Schreiter Zsuzsa

ANTISZEMITIZMUS

Pesti Ujság, 1942-10-24 / 228. szám 5. p.

2024.09.12

Zsidó őstehetségek: lehet pályázni

HÉBER NÓTÁRA hirdet pályázatot a magyar zsidók lapja és kívánatosnak tartja ehhez régi fülbecsavargó zsidó dallamok felhasználását. Műértő szakbizottság dönt a pályaművek fölött és a valószínűleg nagy értékű zenei mű első nyertesét 50 pengővel szándékozik a budai izraelita hitközség megajándékozni.

Mi kíváncsiak vagyunk arra, hány zsidó zenei őstehetség ül neki izzadva és verejtékezve, hogy a közismert néger ritmusérzését dalba öntse és még inkább kíváncsiak vagyunk arra, hogy hány zsidó zene- és műkiadóvállalat fogja azt megkísérelni , hogy szegény sorban lévő magyar zenészeket csengő ezüst csörgetésével, zsidó füleknek kellemes nóta alkotására bírjon.

Kérjük a zsidó laptól, hogy a pályázók neveit és zeneremekeik eredményeit annak idején hozza nyilvánosságra, mert bízunk abban, hogy az elkészítendő mű a világ zenei kultúrájának egyik gyöngyszeme lesz. Csak a dallama ne legyen olyan, mint amilyent a Jud Süss-filmben a zsidó gyülekezet énekelt, mert mi tagadás, az valahogyan csak európai fülnek legalábbis idegen volt. Egyébként zsidó zsenik: tessék pályázni.

 

Megszólalt a zsidó lelkiismeret

BELESÜVIT az ellebzselő zsidók lelkiismeretébe a Magyar Zsidók Lapja és azt mondja:

"A lelkiismeret választ vár — tetteket!" És adakozásra szólítja fel híveit.

Csak két hiba van. Az egyik az, hogy a zsidó lelkiismeret egyik zsidó lapban sem szólalt meg akkor, amikor az adakozás nem zsidók javára történt volna. A másik hiba pedig az, hogy a zsidó lelkiismeret eddigelé sem szólalt meg soha, akkor, amikor a magyar életért, a magyar népért és a magyar történelemért kellett volna áldozatot hozni. Mert ez örök és általános zsidó tulajdonság: a lelkiismeret nagyfokú, sőt teljes hiánya. Mert hol volt lelkiismerete a zsidónak a régi Németországban, az összeomlás előtt állót Franciaországban, a világháborút elvesztő központi hatalmaknál, évezredek uzsorás zsidóinál, vagy akár a mai világháború angolszász, amerikai, vagy bolseviki zsidóinál, amikor mindig csak nem zsidó vért akartak látni, hogy abból zsidó aranyat csináljanak maguknak.

Most szólalt meg a zsidó lelkiismeret és egészen természetesen, először önmagán teszi próbára magát. Vajjon zsidónak zsidóval szemben van-e lelkiismereti kötelességérzete, mert érzi a zsidó lap, hogyha nincs, akkor rövidesen vége az egész világ zsidóságának, amelyet kíméletlenül ki fog taszítani magából a nemzetiszocialista új világ.

 

Gyökereket akar ereszteni a magyar múltba a zsidóság

NEM MÚLIK EL Hét, hogy a Pesti Ujság, 1942. október-december (4. évfolyam, 209-282. szám)1942-10-24 / 228. szám, ez a lelkes sémi orgánum egy oldalt ne szentelne azoknak a halhatatlanjainak a méltó megörökítésére, akik véletlenül ezen a szép magyar tájon születhettek és beleavatkozhattak a magyar életbe. Mégis a világért sem idézi Wahrmann Mór, Jászi Oszkár, Szamuely Tibor vagy Kun Béla "történelmi" emlékét, hanem olyan nagyságokat idéz, akikről a nagyközönség nem sokat tudott és akiket így veszélytelenül becsempészhet a maga történetébe. Hol Eppler Sándor, hol Kramer Miksa síremlékét avatja vagy a pesti gettó elkényeztetett írójának, Kóbor Tamásnak emlékét eleveníti meg, hol hasábokat szentel Lőw Lipótnak, akit a zsidóság magyarosodásának legnagyobb úttörőjéül mutat be.

A jámbor magyar sok Lőwöt ismer még sajnos, ebben a magyar életben, az egyik disznókereskedő, a másik fogorvos, a negyedik bankár és az ötödik siker, de keveset hallott Lőw Lipótról, pedig kár volt ezt a valóban értékes Izraelitát eddig ilyen titokban tartani. Most azonban szükség van reá, hát felidézi és megtetézi értékes szellemét a Zsidó lap. Mert ma ökreikül és sürgősen szüksége van alibire a könyörtelenül a zsidóságba torpanó magyar történelemmel szemben, amely egyszerű mindenkorra vele leszámolni készül. És ma nemzeti bőröket kutat a zsidó hitközségek születési és halotti anyakönyviből, olyanokat keres, akik már régen meghaltak, vagy egyáltalában nem is éltek. Pedig kár az erőlködésért, mert mindenképpen elpusztul az a fa, amely, csak évszázadokkal az ültetés után akar gyökeret ereszteni. Tetszett volna előbb megkísérelni!