik egy bálványt, egy látható és kézzel fogható istenséget, amit ő meg is tesz.[130] „Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férfiúnak Mózesnek, a ki minket Égyiptom földéből kihozott. És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, a melyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám. Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz. És elvevé kezökből, és alakítá azt vésővel; így csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, a kik kihoztak téged Égyiptom földéről.” Mózes úgy büntette a vétkeseket, hogy háromezret megöletett közülük a leviták segítségével.[131] „Megálla Mózes a tábor kapujában, és monda: A ki az Úré, ide hozzám! és gyűlének ő hozzá mind a Lévi fiai. És szóla nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonságát. A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népből úgymint háromezer férfiú.”

Aranyborjú

Elgondolkodtató, hogy Áron éppen egy aranyborjút formáz istenség gyanánt. Ennek oka talán az lehet, hogy az egyiptomi rabszolgaság idején láthatták az Ápisz kultuszt. Ápisznak hívták azt a szent bikát, amit Ptah, a keletkezés és fejlődés urának fiaként hittek, így a termékenység és az élet jelképének tartották. Ezt a bikát az egyiptomi papság választotta ki, de bizonyos követelményeknek kellett megfelelnie a választott állatnak. Így például teljesen feketének kellett lennie, kivéve a homlokát ékesítendő fehér foltot és a farkán a kétszínű szőrzetet. Huszonöt évig gondozták, majd rituálisan megfojtották, hogy új bika léphessen a helyébe. Ez olvasható a Mitológiai Kislexikonban is.[132]

Hiába volt a büntetés, a tiltás, évszázadokkal később, miután Salamon királysága két részre szakadt, I. Jeroboám uralkodása alatt felelevenítették az aranyborjú kultuszát Somronban, az északi királyság fővárosában. Többek között ez ellen lép fel Hósea próféta is írásában.[133] „Királyt emeltek ők; de nem én általam; fejedelmet választottak, de tudtomon kivül. Ezüstjökből és aranyukból bálványokat formáltak; csak azért, hogy semmivé legyen. Megútálta a te borjúdat, oh Samaria! Haragom felgerjedt ellenök. Meddig nem lehetnek még tiszták? Mert ez is Izráelből való! kézműves csinálta azt, és nem Isten az. Bizony forgáccsá lesz Samaria borjúja!”

Máshol azt írják, hogy két városban állítottak fel aranyborjút, Dánban és Bét-Élben,[134] Hósea Somront Izrael jelképeként említi. A bálványszentélyek felépítésének inkább gazdasági oka lehetett, mintsem vallási, hiszen Izraelből sokan zarándokoltak Jeruzsálembe áldoztatni a papokkal.

Ebből természetesen csak a déli királyság szerzett hasznot. Ezért készítetett Jeroboám ’ellenszentélyt’, így a lakosok ott válthatták meg áldozataikat.

VI. 2. A föníciai Baál

A zsidó nép körében néha elterjedt egy másik bálvány kultusza is, ez volt Baál. Közös vonása Ápisszal, hogy a szent állata a bika volt, sokszor ekképp is ábrázolták. Az ég és a föld, az eső és a Nap ura volt a kánaániaknál, vagyis a föníciaiaknál. Kultúrájukban a három főistenség egyike a tenger és az alvilág urai mellett.

Belzebub

Nevének jelentése ’úr’, de sokszor valaminek az uraként, gazdájaként jelenik meg, mivel minden helyen kiegészítették nevét az adott helyhez képest. Például Baál Cáfon, azaz ’észak ura’, Baál Peor, vagyis ’Peor ura’. A Belzebub név is a Baálból ered, mert eredetileg Baál Zevuv, magyarul a ’legyek ura’ a jelentése.

A Bibliában Baál kapcsán történt legismertebb konfliktus Áháb és Élijáhu között zajlott. Áháb Izrael hetedik királyaként uralkodott. Feleségül a szidóni király lányát, Jezebelt vette el, akinek hatására hozta be a Baál kultuszt. Jezebel olyan elvetemült volt, hogy az Ö-való prófétáit lemészároltatta. Erről tanúskodik a Királyok első könyve is.[135] „Mert mikor Jézabel megölette az Úr prófétáit, Abdiás száz prófétát vett oltalmába, és rejtette el ötvenenként egy-egy barlangba, és ott táplálta őket kenyérrel és vízzel.” Ekkor élt Élijáhu próféta is és nem hagyta szó nélkül az uralkodó pár bűnét, ezért bujdosnia kellett.

Még a Baál papokkal is versenyre kelt, és mivel az istenítéletre való kihívás végeredménye számára eredményes volt, a nép mellé állt, és megöltek négyszázötven Baál papot.[136] „Most azért küldj el, gyűjtsd hozzám az egész Izráelt a Kármel hegyre, és a Baál négyszázötven prófétáját, és az Aserának négyszáz prófétáját, a kik a Jézabel asztaláról élnek. És elkülde Akháb mind az egész Izráel fiaihoz, és egybegyűjté a prófétákat a Kármel hegyre. És odamenvén Elijahu az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem. Akkor monda Elijahu a népnek: Én maradtam meg csak egyedül az Úr prófétái közül; míg a Baál prófétái négyszázötvenen vannak; Adjatok azért nékünk két tulkot, és ők válaszszák magoknak az egyik tulkot, a melyet vagdaljanak darabokra, és rakják a fákra; de tüzet ne tegyenek alája; én pedig a másikat készítem el, a melyet a fákra rakok, de tüzet én sem teszek alája. Akkor hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, és én is segítségül hívom az Úrnak nevét; és a mely isten tűz által felel, az az Isten. És felelvén az egész sokaság, monda: Jó lesz! És monda Elijahu a Baál prófétáinak: Válaszszátok el magatoknak az egyik tulkot, és készítsétek el ti először; mert ti többen vagytok, és hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, de tüzet ne tegyetek alája. És vevék a tulkot, a melyet nékik adott, és azt elkészíték, és segítségül hívák a Baálnak nevét reggeltől fogva délig, mondván: Baál! halgass meg minket! De nem jött szó, sem felelet. És ott sántikáltak az oltár körül, a melyet készítettek. Mikor, pedig már dél lett, elkezdte őket gúnyolni Elijahu, azt mondván: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán aluszik, és felserken. És elkezdtek hangosan kiabálni és az ő szokásuk szerint késekkel és borotvákkal metélték magokat, míg csak ki nem csordult a vérök.
Mikor pedig a dél elmúlt, prófétálni kezdtek egész az esteli áldozatig; de akkor sem lett se szó, se felelet, se meghallgattatás. Akkor monda Elijahu az egész sokaságnak: Jőjjetek én hozzám. És hozzá méne az egész sokaság, és megépíté az Úr oltárát, a mely leromboltatott volt. És vőn Elijahu tizenkét követ, a Jákób fiai nemzetségeinek száma szerint, a kiknek az Isten azt mondotta volt: Izráel legyen a te neved; És oltárt építe a kövekből az Úr nevében, és egy árkot húzott az oltár körül, a melybe két véka vetni való mag férne. És oda készíté a fát, és felvagdalá a tulkot, és felraká azt a fára; És monda: Töltsetek meg négy vedret vízzel, és öntsétek az égőáldozatra és a fára. Monda ismét: Tegyétek ezt még egyszer! És másodszor is azt tevék. Monda még is: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is azt mívelék; Úgy, hogy a víz lecsurgott az oltárról, és még az árok is tele lett vízzel. És a mikor eljött az esteli áldozás ideje, oda lépett Elijahu próféta, és monda: Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy te vagy az Isten az Izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem. Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívöket! Akkor alászálla az Úr tüze, és megemészté az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, a mely az árokban volt. Mikor ezt látta az egész sokaság, arczra borult, és monda: Az Úr az Isten! az Úr az Isten! És monda Elijahu nékik: Fogjátok meg a Baál prófétáit; senki el ne szaladjon közülök! És megfogák őket, és alávivé őket Elijahu a Kison patakja mellé, és megölé ott őket.”

Baál kultusza ennek ellenére még sokáig és sok helyen virágzott az ókori Közel-keleten, a Földközi-tengertől Mezopotámiáig, és ezt valószínűleg annak köszönhette, hogy minden nép könnyen beilleszthette, átformálhatta saját hitvilágába. Így igazából többféle Baál is született a népek eltérő mitológiája miatt. Mivel a férfias erőket is szimbolizálta, megesett, hogy egy másik kultusz is szervesen társult mellé, mintegy kiegészítve, ez Astarot istennő imádata volt.[137] „És elhagyták az Urat, és szolgáltak Baálnak és Astarótnak.”

VI. 3. Astarot és Asera

Astarot

Astarot nevű istenséget több néven ismerték az ókorban. Ilyen nevek voltak Astarte, Asztart, Attart és Istár. Ez utóbbi volt talán a legismertebb, így hívták a sumérok, az akkádok, a babilóniaiak és még a perzsák is.

A Perzsa birodalom idején élő Eszter neve is innen ered, hiszen maga Eszter könyve számol be arról, hogy eredetileg Hadásszá volt a neve.[138] „És ez gondviselője volt Hadassának, azaz Eszternek az ő nagybátyja leányának; mert sem atyja, sem anyja nem volt, és a leány szép alakú és szép ábrázatú vala, s mikor meghalt az ő atyja és anyja, Márdokeus leánya gyanánt magához fogadá.” Ugyanígy Mordeháj neve Mardukéval közös, aki a mezopotámiai kultúrák mitológiájában az egyik főistenség. Ez talán egy asszimilációs lépés lehetett a perzsák felé.

Astarot termékenység-istennő, a szerelem és a harc védnöke (patrónusa) is volt egyben. Ahogy Baálnak is elkezdtek áldozni, úgy Astarotot is tisztelték.[139] „De az Izráel fiai újra gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei előtt, mert szolgáltak a Baáloknak és Astarótnak, és Sziria isteneinek, és Sidon isteneinek, és Moáb isteneinek, és az Ammon fiai isteneinek, és a Filiszteusok isteneinek, és elhagyták az Urat, és nem szolgáltak néki.”

Sámuel idejében is fenn állt a veszélye Astarot felé való eltévelygésnek, sőt néha meg is esett.[140] „Sámuel, pedig szóla Izráel egész házához, mondván: Ha ti teljes szívetekből megtértek az Úrhoz, és eltávolítjátok magatok közül az idegen isteneket és Astarótot, és szíveiteket elkészítitek az Úrnak, és csak néki szolgáltok: akkor megszabadít titeket a Filiszteusok kezéből. Elhányák azért Izráel fiai a bálványokat és Astarótot, és csak az Úrnak szolgálának.” Még Salamon is fordult Astarot felé, elfelejtve az Ö-való parancsolatait.[141] „Mert Salamon követi vala Astoretet, a Sídonbeliek istenét, és Milkómot, az Ammoniták útálatos bálványát.”

Érdekes, hogy az Astarot név többes számban található mindenhol. Eszerint több istennőalakról is lehetett szó, akárcsak Baál esetében. Mindenesetre a későbbiekben eltűnik az Astarot név és helyébe lép Asera.

Asera

Aserá
ról viszonylag kevés információ áll rendelkezésre. Annyit lehet róla tudni, hogy szintén termékenység-istennő, akinek a képét élő fába faragták.[142] A magyar fordításban Asera nem név, mivel kisbetűvel írják. A termékenység-istennőnek készített képeket, bálványokat, de a bálványligeteket is ’aserának’ hívták.[143] „És Maakát az ő anyját is megfosztá a királynéságtól, mivelhogy egy iszonyú bálványt csináltatott a berekben; és elrontá Asa az ő bálványát, és megégeté azt a Kidron pataknál.

És csinált Akháb aserát is, és jobban haragra indítá Akháb az Urat, Izráel Istenét, mint az Izráel valamennyi királya, a kik ő előtte voltak.

És az asera-bálványt, a melyet készített, bevitte abba a házba, a mely felől azt mondotta volt az Úr Dávidnak és az ő fiának, Salamonnak: Ebben a házban és Jeruzsálemben, a melyet magamnak választottam Izráelnek minden nemzetségei közül, helyheztetem az én nevemet mindörökké.”

Lehetséges azonban az is, hogy ez a két név valójában ugyanazon kultusz. Erre engednek következtetni hasonló hangzású neveik, valamint a tény, hogy mindketten a rituális prostitúcióval kapcsolatosak, és hogy mindkettő termékenység-istennő.

VI. 4. A filiszteus Dágon

Dágon a filiszteusok istensége, a Mitológiai Kislexikon szerint a gabonaérésért felel és a halak védelmezője.[144] A halakkal való kapcsolatot viszont a Bibliai Kislexikon tévedésnek mondja.[145] Ezt azzal magyarázza, hogy a ’dágán’ szó ’gabonaérést’ jelent, és ebből ered Dágon neve, nem pedig a héber ’dág’, azaz ’hal’ jelentésű szóból.

Szintén itt olvasható, hogy egy föníciai pecséten Dágont egy kalásszal ábrázolják. Azonban Cox György A Mitológia Kézikönyve című munkájában mégis inkább a hallal való kapcsolatot részesíti előnyben.[146] Nos, a ’dágán’ magát a gabonát is jelöli a héberben. Babilóniában és Asszíriában már i.e. 3000 évvel ezelőtt is tiszteltek egy Dágán nevű istenséget, aki a búzatermesztés feltalálója volt mitológiájukban.

A Földközi-tenger partvidékén úgy i.e. 1500 környékén terjedt el és érte el csúcspontját a kultusza. Ez és a pecsét bizonyítja, hogy a gabona éréséért felelt Dágon a filiszteusok hitvilága szerint.

A Bibliában Dágon nyomára lelhetünk már Józsué könyvében, mint ’Bét Dágon’ nevű város, amelynek ’Dágon háza’ a fordítása magyarul.[147] „Gedéróth, Béth-Dágon, Naama és Makkéda. Tizenhat város és ezeknek falui.” Tehát valószínűleg egy Dágon-templom volt ott, innen ez az elnevezés.

Amikor a filiszteusok csatát nyernek a zsidók ellen, és megszerzik a frigyládát és Asdódba viszik Dágon templomába, másnap reggelre a szobrot a frigyláda előtt arccal a földre borulva találják.[148] „És megfogták a Filiszteusok az Isten ládáját, és bevivén azt a Dágon templomába, Dágon mellé helyezték el. És mikor az Asdódbeliek másnap korán felkelének, ímé Dágon leesett arczczal a földre az Úr ládája előtt. És felvevék Dágont, és ismét helyreállíták. Mikor pedig másnap korán reggel felkelének, ímé Dágon ismét leesett arczczal a földre az Úr ládája előtt; és Dágonnak feje és két kezefeje letörve a küszöbön valának, csak Dágon dereka maradt meg. Annakokáért a Dágon papjai és mind azok, akik a Dágon templomába járnak, nem lépnek a Dágon küszöbére Asdódban mind e mai napig. És az Úrnak keze az Asdódbeliekre nehezedék, és pusztítja vala őket; és megveré őket fekélyekkel, Asdódot és határait. Mikor azért látták az Asdódbeliek, hogy így van a dolog, mondának: Ne maradjon nálunk Izráel Istenének ládája, mert reánk nehezedett az ő keze, és Dágonra, a mi istenünkre.” Később, mikor legyőzik Sault, koponyáját is Dágon templomába tűzik ki a filiszteusok, miután holttestét megtalálták a harcmezőn.[149] „Lőn pedig másodnap, eljövének a Filiszteusok, hogy a holtakat kifosszák, és megtalálák Sault és az ő fiait, halva feküdvén a Gilboa hegyén. És kifoszták őt, és elvevék fejét és az ő fegyvereit, és elküldék a Filiszteusok minden tartományába köröskörül, hogy hírül adják bálványaiknak és a népnek. Az ő fegyvereit isteneik házába helyezék el fejét, pedig Dágon templomában akasztották fel.”

Dágon kultusza egyszerű, nincsenek más nevei, címei. Azonban rituáléiról, vallási szokásairól nincs sok feljegyzés, a Biblián kívül alig lehet olvasni róla.

VI. 5. Moloch és Kemosh

Moloch méltán kiérdemelve lett a jelképe a kegyetlen és felesleges áldozatoknak, de az út, ahogyan elérte ezt a rangot valóban kegyetlen.

A Gyehenna és Moloch nevei kapcsolódnak, hiszen Molochnak ott, a Hinnom völgyben áldoztak.[150] „Megfertőztette a Tófetet, a Hinnom fiainak völgyében, hogy senki az ő fiát, vagy leányát át ne vihesse a tűzön Moloknak.” Moloch bálványa egy ülő emberalakot formázott, kutyáéra emlékeztető fejjel. Kezei kinyújtva térdei fölött, tenyérrel fölfelé. Ide helyezték az áldozatnak szánt gyermeket. A bálvány térdén nagy tál volt, ebben gyújtották meg a tüzet, ami elemésztette a szerencsétlen gyerekeket. Miközben a megkötözött áldozat halálos fájdalmak között sikoltozott, hangosan doboltak, kürtöltek, hogy elnyomják a jajveszékelést.

Moloch neve és a ’melech’, azaz ’király’ szavak azonos gyökerűek. Ebből a szempontból némileg hasonlít Baálra, de másban már nem. Egyes helyeken azt lehet olvasni, hogy Moloch és az ammoniták bálványa, Milkom ugyanaz az istenség.[151] Erre enged következtetni az is, hogy a Királyok első könyvében a 11. fejezetben először Moloch, mint ammonita istenség szerepel Kemosh mellett,[152] addig később már Milkom és Kemosh említetnek együtt.[153] „Akkor építe Salamon templomot Kámosnak, a Moábiták utálatos bálványának a hegyen, a mely Jeruzsálem átellenében van, és Moloknak, az Ammon fiai utálatos bálványának.

Még pedig azért, mert elhagytak engem, és imádták Astoretet, a Sídonbeliek istenét, és Kámost, a Moábiták istenét, és Milkomot, az Ammon fiainak istenét, és nem jártak az én utaimban, hogy azt cselekedték volna, a mi tetszett volna az én szemeimnek: az én rendelésimet és végzéseimet, a mint Dávid, az ő atyja.”

Sem eredete, sem jellemzése, de még csak az sem maradt fent, hogy minek az istensége Moloch. Így maradt meg titokzatos és kegyetlen mivolta ennek a bálványnak.

Kemosh még Molochnál is sokkal nagyobb rejtélyt jelent, mivel még annyit sem tudhatunk róla, mint Molochról. Az biztos, hogy már régóta ismert volt, már a vándorló nép is találkozott kultuszával.[154] „Jaj néked Moáb! Elvesztél Kámosnak népe! Futásra adta ő fiait, leányait fogságra Szíhonnak, az emoreus királynak.” A másik támpont, hogy a moábiták istensége volt, mint ahogy a Bírák könyve is beszámol erről.[155] „Hát nem úgy van-e, hogy a mit bírnod adott néked Kámos, a te istened, azt bírod? Mi meg mindazoknak örökségét bírjuk, a kiket az Úr, a mi Istenünk űzött ki mi előlünk.” Még később is előkerül Kemosh, de mindig a moábitákkal, mint például Jirmejá könyvében.[156] „Jaj néked Moáb! Elveszett Kámósnak népe, mert fiaid fogságra vitettek, és leányaid is fogságra.” Ugyanitt olvasható, hogy hívei közt a papok mellett magas rangú emberek is voltak.[157] „Mivelhogy a te bizodalmad marháidban és kincseidben volt, te is bevétetel, és Kámós fogságra megy papjaival, fejedelmeivel együtt.”

A Mitológia Kézikönyve szerint Kemosh neve az asszír ’samas’ vagy a héber ’semes’ eltorzítása.[158] Mindkét szónak a jelentése ’Nap’. Ezek szerint a moábiták vallása a Nap köré épült, de erre nincs semmi bizonyíték, így Kemosh kapcsán is maradnak a feltételezések és a találgatások.

VII. Fejezet - Angyalok más vallásokban

VII. 1. Angyalok a kereszténységben

Angeológia:

A szellemtudomány célja a szellemi világ tényeinek és lényeinek megismerése által az egyéni szellem visszavezetése a világszellemhez. Ezen az úton nélkülözhetetlen az érzékfeletti világban létező szellemi hierarchiák megismerése.

Az ember szintje alatt terül el az állatvilág, a növényvilág és az ásványvilág. Ezen világok, megismerésével foglalkozik a természettudomány. Az ember szintje felett található az angyalok, arkangyalok és archék világa. Ezen világok megismerésével foglalkozik a szellemtudomány, vagyis az angeológia.

Szinte minden ősi hagyományban és szellemi tanításban említést tesznek azokról a láthatatlan lényekről, akik segítik a világ és az ember fejlődését.

A Bibliában sok helyen lehet olvasni a különféle angyali rendekről és tetteikről, de csak a középkori teológusok rendszerezik őket. A 325. évi niceai zsinat az angyalhitet dogmává teszi. A keresztény angelológia elsősorban Dyonisios Areopagites, Szent Ambrus és Aquinói Szent Tamás írásai alapján bontakozott ki.

Most a keresztény ezotéria és az antropozófikus szellemtudomány fényében szeretném ismertetni az angyali hierarchiák működését.

A kilenc angyali hierarchia:

Szeráfok	Szeretet szellemei
Kerubok	Összhang szellemei
Trónok	Akarat szellemei

Uraságok	Bölcsesség szellemei
Erők	Mozgás szellemei
Hatalmasságok	Forma szellemei

Archék	Idő szellemei
Arkangyalok	Nép szellemei
Angyalok	Védelem szellemei

A felső hármasság (Trónok, Kerubok, Szeráfok) közvetlen kapcsolatban áll a Szentháromsággal. A középső hármasság (Hatalmasságok, Erők, Uraságok) feladata az alsó és felső hármasság közötti kapcsolat fenntartása. Az alsó hármasság (Angyalok, Arkangyalok, Archék) az emberiséggel és a földi világgal áll kapcsolatban. Mivel az emberiség fejlődésére az alsó hármasság hat leginkább, a továbbiakban csak róluk lesz szó részletesebben.

Angyalok:

Minden ember kap egy védőangyalt megszületése előtt. A védőangyal szellemi látással minden megszületett kisgyermek feje fölött ott látható a 7. csakrához becsatlakozva. Ha az anya nem kiabál a születésnél, hanem próbál csöndben maradni, a gyermek védőangyala közli az anyával a megszületett gyermek ideális keresztnevét. (A helyesen megválasztott keresztnév segíti a felvállalt kereszt, azaz a karma teljesítését).

Sajnos 3-4 éves korra megszakad a kapcsolat a gyermek és az Angyala között. Minden szellemi útra lépő ember feladata ismét kiépíteni a kapcsolatot a védőangyallal.

A védőangyal akkor tud visszakapcsolódni, ha a tudat elér egy bizonyos rezgésszintet. A tudatszintet a mai embernél két fő erő befolyásolja:

- az emésztésnél felszabaduló erők,

- a gondolkodásból felszabaduló erők.

A hús és tojás emésztése során olyan erők szabadulnak fel, amelyek megakadályozzák a védőangyal becsatlakozását. Csak vegetáriánus étrend mellett van remény az Angyal befogadására. Ennél nehezebb feladat a gondolatvilág rendezése.

A szorongás, aggódás, félelem és harag által felszabaduló erők akadályozzák leginkább a védőangyallal való kapcsolatfelvételt. Tehát a helyes étrend és a nemes gondolatok által lehet a 7. csakrához becsatlakoztatni a védőangyalt.

Az Angyalok a harmadik planetáris inkarnációban (Hold-Lét) élték az ember-fokozatukat. Az Angyalok egyik feladata a megtisztított emberi asztráltest átalakítása szellem-énné (Manasz). Így tud az emberben kifejlődni az Angyalok munkája által a szellemi látás (imagináció).

A védőangyal ismeri az ember előző életeit, magával hozott karmáját és azt az életfeladatot, amivel az ember megszületett. Azt lehet mondani, hogy a védőangyal jobban ismeri az embert, mint az ember saját magát.

Az Angyalok legdurvább teste az éterikus test. A fizikai síkon a vízre úgy tekinthetünk, mint az Angyalok testére. A folyékony elemen keresztül tudnak a legkönnyebben megnyilvánulni a világunkban.

Az Angyalok feladata a Föld asztráltestének tisztítása is. A Föld asztráltestét elsősorban a helytelen emberi gondolatok szennyezik be. Így (sajnos) éppen elég munkát biztosítunk az Angyali lényeknek.

Ha egy Angyal eljuttatja a védencét egy bizonyos szintre, akkor ő is továbbléphet az arkangyali szintre.

Arkangyalok:

Ugyanúgy, ahogyan az Angyalok feladata az egyes ember vezetése, az Arkangyalok feladata egyes népek vezetése. Minden nép fölött egy Arkangyal található.

Vannak szabályosan és szabálytalanul fejlődött Arkangyalok. A szabályosan fejlődött Arkangyaloknak köszönhetően alakul ki az adott népre jellemző temperamentum. A szabálytalanul fejlődött Arkangyalok révén (akiknek már Formaszellemekké kellett volna válniuk) alakult ki az egyes népekre jellemző nyelv.

Az Arkangyalok a második planetáris inkarnációban (Nap-Lét) élték ember-fokozatukat. Az Arkangyalok egyik fő feladata a megtisztított éteri test átalakítása életszellemmé (Buddhi). Így tud az emberben kifejlődni az Arkangyalok munkája által a szellemi hallás (inspiráció).

Az Arkangyalok legdurvább teste az asztrális test. A fizikai síkon a levegőre úgy tekinthetünk, mint az Arkangyalok testére. A légnemű elemen keresztül tudnak legkönnyebben megnyilvánulni a világunkban. Az Arkangyalok feladata a Föld éterikus testének tisztítása is. A Föld éterikus testét elsősorban a helytelen emberi beszéd (hazug beszéd, durva beszéd, stb.) szennyezi be.

A keresztény ezoterikában négy fő Arkangyal ismeretes:

- Michael,

- Gabriel,

- Raffael,

- Uriel.

Michael Arkangyal

- Iszlám hagyomány szerint Michael szárnyai smaragdzöld színűek, és az ő könnyeiből alakultak ki az egyes angyalok.

- A holt-tengeri tekercsekben Michael a Fény Hercegeként jelenik meg, aki a Sötétség Fiai ellen vezet háborút.

- Michael és segítői (michaeliták) küzdenek az ahrimáni ellenerőkkel.

- Michael a korszellemnek megfelelő szellemi tanítások atyja, a modern szellemtudomány kinyilatkoztatója.

- Michael által fog a materializmus teljesen eltűnni a Földről.

- Michael 1879-ben a korszellemek szintjére emelkedett, tehát attól kezdve nem Arkangyal, hanem Arché.

Gabriel Arkangyal:

- Ő jelentette be Jézus és Keresztelő Szent János születését a szülőknek.

- Iszlám hagyományban Gabriel az Igazság szelleme, aki lediktálta a Korán szövegét Mohamednek.

- Gabriel segítette a természettudományok fejlődését.

- Gabriel kelti fel az érdeklődést az emberben saját népe iránt.

- Ő szabályozza az asztrálpokolba került szellemek ottlétének időtartamát.

Uriel Arkangyal:

- Uriel volt az, aki figyelmeztette Noét a közelgő vízözönre.

- Uriel adta át az emberiségnek az alkímiai és kabbalista tanításokat.

- Uriel az Ákása-krónika szellemi őrzője (ő határozza meg, ki tekinthet be ebbe a kozmikus memóriatárba).

Raffael Arkangyal:

- Ő adta át az emberiségnek a gyógyítás tudományát.

- Raffael hatására bontakozott ki a Grál-áramlat és a Templomos-rend.

- Raffael a transzformáció Arkangyala is, mert ő segíti az alacsonyabb-rendű ösztönerők átalakítását magasabb szellemi erőkké.

Minden Arkangyal 354 évig van uralmon, amikor a hatása domináns lesz a többi Arkangyalhoz képest.

Michael
Oriphiel
Anael
Zachariel
Raffael
Samael
Gabriel
Michael

Nap Arkangyal
Szaturnusz Arkangyal
Vénusz Arkangyal
Jupiter Arkangyal
Merkúr Arkangyal
Mars Arkangyal
Hold Arkangyal
Nap Arché

Kr.e. 600-tól
Kr.e. 246-tól
Kr.u. 108-tól
Kr.u. 462-től
Kr.u. 816-tól
Kr.u. 1171-től
Kr.u. 1525-től
Kr.u. 1879-től

Ha egy Arkangyal elvégezte a küldetését, Arché szintre emelkedhet.

Archék:

Az Archék feladata az egész emberiség vezetése. Az Archék az első planetáris inkarnációban (Szaturnusz-Lét) élték ember-fokozatukat. Az Archék fő feladata a megtisztított fizikai test átalakítása szellemi testté (Átman). Így tud az emberben kifejlődni az Archék munkája által a szellemi egyesülés (intuíció) képessége.

Az Archék legdurvább teste az ’Én’. A fizikai síkon a hőre úgy tekinthetünk, mint az Archék fizikai testére. A természeti jelenségek közül a villámlásban nyilvánul meg leginkább az Archék ereje.

Az emberiség az egyes kultúrkorszakokban az alsó hármasság más-más tagjával állt szoros kapcsolatban.

Indiai korszak	Kapcsolat az Archékkal
Perzsa korszak	Kapcsolat az Arkangyalokkal
Egyiptomi korszak	Kapcsolat az Angyalokkal
Görög-római korszak	Szellemi elsötétedés
Anglo-germán korszak	Kapcsolat az Angyalokkal
6. korszak	Kapcsolat az Arkangyalokkal
7. korszak	Kapcsolat az Archékkal

A negyedik kultúrkorszak előtt az ember kapcsolata ösztönösen megvolt az angyali hierarchiákkal. Most újból fel kell építeni ezt a kapcsolatot, de tudatosan.

A jelenlegi, ötödik kultúrkorszakban az Angyal csak akkor tud dolgozni az ember asztrális testén, amikor az ember szellemi tanításokkal foglalkozik. Akinek a gondolatvilágát csak az anyagi világ dolgai töltik ki, ott az Angyal tehetetlen.

Az atlantiszi és lemúriai korszakban sok Angyal emberi testben tudott inkarnálódni. Ma ez már teljesen lehetetlen. Halál után az emberi szellem találkozhat az alsó háromság tagjaival az egyes bolygószférákban.

Hold-szféra: Itt találkozhat a szellem az Angyalokkal.

Merkúr-szféra: Itt találkozhat a szellem az Arkangyalokkal.

Vénusz-szféra: Itt találkozhat a szellem az Archékkal.

Hiába erőltetik egyes szellemi áramlatok, hogy az ember közvetlenül találja meg a kapcsolatot Istennel, mert erre a mai emberek többsége képtelen - az emberek csak saját védőangyalukhoz jutnak el.

Sok látó és médium hiszi azt, hogy Istennel beszélget, pedig ’csak’ a saját védőangyalával került kapcsolatba. Az Istennek címzett imádságok nagy része is a védőangyalokhoz fut be.

Ha valaki mégis Arkangyalt csatlakoztat be magához, akkor már sok ember tanítója és segítője lehet. Őket hívják Keleten bódhiszattváknak. Amikor egy bódhiszattva elengedi Arkangyalát, és helyette egy Arché csatlakozik hozzá, akkor buddha szintre lép. A buddha szintű lénynek nem kell többet testet öltenie, ha nem akar.

Archénál magasabb lényt nem lehet befogadni. Idáig egy ember élt a Földön, aki egy Arché feletti lényt fogadott be magába: Jézus. Ez a tett egyszeri és megismételhetetlen. Jézus óta az összes angyali hierarchia működése megváltozott.

A Golgotai Misztérium óta az angyali rendek legfőbb feladata a Krisztus-impulzus eljuttatása az emberiséghez, hogy az emberiségből a jövőben kifejlődhessen egy 10. angyali rend: a Szabadság Angyalai.

„Én égi barátom, én Angyalom,
Ki a Földre vezettél engem,
S vezetsz majd az emberi lélek
Szellemi honába vissza
Ismerős útjainkon sokezer évnek,
Világosságod, erőd, tanácsod
Meg ne vond éntőlem,
Hogy a sors lobogó tüze
Jobb edényül adjon vissza a sorsnak,
S én mind jobban telíteni tudjam
Isteni világcélok értelmével.”

Rudolf Steiner

Ezoterikus kereszténység, őskereszténység:

Az ezoterikusoknál az arkangyal neve szefirot.

Az arkangyalok égi uralma, 354 éves ciklusokban (Johannes Trithemius műve alapján):

Uriel (Kr.e. 246 - Kr.u. 108)

Anael (Kr.u. 108-462)

Zákháriel (462-816)

Ráfáel (816-1171)

Samael (1171-1525)

Gábriel (1525-1879)

Mikháel (1879–2233)

„Ahogy a bolygók körében a Nap uralkodik a bolygókon, úgy vezeti folytonosan Mihály - arkangyalok közötti Nap-lényként - az emberiséget.” (Ita Wegman)

VII. 2. Angyalok a katolikus vallásban

Az angyalok a katolikus egyház tanítása szerint szellemi lények, akik akarattal és értelemmel bírnak. Tökéletességükben minden látható teremtményt felülmúlnak. Nincs testük, ugyanakkor személyes lények és halhatatlanok. A főangyal megjelölés az angyalok különleges ’csoportjára’ utal.

Angyali hierarchia a katolikus hagyomány szerint:

Az egyházi hagyomány szerint a kilenc angyali rend három hierarchiába sorolható.

· I. hierarchia: szeráfok, kerubok és trónusok. Ők állnak Istenhez a legközelebb;

· II. hierarchia: uralmak, erők és hatalmasságok. Ők közvetítenek az első és harmadik hierarchia között.

· III. hierarchia rendjei: fejedelemségek (az uralkodók, törzsek, népek békéjére felügyelnek), arkangyalok és őrzőangyalok (mindennapi élet során segítik az embereket). Ők állnak legközelebb az emberekhez, és ők közvetítik Isten parancsait.

Mihályt a mennybéli hadak nagy vezérének és győztes harcosának nevezi a liturgia. Gábor, mint legfelsőbb követ égi titkokat tár fel Rafaelt, pedig arra kéri, hogy tartson távol az emberektől minden testi bajt.

Míg Szent Gábor és Szent Rafael arkangyalok csak 1921-ben kerültek be a Római naptárba, addig Szent Mihályról elmondhatjuk, hogy már az ókeresztény korban megjelent a tisztelete.

Az 5. század elején Itáliában sok helyen templomokat és kápolnákat szenteltek tiszteletére. Rómában a Via Salarián volt temploma. A legrégebbi ünnepe szeptember 30. vagy szeptember 29. volt.

Szent Mihály arkangyal

Szent Mihály arkangyal megjelenése: Egészen 1960-ig volt egy ünnep, mely a Szent Mihály arkangyal megjelenése nevet viselte, utalva a hagyományra, mely szerint Mihály főangyal 492-ben (496-ban) Dél-Itáliában, Nápoly határában megjelent.

A történet szerint a pásztorok üldözőbe vettek egy bikát, mely egy hegyi barlangba menekült előlük; próbálták leteríteni, de a nyilak újból és újból lepattantak róla. Az esetet jelentették a város püspökének, aki háromnapos böjtöt és könyörgést rendelt el. Ezután a püspöknek megjelent Mihály arkangyal, s közölte vele, hogy a bika barlangja az ő szent helye.

Mihály arkangyal az ószövetségi választott nép védelmezőjeként tündököl a Szentírásban. Isten új választott népe, az egyház szintén oltalmazójául választotta.

Az angyalokról szóló szentmise ’elmondja’, miért tiszteljük az angyalokat. A prefáció (kánon előtt mondott ill. énekelt rész a misében) nagyszerűen kifejezi, hogy az angyalok tisztelete Isten dicsőségére szolgál: „Mi angyalaidban és főangyalaidban is téged áldunk; a te nagyságodnak hódolunk, amikor teremtményeidet, a hozzád hűséges angyalokat tiszteljük. Bár őket is nagy tisztelet illeti, te végtelenül nagyobb vagy náluk; így mindennél fölségesebbnek vallunk téged, Krisztus, a mi Urunk által...” - imádkozza a miséző pap.

A szüntelen szolgálat szellemében: Az angyalokat a képzőművészetben szárnyakkal szokták ábrázolni. A szárny a gyors szolgálatra utal. A szolgálat szellemét, tehát az angyalok ’hivatását’ idézi a Szent Főangyalok ünnepén elhangzó misekönyörgés is: „Istenünk, te csodálatos bölcsességgel elrendezed az angyalok és az emberek szolgálatát. Engedd, hogy angyalaid, akik a mennyben folytonosan szolgálnak neked, itt a földön szüntelenül oltalmazzák életünket...”

Szent Mihaly a koronán

Mihály és Gábor arkangyal képe megjelenik a magyar szent koronán is. A történelmi Magyarország területén, pedig sok helyen a község megjelölésében is szerepel Mihály arkangyal neve, például Szentmihályfa a Csallóközben vagy Nagymihály Zemplén megyében.

Az angyalok „a gyermekkortól fogva egészen a halál pillanatáig az emberi életet is körülveszik kíséretükkel és közbenjárásukkal. Minden hívő mellett áll egy angyal, mint támogatója és pásztora, hogy vezesse őt az életében. A keresztény élet már itt (a hitben) részesedik az Istenben egyesült angyalok és emberek boldogító társaságából” (Katolikus Egyház Katekizmusa, 336).

Szent Mihály Himnusza

Szent Mihályt küldd el, könyörögve kérünk,
békeangyalként a körünkbe, Krisztus;
látogasson meg, s valahányszor eljön,
hozza kegyelmed!

Gábor is jöjjön, az erős, hatalmas;
űzze el tőlünk a gonosz kísértőt,
templomunkat bő javaiddal áldja
látogatása!

Rafaelt is küldd, a nagy égi orvost,
mennyek angyalát, hogy a sok betegnek
gyógyulást hozzon, utas életünkben
jóra vezessen!

Krisztus, angyalnép örökös Királya,
add, hogy énekünk az övékkel együtt
áldja mindig azt, aki egy, de három,
és egyedül szent! Ámen.

VII. 3. Angyalok és dzsinnek az iszlámban

Az iszlám rendszerében az angyalok szabad akarattal nem rendelkező, kizárólag Istent szolgáló lények. Az iszlám teológia fontos szereplője Dzsibril (Gábriel), akin keresztül Isten közölte a prófétákkal a kinyilatkoztatást. Következően a szabad akarat hiányából az iszlám nem ismeri a „bukott angyal” fogalmát. A Koránban az Ádámot megkísértő gonosz Iblisz nem angyal, hanem dzsinn. A dzsinnek az iszlám rendszerében tűzből teremtett lények, de ellentétben az angyalokkal, rendelkeznek szabad akarattal, így van közöttük jó, és rossz is. Tevékenységükkel segíthetik az embereket jó vagy rossz útra ’téríteni’. Az iszlámban szerepel a saitan (sátán - kísértő) kifejezés is, ami elsősorban Ibliszt és leszármazottait jelenti, de emellett jelenthet bármilyen embert vagy dzsinnt, aki gonosz dolgokat sugalmaz másoknak.

Végső Nap:

Az iszlámban központi helyet foglal el a Végső Nap, amelyen Isten minden ember felett Ítéletet mond. A döntés értelmében a jók a Kertekbe (Dzsenna), a rosszak, pedig a Tűzbe (Nar) jutnak. E fogalmak megfeleltethetők a keresztény és zsidó vallás Paradicsom és Pokol fogalmainak. Az ítélet alapja a Korán szerint kizárólag az egyes ember hite és a cselekedetei, illetve Isten könyörületessége, ebből következően az iszlám elutasítja a megváltás fogalmát is.

Elrendelés (qadar):

Az iszlám szerint Isten ’Megőrzött Táblákra’ (al-Lawhu ’l-Mahfuz) minden megtörtént, és a jövőben történni fogó dolgot felírt, így az egyes emberek sorsát is. Az iszlám ugyanakkor elfogadja a szabad akarat létét, hiszen Isten minden dolgot a tudásával írt.

VIII. Fejezet - Angyalok az irodalomban

Sárközi György: Angyalok harca

Zivatarok közt élek én is, mint a bércek keserű keselyűi,
Kik sötét oduikból parazsas szemmel kifigyelnek
A zápor haragos dalaira,

Zivatarok közt élek én is, de nem az ég sűrű sirása
Zokog fülembe, - felhő lelkemből szakad egy végtelen, féktelen eső
És zúdul testem rossz falaira,

Felhő-lelkemből szakad egy végtelen eső és mossa, surolja
Testem csupa sár medrét, fehér vizével öntözi, oltja
Kéktűzű, hánytorgó mocsarát,

Öntözi, oltja, de a rossz szaporább, mint szakadó eső cseppje
S hiába árad a jó vize, föltartja fejét özönéből
A győzhetetlen, a bűn-Ararát.

Két ragyogó angyal birkózik itt benn, e komor zuhogásban,
Csapkodva harcos szárnnyal, az egyik csillag-fehéren
Fénylik, a másik pokol-feketén,

Két ragyogó angyal birkózik értem s nem vagyok egyiké sem,
Mert nem győzött még a menny angyala és diadalzenére
Nem hangolnak még a pokol fenekén,

Nem vagyok egyiké sem, de felhő-lelkemből szakad a végtelen eső
S zuhogó zenéje szép himnuszokkal buzdítja birokra,
Buzdítja zúgva az ég követét,

Ó, lánghurú zápor, kioltod-e a rossz lidérceit valahára,
Hisz ahol te lobogsz, sötét mélyekben, mint ezer parazsas szem,
Ott soha sincsen éji sötét.

(Nyugat 1921, 5. szám)

Irodalomjegyzék

-Biblia (Budapest: Makkabi, 1997)

-Biblia (Budapest: Szent István Társulat, 1982)

-Biblia ( Károli Gáspár fordítása)

-Blau Lajos: Angyalok

-Herbert Haag: Bibliai lexikon

-Zsidó lexikon

-Robert Graves – Raphael Patai: Héber Mítoszok (Budapest: Gondolat, 1969)

-Gecse Gusztáv – Horváth Henrik: Bibliai Kislexikon (Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1978)

-Magyar Zsidó Szemle, XIIIV. Évfolyam (Budapest: Athenaeum, 1901)

-Szabó György: Mitológiai Kislexikon (Budapest: Könyvkuckó Kiadó, 1998)

-Deutsch Gábor: Gyökér, szár, virág (Budapest: Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem, 1999)

-Oláh János: Judaisztika II. (Budapest: Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem, 1999)

-Naftali Kraus: Az öt Tekercs (Budapest: Göncöl Kiadó, 1998)

-Magyar László András: Bevezetés a kísértettanba (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1989)

-Cox György: A Mitológia Kézikönyve (Budapest: Anno Kiadó, 2000)

-Ábel Zsuzsanna Képes Bibliai Lexikon (Budapest: Minerva, 1988)

-IMIT évkönyvek

- www.ujexodus.hu

- www.wikipedia.org

- www.google.com – Képek keresése

- www.galerieart.cz/chagall

- www.newadvent.org

- Fohászok (Idézet az előszóhoz) Kiadja: Országos Bikur Cholim Betegeket Gyámolító Egyesület, 1934

- Cheyne, James Kelly Angel. Encyclopædia biblica. (New York, Macmillan. 1899)

-Hastings, James Angel. A dictionary of the Bible. (New York: C. Scribner's sons. 1898)

-Davidson, Gustav. A Dictionary of Angels: Including the Fallen Angels.

-Guiley, Rosemary, 1996. Encyclopedia of Angels.

- Bamberger, Bernard Jacob, Fallen Angels: Soldiers of Satan's Realm. Jewish Publication Society of America.

- Briggs, Constance Victoria, The Encyclopaedia of Angels : An A-to-Z Guide with Nearly 4,000 Entries.1997

- Bunson, Matthew,Angels A to Z : A Who's Who of the Heavenly Host. 1996

- Cruz, Joan C., Angels and Devils. Tan Books & Publishers. 1999

- Heywood, Thomas, 1634-1635. The Hierarchy of the Blessed Angels

- Waite, Arthur Edward, 1913. The Book of Ceremonial Magic Second Edition of The Book of Black Magic and of Pacts.

[1] Dr. Blau Lajos: Zsidó angyaltan I. Magyar Zsidó Szemle 1901. 39. p.

[2] Dániel 3/24-25

[3] Dániel 10/5-8

[4] Bírák 6/22-23

[5] Jehezkél 40/2-3

[6] Bírák 13/6, 17-18

[7] Mózes II. 23/21

[8] Mózes I. 22/15-17

[9] Mózes I. 16/10

[10] Sámuel II. 24/16

[11] Királyok II. 19/35

[12] Krónikák I. 21/16

[13] Mózes IV. 22/23-31

[14] Józsué 5/13-14

[15] Krónikák I. 21/30

[16] Zekarja 3/9, 4/10

[17] Dr. Blau Lajos: Zsidó Angyaltan II. Magyar Zsidó Szemle 1901. 134. p.

[18] Tóbiás 12/15

[19] Jesája 63/9

[20] Dániel 9/21-22

[21] Dániel 8/16-17

[22] Szabó György: Mitológiai Kislexikon Bp. Könyvkuckó Kiadó, 1998. 110. p.

[23] Dániel 12/1

[24] Dániel 10/13, 21

[25] Dr. Blau Lajos: i.m. 132. p.

[26] Mózes I. 3/24

[27] Mózes II. 37/7-9

[28] Jehezkél 10/1-22

[29] Jehezkél 41/18-25

[30] Mózes II. 26/1

[31] Királyok I. 6/23-28

[32] Zsoltárok 99/1

[33] Jesája 37/16

[34] Gecse Gusztáv – Horváth Henrik: Bibliai Kislexikon Bp. Kossuth Könyvkiadó 1978. 212. p.

[35] Jesája 6/2

[36] Jesája 6/6

[37] Szabó György: i.m. 273. p.

[38] Jesája 6/3

[39] Mózes I. 6/2

[40] Szabó György: i.m. 55. p.

[41] Mózes I. 6/5-7

[42] Robert Graves – Raphael Patai: Héber Mítoszok Bp. Gondolat, 1969. 106. p.

[43] Hénokh 6/5-8

[44] Chizkúni szerint Ázázel nem más, mint Számáél, Ibn Ezra viszont egy, a Szinájtól nem messze fekvő, azzal szemközt álló hegynek tartja.

[45] Zekarja 3/1

[46] Zsoltárok 109/6

[47] Dr. Blau Lajos: i.m. 127. p.

[48] R. Graves - R. Patai: i.m. 55. p.

[49] R. Graves - R. Patai: i.m. 89. p.

[50] R. Graves - R. Patai: i.m. 56. p.

[51] Oláh János: Judaisztika II. Bp. Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem, 1999. 11. p.

[52] R. Graves – R. Patai: i.m. 55. p.

[53] Jesája 34/13-14

[54] Tóbiás könyve 8/3

[55] Naftali Kraus: Az öt tekercs Bp. Göncöl kiadó, 1998. 145. p.

[56] Mózes I. 6/4

[57] R. Graves – R. Patai: i.m. 94. p.

[58] Józsué 11/21-22

[59] Mózes V. 2/10-11

[60] Mózes V. 2/20-21

[61] Mózes V. 2/23

[62]Mózes IV. 13/28-33

[63] Példabeszédek 9/18

[64] Sámuel II. 23/13

[65] Mózes I. 15/18-20

[66] Mózes V. 3/13

[67] Krónika I. 20/4-8

[68] R. Graves – R. Patai: i.m. 135. p.

[69] Mózes I. 10/1-32

[70] Mózes IV. 21/33

[71] Mózes IV. 32/33

[72] Mózes V. 3/1-13

[73] Józsué 12/4, 13/12, 13/30-31

[74] Nechemjá 9/22

[75] Sámuel I. 17/4

[76] Gecse Gusztáv – Horváth Henrik: i.m. 154. p.

[77] Sámuel I. 17/5-7

[78] Gecse Gusztáv – Horváth Henrik: i.m. 154. p.

[79] Sámuel I. 17/49-51

[80] Sámuel II. 21/16-22

[81] Krónikák I. 20/5-8

[82] Mózes III. 19/31

[83] Mózes V. 18/9-12

[84] Sámuel I. 28/3-20

[85] Magyar László András: Bevezetés a kísértettanba Bp. Akadémiai Kiadó 1989. 36. p.

[86] A tibeti ’rolang’ is hasonló szellem, aki akár a halottak testébe is képes belebújni. A tibeti varázslók ezeknek a megszállt testek nyelvének különleges mágikus erőt tulajdonítanak.

[87] Deutsch Gábor: Gyökér, szár, virág Bp. Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem 1999. 55. p.

[88] Sámuel I. 2/7

[89] Mózes V. 32/22

[90] Jesája 38/10, 5/14, 14/9-11, 38/18

[91] Hósea 13/14

[92] Zsoltárok 139/8

[93] Zsoltárok 49/15-16

[94] Zsoltárok 55/16

[95] Jób 24/19

[96] Józsué 15/8

[97] Királyok I. 11/7

[98] Krónikák II. 33/6

[99] Jirmejá 19/6

[100] Krónikák II. 28/3

[101] Jesája 66/1

[102] Gecse Gusztáv – Horváth Henrik: i.m. 154. p.

[103] Mózes I. 28/12

[104] Mózes I. 5/24

[105] R. Graves – R. Patai: i.m. 93. p.

[106] Királyok II. 2/11-12

[107] Jób 40/10-13

[108] Jób 40/17-18

[109] R. Graves – R. Patai: i.m. 39. p.

[110] Zsoltárok 50/10

[111] Mózes IV. 23/22, 24/8

[112] Zsoltárok 22/22

[113] Zsoltárok 92/11

[114] Mózes V. 33/17

[115] Jesája 34/6-7

[116] Jesája 14/29

[117] Jesája 59/5

[118] Jesája 11/8

[119] Jesája 27/1

[120] Jób 41/14, 20

[121] Zsoltárok 74/13-14

[122] Zsoltárok 104/25-26

[123] Jehezkél 29/3-5

[124] Zsoltárok 89/10-11

[125] Jób 26/10-13, Jesája 51/9

[126] Jób 9/13

[127] Szabó György: i.m. 290. p.

[128] Jónás 2/1-2

[129] Mózes II. 20/3-5

[130] Mózes II. 32/1-4

[131] Mózes II. 32/26-28

[132] Szabó György: i.m. 49. p.

[133] Hósea 8/4-6

[134] Gecse Gusztáv - Horváth Henrik: i.m. 25-26. p.

[135] Királyok I. 18/4

[136] Királyok I. 18/19-40

[137] Bírák 2/13

[138] Eszter 2/7

[139] Bírák 10/6

[140] Sámuel I. 7/3-4

[141] Királyok I. 11/5

[142] Szabó György: i.m. 55. p.

[143]Királyok I. 15/13, 16/33, Királyok II. 21/7

[144] Szabó György: i.m. 75. p.

[145] Gecse Gusztáv – Horváth Henrik: i.m. 50. p.

[146] Cox György: A Mitológia Kézikönyve Bp. Anno kiadó 2000. 173. p.

[147] Józsué 15/41

[148] Sámuel I. 5/2-7

[149] Krónikák I. 10/8-10

[150] Királyok II. 23/10

[151] Cox György: i.m. 173. p.

[152] Királyok I. 11/7

[153] Királyok I. 11/33

[154] Mózes IV. 21/29

[155] Bírák 11/24

[156] Jirmejá 48/46

[157] Jirmejá 48/7

[158] Cox György: i.m. 173. p.