KUTATÁS

Szécsi József

Şanliurfa, a próféták városa

 

A vallásközi párbeszéd, a vallásközi kapcsolatok ápolása, annak helyes mederbe terelése korunknak talán legfontosabb kérdése. Ha egy új makarizmosszal toldanánk meg a bibliai boldogmondásokat, ezt mondhatnánk: Boldogok azok, akik a vallások közötti békességen munkálkodnak!

A Keresztény-Zsidó Társaság több vezetője ellátogatott Törökországba, a magyarországi törökök vallásközi szervezetének, a Dialógus Platform Egyesületnek meghívására. Utunk során jártunk egy 8.000 éves múltra visszatekintő városban, Sanliurfában is.
Az iszlám Sanliurfát a próféták városának hívja. E város egyik fontos érintkezési pontja a három egyistenhívő vallásnak, az ábrahámi vallásoknak, a zsidóságnak, kereszténységnek és az iszlámnak. Jóllehet az iszlámmal nem ugyanaz a kapcsolat, mint a kereszténység és a zsidóság között van, hiszen nincs két egyforma történet, mégis nagyon sok érintkezési pont van, nagyon sok olyan közös találkozási elem van, mely lehetőséget ad a kapcsolatra. Nem is kikerülhető a találkozás, hiszen világunk a XX. sz. második felében hihetetlen mértékben globalizálódott, valóságos lakótársai lettünk nemcsak szomszédjainknak, hanem közös otthonunk lett a Föld. A három monoteista vallás egyik találkozási pontja napjainkban Sanliurfa.

Şanliurfa, rövidebb nevén Urfa, az ókori Edessza ma egy kelet-törökországi város, 80 km-re keletre az Eufrátesztől. Közel négyszázezer fős lakosságának többsége kurd. Korábban görög neve Αντιόχεια η επί Καλλιρρόης volt, a Bizánci Birodalom idején Justinopolis néven is ismerték, de legismertebb nevét, Edesszát a Szeleukida Birodalom idején kapta. Láthattuk az ún. Göbekli-halmot, furcsa állatfiguráival a Kr.e. 9.500-as évekből. Kr.e. 8.000 éve épülhetett a térségben Nevali Cori. Egyike volt az Eufrátesz-Tigris medence számos városának, amelyek a mezopotámiai kultúra bölcsői voltak. A török hagyomány szerint Urfa azonos a bibliai Ur városával, mivel a bibliai Harran faluhoz is közel van. Az irakiak (és a legtöbb történész és régész) szerint azonban Ur a mai Irak déli részén volt. Urfát a bibliai Ábrahám szülőhelyének is tartják – amire egy mecset is emlékeztet a városban –, illetve Jób szülőhelyének.

 

A Bizánci Birodalom városaként Edessza regionális központ volt, nagyváros templomokkal, iskolákkal és kolostorokkal. Az iszlám először 639-ben érkezett a városba, amikor az Omajjád-dinasztia seregei harc nélkül elfoglalták Edesszát. Az iszlámot azután az Ajjubida-dinasztia, a szeldzsuk törökök és az oszmán törökök uralma szilárdította meg a régióban. Az első keresztesháború után a város még a keresztesek kezébe került ugyan, de 1146-ban a törökök visszafoglalták. Az iszlám dominancia ellenére három keresztény egyháza is volt: a szíriai és örmény ortodox egyházak és a római katolikus egyház. Az utolsó szír keresztények 1924-ben hagyták el a várost, hogy Aleppó később "szír negyednek" elnevezett részében telepedjenek le.

 

Egy elhunyt igaz embernek sírját, emlékét nem mindig ott tisztelik, ahol az történetileg helyes, hanem, ahogy azt az adott vallási tradíció megéli. Így van ez Sanliurfában is. Szerintük itt volt Ábrahám szülőhelye, itt nyugszik Jób, itt volt Jézus halotti leple. Az ókori Úr városát is ezen a helyen tisztelik. Sanliurfa még valamire büszke, egy néhány éve folyó ásatásra, melyet a bibliai Paradicsom helyével, kérdéskörével azonosít. Ezek pedig vitathatatlan vallásközi kapcsolódások, éppen az ábrahámi vallások, a zsidóság-kereszténység-iszlám viszonylatában.

 

A Göbekli-halom

 

60 km-re a szíriai határtól 1994-ben az ún. Göbekli-halmon egy Klaus Schmidt nevű német régész és csoportja feltárt egy legalább 11.000 évvel ezelőtti máig nem azonosított templomrendszert. Eddig 45 emlékkövet ástak ki, 5-10 m-es körök mentén helyezték el őket, a legnagyobb kör 20 m átmérőjű. A legmagasabb T (nagy t betű) alakú kövek 5 m magasak és 7-10 tonna súlyúak. Eddig a lelőhely 5%-át tárták fel, még legalább 16 kör található közel 10 hektárnyi területen. A feltárás még kb. 50 évig eltarthat. Jelenleg a világ legrégebbi szentélye, amit ismerünk. A faragott mészkő emlékköveket vadkanok, rókák, kacsák, rákok, oroszlánok, skorpió és keselyűk ábrázolásai díszítik. Vadászó gyűjtögetők csoportjai készíthették az első köröket. Csak vadállati csontokat találtak a helyszínen, vagyis első építők vadállatokkal táplálkoztak. Arra utal ez, hogy az itt dolgozó építőknek nem voltak háziasított állataik és nem műveltek földet. Akkoriban még paradicsomi volt a táj, gazellák és más vadak csordáit, vándor vadkacsákat, vadludakat és darvakat vonzó folyókat, dió és más gyümölcsfákat, vadárpa és vadbúza mezőket láthattak itt az emberek. Göbekli építése közel 1.000 évig tartott. Korábbi forrásokból tudjuk, hogy Göbekli közelében nemesítettek egy búzafajtát, innen származik a zab és a rozs is és a környéken háziasították a kecskét, birkát, szarvasmarhát. Egyesek szerint a Teremtéstörténetnek az Éden kertjéről szóló szakasza a Göbekli szentélynél történtekre utal. Göbekli földrajzilag Asszíriától nyugatra, a Tigris és az Eufrátesz között helyezkedik el, ami megfelel a Teremtéstörténetben található leírásnak. Göbekli a régi asszír szövegekben szereplő Éden nevű királyságtól nem messze található. Boldog, szabadon élő, mindenben bővelkedő elődeink építették a szentély köreit, volt idejük és erejük a hatalmas építkezésekhez, mielőtt a mezőgazdasággal járó megrázkódtatások meg nem rontották volna életüket, el nem törölték volna földi paradicsomukat. Vége szakadt a vadászó-gyűjtögetők természetes, változatos táplálkozásának, az élelem szinte kizárólagos forrásává a néhány termesztett gabona és tenyésztett állat vált. Sokkal többet kellett az élelemért dolgozni. Emiatt a letelepedettek egészségi állapota rosszabb, testmagasságuk csökken, életkoruk lerövidül. Az állatokról átkerült fertőző betegségek, járványok is sújtották a letelepedetteket. Pár évvel ezelőtt emberáldozati szertartások nyomaira bukkantak a környéken. Az áldozatokat hatalmas halálvermekben ölték meg, gyermekeket korsókba zárva élve temettek el, másokat nagy bronz teknőkbe sütöttek meg. Ilyen módon kísérelhették meg, hogy az őket a paradicsomból kiűző isteneket kiengeszteljék. Göbelit pedig betemették, sok ezer tonna földet hordva rá, dombbá alakították, hogy miért, nem tudni. A következtetések mind feltevések, de sokan úgy gondolják, hogy Göbekli, ami "pocak-dombot" jelent, a halom alakjára célozva, a hajdani Édenkert konkrét területe volt, a paradicsomi kiűzetés pedig a gyűjtögető-vadászó életmódról a földművelésre való áttérés teológiai változata található meg a Biblia kezdő soraiban.

 

Úr

Bár Úr városa ténylegesen nem itt volt, de most mégis emlékezzünk arra, hogy ez a város egykor fontos sumer központ volt az Eufrátesz alsó folyásánál. Az Kr.e a II. és I. évezredben a holdisten – sumer nevén Nanna, akkádul Szín – és felesége, Ningal városa volt. A Biblia szerint innen származik Ábrahám.

 

Harran

 

 

Itt élt tehát Ibrahim (Ábrahám) próféta, aki Sárával az ugyancsak itt fekvő Harranban kötött házasságot. Hárán Ábrahám testévre volt (Genesis 11,26), mint város Babilónia, Szíria, Egyiptom, Kis-Ázsia karavánútjainak találkozási pontjánál feküdt. A muszlim hagyomány szerint Nimród (törökül: Nemrut) itt szerette volna egy óriási csúzlival, mely egy hegyen álló két hatalmas oszlop között volt kifeszítve, Ábrahámot egy hatalmas tűzbe dobni. A tűz azonban rózsakertté változott, melynek helyén ma szent halastó, a "Balikli göl", "Ábrahám tavacskája" található. A tóban lévő halak pedig a tűzből lehulló fadarabok átváltozásai.

 

 

 

Ki volt Nimród? Mikeás 5,5 Asszíriával hozza kapcsolatba, ahol Kalach romjai még ma is viselik nevét. A Genesis hagyományban (Ter 10,9.10–12) egy birodalom alapítójaként szerepel, amely eredetileg Mezopotámia déli részének minden nagy városát (Bábel, Uruk, Akkád) felölelte. Alakja mutat ugyan bizonyos rokonságot Gilgameséval, de azok a vonások, amelyek egy világbirodalom urát jellemzik, hiányoznak belőle.

 

Jób

Jób sírját Sanliufrában tisztelik. Jób neve már a Kr.e. a XX. és XVIII. sz.-i egyiptomi, valamint a dél-arab forrásokban, a mari, alalahi és ugariti szövegekben is megtalálható. Az amarnai levelek egy bizonyos Ajabot említenek Pella királyaként. Jób tehát egy észak-nyugati szemita személynév. A bibliai Jób Husz földjén élt (Jób 1,1), amelynek fekvésére a Kedem fiai kifejezés utal (Jób 1,3), mely keletet jelent, talán kelet-arám területhez tartozott, így Damaszkusztól dél-keletre eshetett.

 

Jézus arcképe – halotti leple

Az ún. Abgár legenda szerint, V.Abgarus, Edessza uralkodója leprás lett, és arra kérte Jézust levelében, hogy látogassa meg, és gyógyítsa meg. Abgar és Jézus levélváltása után Tádé apostol elvitt egy leplet, melyen Krisztus arca volt látható. Ennek a lepelnek - a mandilionnak (szír eredetű) - a nézése közben csoda történt, és a király meggyógyult. A király halála után a leplet a városfalba, a nyugati kapunál falazták be Kr. u. 57 körül, elrejtve fia elől, aki üldözte a városban a keresztényeket. Így írta ezt le Caesareai Eusebios püspök 325 körül Historica Ecclesiastica c. egyháztörténetében. Máté evangéliuma mondja: "József levette a testet, és tiszta gyolcsba göngyölte." (Máté 27,59, még: Márk 15,46). Lukács és János evangélista két lepelről, egy gyolcsról és egy kendőről számol be, (Lukács 24,12; János 20,6-7).

Egyesek Mária Magdolnát jelölik meg, mint aki aztán a leplet elrejthette. 340 körül Szent Cirill említi Jeruzsálemben a feltámadás tanúit: a fehérrel erezett "vörös sziklát", és a "leplet". Evagrius egyháztörténet író (=Antiochiai Euagriosz, kb. +392) írta, hogy a perzsa sereg Edessza elleni támadása kudarcba fulladt, mert "a kép, amelyet nem emberi kéz készített" megvédte a várost. 525-ben Edesszát árvíz pusztította. A városfal újjáépítése során előkerült a mandilion. 646-ban Szent Braulio Zaragoza püspöke kijelentette, hogy "nem mondhatjuk babonásoknak azokat, akik a verejtéktörlő hitelességében hisznek, melybe az Úr teste volt tekerve." 650 körül Arculfo jeruzsálemi zarándok látta a leplet és "ő maga megcsókolta...a hosszú, kb. 8 lábnyi leplet." Az arab történetíró Ali ibn al-Huszein al Maszúdi (895-956) azt írja, hogy a 638-ban a muzulmánok által meghódított Edessza ellen VII.Konstantin sereget küldött, és a városig nyomultak a keresztények. Ott Jóannész Kurkuasz hadvezér azt kérte a kalifától adja ki a szent képet. Az eseménnyel kapcsolatban a krónikás megemlít egy vásznat: "amelyen Jézus arcának lenyomata" látható. E lepel az, amit ma torinói lepelként ismerünk.

 

Az iszlám számára Ábrahám, Jób, Jézus próféta volt és valós tiszteletnek örvendenek. Az iszlám nem azonos a terrorizmussal. Jelen világunkban a legtöbb emberjogi sérelem a keresztényeket iszlám részről sújtja. A holnap nem lefutott mérkőzés. Az iszlámhívők sokkal nagyobb hittel és meggyőződéssel élik világukat és hisznek hitük győzelmében, mint általában pl. a keresztények. Isztanbulban vasárnap reggel fél 5 órakor részt vettünk egy reggeli imán, melyen nem tudni hány ezer férfi imádkozott. A vallásközi párbeszédnek vannak racionális és irracionális vonulatai. Az utóbbiak az erősebbek, jelen példánkban az imádság.
Buzdítunk mindenkit, hogy imádkozzon, zsidókat és keresztényeket és biztosíthatok mindenkit, hogy meg lesz a pozitív eredménye!