Vörös Sára

Petőfi Sándor körül kialakult kultuszok, Petőfi zsidó kapcsolatai, költeményeinek zsidó műfordítói

2020.03.09.

Petőfi Sándor kultuszának kialakulásáról többféle hipotézis is létezik. Bizonyítható, hogy még életében elismert, ünnepelt költő, és hazafi volt. Egyes feltételezések szerint a János vitéz sikere indította el azt a rajongói tábort, mely folyamatosan kultusszá fejlődött, és a költő halála után teljesedett ki.

Más kutatók, irodalmárok szerint Petőfi eltűnése, és halálhíre után kezdődött meg igazából a kultusza. Tény, hogy rendkívüli zsenialitása, profetikus kiállása miatt sokan szinte messianisztikus szerepet tulajdonítottak neki. Verseiben előre „megjövendölte”, hogy csatatéren leli majdan halálát, megérezte, és megírta azt is, hogy szeretett Júliája hamar el fogja dobni az özvegyi fátylat.

Éles szemű, kritikus, leleplező költeményeiben feltárta a kora égető társadalmi problémáinak gyökereit, okait, és halhatatlanságáról a János vitézben is őt vélhetjük felfedezni, mint tündérország fejedelmét. Halhatatlanná, és költőfejedelemmé alkotásai tették, számtalan embernek példaképévé, akik rajongásuk tárgyát olyan magasságokba helyezték, mely szinte – ha nem is isten, - de természetfeletti jelenséggé nyilvánították.

Halálának ismeretlen helye, a mai napig is heves viták kíséretében zajlik. Egyes kultikusok szerint, eltűnését égbe ragadtatásnak ítélik, és ehhez a mitikus válaszhoz ragaszkodnak, ezt szeretik. Mások megkísérelték felkutatni hantjait Segesvár környékén, hallani lehet szibériai Barguzinról is, mely nem több homályba veszett hipotézisnél.[1]

Születésének helyéért is néhány helység verseng,[2] Kiskőrös, és Kiskunfélegyháza, sőt Szabadszállás is egyaránt szülöttjének tekinti. Kiskőrös is csak a keresztelési anyakönyvét tudja hitelesen felmutatni, születésének helyét pedig kétség nélkül a város központjában levő kis házikót jelöli meg, ez teszi ezt a helyet kultikus zarándokhellyé is.

Dobrossy István,[3] és Medgyesi Lajos[4] irodalmárok még életében olyan kritikákkal illették, melyeket Petőfi előtt senki más nem részesült. Méltatták lángelméjét, tősgyökeres magyar nép költőjét, őseredeti természetét, a lélekszabadság szent eszméinek apostolát. Mindezeket maga Petőfi fel is vállalta, életének számos döntő mozzanata szinte felkínálta magát a kultikus értelmezésre.

Az utána jövő írók egészen a legmodernebbekig is kivétel nélkül megfogalmazták véleményüket, élményeiket Petőfiről. Rengeteg tárgyi emléket őriznek múzeumokban, magángyűjteményekben,[5] olyan tárgyakat, melyeket Petőfi, vagy Szendrei Júlia tulajdonának vélnek. Ezeket a tárgyakat szinte kultikus tisztelettel őrzik, nézegetik, és ihletett kisugárzást vélnek benne felfedezni.

Herczeg Ferenc

A Petőfi kultusz ápolását a Petőfi Társaság tűzte ki nemes céljául. Ferenczi Zoltánt, Herczeg Ferencet, és Endrődi Sándort a kultusz apostolainak tekintették. Petőfi relikviáinak[6] kiállítását már 1880-as évektől napirendre tűzték. A kultusz ápolásában kiemelkedő szerepe volt a hazai zsidó műgyűjtőknek, így Ernst Lajosnak,[7] aki páratlan értékű Petőfi relikviákat birtokolt. Ha egy kultusz létrejön, elkerülhetetlen, hogy legyen egy zarándokhelye is.

A Petőfi-Ház Jókai villájában nyílt meg a Bajza utcában. Vágó József[8] és László alakították újjá, magyaros szecessziós stílusban az épületet.[9] Ettől a háztól is egyfajta szuggesztív hatást vártak el, mint egy zarándokhelytől. Az emlékház kézzelfoghatóvá tesz egy eszmét, és lehetőség is nyílik a hódolat kifejezése a helyszínen koszorúzás formájában. A Petőfi relikviák, és az Emlékház felkeresése egyféle nemzeti érzés erősítésére is szolgál. Ugyanekkor létrejött egy széleskörű ellentábor is, mely ellenezte a költő körül kialakult felhajtást. A Népszavában meg is jelent egy gúnyvers a Petőfi-majális ünnepségen történt gyűjtés után.[10]

 Kiss József[11] verssel köszöntötte a Petőfi-házat, a költeménye végén mégis kritikáját benne kiemeli, hogy:

„Van házad Petőfi, van telekszámod,
Révbe jutottál, fizeted a vámot,
A jó sors utólag sok mindent adott-
De eszméid ma is hajléktalanok.”[12]

Bródy Sándor

Bródy Sándor lelkesen üdvözölte a Petőfi- Ház létrejöttét, de ugyanakkor ő is kifejezte, hogy a Ház az ellenzéki gondolat ébren tartója is,[13] az utókor, - mely ünnepeli a Petőfi- Ház létrejöttét, és politikusok, akik lelkesen szavalják Petőfit, - parlamentje, és pártja, ma mégis kizárná soraiból a tót szolgáló magasra emelkedett fiát, Petőfit, ha élne, és az lenne, aki volt.

Hasonló élménnyel, sőt, még inkább erősebb szuggesztív hatást gyakorol a mai napig is Petőfi állítólagos szülőháza Kiskőrösön. A Petőfi Társaság birtokába vette a kiskőrösi szülőházat, 1880. október 17-én a Magyar Írók és Művészek Társaságának küldöttségével, a tömeg előtt mondott beszédet Jókai Mór és tette ezt a helyet a magyar irodalom és művészet meghitt hajlékává. A kis házikót, a berendezéseket annyira áthatja az az áhítat, mely Petőfi művészetéből érinti meg az olvasót, hogy szinte emberközelivé tesz a költőfejedelmet, ha átlépheti azt a küszöböt, megérintheti azt az asztalt abban a házban, ahol minden bizonnyal egykor megfordult.

Ha egyszer kiderülne, hogy biztosan hol is születhetett Petőfi, a legenda mára már kitörölhetetlen a generációk emlékezetekből. Cholnoky Viktor, amikor először belépett a kiskőrösi házikóba, így nyilatkozott: „Érzed a két kicsiny ablak adta világítás mellett, hogy ebben a szegénységben fog megszületni a világ egyik legnagyobb gazdagsága Nem mersz hozzáérni az ágyhoz, mert talán itt álmodta először azokat az álmokat, melyek nem hazudnak.”[14] A kultusz erősödése a századforduló végétől folyamatosan növekedett. Szinte szükségtelen, hogy valaki megismerhesse a műveit. „ Nálunk az is ismerheti Petőfit, aki soha nem olvasta egy sorát sem,” – írta Kéry Gyula,[15] - mert a levegő telve van Petőfi hangulatokkal, és impressziókkal.”

Ugyanez a helyzet Petőfi halálával kapcsolatban is. Segesvár legendává vált, pedig kevés bizonyíték szól mellette. Viszont Segesváron elesett költő jelképezheti a dicsőséges-tragikus nemzeti sorsot, életútját sokan a magyar sorssal azonosítják. Több műalkotás tükrözi Petőfi ilyen átformálását, értelmezését. A csatatéren önmagát a hazáért feláldozó mártír zsenit egyfajta magyar krisztusképpé formálták.[16]

Megható megemlékezés volt akkor is, amikor Budapesten leleplezték Petőfi Huszár Adolf által készített ércszobrát.[17] A szobor elkészítését, és felállítását Reményi Ede[18] a világhírű hegedűművész kezdeményezte, és támogatta. A szoboralapra történő gyűjtést, érdekében önmaga is komoly áldozatot vállalt. Koncertkörút bevételét a Petőfi-szobor, és a Széchenyi-szoboralap részére adományozta, mintegy hetvenezer aranyforint értékben.

Jókai Mór

Jókai Mór az Akadémia dísztermében páratlan megemlékező beszédében megemlítette, hogy Petőfi alkotásai a műfordítások fátylán keresztül immár ismertté váltak az egész világon, bár azok sokszor a legragyogóbb szépségeket nem képesek visszatükrözni, mégis a lángész csoda ereje képes elérni és felemelni, megvigasztalni a szíveket. Jókai így vallott: „Műveinek szárnyai nőttek: berepülték már a kerek föld világát. Az a német nemzet, kivel annyit viszálykodott, maga nyitott utat szellemkincseinek a széles világba: franciák angolok olaszok és svédek, lengyelek spanyolok világot gyújtottak náluk: versei átmentek az Óczeánon az új világba. meglátogatták Japánt, és még Kínát, is mint a nap, úgy tértek vissza kelet birodalma felől”.[19]

A kultuszápolás dogmatikus alapokon áll. Nem a tények, bizonyítékok táplálják. Ami egykor rögzült, és közkedveltté, elfogadottá vált a köztudatban, azt kell őrizni, és ha valakik mégis megpróbálják felforgatni, megcáfolni a kialakult hipotéziseket, azokat a pártoló tömeg, a média féltőn őrző ellenállásába ütköznek. Senki sem követeli, hogy járjanak a végére, és pontosítsák végre, hogyan, és hol is történtek a dolgok. Ugyanúgy, ahogyan Mozart sírja is rejtett maradt, senki sem szorgalmazza, hogy felkutassa az akkor tömegsírként nyilvántartott helyet, és exhumáltassa a csontokat. Nem szükséges. A zseni alkotása élteti tovább, művészete olyan felsőrendű, hogy szinte vonzza magával a rejtélyes, mesevilágot, mely életútját körülövezi.

Ha Petőfi 1848-as szerepét tekintjük a zsidóságra nézve, akkor látható, hogy egyfajta messianisztikus szerepet is tulajdonítottak neki, aki ki mer állni a néptömegek elé, és merész szószólója a szabadság, egyenlőség testvériség eszméjének. Az emancipációs törvények napirendjét sorozatban halogatta az Országgyűlés 1840 óta. Neves államférfiak nyilatkoztak a szükségéről, míg mások kivitelezhetetlennek, szükségszerűtlennek tartották.

A márciusi forradalmat megelőzően kész volt a talaj arra, hogy a zsidóság egy emberként küzdjön a várva-várt emancipáció megvalósulásáért. Míg a magyarság a leigázó császári hatalom, és cenzúra ellen emelte fel szavát, a zsidóság szintén az évszázados leigázottság ellen szállt síkra. Soha nem látott egység látszott kibontakozni az asszimilálódni vágyó zsidóság – élükön olyan neves rabbival, mint Lőw Lipót,[20]- hogy szívvel-lélekkel szolgálják a hon ügyét, és a harcokban való részvételt.

Arany János

Petőfi zsidó kapcsolatairól szólva elsőként azokat a korabeli újságírókat, publicistákat kell megemlíteni, akik a költő külföldön való népszerűsítésén szorgoskodtak. Maga Petőfi, költeményeiben nem fordult bibliai témákhoz, nem írt zsidókról zsánereket, helyzetük nem inspirálta, mint azt például Arany János tette. Költeményeiben főleg a szenvedők, elnyomottak mellett emelt hangot. Ő maga is részese volt a nélkülözéseknek, mellőzéseknek, meg nem értéseknek, és ezek még inkább fogékonyabbá tették arra, hogy a világszabadság, és a demokratikus eszmék szószólója legyen.

A márciusi események zászlói alá gyülekeztek a szabadság egyenlőség égisze alatt a zsidóság is. A Nemzeti dal refrénje közöttük is aktuális visszhangra talált: az évszázados bilincseknek most kell lehullania, és minden tekintetben a magyarság mellett kell harcolni a szabadság megvalósulásáért.

Hamar kiderült, hogy ez a gyakorlatban mégsem valósul meg, mert a pesti polgárokból alakult nemzetőrség kizárta őket soraiból. Mindez, és az országszerte több helyen is kialakult pogromok[21] híre annyira felzaklatta Petőfit, hogy Naplójában felhívást, és vádbeszédet intézett azok ellen a német polgárok ellen, akik nem a célt tartották mindenekelőtt fontosnak, hanem a saját szabadságukért harcolva ő maguk korlátozták mások szabadságát.[22]

Ez az egyetlen irodalmi, és nyilvános fellépése a zsidóság mellett. Kétségkívül azonban nem ezért a kiállása késztette arra azokat a zsidó származású újságírókat, költőket, irodalmárokat arra, hogy hozzájáruljanak Petőfit világkörüli hódító útjának egyengetéséhez,[23] hanem egyedülálló zsenialitása, mely akkora közkincs, hogy nem maradhatott meg Magyarország határain belül.

Elsőként német nyelvre ültették át Petőfi költeményeit, és ezen a nyelven keresztül jutott el többnyire más nemzetekhez is. Ma már kétségkívül bizonyított, hogy Petőfi külföldön történő népszerűsítésének kulcsszerepe volt a hazai zsidó származású publicistáknak. Az emancipáció megvalósulásához a felvilágosodás irányvonalát követő rabbik, és más értelmiségiek kezdeményezésére magyar nyelv elsajátítására ösztönző egyletek jöttek létre, és egyre több helyen kapott teret a magyar nyelven történő istentisztelet is. A korábbi egynyelvű Szentírásokat, imakönyveket felváltották a kétnyelvűek. A zsidóság nagy része ekkor is még a jiddist, és a németet beszélte. Egyébként többnyire a hazai irodalom alig emeli ki, hogy zsidó, inkább németajkú újságírókként említi őket.[24]

A magyar szellemi élet külföldre juttatását az 1848-49-es forradalom és szabadságharc előtt Ausztria hatalmi törekvései, valamint a magyar nyelv izoláltsága is akadályozta. A szabadságharc idején a külföld érdeklődése egyre inkább Magyarország felé irányult, ekkor, az érdeklődést kiaknázva keletkezett az a nagyszabású fordítói, műfordítói munkásság, melyből aktív részt vállalt a hazai zsidóság.

Ha a hazai németnyelvű zsidó újságírás kezdeteire tekintünk, akkor az 1819-es évektől vehetjük annak kezdetét. Gróf Festetics Károly Pannonia ein vaterlandisches Erholungsblatt für Freunde des Schönen, Guten, und Vahren elnevezésű lapjának munkatársai voltak Saphir Móric,[25] Kornfeld Móric, és Rosenthal Sámuel,[26] aki Saphir sógora is volt. Rosenthal volt az első zsidó újságszerkesztő, az Iris, Zeitschrift für Wissen, Kunst, und Leben című lapnak, majd később, 1841-től társtulajdonosa lett a Spiegel, oder Blätter für Kunst, Eleganz und Mode nevű lapnak, majd szerkesztette a Spiegel melléklapjait, a Schmetterling és a Pesther Handlungszeitungot. Az Iris munkatársa volt Hugo Károly[27] (Bernstein Fülöp) is, aki francia és osztrák romantika szellemében írta drámáit.[28]

A maga korában sikeres, elismert írónak számított, ám Komlós Aladár már nagyon elmarasztalja irodalmi értékét illetőleg.[29] Sapir Móric unokaöccse, Saphir Zsigmond[30] orvosnak tanult, de életét mégis az újságírásnak szentelte. A Pesthez Tageblatt, Zeitschriftliches Organ für Wissen, Kunst und Leben nevű lapnál volt szerkesztő. Eshen Adolf néven írt lírai költeményeket, és novellákat, sőt fordított is angol, francia novellákat, melyek a fent említett lapban jelentek meg. A Pesther Tageblatt, mely 1845-ben szűnt meg Heckenast Gusztávval történt magánszerződésbeli viszály következtében.[31]

Karl Beck

Ekkortájt lépett először a hazai nyilvánosság elé Karl Beck[32] is, aki Magyarországon, Baján született, de kiváló német lírikusként vált híressé. Visszatért Magyarországra, ahol a Klein Hermann[33] által alapított Der Ungar főmunkatársa lett, mely lap a magyar nemzeties érzület legjelentősebb szószólója volt.

Ha Petőfi személyes zsidó kapcsolatait vizsgáljuk, akkor elsőként Karl Becket kell megemlíteni. Személyes találkozásukról többféle verzióban olvashatunk. A Hortobágyi kocsmárosné című vers fordítását be is mutatta Petőfinek, de a költő nem ismerte fel a saját alkotását a fordításban, ezért le is beszélte Becket arról, hogy a továbbiakban fordítson. Petőfi hagyatékában találtak Karl Beck verseskötetet,[34]sőt Petőfi önéletrajzával is megajándékozta, mikor elbúcsúztak.[35] Egyébként, maga Petőfi nem tesz erről a találkozásról különösebb hangsúllyal említést, és később sem maradtak fenn olyan levelezések, melyek igazolnák azt, hogy később is fenntartották volna egymással a kapcsolatot.

Jankó, der ungarische Rosshirt című verses regénye, és a Saul című drámája több elemző szerint kimutathatóan hatással volt Petőfi Több költeményére.[36] Kertbeny Károly[37] leírása szerint, amikor Petőfi kezébe adta Beck: Janko, der ungarische Rosshirtjét, a költő szinte lángba borult tőle.[38]Amikor Beck felkereste 1846-ban Petőfit, az asztalán ott feküdt nyitva a költemény.

A Salgó, és a Szilaj Pista nem sokkal ezután keletkezett. Ha a költemény cselekményének néhány mozzanatát nézzük, akkor a János vitéz cselekményének is egy-egy vonásával találkozhatunk, hiszen a Janko 1841-ben látott napvilágot. Nem kizárt tehát, hogy a költeményt már Kertbeny előtt is olvashatta, és néhány mozzanat vissza is köszön a János vitézből. Mindenesetre Beck Károly megmaradt középszerű íróként, kinek neve az utókorban is csak azoknak ismerős, akik irodalmi berkekben járatosak.

Elemezhetők, és ki is mutathatók bizonyos hatások Becktől, mégis Petőfi zsenialitása tette maradandóvá műalkotásként. Ugyancsak a magyar puszták, tájak látványa ejtette rabul Kompert Lipótot[39] is, akinek tájleírásai Reisebilder aus Ungarn címen jelentek meg a Pannoniában. A pusztát végtelen tengernek írja le: „Was dort die Welle ist hier der Sand. Sie ist ein Sandmeer mit all der poesis der Ozean.[40]” Ilyen hasonlatokkal később találkozhatunk Petőfi költeményeiben (Az Alföld: „Lenn az alföld tengersík vidékén, ott vagyok honn, ott az én világom...” János vitéz „Mikor a nap fölkelt, s a holdat elküldte, a puszta, mint a tenger feküdt körülötte…” Kompertet gróf Andrássy György évekig házitanítóként alkalmazta. Ő is próbálkozott néhány Petőfi költemény német nyelvre fordításával.

A puszta romantikáját egyébként Nikolaus Lenau[41]a Magyarországon született német lírikus is megismertette a német olvasó közönséggel, jóval Petőfi, és Kompert előtt.

A Pesther Tageblatt munkatársa volt Neustadt Adolf,[42] aki később a pozsonyi Pannonia szerkesztője lett. Az 1764 óta fennálló Pressburger Zeitung szépirodalmi melléklete volt. A pozsonyi Pannonia, később ennek a vezetését is átvette, és átformálta, a hazai irodalmi, és kulturális élet fórumává tette. Elsősorban magyar tárgyú rovatokat közölt. „Eine Pflanze ohne Boden kann nicht gedeihen.” - nyilatkozta. Neustadt Adolf titokban hagyta el Pozsonyt az 1848 márciusában kirobbant pogrom után, olvasóközönségétől is néhány hét után intézett pár búcsúszót, és többé nem tért vissza Magyarországra.

A lap munkatársa Dux Adolf, Zerffi Gusztáv Ignác, és Weyl József volt. Mindhárom név később jelentős szerepet játszott Petőfi pályafutásában. Ez a többnyire irodalmi, kulturális lap 1848 márciusától a politikai események szószólójává vált. Széchenyi, és a közvélemény támogatta a haladás szellemében munkálkodó lapot. Így lett 1848. március 16-án az első olyan lap, mely cenzúramentesen jelenhetett meg.

A Der Ungar munkatársa volt még Mahler Móric, és Heller Izidor,[43] Beck Vilmos.[44] Heller Izidor a Morgenröthe hasábjain megjelentetett szélsőségesnek ítélt politikai cikkei miatt el kellett hagynia Magyarországot. A Spiegel az 1840-es évektől fokozottan nagyobb terjedelmű, és a magyar nemzeties publikációk lapja lett.

Falk Miksa

Falk Miksa[45] újságírói tevékenységét tizenöt évesen kezdte. Kiváló jellemét még Széchenyi is méltatta. A Pesti Német Színház kritikusa volt, később a Pester Lloyd szerkesztője lett. Korán felfigyelt Petőfire, 1844-ben a Versek első kötetéről írt ismertetéseit, és Petőfi Robin Hood fordításának kritikáját tizenhat évesen írta.

Dux Adolf[46] írásai Petőfiről először a Ludwig August Frankl által alapított Wiener Sonntagsblätterben, a Pressburger Zeitungban, majd a Pannoniában jelentek meg. Dux rokonszenvezett a haladó európai mozgalmakkal, és külföldi, ám magyar érzésű kispolgári publicista volt. Fordításai ösztönzőleg hatottak, később egyre többen jelenttették meg sikeres, és kevésbé sikeres műfordításaikat a német sajtóban. Ezen fordítások révén 1845-től kezdte meg Petőfi költészetének hódító útja mind a hazai, mind pedig a német olvasóközönség előtt.

Érdemes megjegyezni azonban, hogy elismerő kritikáik mellett mind Dux, mind pedig Falk is megfogalmazták fenntartásaikat Petőfivel szemben is. Ebben szerepe lehetett a lapot megjelentető tulajdonosoknak is, mivel Petőfit sokan támadták. Másrészt a költői hivatásról is létezett egyféle idealista-romantikus elképzelés is, melyet Petőfi véleményük szerint nem töltött be teljes mértékben. Egy költőtől az élet megszépítését, és a nép nemesítését várták el. Viszont, a néptől elzárkózó arisztokratikus szemlélettel szemben is meg kellett egy haladó lapnak birkóznia.

Kertbeny leírása szerint Petőfi, amikor elolvasta Dux a Wiener Sonntagsblätterben megjelent fordításait, azt nyilatkozta, hogy talán még szebbek, mint az eredeti. Kertbeny ezzel felkereste Duxot, hogy ösztönözze további fordításokra. Ez a hír igen fellelkesítette Duxot, és 1845 novemberében Kertbenynek írott válaszlevelében közölte, hogy hozzá is lát a fordításokhoz, és tízszeres indíttatást érzett volna, hogy a német közönségnek bemutassa, ha erre maga Petőfi kérte meg volna rá.[47]

Neustadt Adolf Dux fordításait olvasva Petőfit egyenesen Heinéhez hasonlította. A német kritika viszont korántsem volt olyan lelkes Dux fordításait illetőleg. Míg Petőfi költeményei a magyar irodalomban előkelő helyet foglalnak el, addig Dux által Németország csupán középszerű költőnek fogja megismerni.[48]

Zerffi Gusztáv[49] publikációi a Schmetterlingben, és a Pannoniában jelentek meg. Talán ő a korszak legvitatottabb zsurnaliszta kritikus személyisége. Hírnevét nem irodalmi tevékenységének, hanem Petőfi iránti szélsőséges kritikai támadásának köszönheti.

Egyes kutatások szerint ellenszenvét egy Petőfivel történt konfliktus után[50] bontakoztatta ki éles hangú, alaptalan bírálataiban. Sőt, egy ízben plágium vádjával is állt elő Petőfivel szemben, miszerint a Fönséges éj című versét szembeállítja Ludwig August Frankl:[51] Don Juan d’Austria című hőskölteményének egy részletével: „Csendes az éj…”, „Fönséges éj…”[52] Zerffi Hiador, és Vörösmarty-verseket, és népdalokat fordított németre a Spiegelben, majd 1846-tól a Honderűben, melynek munkatársa is lett.

A márciusi forradalom után elsők között fordította le a Nemzeti dalt.[53] Egyértelműnek tűnik, hogy a Márciusi Ifjak demokratikus magatartása, és a zsidók emancipációja melletti állásfoglalásuk miatt vonzódott Zerffi a forradalom radikális oldalához. Petőfi és köre együttműködött vele az Egyenlőségi Társulatban, félretéve a személyes konfliktust, mely Zerffi ádáz, Petőfi - ellenes kritikus hadjárata miatt alakult ki.

Zerffi Gusztáv egyébként kikeresztelkedett, nem tudni, hogy zavaros ténykedése nem identitászavarának visszatükröződése volt-e. Annyi bizonyos, hogy egy bizonyos határ átlépése után már nem a lelkiismeret, hanem az önérdek játszik döntő szerepet. Publicista tevékenysége vitathatatlan érdemeket szerzett, kár lenne a nevét csakis Petőfi legádázabb kritikusaként megjegyezni, hiszen ezen álláspontján a Szabadságharc után változtatott. Vitatott tevékenységét megítélések szerint csakis megélhetési gondjainak enyhítése érdekében tette.

Frank Tibor kutatásai szerint Zerffi jól fizetett titkosügynökként is tevékenykedett. 1849 végétől 1865 elejéig, több mint tizenöt éven át folytatott a nemzetközi forradalmi emigráció, elsősorban Kossuth Lajos körének megbontására, lejáratására és kulcsembereinek tönkretételére. Zerffi Gusztáv nem egyszerűen titkosügynöki jelentések írásával szolgálta bécsi megbízóit: tudatosan hozott létre kelepcéket, melyekbe belesodorta vezető emigránstársait, majd jelentette áldozatai politikai „botlásait”.

Később, a londoni Royal Historical Society tanácsának egyik első elnöke lett, japán diplomáciai kérésre megírta a „tudományos történetírás” kézikönyvét, a történettudomány történetének egyik legelső európai szintézisét.[54] Ez a pozíciót viszont kétségtelen írói, publicista vénájának köszönhetően tudta betölteni.

Tehát, a következő hazai német lapokban tűnt fel Petőfi neve 1844-től, mely cikkek írója, vagy az újság szerkesztője zsidó származású volt. [55]

- Der Ungar: 1844-1846 között, heti hatszor jelent meg.

-Literatur Blatt: ó ez az Ungar rendkívüli melléklete volt, csupán egyetlen száma jelent meg 1844-ben.

- Pressburger Zeitung szépirodalmi melléklapja, a Pannonia, mely heti háromszor jelent meg 1844-1846 között.

- Pester Zeitung: heti négyszer jelent meg 1845-1846 között.

- Pester Tageblatt: 18444-1845 között jelent meg heti négy alkalommal.

-  Der Spiegel 1844-1846 között jelent meg heti kétszer.

- Der Schmetterling: a Der Spiegel melléklete kéthetenként jelent meg 1844-1845 között, 1846-tól hetenként jelent meg.

- Das Vaterland 1844-1846 között jelent meg hetente három számmal.

Einhorn Ignác

Einhorn Ignác[56] (később Horn Ede) munkássága olyan bőséges, hogy csupán néhány mondatban van mód ebben a dolgozatban említést tenni róla. Ő, mint akkor rabbi-jelölt, alapította meg az első hazai zsidóság érdekeinek szóló lapot, a Der Ungarische Israelitet 1848. április 15-én. Lapjának fő célja az emancipáció minél gyorsabbi megvalósulása. A Pannóniában is jelenttetett meg cikkeket, így Beck Károly fordítási tervéről, Kertbenynek Bronnertől[57] származó eredeti versmértékes Petőfi-fordításáról, és Dux – aki egyébként barátja is volt –fordítás kötetének megjelentetéséről is beszámolt, és ezt oly mértékű megtiszteltetésnek könyvelte el, melyben eddig egyetlen magyar író sem részesült, csak Petőfi.

Petőfi szavai, a „most, vagy soha” aktualitásuk virágkorába léptek, és a zsidóság a tettek mezejére lépett, a szabad szó lehetősége hatására. A szabadságharc leverését követően a szellemi élet leblokkolt, a cenzúra ismét életbe lépett. Az a zsidóság, amely a magyar nemzeti törekvések szolgálatát szorgalmazta, most hallgatni kényszerült. Többségük külföldön folytatta tovább újságírói, irodalmi tevékenységét.

Szarvady (Hirsch) Frigyes[58] segítségével jelentette meg Hartmann Móric,[59] Kertbeny Károly válogatott versesköteteit. A Reimchronik des Pfaffen Maurizius című, 1849-ben, Frankfurtban kiadott tizenkét versből álló kötetében említi a magyar szabadságharcot is. 1850-ben Párizsba költözött, és ott Szarvadyval együtt hozzáláttak Petőfi verseinek németre való fordításához. Szarvady tolmácsolta, Hartmann pedig versbe szedte. [60]1852-ben kiadott Vasfi (Eisler) Móric és Benkő (Benkert/Kertbeny) gyűjteménye Petőfi harmincöt költeményének fordításait tartalmazza.

Az abszolutizmus korában Petőfi neve is szerepelt a tiltólistákon, de e korszak után ismét a zsidók jelentkeztek kitűnő fordításokkal. A hetvenes években Neugebauer László,[61] és Schnitzel Ignác,[62] aki a János vitézt ismertette meg a németekkel. Ezeket a fordításokat mind a magyar, mind a német sajtó elismeréssel nyugtázta, sőt Neugebauer fordításait egyenesen mintaszerűnek ismerte el. Meg is nőtt az igény Németországban arra, hogy mindinkább megismerjék Petőfi géniuszát. Ezért a hallei Hendel kiadó megbízta Teniers Alfrédet[63] (Herzl Zsigmond) egy Petőfi antológia szerkesztésével. A Reclam kiadó dr. Goldscmied Józseffel[64] fordíttatott az Universalbibliothek számára. Farkas Miksa[65] fordításai a Meyers Volksbücher által jelentek meg. Báró Dóczy Lajos[66] közlésében is jelent meg néhány jól sikerült fordítás. Glücksmann Henrik átültetésében „Az őrült” kimagaslóan jól sikerült. Átértelmezett versek is jelentek meg Ziltz Arnoldtól.

1882-ben a Burgtheather kiváló színművésze, Lewinsky József[67] szavalta Ausztria, és Németország-szerte Neugebauer által átültetett Petőfi verseket. Petőfi prózáit Kohut Adolf[68] tette közzé Lipcsében. Az Apostolt Stein-Abai Lajos[69] fordításában ismerhették meg a német nyelvterületen élők.

A magyarországi német hírlapírók munkatársai Sturm Albert és Sternberg Adolf is jelentettek meg szemelvényeket. De nemcsak költők, hírlapírók jeleskedtek a német fordításokkal dr. Steinbach József,[70] aki Rudolf trónörököst kísérte fregattorvosként világkörüli kőrútján, másrészt fürdőorvos volt Franzensbadban, 1902-ben kiadta Petőfi összes költeményét.

Egy hölgy is akad a jeles fordítók között Cserhalmi Irén[71] személyében, aki igen jól sikerült fordításokat közölt 1897-ben megjelent antológiájában. Horváth Henrik[72] fordításait közölte a Hesse kiadó egy külföldi költők antológiáját tartalmazó kötetében. Francia fordítóként Bernhard Thales[73] jeleskedett, angolra pedig Lőw N. Vilmos[74] Lőw lipót fia fordította át Petőfi verseit. Helfy Ignác[75] a milánói Alleanza nevű lapban közölt több fordítást, és Cassone Apostol fordításához írt előszót. Petőfi összes kritikai kiadása Haan (Havas) Adolf[76] érdeme. Lenkei Henrik[77] Petőfi és a természet kapcsolatát elemezte egy nagyobb tanulmány formájában, és közreműködött Radó Antallal, Radó Vilmossal,[78]és Balassa Józseffel Petőfi költeményeinek új szempontok szerinti csoportosításában, mely munkát Bánóczy József szerkesztett, és adott ki a Magyar Könyvtár sorozatban. Tanulmányokat írt még Halász Gyula,[79] Somogyi Gyula,[80] Hevesi Lajos,[81]Singer Zsigmond,[82] Palágyi Menyhért,[83] Silberstein Adolf,[84] Ágai Adolf.[85]

Palágyi Menyhért

Figyelemre méltó hogy Palágyi három szakaszra osztotta Petőfi költészetét. A népies elsőre, 1845-ig, – a világirodalmi, intellektuális-városias ("filozóf") fogantatású másodikra, 1848-ig – s a forradalmi utolsóra. Szerinte Petőfi igazi, útmutató korszaka a második, nem pedig az első, mint a hivatalos kritika hirdeti.

 "A népdallal elhomályosítani Petőfit – úgymond – ez volt a hivatalos kritika fő törekvése, kijátszották ellene a népet, a népköltészetet ... , kitagadták Petőfi költészetéből magát Petőfit." Mert a másodikban mutatkozik meg Petőfi egyénisége igazán; márpedig köztudomású, a lírikus legfőbb ismérve: egyéniségének megnyilvánítása. Petőfi egyénisége akkor romantikus, hugói; szenvedély, szociális rokonszenv s főképp filozófiai eszmélkedés a legfőbb jegyei.[86]

1890-ben jelent meg Fischer Sándor[87] Petőfi élete és munkái címmel az első összefoglaló, elfogulatlan, a költőnek méltó emléket állító életrajzi alkotása Grill Károly kiadásában. A könyv német nyelven íródott, melyet a szerző felkérésére Tolnai Lajos fordított magyarra, és az előszót Jókai Mór írta. a könyv címlapján az a Petőfi szobor áll, melyet elkészítését, és felállítását Reményi Ede szorgalmazta.[88]

Fischer Sándor a német közönségnek szánta, hogy ott Petőfi kultuszának táborát bővítse. A bemutató életrajzból Tolnai Lajos bizonyos részeket, - melyek elsősorban a német közönségnek szóltak- kihagyott. A fordítást Neugebauer László támogatta. Fischer Sándor munkája minden sorában megnyilvánul igazi magyar érzülete, és gondolkodásmódja annak ellenére, hogy munkáját nem magyar nyelven írta. A magyar fordítás megjelenését követően remek kritikával ajánlotta Ambrus Zoltán  A Hét olvasói figyelmébe a könyvet.[89]

Barabás Miklós tollrajza

Tyroler József[90] rézmetszete, melyet Barabás Miklós tollrajza alapján készített, a mai napig is a legismertebb, és az egyik legszebb Petőfi ábrázolás. Két változat készült: az egyik 1846-ban, a másik 1848-ban. Az 1848-as változatot Petőfi írásban kifejtett véleményének, ízlésének megfelelően alakította át. Ez lett a Petőfi összkiadás melléklete is. Egyébként a Tyroler család barátságban is állt Petőfivel, aki a negyvenes években a család Fő utcai (ma Arany János utcai) lakásában szállt meg. Tyroler Salamon, a rézmetsző művész József öccse adományozta később a Petőfi háznak emlékül a költő, a Tyroler család által kegyelettel megőrzött tintatartóját.[91]

A Petőfi költeményekhez több illusztráció is készült, melyek közül megemlítendő Koppay József[92] és Tull Ödön rajzai.[93]

Rózsavölgyi Márk

Petőfi plakettjét Beck Ötvös Fülöp[94] készítette. Zeneszerzők között elsőként kell megemlíteni Rózsavölgyi Márkot,[95]akinek ízig-vérig magyaros verbunkos zenéje annyira lenyűgözte Petőfit, hogy azt a zeneszerző halálára írott költeményében meg is örökítette. Hegyi Béla,[96] Lányi Ernő,[97] és Kun László,[98] Reményi Ede, is Petőfi verseket zenésített meg.

Meg kell említeni azokat a zsidó költőket, kiknek hazafias versei Petőfi hatására íródtak. Heilprin Mihály az első név szerint megemlített magyar zsidó író.[99] Lengyelországból vándoroltak be szülei. Mihály nagyon hamar megtanult magyarul (állítólag tizennyolc nyelven tudott), és ő volt az első zsidó vallású állami köztisztviselő is Szemere Bertalan minisztériumában. A Zsidó kördal című versét az 1846-ban eltörölt türelmi adó végett érzett öröm kifejezéseként írta, mely meg is jelent dicsérő kritikával ugyanebben az évben, a fővárosi Honderű című lapban. 1847-ben Miskolcon könyvkereskedést nyitott. Ekkor járt éppen Petőfi is Felvidéken, és találkozott Heilprin Mihállyal.

A találkozást Józseffy Vilmos, aki később külvárosi rabbi lett Bécsben, és maga Heilprin Mihály is emlegette amerikai emigrációja során, amikor ott néhány Petőfi–verset fordított le angolra. A találkozás Heilprin könyvkereskedésében történt, amikor Petőfi belépett, és érdeklődött, hogy kelnek az Emich-kiadásban megjelent versei. Heilprin kedvező hírekkel válaszolt, és marasztalta a költőt. [100] Heilprin könyvkereskedése gyülekező helye is lett a miskolci hazafiaknak. Közvetlen a Nemzeti dal után 1848. március 31-én írta Heilprin Nemzeti őrdala, mely a Nemzeti dalhoz hasonlóan röplapon jelent meg, és közvetlen, szövegszerű hatást mutat, (Nemzeti dal refrénjének formájában készült) a Petőfi költeménnyel.[101]

Szegfi Mór

Petőfi közvetlen hatása mutatható ki Szegfi Mór: Zsidó vagyok című versében, de Petőfiről is írt pár dicsőítő verset. Friedmann S. Gyula: Zsidó önkéntes, Reich Ignác: Veszélyben a hon, Egyenlőség. Az Egyenlőség című versében „Tettre Magyar!” a felszólítás, Petőfi: Nemzeti dalában a „Talpra Magyar!”  hasonlatosságában.[102]