Szekernyés János   

Hauser Arnold indulása

2024.08.13.

A Sozialgeschichte der Kunst und Literatur (München, 1953), a Philosophie der Kunstgeschichte (München, 1958) és a Der Manierizmus (München, 1964) után alkotta meg a németül író Hauser Arnold élete főművét, a Soziologie der Kunstot (München, 1974). Ez utóbbit nem minden alap nélkül szokták Lukács György (ugyancsak németül írt) Ontológiájához hasonlítani.

 

E több mint 800 oldalas könyvben summázta Hauser Arnold sok évtizedes művészetszociológiái vizsgálódásainak legfontosabb eredményeit. Megismételte előbbi művei egyetemes érvényűnek érzett alaptételeit, de ugyanakkor átértékelt, az újabb adatok és meglátások fényénél árnyaltabban határozott meg bizonyos kulcsfogalmakat. Ahol szükségét érezte, teljesen új szempontok szerint elemezte a társadalom s a különböző művészeti ágak fejlődésének kölcsönhatásait, összetett kapcsolatait. Külön kitér például nemcsak a tömegkommunikációs eszközök hatására, hanem mélyrehatóan taglalja valamennyi művészetközvetitő tényező ízlésformáló szerepét és jelentőségét. Terjedelmes fejezeteket szentel a pop-artnak és popzenének, foglalkozik az abszurd irányzatok jelentkezésével, az avantgarde törekvések újjáéledésével, a napjaink művészetét megrázkódtató válságtünetek okaival, a filmművészet és a televízió sajátos formanyelvével. Nyilatkozataiban régebbi műveit e "rendszeres művészetszociológia" tartó- és támpillérének nevezte, amelyek most szervesen beépültek ebbe a hatalmas konstrukcióba.

 

 

Egy rendkívül kalandos életút és meredeken ívelő tudóspálya záróköve a Művészetszociológia. A temesvári származású művészetszociológus küzdelmes sorsának "lépcsőrendszerén" e csúcsról lépünk vissza a századfordulóig.

 

 

 

Hauser Arnold

Hauser Arnold 1892-ben született a temesvári Gyárvárosban. (Temesvár, 1892.május 8. –Budapest,1978.január 29.) Ma is áll a Bega-híd szomszédságában az egykori Erfeld-ház, amelyben a Hauser család is lakott. Két fiú és egy lány született a kispénzű zsidó szőrmekereskedő családjában. Felnevelésük, taníttatásuk komoly gondot jelentett a nem garantált jövedelmű vándorkereskedő számára. Főiskolát csak az elsőszülött fiú, Hauser Arnold végzett. A későbbi művészetszociológus gyermek- és ifjúkorát szülőhelyén töltötte, amely épp abban az időben nőtt nagy, korszerű várossá.

Endre Károly

 

 

Hauser Arnold életének erről a periódusáról sok érdekes adatot, színes emléket közölt e sorok írójával a vele egy házban született és nevelkedett Endre Károly.

 

Rátér Róbert

Serdülő éveikben jó barátok voltak, s Budapestre kerülve is egy ideig közösen béreltek szobát a Ráday utcában. Az elemi iskolát mindketten a Gyárvárosban végezték, ahonnan Hauser Arnold az országrész legrangosabb tanintézetébe, az — akkor — alig negyedszázada alakult temesvári főreáliskolába került. Az intézmény történetéről — A főreáliskolától a Lenau Líceumig című vallomásában — meleg hangon számolt be az egyik véndiák. Rátér Róbert (Franz Liebhard) nemrégiben megjelent Banater Masaik (Bukarest, 1976) című könyvében. Széles látókörű, általában modem gondolkodású, szakmailag jól felkészült tanárok tanítottak a régi színház helyén felépített iskolában. Egyáltalán nem véletlen, hogy olyan sok kiváló embert — írót, művészt, tudóst, kutatót stb. — adott ez az alkotási intézmény a román, a magyar, a német és a szerb kultúrának. Falai közt kezdte megalapozni műveltségét Hauser Arnold is.

Alighanem jelentős szerepe volt e mintaintézetnek a későbbi tudós művészetek iránti érdeklődésének felébresztésében. A döntő szellemi hatások tehát már itt, Temesvárott érhették, itt került a magyar kultúra vonzáskörébe, s nem a budapesti egyetemen, mint maga is vallja egy beszélgetésben. (Vö. lm Gesprdch mit Georg Lukács. München, 1978. 29.) Dr. Laky Mátyás jónevű helytörténész volt az intézet igazgatója, amikor 1902 őszén a tízesztendős Hauser Arnold átlépte az iskola küszöbét. A negyvenhét tanulót magában foglaló első reáliskolai osztályt a földrajzot és "rajzoló geométriát" tanító Vargha György gondjaira bízták. Holzmann József — aki épp ebben az esztendőben emlékezett meg egy, az iskola értesítőjében közölt hosszabb tanulmánnyal az iskola elhunyt rajztanáráról, Wálder Jánosról, aki festőművészként is jelentősét alkotott — lett az elsősök német- és magyartanára. Wálder-festmények díszítették a főreáliskolának a város közművelődési életében is fontos szerepet betöltő dísztermét. Perényi Adolf és Farkas János tanárok ebben az időben indították művészettörténeti előadássorozatukat, amelynek keretében képzőművészeti szakmunkák illusztrációs anyagát s kétszáz diapozitív képet felhasználva ismertették az építészet, a festészet és a szobrászat egyetemes fejlődését.

Kunfi Zsigmond

A nagy kiállításokat a főreáliskola dísztermében rendezték, s ott tartotta felolvasó üléseit a város irodalmi egyesülete, az 1903-ban megalakult Arany János Társaság, melynek az iskola tanárai közül is többen tagjai voltak. Jól működő önképzőköre volt az iskolának, amely épp Hauser Arnold belépése idején ünnepelte fennállásának negyedszázados jubileumát. A másodikos Hauser Arnold is ott lehetett 1903-ban azon a Rákóczi-ünnepélyen, amelyen az ünnepi beszédet az iskola frissen kinevezett magyartanára, Kunfi Zsigmond tartotta. Nemsokára Kunfi lett az ifjúsági könyvtár őre, majd a Petőfi Önképzőkör irányítója is. "Kunfi előtt az állami főreáliskola könyvtára inkább az irodalmi program kiegészítését jelentette, az új és akkor eseményt jelentő irodalmi műveket Kunfi rendelte meg, és tette rá figyelmessé a tanulóifjúságot" — méltatta évtizedek múltán Kunfi Zsigmond tanári működését a Temesvári Hírlap. — Az ország egyetlen iskolájában se olvastak annyit s annyi jó könyvet.

Kunfi nemcsak a modem magyar, de az újkori idegen irodalommal is megismertette tanítványait, akik előtt egészen új látókört tárt fel. Ámbár mindössze csak három évig tanított Temesvárott, pedagógiai működése mégis mélyreható volt. Kunfi ugyanis modem tanár volt a szó legnemesebb értelmében. [....] Nem is annyira tanár volt, mint inkább barát, telve jóakarattal, elnézéssel méltánylással. Órái inkább hasonlítottak egyetemi oktatáshoz, mint középiskolaihoz, mert Kunfi nem csupán a lecke szűkkeretű megmagyarázására szorítkozott, hanem feltárta a kapcsolatokat, életet adott a szürke anyagnak. Kunfit tanítványai mindig örömrepesve várták, mert mindig szellemi felfrissülést jelentett számukra." (Kunfi Zsigmond dr. Temesváron. Temesvári Hírlap, 1929. november 20.) Hauser Arnold is Kunfi lelkes hívei közé tartozott. A Tanácsköztársaság idején előadóként épp az egykori tanára által vezetett Közoktatásügyi Népbiztosságon dolgozott, ahol a művészeti oktatás kérdéseivel foglalkozott.

 

Kunfi Zsigmond különben oktatási és nevelési programját a temesvári főreáliskola értesítőjében közölt Prolegoménák a tanári hivatásról című tanulmányában tételesen is megfogalmazta. A felkészültebb tanulni vágyó diákok a Temesvári Hírlap, a Huszadik Század, a Pester Lloyd, az Irodalomtudományi Közlemények hasábjain megjelenő Kunfi-irásokat is elolvasták. Kunfi temesvári tartózkodása idején fordította le Marxnak A politikai gazdaságtan bírálatához, valamint Forradalom és ellenforradalom Németországban című művét, míg a Huszadik Században Eötvös Károly és a magyar műveltség címmel közölt nagyobb értekezést.

 

 

A temesvári "Szabad Lyczeum"-ban először Jókai Mórról beszelt, majd Makszim Gorkij és az orosz forradalom címmel tartott előadást A munkáselőadások keretében Bevezetés a társadalomtudományokba címmel értekezett. Előadásaira eljártak a diákok is, akik közül a bátrabbak azokra a munkásgyűlésekre is elmerészkedtek, amelyeken Kunfi Zsigmond szónokolt. A szocialistaként ismert Kunfi Zsigmondot végül is eltanácsolták az iskolából.

 

Vargha György után egy ideig a már említett Holzmann József volt Hauser Arnoldék osztályfőnöke, aki Sztancsa Györggyel fölváltva tanította a magyart és a németet.. Történelmet az alapvető helytörténeti munkákat közlő Berkeszi István tanított, míg a "rajzoló geométriát" a Bolyai János temesvári elismertetéséért oly sokat tevő Privodszky, akinek Az abszolút geometria elemei című tanulmánya 1905-ben látott napvilágot.

Hauser kezdettől fogva a jó tanulók sorába tartozott, de az úgynevezett kis-érettségiig az eminensek közé emelkedett. Ötödikes korában szerepelt először felolvasással a Petőfi Önképzőkörben, ahol a valószínűségszámításról írt dolgozatáért dicséretben részesítették.

Feszty Árpád

Újabb érdekes sorozat indult az 1907-es esztendőben a szabadlíceumi előadások keretében, amelyre a művészetekhez vonzódó Hauser Arnold osztálytársával, a későbbi jeles festő- és építőművész Krausz Alberttel együtt valószínűleg maga is eljárt. Kiváló fővárosi és temesvári szakemberek beszéltek a legváltozatosabb művészeti problémákról. Feszty Árpád A festőművészet és annak válfajai, Nyári Sándor A preraffaelitákról és a cinquecentóról, dr. Beyer Jenő A régi és új Egyiptomról, Ozorai Lajos Az ember rendeltetésének gondolata a világirodalom legkiválóbb drámai költeményeiben címmel tartott többek között előadást, a főreáliskola új magyartanára, Schill Fülöp pedig Heine költészetéről beszélt. Schill Fülőpről keveset tudunk. Nem volt sem az Arany János Társaság, sem más kulturális egyesület tagja.

Csak az Iskolai értesítők gyér adataiból sejthetjük, hogy az új elvek szerint tanító, modem gondolkodású nevelők közé tartozott. A hatodikosoknak az 1907—1908-as tanévben például ilyen írásbeli dolgozattémákat adott: A művészetek szerepe az emberi életben, A költői eszményítés elvei, Antigoné jelleme. A Két szomszédvár főalakjainak jellemzése stb. Távolról sem szeretném eltúlozni Kunfi Zsigmond és Schill Fülöp szerepét Hauser Arnold fejlődésében, mégis úgy tűnik, hogy ők ízleltették meg először a későbbi művészetszociológussal a műalkotások elmélyült összehasonlító elemzésének szépségét. Hathatott Hauserre a művészetek és az urbanisztika kérdéseivel behatóan foglalkozó franciatanár, Déznai Viktor is.

Felsősként Hauser Arnold az iskola önképzőkörének legaktívabb tagja volt. A naturalista regényről értekezett hetedikes korában, s a fauna és a flóra harmóniájáról, valamint a Zalán futása nyelvezetéről írt dolgozatával díjat nyert. Nyolcadikos diákként Mikszáth regényírói munkásságáról írt dolgozatot, s Ady Endre akkor megjelent új verseskötetét recenzeálta. Minden bizonnyal iskolai ünnepélyen Hauser Arnold szavalt először a Bega-parti városban Ady-verset: 1909. december 17-én mondta el a főreáliskola dísztermében Ady Harcos Gyulai Pál című költeményét, mely azt a "Vitéz kis úr, Gyulai Pál úr"-t idézi, akit "Kis Erdélyország, kis sorsunk vidéke, Küldte ide, hogy háborogjon".

Hauser Arnold színésznek készült, s így a középiskola utolsó két esztendejében sokat szerepelt és szavalt. 1909-ben és 1910-ben ő tartotta a szokásos március 15-i ünnepi beszédet, s szavalataival, fellépéseivel egyik önképzőkörí díjat nyerte a másik után. Előadta többek között Petőfitől Az apostol második részét, a Hamlet-monológot, Biberach szövegét a Bánk bán második felvonásából, valamint Shakespeare Julius Caesar című drámájából Antonius beszédét. Nyolcadikos korában a "vígszavalat kategóriában" Arany Pázmán lovag cimű költeményének előadásával szerzett elsőséget Az 1910. február 26-án megtartott Mikszáth-emlékünnepélyen az író egyik elbeszélését adta elő. Az Adyék elindította irodalmi mozgalmak elkötelezettjeként Schill Fülöp — akárcsak korábban Kunfi Zsigmond — az új literatúra lelkes propagálóivá tette diákjait is. Sokat elárul a nyolcadikban adott dolgozat címe: A magyar irodalom megújulását megindító költői irányok összefoglaló jellemzése.

Hauser Arnold 1910-ben érettségizett — jeles eredménnyel. Szavalataiért harminckét koronát kapott, míg az Iskolatársak Egyesületének Perényi-alapítványából harminc koronát utaltak ki számára. Ezzel az anyagi támogatással s az iskolában kapott gazdag szellemi batyuval ment fel 1910 őszén Budapestre, ahol már régóta dédelgetett tervét valóra váltva, beiratkozott a Színművészeti Akadémiára. Színészjelöltként több Shakespeare-darab előadásán statisztált a budapesti Nemzeti Színház színpadán. Időközben látogatta az egyetem bölcsészeti karának előadásait is, hogy aztán színészi ambícióinak végképp hátat fordítva beiratkozzon német-francia szakra.

Egyetemi hallgatóként 1911-ben elvállalta a Pogány Mihály szerkesztésében megjelenő, a polgári radikalizmus eszméit propagáló, a művészetek és az irodalom haladó törekvései mellett határozottan síkraszálló Temesvári Hírlap tudósítását. 1911 és 1913 között közel száz cikke — színházi és képzőművészeti kritikák, hangversenytudósítások, irodalmi tanulmányok, könyvbírálatok, színes jegyzetek, interjúk és riportok — jelent meg a tekintélyes temesvári újság hasábjain. Fontos dokumentumai ezek az írások a művészetszociológia egyik klasszikusa indulásának, pályakezdésének. Meggyőzően jelzik többek között Hauser szellemi érdeklődésének, művészeti orientációjának korán megmutatkozó többirányúságát, szintézist kereső hajlamát.

A társadalmi élet és a különböző művészeti ágak jelenségeit összefüggéseikben vizsgálta. Írásai közül nem egy messze túlnő a tudósítás, a beszámoló, a leíró kritika szokványos keretein. Filozófiai megalapozottságú, komolyan dokumentált, nemegyszer eredeti észrevételeket érvényesítő esztétikai értekezéseket, kistanulmányokat írt például Max Reinhardt színházáról, Beethoven IX. szimfóniájáról, Rippl-Rónai József, Feszty Árpád, Fényes Adolf és Kernstok Károly festészetéről, valamint Babits Mihály költészetéről. Ragyogó esszékben mutatott rá a drámaírásban a hagyományostól elütő, egyéni utakon járó George Bemard Shaw és August Strindberg munkásságának drámatörténeti jelentőségére. Kíméletlenül bírálta ezzel szemben a századforduló divatos francia színműveit, szirupos vígjátékait. A naturalizmusnak, a dagályos szimbolizmusnak és az érzelgősségre hajló impresszionizmusnak egyformán ádáz ellensége volt; az objektivitást s a stilizáltságot tekintette minden újra törekvő művész elsőrendű feladatának.

Lukács György

Hauser Arnold cikkeiben érdekes módon summázódnak az Ady-nemzedéktől immár többé-kevésbé elszakadó fiatalok társadalmi nézetei, művészeti és esztétikai eszményei és célkitűzéséi. Babits verseskötetét méltatva fogalmazta meg Hauser Arnold generációja, a Nyugattól elforduló új raj programját: "...ma ismét elkiáltjuk jogos követelésünket: lényeget és értéket akarunk [...] a művész személye mellékes, a műve a fontos [...] ma ismét a dolgok végére járó művészetet akarunk, melyben ne az eszköz legyen a cél, és ezen új művészet kialakulásának legörvendetesebb jeleit láthatjuk mindenfelé. Piktúrában talán a leghatározottabb programmal, ha nem is teljes eredménnyel Kernstok és fiatal gárdája, a Nyolcak, kritikánkban Lukács György, líránkban pedig mindenesetre Babits Mihály képviseli a szubjektivizmus anarchiájának reakcióját."

Fülep Lajos

Akárcsak szellemi mestere, Lukács György, Hauser is Babits és Balázs Béla költészetére esküszik, az általuk választott utat tartja egyedül járhatónak. A Nyugat első nemzedéke — mindenekelőtt Ady és Móricz — alkotásaival szemben bizonyos fenntartásokkal viseltetett. Valahányszor csak módja nyílott rá, hangsúlyozta a továbblépés szükségességét. Lelkesen köszöntötte épp ezért a Fülep Lajos és Lukács György szerkesztésében megjelent A Szellem című folyóirat első számát, s az sem véletlen, hogy első nagyobb terjedelmű filozófiai-esztétikai tanulmányát az Alexander Bernát irányította Athenaeum hasábjain közölte.

Alexander Bernát

Vázlatosságában is átfogónak és hitelesnek mondható az a kép, amelyet Hauser Arnold fiatalkori cikkei a tízes évek elejének társadalmi és kulturális életéről nyújtanak. Éles szemű s bátor szavú kritikusként számolt be a főváros — és esetenként Temesvár — színházi újdonságairól, képzőművészeti kiállításairól, hangversenyeiről és más művelődési eseményeiről. Tudósítást küldött egy alkalommal a budapesti egyetemen tanuló román nemzetiségű diákok Petra Maior Körének egyik tisztújító üléséről is. Jegyzetek sorában fejtette ki véleményét Temesvár urbanisztikai fejlődéséről, a parkváros utcáinak és sétatereinek felemás állapotáról, más alkalommal pedig szabályos riportot írt a temesvári gyermekmenhelyen tett látogatásáról.

Haraszty Mici

 

Értékes helytörténeti és kultúrhistóriai adalékokat találhatunk a Temesvárról Budapestre került művészekkel készített Hauser-interjúkban: többek között Barthos Gyulával, Környey Bélával, Rózsa S. Lajossal, Haraszty Micivel és Grosskopf Márkkal beszélgetett el "a temesvári közönségről" és "a művészi karrier" törvényeiről.

 

Mannheim Károly

Kétévi szorgalmas munka után 1913 tavaszán Hauser Arnold felhagyott az "újságírósággal". Objektív okok is közrejátszhattak döntésében. Tímár Árpád úgy véli, hogy Hausert "egyetemi tanulmányai előrehaladtával egyre inkább a filozófia és az esztétika kérdései foglalkoztatták, s ez feltehetően nem volt többé összeegyeztethető az újságírás napi követelményeivel". (Hauser Arnold pályakezdése. Ars Hungarica, 1974. 1 :191—204.) Hausert egyetemi évfolyamtársa, Mannheim Károly is lebeszélte az újságírásról, a fölaprózódásról, s így amikor a Temesvári Hírlap vezetőivel is összekülönbözött, már nem szegődött el más laphoz.

 

Diplomája megszerzése után tanárként helyezkedett el Budapesten, s gazdagabb családok gyerekeit korrepetálta. Színészi stúdiumainak az első világháború kitörése után vette hasznát: annyira hitelesen játszott el egy epilepsziás rohamot a sorozóbizottság előtt, hogy a szigorúságukról ismert katonaorvosok felmentették a katonai szolgálat alól 1915-ben belépett a Filozófiai Társaságba, majd a következő évben csatlakozott a Balázs Béla és Lukács György köré tömörült Vasárnapi Körhöz. "A Vasárnapi Kör — vallotta egyik nyilatkozatában — voltaképpen barátok kötetlen együttléte volt, mindenféle szervezeti forma nélküli összejövetelek sorozata.

Balázs Béla budai lakásán jöttünk össze vasárnap délutánonként, s összejöveteleinknek nem volt előre meghatározott tárgya, előadója. Valaki beszélni kezdett egy témáról, mások hozzáfűzték megjegyzéseiket, véleményüket, s a vita sokszor az éjszaka végéig tartott. [...] Ezek a délutánok, esték voltak mindmáig életem legnagyobb élményei, eseményei. Mert rendkívüli emberek jöttek ott össze. A házigazdán, Balázs Bélán kívül Bartók Béla és Kodály Zoltán, Antal Frigyes, Fogarasi Béla, Szabó Ervin [...] és mindenekelőtt Lukács György. [...] ő volt a legzseniálisabb, legjelentősebb ember, akivel a jósors megengedte, hogy kapcsolatba kerüljek életem során. Etikai erejével, igényességével, elvi elkötelezettségével közvetlenül hatott oly mértékben, hogy a vele való találkozás elhatározó jelentőségűvé vált egész életemre." (Halász Zoltán: Hauser Arnold műhelyében. Valóság, 1975. 3:58.)

A tizes évek közepén a fiatal Lukács, valamint a Vasárnapi Kör filozófus tagjainak szabad eszmecseréi Nietzsche, majd Kant vonzáskörébe vezették az eljövendő művészetszociológust. A Lukács és Fülep köré tömörülő fiatal gondolkodók szervezték meg 1917-ben a Szellemi Tudományok Szabad Iskoláját, amelynek népszerű előadássorozata keretében Hauser Arnold A Kant utáni esztétika problémáiról értekezett több ízben is. Kant, Friedler és Lukacs esztétikáját hasonlította össze első nagyobb méretű tanulmányában, a Zalai Béla emlékének ajánlott Az esztétikai rendszerezés problémája című disszertációjában, amely 1918-ban jelent meg az Athenaeumban. A fiatal Hauser, miként kortársainak jelentős hányada, meggyőződéses kantiánus volt, s formálódó esztétikusként tanulmányozta Kantot és a Kant utáni klasszikus német gondolkodókat. Jóllehet már az első világháború végén megismerkedett Marx egyes műveivel, csak a huszas években, immár az emigrációban — történeti és gazdaságtörténeti tanulmányainak következményeként — vett új irányt szellemi fejlődése. "Felismertem a történelmi materializmus alapvető szerepét minden históriai kutatásban — írta a hatvanas évek közepén Dévényi Ivánnak —, és tudatára ébredtem annak, hogy művészettörténetet is csak társadalmi alapon érdemes írni." (Hauser Arnold. 75 éves. Művészet, 1967. 6:12.)

A Tanácsköztársaság idején betöltött aktív politikai funkciói miatt a proletárforradalom bukása után Hauser Arnold is emigrációba kényszerült. Olaszországban, Németországban tanult, majd Bécsben telepedett le, onnan Hitler bevonulásakor Londonba költözött Több évtizedes tanulás, készülődés, fáradhatatlan gyűjtőmunka után ott hozta tető alá négy jelentős kötetben művészetszociológusi életművét, hathatósan hozzájárulva egy új tudomány alapjainak lerakásához.

"A szociológiának nincs kezében a bölcsek köve — jelentette ki többek között Philosophie der Kunstgesichhte című könyvében. — Nem tesz csodákat, nem old meg minden problémát. De több annak hogy csak a számos tudományág egyike lenne: központi tudomány, olyan, mint a teológia volt a középkorban, a filozófia a XVII. és a közgazdaság-tan a XVIII. században: a kor egész világnézete belőle merít iránymutatást. Ha hitet teszünk mellette, az előítéletek ellen vívott harc mellett teszünk hitet Az az eszme, amelynek kulcshelyzetét köszöni, a gondolkodás ideologikus voltának felfedezésén alapul, ez utóbbi pedig az utolsó száz évben a legváltozatosabb formákban nyert kifejezést: az önáltatás Nietzschéhez és Freudhoz fűződő leleplezésében csakúgy, mint a történelmi materializmusban is."

Ha nem is jutott el mindig a végső következtetések levonásához, a jelzett két véglet közötti utat Hauser Arnold alapos kitérőkkel, ismételt nekifutások és nagy áldozatok arán ugyan, de bejárta. Első, nyomtatásban megjelent írásában, a Temesvári Hírlap hasábjain közölt — Beethoven IX. szimfóniájáról szóló — esszéjében Nietzschét idézte, rá hivatkozott, hogy aztán hat évtizeddel később a marxizmust mint módszert elfogadva alkossa meg főművét, a Soziologie der Kunstot. A pályaív, amelynek egyik végén az ígéretes indulás zsengéi, a másikon a művészetszociológia történetét s jelenkori problémáit összegező alapvető opus áll. elgondolkoztató és lenyűgöző.