Szabo Cipora Jael   

A Diner-jelenség családi és történeti háttere összefüggésben Liptószentmiklós központi és meghatározó szerepével a haszkala magyarországi kialakulásában.^[1]

2024.08.30.

1. rész

1700-as évektől a 19.szd. végéig

Liptószentmiklós fejlődése szorosan összefügg Pongrácz Sámuel földesúrnak a zsidókhoz való jóságos, segítőkész hozzáállásával, aki az elsősorban a környező örökös tartományokból bevándorló zsidók számára lakhatást és megélhetést biztosított.

Története

A helyiségben 1720-tól jegyeznek letelepedni vágyó zsidó családokat. III. Károly trónra lépése után sem lett jobb az örökös tartományokban a zsidók helyzete, mivel a zsidóellenes rendeleteket ezután is a legnagyobb szigorral hajtották végre. A szabad költözés joga a legtöbb örökös tartományban meg volt tiltva, és még olyan területeken is, mint Cseh - és Morvaország, ahol engedélyezték az álladó lakhatást, bizonyos helységekben még az ideiglenes tartózkodásuk is jelentős adó ellenében volt csak lehetséges. Másrészt ahol engedték a zsidók letelepedését, olyan szűk és egészségtelen zsidó utcákban tették lehetővé, hogy kétségbeejtővé vált a helyzetük. A családalapítást csak az elsőszülötteknek engedélyezték. Külső megkülönböztető jelzés hordására kötelezték őket, hogy mindenféle jogi következmény nélkül a legkülönbözőbb módokon csúfolhassák, kínozhassák őket. Legrosszabb helyzetük a német, vagy bigott lakosok között volt.

Ebben az időszakban a magyarok által lakott tartományokban lényegesen könnyebb volt a zsidóság helyzete. Levéltári adatok támasztják alá azt a tényt, hogy a megyei hatóságok a zsidó ellenes rendeleteket igen nehézkesen, ímmel-ámmal hajtották végre, ezért szívesen költöztek be az elnyomott területekről a zsidó lakosok. Itt a magyar köznép is sokkal toleránsabban viszonyult hozzájuk. A legenda szerint egy Efrájim nevű zsidó volt az első lakosa Liptószentmiklósnak, aki a helyi Pongrácz Sámuel földesúrral megegyezett, hogy több zsidó családnak megengedi a letelepedést. A földesúr nem "zsidó utcát" adott nekik, hanem újonnan épülő házaiban biztosított számukra helyet. Mivel a zsidóknak ezidőben nem lehetett földtulajdonuk, ezért Pongrácz földesúrnak örökös 6 pengő forint helypénzt fizettek, mely rendelet még 100 évvel később is érvényben volt.

Később folyamatosan vándoroltak ide a környező településekről, holschau-i, alsó-kubini, hunfalvi zsidó családok, majd 1730-ban megalakult a liptószentmiklósi hitközség. Tagja minden, a vagyonához mérten a költségekhez hozzájáruló, a megyében lakó zsidó lehetett. A szegényekről gondoskodtak, akiknek ugyanolyan szavazati joguk volt, mint akik anyagilag támogatták a hitközséget. Gondoskodtak metszőről, saját magukat látták el kóser hússal. A hús ára 2 havonta változott, attól függően, hogy a kósersági alapelveknek milyen mértékben felelt meg a hús az előző két hónapban. Ha kifogásolható volt, akkor emelkedett az ár, ha megfelelő volt, akkor csökkent. A drága kóser húst mindenki boldogan megfizette, mert ez az ún. húsadó volt a hitközség fő bevételi forrása, mely kizárólag a költségeket fedezte.^[2]A szegény utazók számára a hitközség vendégjegyet biztosított, mellyel minden házban szívesen látták, és ellátták étellel, szállással, utazása egész idején, sőt a családfő jobbján ült s teljeskörű ábrahámi vendégszeretetet élvezett.^[3]

A hitközség keletkezésével egyidejűleg rituális fürdőt, és Chevra Kadisát is alapítottak. Pénztárába került a tagok éves járadéka, illetve a felvételi díj. Mint a többi hitközségi szent egylet, a liptószentmiklósi Chevra is kiterjedt jótékonysági funkciót látott el. Minden szegény zsidó beteget az egylet pénzén kiküldött orvos gyógyított, és az orvosságot is biztosították számukra. A betegeket szervezetten látogatták a Chevra jóvoltából, valamint az árvákat segítették, nevelték, a halottaikat gyászolókat vigasztalták, a tetszhalottak eltemetésének elkerülése végett megszervezték a halottak őrzését, hogy a gyászolókat felmentsék fájdalmukban ez alól a teher alól. Hogy a szegényebbek ne érezzék megalázónak, minden tagnak alanyi jogon járt ez a segítség, melyről a jómódúak önként lemondtak. A hitközségi elöljárók munkájukat mindig díjtalanul és odaadással végezték, valamint a tagok a közösség érdekeit a sajátjukénál sokkal fontosabbnak tartották.

A közösség létszáma a következő években jelentősen növekedett a környező településekről beköltözők által, mivel híre ment, hogy itt a zsidók sorsa sokkal jobb, köszönhetően Pongrácz földesúr jóságának. Az első zsinagóga 1731-ben épült az Okolicsányi-családdal történt hosszas alkudozás - majd előnytelen szerződéskötés - után, akik tulajdonában állt a tér, melyet a zsidók által bérelt hitközségi épületek körbe zártak. Ez a hely volt a legoptimálisabb a templom építésére.

Az 1730-as évektől a bevándorló zsidók révén erősödött a kereskedelem, így szükségessé vált a kereskedők számára bolti helyiségek létesítésére, melyeket a piac déli oldalán félkörívben építettek fel, a földesúr telkén, aki engedélyt adott, hogy a zsidók saját költségükön építkezzenek. Tőkehiány miatt egyfajta hitelkereskedelem alakult ki. A tehetős zsidók szombat este fogadták az igénylőket, akik a következő hétre elkérték a kereskedelemhez szükségesnek tartott tőkét, majd a hét végén pénteken délután visszafizették. Teljesen kamatmentes kölcsönök voltak ezek. Mindenki arra törekedett, hogy időben visszafizesse a kölcsönt, ugyanis, ha ez nem történt meg, a következő hétre nem kaphatott pénzt, így ellehetetlenült. Kamatra, szerződésre nem volt szükség.

1740-re annyira megerősödött a hitközség, hogy szellemi vezetőre lett szüksége, mely feladatot addig egy szent életű, írástudó üzletember látott el, teljesen díjtalanul. Az első rabbi Mózes, ha Kohen volt, kinek fiai II. József rendelete értelmében, a magyarok felé való tisztelet és hála jeléül az Unger nevet választották, mert a császári rendelet értelmében csak német nevük lehetett. Mózes rabbi 36 évig irányította a hitközséget, békés, bölcs, szelíd természete közkedveltté tette, ezért kapta a moréh cedek^[4] melléknevet is.

A hitközség kezdeményezésére 1752-ben létesült a Talmud-Tóra iskola. 1740-ben, III. Károly halála után, a zsidók Mária Teréziától jobb sorsot vártak, azonban már 1744-ben elhatározták a Cseh- Morvaországbeli zsidók kitoloncolását lakhelyeikről. Végül a királyné visszavonta fenyegető rendeletét, bár a liptói földesurak készséggel befogadták volna az elüldözött zsidókat. Felváltotta egy másik, a magyar alkotmány szellemiséggel ellentétes, hasonló kegyetlen rendelkezés, miszerint a zsidók államon kívüli megtűrt egyének, ezért korra és nemre való tekintet nélkül minden zsidónak évi 2 forint türelmi adót kellett fizetnie a megyei pénzárba. Végül Liptó vármegye közgyűlése úgy döntött, hogy végrehajtja a rendeletet, de nagyon enyhe formában alkalmazza és ellenőrzi. Így a liptói zsidókat ugyan sújtotta egy újabb adónem, de mégis elviselhetőbb formában. Az ideológia, ami ennek hátterében volt, miszerint a zsidók idegenek, államon kívüli, megtűrt személyek, azonban nagyon bántotta őket.

A zsinagógát, fennállásának 38. évében a hitközség fejlődésének megfelelően 1770-ben bővíteni kellett. Két évvel később meghalt Mózes rabbi, a móré cedek. Helyére az a Kunitz Lőb rabbi került, aki Holschauból menekült hozzájuk, mert a Kabbala és a Zohár tanulmányozása miatt kitiltotta őt korábbi közössége. Ugyanis félreértették honfitársai, és azt gondolták, hogy ő is Sabbtaj Cvi követője, pedig teljes szívéből ellenezte a rabbinikus judaizmus tanait megkérdőjelező, hamis messiási kort hirdető álmessiás tanításait. Miután meggyőződtek magas színvonalú Talmud-Tóra tudásáról, bölcsességéről, hozzá hasonló képességű és belső erénnyel rendelkező tudós nem lévén a liptói közösségben, őt választották vezetőjüknek.

Hogy döntésük milyen bölcs volt, azt az is bizonyítja, hogy Kunitz rabbi idejében a közösség jól megfért a környező keresztény lakossággal, ugyanis azok meggyőződhettek róla, hogy a zsidó lakosok szolgálatkész, törvénytisztelő, szerény, békés, becsületes emberek. Maguk egyszerű betegségeik gyógyítására gyógyfüveket, különböző házi szereket alkalmaztak, melyeket keresztény szomszédaiknak soha nem ajánlottak, nehogy hatástalanságuk esetén a szándékos ártó szándék merüljön fel, ezért inkább az orvosi beavatkozást ajánlották, és saját pénzükből finanszírozták azt. Soha nem tévesztették szem elől azt a fontos vallási törvényt, hogy minden ember felebarátjuk, akin segíteni kell, úgy kell szeretni minden embert, mint saját magunkat.^[5] Megható történetet ír le, miként alkalmazták ezt a parancsolatot a jámbor liptói zsidók minden élethelyzetben, még a legkritikusabban is.^[6] Ezért a zsidókat általánosan kedvelték Liptószentmiklóson.

Kunitz Lőb rabbi keze alól kikerülő magasan képzett ifjak a nikolsburgi és pozsonyi főiskolák megbecsült növendékei lettek. Később a célból, hogy minél több jól képzett zsidó fiatal kerüljön ki a közösségből, Lőb rabbi igazgatásával 1776-ban főiskolát alapítottak Liptószentmiklóson.

II. József különböző reform rendeletei közt szerepelt egy zsidó, világi tudományokat oktató német tannyelvű iskola létesítése minden zsinagóga mellett, a birodalom teljes területén. A jámbor vallásos zsidók nagyon megijedtek, hogy a világi tudományok el fogják felejtetni az Örökkévaló törvényeit a fiatalokkal. Liptószentmiklós vezetői azonban ebben is kedveztek a helyi zsidóknak, ugyanis a magyar alkotmánnyal ellentétes királyi rendeletek végrehajtását senki nem ellenőrizte és nem sürgette. Így ezen iskolák felállítására sem került sor. II. József engedélyezte, hogy zsidó gyermekek középiskolába, vagy egyetemre járhassanak, de a liptószentmiklósi zsidó családok gyerekei csak a 30-as években kezdtek élni ezzel az engedménnyel.

A Kalapos király azon rendelkezése, mellyel a zsidó alattvalókra is kiterjesztette a hadkötelezettséget, nagy szomorúságot okozott a liptói zsidók közt, ugyanis nem érezték sajátjuknak azt a földet, ahol a földesúr a kedve szerint földönfutókká és jogtalanokká tehette, és csak a pénzükért tűrték meg őket. Másrészről a zsidó katonának lehetetlen volt vallási kötelezettségeit megtartani. Kunitz Lőb rabbi azonban megvígasztalta hitközsége tagjait, azzal, hogy a rendelet a zsidó alattvalók egyenjogúságának építésére való. A környező magyarok láthatják ezáltal, hogy zsidó honfitársaikra ugyanazok a hazafiassági törvények vonatkoznak, mint rájuk, ezáltal elejét veszi az ellenségeskedésnek velük szemben.

1784-ben új zsidó temető is létesült a város jótékony földesura jóvoltából. Fejlődött a kereskedelem is. Ebben az időszakban nem a családfő volt a család fenntartója, hanem a feleség, aki tehetséges kereskedő volt, a család feje pedig kizárólag a rabbinikus iratokat tanulmányozta. II. József halála után II. Lipót, majd I. Ferenc trónra lépésével újabb kegyetlen adókat vetettek ki a zsidókra. Megadóztatták a húst, a bort, a szombati gyertyákat. A szabad gondolkodású II. József uralkodása vége felé eltörölte intézkedéseinek legnagyobb részét, melyek a magyar alkotmánnyal nem fértek össze és hazánkban nagy ellenállásba ütköztek. Csak a felekezeti türelmességre és az úrbérre vonatkozó rendeleteit hagyta érvényben.

Mindazonáltal a Liptó megyei zsidók sorsa továbbra is sokkal jobb volt, mint cseh- és morvaországi társaiké. A Liptószentmiklósi zsidók minden tekintetben jó érdekközösségen éltek a környező lakókkal. Kereskedelmük révén a földesurak is hasznot húztak, mivel terményeiket a zsidók által értékesítették. A földesúr birtokán lakóházakat és szeszfőzdéket létesítettek, melyeket csekély összegért adtak bérbe zsidóknak, akikkel mindkét fél számára előnyös szerződést kötöttek. Tehették ezt azért is, mert a magyar földesurak császári adómentességet élveztek. A liptói zsidók híresek voltak becsületességükről és szent életükről.

A liptószentmiklósi főiskola, amit még Kunitz Lőb rabbi alapított, tovább fejlődött, az onnan kikerülő rabbik nagy bölcsességről és tudásról, valamint tiszta lélekről voltak híresek. A közösség a tanuló ifjakat^[7] jótékonysággal tartotta el, akik életüknek ezt a szakaszát a tanulásnak szánták. Ha a bachurim^[8] között valakiről kiderült, hogy erkölcstelenné vált, vagy rituálisan kifogásolható lett, el kellett hagynia a közösséget. A közösség minden tagja maga felelt feddhetetlenségéért, egyéni, családi, rituális életében, illetve a nem zsidó embertársaikkal való érintkezésükben Izrael nevének megdicsőítése vezette őket. A hitközség szigorúan büntette azokat, akik rossz hírbe keverték a zsidó közösséget. Tudták jól, hogy a környező magyarokkal való békés kapcsolatuk záloga feddhetetlen életük.

1818-ban Okolicsányi Antal, Liptó megye volt alispánja telkét örökös bérbe véve a hitközség erre terjesztette ki a már meglévő zsinagógát. A bővítés Friedler Sámuel műépítész tervei alapján készült el. 1820-ban a megüresedett rabbi széket a híres Eleázár Halévi rabbinak ajánlották, aki készséggel el is fogadta, majd ő lett korlátlan irányadója a vallási életnek, a főiskolán tartott előadásaira diákok messze vidékekről jöttek, de a község legkiválóbb talmud tudósai is nagy figyelemmel kísérték.

A haszkala hatása

Ám a haszkala, a zsidó felvilágosodás hírnökei Liptószentmiklósra is elérkeztek. Schiller és Moses Mendelssohn tanai felbolygatták az addigi konzervatív életet. Halévi tudta, hogy előbb-utóbb szellemi forrongás színhelye lesz a község, ezt nem akarta megvárni, ezért négy évnyi rabbinikus munka után elhagyta és a Szántón felajánlott állást elfogadta. Előérzete nem igazolódott be, mert Liptószentmiklóson a korszerű reformokat befogadó zsidók a hagyományos ismereteket is tovább tanulmányozták, és a korszerű haladás és az ősi hagyomány ésszerű egyeztetése folytán harmonikus közösségi szellemi élet alakult ki. Eleázár Halévi Szántón visszavonultan, tanulmányainak élt, megírta utolsó művét, a "Zichron Áron"-t, majd 1837-ben 78 éves korában elhunyt.

Az almemor - kérdés

1843 márciusában végre összehívott a hitközség egy közgyűlést, melynek témája az ún. “almemor-kérdés”^[9] volt, ami jelképezte a konzervatív és haladó nézetek ütközését. A konzervatívok érvei kimerültek abban, hogy, ha az almemor új helyre kerül, azzal az egész hitük, zsidóságuk megsemmisül. Úgy, mint Aradon, akik szerintük már nem is zsidók többé. A haladók részletesen és behatóan tanulmányozták a hagyományt, a vallási szabályokat, és arra jutottak, hogy a bima áthelyezése nem befolyásolja a hitbuzgóságot. Végül, különböző szaktekintélyek meghallgatása után, a konzervatívok által az akkori alispánt is bevonva, a többség akarata szerint, a bima az új zsinagógában a Tóra-szekrény elé került. 1846. augusztus 6-án avatták fel az új templomot, Lőwenstein Izsák szívhez szóló beszéde kíséretében. A beszédét Liptószentmiklós történetében először világi nyelven mondta el.

Világi tanulmányok az iskolákban

Az 1820-as évektől alakultak világi és talmudi tudományokat is oktató magániskolák, melyek közül Unger Jakab^[10] iskolája emelkedett ki. Ezekben az iskolákban a tanítás tudományos módszereken alapult, német nyelven folyt és a korábban szokásos héber gépies olvasás-oktatást megelőzte a német olvasás-oktatás. A Tóra német nyelvre fordított változatát grammatikailag tanulmányozták. Ugyanakkor ismerték és behatóan foglalkoztak eredeti nyelven a Tanach-al és a szertartások értelmezésével. A tisztán vallási tárgyakat kivéve, a lányok is hasonló oktatásban részesültek.

Ahogy fejlődtek a korszerű magániskolák, úgy hanyatlottak a chéderek. Egyre inkább szükségessé vált modern, haladó hitközségi iskola létrehozása. A konzervatívok még mindig ellenezték a diákok az "átkos emlékű" Moses Mendelssohn német biblia-fordításának alapján történő német nyelv és műveltség oktatását, nagyon féltek a világi tudományos oktatás következményitől, de a haladók rámutattak a fiatalok elzüllésének veszélyeire, melyet a korábbi, immár korszerűtlen és tarthatatlan tanítási módszer okozott. 1846-ban a hitközségi iskola saját épületbe költözött, mely az új templom közelében épült. Korszerű felszerelése és belső elrendezése páratlan volt a magyarországi hasonló célú iskolákhoz képest.

A hitközség a templomot és az iskolát is önerejéből építette, nemzedékeket tanított istenfélelemre és hazaszeretetre - máig tart alapítóinak elévülhetetlen dicsősége. Volt ott ifjúsági önképző kör, modern könyvtár, mely a német írók mellett történeti, esztétikai, valamint a zsidók erkölcsi és társadalmi érdekeit tárgyaló műveket tartalmaztak. Rendszeresek voltak az előadások, viták a kor kérdéseit tárgyalva, Unger Jakab és Haas Izsákar vezetésével mélyültek el Mendelssohn és Zunz művei által közvetített eszmék tárgyalásában. Emellett Ben Zeb héber nyelvtana és "Oczar hasarasim" című nyelvtudományi munkája segítségével szervezett héber nyelvtanulás folyt. Esténként egyes családok körében Lessing és Schiller drámai költeményeit olvasták fel, mely a később kialakult irodalmi szalonok előhírnöke volt. Ezekben az években Liptószentmiklós a haladó szellemi élet, ugyanakkor a Talmud- Tóra tanulmányozásának a szellemi központja is volt. Jól megfért egymás mellett hagyomány, szentség és haladás.

Ebben az időben országszerte a zsidó hitközségi iskolákra jellemző volt a szegény zsidó tanító elnyomása, mondvacsinált ürüggyel történő elbocsátása csak azért, hogy ne kelljen nyugdíjat fizetni neki. Így a hitközségi zsidó tanító volt a legelnyomottabb, legszegényebb zsidó a hitközségekben. Nem így volt ez Liptószentmiklóson. Hét tagú tantestületének minden tagja nagy megbecsülésnek örvendett, fizetése évi 5-600 Ft volt. Olyan hírességek alkották a tantestületet, mint például Bacher Simon^[11], Janovitz Sámuel, dr. Kobak József, Goldstein Sándor, Schlesinger Ábrahám, R. Alexander Sámuel Steiner, Erbmann Jeremiás. Kohn Zsigmond, Mendel Dávid, Fischer Gerzson, Schick Vilmos^[12] .

Az iskola 1846-68-ig élte fénykorát, és a Felvidéken más, később keletkezett iskolák mintája volt. Az iskolába egész Liptó megyéből jártak gyerekek. Sőt, ezen kívül még több távoli megyéből is tanultak itt diákok, akiknek szállást biztosítottak a hitközség jószívű tagjai. Annyira jónevű lett az iskola, hogy a városi polgárság és a megyei nemesség gyerekeit is ide íratták be, így valóságos missziót teljesített az iskola azzal, hogy felekezetre való tekintet nélkül általánosította a korszerű oktatást.

A rabbiképző főiskola Izakhar Bär konzervatív rabbi vezetése alatt ugyanolyan magas színvonalon működött, mint korábban Eleázár Halévi irányítása alatt. Többek közt Galíciából, Tolna, Zemplén, Máramaros stb. megyékből jöttek diákok tanulni, olyan helyekről, ahol a legszigorúbb konzervativizmusban, a formát a lényeg fölé emelő ortodoxiában nőttek fel. Csakhamar észrevették, hogy a talmudi tudományok mellett tanult világi ismeretek elősegítik a korszerű gondolkodást, így felvilágosult rabbik kerültek ki a főiskoláról. Viszont a konzervatív vidékeken elterjedt a hír, hogy a liptói főiskola megmételyezi tanulói erkölcsi életét, ezért Pozsonyba küldték inkább gyerekeiket. Ennek lett a következménye, hogy az ötvenes évek végére a főiskola meggyengült, Izsakhar Bär rabbi halálával meg is szűnt.

Más vonatkozásban is jeleskedtek liptói tanítók. Liptószentmiklóson az 1830-as években alapított elsőként Mauksch Móricz siketnémákat oktató intézetet, melynek előzménye a saját rokonságában született siketnéma fiúcska oktatásának kísérlete volt. Saját kidolgozott módszerével sikeresen tanította meg őket hangosan olvasni, számolni, kérdésekre válaszolni. Ezért a sikerért 1840-ben a megyei hatóságtól kitüntetést kapott. Évenként ismételték a vizsgálatokat, majd b. Eötvös József második közoktatási minisztersége alatt működő akkori megye főjegyző, Szentiványi Adolf annyira el volt ragadtatva az eredménytől, hogy félévi fizetéséről lemondott a "derék hazafi" javára. Mauksch híre távoli országokba, még a tengeren túlra is eljutott, a "Twenty-sinth Institution for the deaf and domb 1848" c. amerikai tudományos folyóirat is megemlítette, hogy a német módszert ő fejlesztette a legtökéletesebb szintre. Tudományos konferenciákra hívták. Felekezettől függetlenül hozták hozzá a siketnéma tanulni vágyó növendékeket. Végül 1848-ban meghűlés következtében, pályájának csúcsán, 40 évesen hunyt el, nagy elkeseredést okozva ezzel növendékeiben.

A forradalom és szabadságharc hatása

Fia, Mauksch Sámuel folytatta atyja munkáját, de az 1848-49-es magyar szabadságharc miatt a nagyrészt külföldi növendékek elhagyták az intézetet, amely ezáltal megszűnt. Mauksch Báruch, Mauksch Móricz testvére Kossuth Lajos titkáraként lelkesítette a liptószentmiklósi zsidó fiatalokat a hazáért vívott harcra. A megyeszékhely volt a Liptó megyei honvédség találkozási pontja, ahova a lelkes zsidó férfiak, nők, lányok élelmiszerrel megrakodva, hazafias énekeket énekelve vonultak. Egységben volt itt minden nemzetiségű ember, a hazafiasság egyesítette őket. Amikor az osztrák sereg elérte a Szepességet, majd Liptószentmiklóst, Vogel, osztrák tábornok a zsidó hitközség elnökét Löwenstein Izsákot hívatta, akivel közölte, hogy a lázadás miatt 20000 forintnyi hadisarcot kell fizetni a zsidóknak, különben minden épületüket rommá lövik. A vagyonos zsidók már előbb elmenekültek a városból, ezért reménytelen helyzetbe került a zsidó közösség. Alkudozások eredményeképp leszállította az összeget 8000 ft-ra. Végül sikerült összeszedni a pénzt, úgy, hogy 2000 ft-ot a város polgáraitól kaptak kölcsön, méltányos kamatra. Ezen felül az ország többi zsidó hitközségét sújtó hadisarchoz is hozzá kellett járulniuk, ami 1.300.000 Ft volt. Körülbelül 10.000 Ft- nyi adományt adtak, bár erről nincsenek levéltári adatok.

A szabadságharc leverése, a világosi fegyverletétel után a nemzet legjobbjaival együtt Mauksch Báruch is menekülni kényszerült. Londonban nyoma veszett. Ebben az időben Goldstein Izsák volt a hitközség elnöke. Őt követte 1835-ben Diner Izsák, aki egyéni akciói miatt egyre alkalmatlanabbnak bizonyult, ezért tapintatosan a 1861-ben tartott rendkívüli közgyűlés alkalmával felajánlották a neki sokkal testhezállóbb szent egylet elnöki székét, amit örömmel el is fogadott és kiválóan végezte feladatát. Utódja Kohn Nátán lett, Diner Sámuel veje. Ő sem bizonyult azonban a megfelelő választásnak , a kompromisszum-készség híján. Újabb változás következett, Diner Móricz (Diner Dénes József édesapja) követte az elnöki székben, aki 1875-ig irányította a hitközséget.

V. Ferdinánd a szabadságharcot követően lemondott, őt 1849-ben I. Ferenc József követte a trónon. 1850-ben kötelezték a zsidó hitközséget a rendszeres anyakönyv bevezetésére. Megalkotta az Októberi Diplomát, melyben a magyar alkotmányos intézmények helyreállítására koncentrál, melynek következménye a főispánok kinevezése, valamint a pozsonyi országgyűlés egybehívása. Lipót vármegye főispánja Szentiványi Márton lett. Külsőségekben is megnyilvánult az új kormánypolitika, a kétfejű sas helyére a magyar koronás címer került.

A hitközség szétválásának kezdetei

1860-ban elhunyt Rabbi Izsakar Bär^[13]. A konzervatív rabbi azután, hogy elfogadtatták vele, hogy a rabbi a templomban eskessen, arra kérte a haladó irányzatot támogató Diner családot, akik a hitközség hangadói voltak, hogy amíg ő él más modernizálást ne végezzenek a hitközség életében. Ezért Diner Sámuel és Móricz, bár már korábban is felvetették a korszerű kántor alkalmazásának kérdését, csak a rabbi halála után vetették fel újra.

A csekély számú konzervatív tag is nagy örömmel fogadta az új kántort, de nem tetszett a fekete köntös és hatszögletű sapka viselése a korábbi kabát és kalap helyett. Az 1863-ban tartott viharos hangvételű közgyűlés végül is elfogadta a kántori hivatal létesítését, melyet a következő év január 1-jén be is töltöttek. Ezek után a konzervatívok külön hitközséget alapítottak. Az addig közös templomba többé nem léptek be, külön metszőjük volt, kósernek csak az általa vágott húst tekintették. Stark Mózes lett az új hitközség elnöke, rabbijuk Rabbi Bär Baneth volt, aki díjazás nélkül végezte munkáját.

Az oktatás modernizálása, a magyar nyelvnek a kormány általi erőszakos terjesztése

1851-ben a hitközségi iskola Lőwenstein, Bacher Simon és Janovitz Sámuel tervei alapján a cs. kir. Közoktatásügyi minisztériumhoz folyamodott az iskola nyilvánossá tétele érdekében, valamint, hogy állami bizonyítványt adhasson. A csatolt tantervben a világi tantárgyakat a kormány megbízottjai által készített tanterv és tankönyvek szerint német nyelven, a héber tárgyakat a hitközségi iskola bizottsága által létrehozott tanterv szerint oktatták volna. A kérelmet engedélyezték azzal a kitétellel, hogy a hitközségnek évente 600 Ft-ot kellett adnia az iskolának. Az innen kikerülő végzősök ismerték az előírt világi tantárgyakon kívül az egész zsidó történelmet, a Szentírás és az imakönyv eredeti szövegének fordítását, ezek nagy részét kívülről is tudták. Rási és Biur kommentárok nagy részét, a zsidó hit- és erkölcstant, héber nyelvtant, bibliai versek héber nyelvű elemzését kiválóan elsajátították, valamint fogalmaztak héberül.

1860-ban felvették a magyar nyelv- és irodalom tanítását a tantervbe, valamint a korszerű kántor révén a felső osztályokban az ének is a tantervbe került. Rendkívüli tárgyként a gyorsírás is felvehető volt. Havonta tanulmányi kirándulásokat szerveztek a földrajz és természettudomány jobb elsajátítása végett. 1860-tól minden májusban gyereknapot tartottak a város közelében lévő ligetben. Játszottak, táncoltak, nemzeti lobogókkal vonultak ki, tanáraik kíséretében. Ezen a napon a gyermekek voltak a figyelem középpontjában. A vizsgákat előzte meg ez a vidám nap, másnap már kezdődött az egy hetes szigorú, de annál ünnepélyesebb keretek között lefolyatott vizsgaidőszakra való felkészülés. Évente kétszer voltak vizsgák, Pésach és az őszi nagyünnepek előtt, melyet négy hetes tanítási szünet követett.

A szünet után kezdődtek a beíratások, tandíjbefizetések. Differenciáltan kellett fizetni a jómódútól a legszegényebbig. Az igazán szegények tandíjmentességet élveztek.

A liptószentmiklósi iskola fénykora 1846-1868-ig tartott. Felvidéken a későbbiekben alakult iskolák számára mintául szolgált. A hitközség legjobbjai önzetlen munkájának köszönhetően Magyarországon ebben az időben egyedülálló volt^[14]. Lőwenstein javaslata alapján évente kétszer gyűjtést szerveztek a szegény iskolás gyerekek ruháztatására. Az iskola kapuja a környékbeli zsidó gyerekeken kívül nyitva állt az egész megye zsidó gyerekei számára, akik, ha közelebb laktak, jó időben naponta bejártak. Télen, vagy ha messzebb laktak, a hitközség tagjainál kaptak jutányos áron lakhatást. Ahogy nőtt az iskola hírneve, már nem csak Liptó megyéből, de a szomszédos , illetve nagyon távol fekvő megyékből is ide jártak iskolába a gyerekek^[15]. Ezen kívül a városban lakó tisztviselők, illetve a városi polgárság, valamint a megyei nemesség legelőkelőbb családjainak gyerekei is a zsidó iskolába jártak^[16]. Így felekezetre való tekintet nélkül, a korszerű oktatást általánosította az iskola és ezzel terjesztette a felvilágosodás friss ismereteit és szellemiségét a feudális Magyarországon, minden társadalmi réteg számára.

A főiskola

Rabbi Izsakhar Bär igazgatása alatt a környező megyék konzervatív fiataljait vonzotta a tudomány eme fellegvára. Főiskolai tanulmányaik során azonban észlelték, hogy a zsidó nyelv helyett németül beszél a hitközség tagjainak tanult része, illetve a héber könyvek mellett német írók könyvei, illetve tudományos művek is szerepelnek. A főiskola hanyatlását okozta, hogy a szigorú konzervatív vallásos vidékekre eljutott a modernizáció eme híre, és attól való félelmükben, hogy a világi ismeretek megmételyezik a fiatalokat, inkább az eddig érintetlen pozsonyi főiskolára íratták rabbinak szánt gyermekeiket. Az 1850-es éve második felében már csak 20 tanuló látogatta, Rabbi Izskhar Bär halála után teljesen megszűnt az iskola.

A világi irodalom és folyóiratok hatása a liptószentmiklósi szellemi életre

Bár a liptószentmiklósi zsidók szorgalmasan olvasták a világi szépirodalmi könyveket, illetve folyóiratokat, ez mégsem csökkentette vallási elkötelezettségüket. Két kiválóság tevékenységének hála a liptói zsidók, akik a dr. Ludwig Phillipson magdeubrgi, később bonni rabbi által szerkesztett Allgemeine Zeitung Des Judenthum’s, ill. A szegedi rabbi, Lőw Lipót szerkesztése alatt kiadott Ben- Chananja^[17] folyóiratokat forgatták, megbarátkoztak a haladó eszmékkel, és gyermekeiket tudományos képzésben akarták részesíteni. Ebben az időben nem volt magasabb szintű oktatási intézmény, ezért Schauer Simon magán latin órái nagyon fontosak voltak. Sok orvos, ügyvéd, mérnök és tanító származott Liptószetnmiklósról, akik ebben az időszakban tanultak a hitközség iskolájában. Ugyanakkor ebben az időszakban, a béth-hamidrásban, tovább folyt még a talmudi oktatás is.^[18] Dr. Schnitzer Armin, rabbi Mozes Salman és mások modern prédikációi zsúfolásig megtöltötték a nagy termet a béth-hamidrasban.

Jótékonyság

A modern tanok térhódítása közben a zsidó anyák odafigyeltek, hogy fiúgyermekeik pontosan megjelenjenek a béth-hamidrásban, illetve szombaton és ünnepnapokon az istentiszteleteken. Lányaikat pedig istenfélelemre, hitre és imádságra nevelték.

Stern Dávid vezetése alatt a jótékonysági ügyosztály jelentős fejlődésnek indult. A hitközség gondozta a szegény családokat, az elaggott munkaképteleneket, valamint a magányos időseket, az elmebetegeket sem hagyták magukra, vagy zárták be, hanem fizettek egy embert, aki állandóan kísérte, és ellátta őket mindennel, amire szükségük lehetett.

1860-ban építette fel a hitközség a kórházat, mely a megye területén lakó beteg és elhagyatott, utazás közben megbetegedett zsidók számára készült, a fizetésképtelen betegeket a szent egylet segélyéből gyógyították. Diner Izsák elnöksége alatt létrehozott egy bizottságot, amely irányította a kivitelezését.

Diner Netti^[19], Vögele Diner lánya, Diner Móricz felesége, akit az általa támogatott szegények csak Eszterle Diner neve hívtak a jótékonyság minden területén maradandót alkotott. Házában fogadta a szegényeket, naponta 10-12 gyermeket etetett, saját maga szolgálta ki őket. Szerdánként és csütörtökönként adományokat osztott. Ha a hitközség elöljárói adományokat gyűjtöttek, úgy adott, hogy oda se nézett, mennyit vesznek ki a pénzes ládájából. Minden nap kétszer bezárkózott a szobájába imádkozni. Istentiszteleteken a templomban imádkozott, jom kipurkor egész nap ott állt a templomban és zokogott, mintha a legbűnösebb ember lett volna.

1861-ben a zsidó nők jótékony egyesületével nőtt a jótékonysági szervezetek száma. Rosenthal Regina javaslatára hozták létre, szegény gyermekágyas nők ellátása, ápolása, szegény férjhez menő lányok segélyezése céljából. Első elnöke Eszterle (Netti) Diner 1876-ig töltötte be azt a funkciót.

A lipótmegyei takarékpénztár alakulása

A férfiak utazó kereskedelem mellett a város területén is kereskedtek és tőlük függetlenül a nők is folytattak önállóan kereskedelmet az 1740-ben épült bazárban. A nagyobb üzletkötés a rendelkezésre álló tőke hiányában nem volt lehetséges, ezért 1860-ban kis hitelintézetet hoztak létre, melyben a legkisebb pénztári betét egy hatos volt, innen a neve "hatos-egyesület". A befizetők kezdetben kizárólag zsidók voltak, de két év múlva már főként keresztények. 1864-ben nevezték el "Liptó megyei takarékpénztár"-nak, de köznevén "zsidó takarékpénztár" volt, mert tisztviselői kizárólag zsidók voltak. 1880-ig a zsidó ünnepnapokon és szombaton zárva volt. Dr. Ullmann Frigyes volt az első igazgatója, akinek a vezetése alatt nagy fejlődésen ment át, évi üzlet forgalma 1.5 millió forint volt. Tevékenysége folytán a kereskedelem mellett fellendült a földművelés és az ipar is. A keresztény lakosokkal együtt dolgoztak, rájuk is hatással volt a kedvező változás, melyért hálásak is voltak.

A zsidók politikai és társadalmi helyzete

A szabadságharc után a magyarországi zsidóság nem kapta meg a várt szabadságot, továbbra is mellőzött kisebbség maradt. 1851-ben Haynau eltörölte a magyarországi zsidókat sulytó hadisarcot és visszafizette a hitközségeknek, azzal a kikötéssel, hogy kulturális célokra kell fordítaniuk. Liptószentmiklóson is visszakapta a hitközség a Vogel tábornok által beszedett 8000 Ft-nyi hadisarcot, melyet a község tagjai között a befizetések arányában osztottak szét. A községbeli zsidók 1860-ban ingatlan tulajdonjogot kaptak, így saját telkük, házuk lehetett. Ennek következménye volt a kórház építése.

Az “Októberi Diploma” megalkotása után közvetlenül a főispán megyei tisztújító választásokat hozott létre, melyet új szabályok alapján tartottak. Ezek értelmében a nemesség mellett a megyei bírói és jegyzői is választási jogot nyertek. Ennek következtében Diner Sámuel vezetésével 1860-ban kérvényt nyújtottak be a megyéhez, hogy zsidók is gyakorolhassák a választási jogukat^[20]. A válasz meg is érkezett, miszerint a zsidó értelmiség két legkiválóbb képviselője, a rabbi és az iskola legidősebb tanítója megkapja a szabad választás jogát. Így, Liptó vármegye tisztújító választása során Magyarországon elsőként, Liptószentmiklósi zsidók gyakorolták a szabad választás jogát.

A zsidók már ebben az időben elismert polgárai voltak a városnak. Diner Izsák és Stern József már 1863-ban városi tanácsosok voltak, 1865-ben Diner Izsákot Liptószentmiklós helyettes polgármesterévé választották. Ő volt az első zsidó Magyarországon, aki polgármesteri hivatalt viselt.

A magyarországi zsidók kongresszusa

Báró Eötvös József 1868-ban összehívta a magyarországi zsidók kongresszusát, melynek célja nem volt világos a hazai zsidók között^[21]. Ezért, ahelyett, hogy egységes, adminisztratív szerveződésre koncentráltak volna, a haladók a Sulchan Aruch tételeinek tárgyalásába kezdtek, ami az ortodoxok körében heves tiltakozást váltott ki, mert azt gondolták, hogy az eredeti hitelvek feladását szorgalmazzák. Diner Móricz felszólalásaiban agresszíven képviselte a haladó elveket, nem gondolván arra, hogy előnyösebb és célravezetőbb lenne a kompromisszumok keresése a harcias felvilágosításnál.

Liptószentmiklósi haladó szellemiségű zsidókat Diner Móricz, a megye többi területén élőket Glasner Flóris képviselte. A liptószentmiklósi ortodoxok küldötte rabbi Bär Baneth, a megye többi részén élőké Haas Benedek volt.

A kongresszus eredményeképp Liptószentmiklóson az ortodoxia kivált a hitközségből és külön községet alapított, a haladó pártiak kongresszusi hitközséggé alakultak. Azonban az ortodox felekezet rövidesen a csőd szélére került, mivel a kis létszámú közösség nem tudta fenntartani a külön vágóhidat, templomot, metszőt.

Diner Móricz az egyesülést fontosnak tartotta és ennek érdekében mindent el is követett. Elnöksége alatt kezdődtek a tárgyalások a két felekezet között, de 1875-ben lemondott minden tisztségéről és hivataláról. Ekkor mondott le felesége, Eszterle (Netti) Diner is minden tisztségéről, így a zsidó nők jótékonysági egyletének elnökségéről is. Utódja 1893-ig dr. Ullmann neje, Ullmann-Ring Jozefa lett, majd Kohn József felesége, Kohn Fanni folytatta a munkát.

1875-ben összeült a két felekezet és pontosan meghatározott feltételek mellett újra egyesült. Azon kívül, hogy meghatározták a hitközség nevét, rabbiját, az adózás formáját, megegyeztek abban, hogy az anyahitközség fedezi az ortodoxok metszőjét, aki egyben a kántor is, és az imaterem bérleti díját. A közös vágóhídon a metszők mindkét felekezetből dolgoztak, de egymást kölcsönösen ellenőrizniük kellett.

Miután a korábbi kongresszuson a felkészületlen zsidóság kudarcot vallott és egymásnak hátat fordított, otthonában megbékélve és a békességre törekedve meg tudtak egyezni.

A Diner - történet

A Liptószentmiklósi zsidó hitközség ötven éves története szorosan összefüggött a Diner-család nevével. Látták a haladó szellem megállíthatatlan betörését a zsidóság életébe. Teljes, őszinte szívvel támogatták és segítették a zsidók politikai tudatra ébredését. Diner Izsák, Sámuel, Móricz, áldozatos munkával fejlesztették a hitközség kulturális intézményeit, küzdöttek a zsidók politikai és társadalmi elfogadásáért, valamint Frádel, Vögele és Eszterle Diner emberszeretetükkel, jótékonyságukkal örök példát mutattak a zsidó nőknek a hitre és önzetlenségre. Ebbe a családba született Diner-Dénes József, a modernizáció, az általános szabad választójog, és mindennemű elnyomás elleni küzdelem elkötelezett harcosa, hat testvérével együtt. Minden bizonnyal nagy szerepet játszott későbbi szociáldemokrata-liberális felfogásának kialakulásában, hogy látta felmenői odaadó küzdelmét a felvilágosodás tanainak elterjesztésében, a képmutató, kirekesztő, rideg, szigorú vallásosság elleni harcban. Édesapja Diner Móricz, édesanyja Eszterle (Netti) Diner., mindketten a jótékonyság, az elfogadás, és a közérdekért való munka kiváló példái voltak számára. De tágabb családja is méltó példakép lehetett előtte.

Az 1878-as tűzvész

1878-ban hatalmas tűzvész pusztított Liptószentmiklóson, melynek áldozatául esett a sok épület között a templom, az iskola és a kórház is. Országszerte nagy együttérzés és szánalom támadt felekezetre való tekintet nélkül az emberekben, akik elzarándokoltak Liptószentmiklósra siratni a templomot, és a többi épületet. A hazai zsidó közösségek azonnal nagylelkű adományokat gyűjtöttek a szegény hitközségnek. Mindenki, aki ott született, vagy járt az iskolába, gyűjtést rendeztek és az összegyűlt összeget saját adományaikkal együtt juttatták el. A sok adomány mellé még 20000 Ft-nyi kölcsönt is fel kellett venni, de így 1878 szeptemberében már az új, mór stílusban épült, a Dohány utcai templomra hasonlító, restaurált templomban tarthatták meg az új évi istentiszteletet. Egy hónappal később a kórház és az iskola is elkészült.

1906-ban egy újabb tűzvész után Baumhorn Lipót tervei alapján restaurálták a zsinagógát.

A század utolsó évtizede - az emancipációs törvény hatása

A liptószentmiklósi zsidók a szellemi átalakulás során a haladó gondolkodás mellett mindvégig megtartották az egészséges vallási konzervativizmust. A hitközség képviselőtestületének tagjai Kohn József elnökletével ellenezték a vallási túlbuzgóságot, mely mindig együtt jár a képmutatással. Ebben az időszakban a két tábor közötti békén munkálkodott mindenki és hűségesen betartotta az 1875-ös egyezményt, noha az ortodox felekezet csupán tizenegy tagból állt.

1875-ben a kormány Liptószentmiklóson gyermek-óvóintézetet és elemi népi iskolát, majd 1885-ben állami polgári iskolát hozott létre. Ezeknek az iskoláknak a tanulói is javarészt zsidó gyerekek voltak. Mivel a tandíj sokkal alacsonyabb volt ezekben a tanintézetekben, mint a hitközség által fenntartottakban, a hitközség is leszállította a tandíjat, a már kezdődő hanyatlás elkerülésére.

1889-ben hunyt el dr. Lőwenstein Bernát Lembergben. Emberként és zsidóként is nagyszerű volt, önzetlensége, jótékonysága határtalan. Mind az ortodoxok, mind a haladó pártiak nagy tiszteletben tartották.

1895-ben 50 éves az iskola. Félszáz év alatt 4000 diákot nevelt ki, akik között kereskedők, iparosok, őstermelők is voltak. Köztük híres kereskedő és könyvkiadó lett Fischer Samuel Berlinben, aki Diner-Dénes Józseffel dolgozott együtt, és kiadta a Múlt és Jövő^[22] című könyvét.

Rajtuk kívül számos híres humanista, író, jogász, orvos, tanító és más, a társadalmi és gazdasági élet meghatározó személyiségei kerültek ki a hitközség patinás iskolájából. Az 1895-ös emancipációs törvény után megnyílt az út a magyarosodás felé, amit a liptói modern oktatás már jócskán előkészített. Már évekkel korábban kezdték elhagyni a német kultúrát és magyar írók műveit olvasták. 1894 decemberétől a liptószentmiklósi templomban magyarul tanítottak. 1893-tól az egykor nagyhírű béth-hamidras egyszerű imaszobává alakult, ahol Singer Vilmos rabbi napi előadásait tartotta és délutánonként felkészítő kurzust adott Deutsch Ármin, "az utolsó bachur" annak a néhány ifjúnak, akik még rabbi pályára készültek.

A modernizáció azonban nem tudta elfeledtetni sem a hitközséggel sem az egyes emberekkel a jótékonykodás és az együttérzés micváját^[23]. Továbbra is minden tekintetben segítették a rászorulókat, illetve temetés esetén - mindegy volt, hogy keresztény, vagy hitsorsos, ismerős, vagy idegen volt az illető elhunyt - a község lakói csatlakoztak a gyászmenethez és elkísérték utolsó útjára. Mayer József volt az utolsó elnöke a szent egyletnek, aki amellett, hogy lelkes magyar hazafi, széleskörűen művelt irodalmár volt. Ő volt a szellemi átalakulás utolsó képviselője.

A szent egylet vagyona jótékony célú hagyatékok következtében jelentősen gyarapodott. Többen hoztak létre alapítványokat^[24], melyek után járó kamatokból a rászoruló zsidó betegeket ápolták és segélyezték, ebben az időszakban a zsidó nők jótékony egyesülete is jelentős fejlődésen ment át.

A zsidók polgári jogegyenlőségéről szóló törvény következményei

A nagyszabású hálaünnepség alkalmából, melyet a zsinagógában tartottak, részt vettek a megyei nemesség és városi polgárság előkelőségei is, hogy kifejezzék zsidó polgártársaik egyenjogúvá válása okán érzett örömüket. Ezután b. Eötvös József iskolájuk egyik tanítóját, Schik Vilmost - Liptószentmiklóson először és egyedül az országban -, a sólyom-liptómegyei kir. Tankerület vezetőjének nevezte ki. Ezen kívül a liptói zsidók addig is kedvező társadalmi helyzete nem változott sokban, ezzel szemben politikai szerepvállalásuk sokkal jelentősebbé vált, mivel azon kívül, hogy a következő országgyűlési választásoknál már gyakorolhatták a választás jogát, a megye közigazgatásába és a városi ügyekbe is sokkal nagyobb beleszólásuk lett. Támogatták mindazokat a törekvéseket, melyek a magyar állameszme megszilárdításán munkálkodtak.

1872-ben Stern József már Liptószentmiklós polgármestere lett, egészen 1882-ig. A polgárok közötti békesség megőrzésén munkálkodott. Utódja Ring Móricz lett, 1889-ig, aki szintén a polgárok közti egyetértés kialakítását tartotta fontos feladatának. Utódja egy nem zsidó polgár lett, irányítása alatt jelentősen nőtt a feszültség a városi közigazgatásban, ezért két év múlva le kellett mondania, és a következő választások előtt alapszabály lett, hogy csak zsidó jelentkezhet a polgármesteri székre, mert ők alkalmasak a városvezetésre. Így több jelölt közül végül dr. Steiner Manó ügyvédet választották meg egyhangúlag. Az addig három községre osztott város 1894. jan. 1-jétől belügyminiszteri rendelet alapján egy községgé alakult, új választást kellett tartani, melynek eredményeképp ismét Steiner Manó lett a polgármester.

Nem volt könnyű dolog a városban megőrizni a békességet, mivel a több különböző nyelvet beszélő lakók között némi feszültség keletkezett. Érvényesítette a magyar, mint állami nyelv elsőbbségét a közigazgatásban, a tanácskozások jegyzőkönyveit, a községi ügyiratokat innentől tót (szlovák) helyett magyar nyelven írták, a tanácskozások tót (szlovák) és magyar nyelven folytak. A zsidó lakosok magyarul, a nem-zsidók tót(szlovák)ul beszéltek. Mivel mindenki beszélte mindkét nyelvet, ez nem zavarta a tanácskozások menetét. Ezen kívül a város infrastruktúráját is nagyban javította kikövezett utcákul, csatornázással, közvilágítással. Liptó megyében egyébként 26 község élén több éve már zsidóhitű bírák álltak.

Az antiszemitizmus erősödése

Az 1880-as évektől kezdve egyre erősebb zsidóellenes hangulat uralkodott a Monarchia területén, de nem így Liptószentmiklóson. Ide csak a 90-es években kezdett begyűrűzni, ahogy a fiatalabb korosztály egyre nagyobb társadalmi szerephez jutott. Ennek következtében a zsidók visszavonultak a közélettől. A szlovák lakosság körében kezdett terjedni egyfajta zsidóellenes hangulat, de ez egyelőre a zsidóknak a magyarsághoz fűződő elkötelezettségének kritikájában nyilvánult meg. Szentiványi Márton főispán 1890-ben lemondott hivataláról, az őt követő Kürthy Lajos szintén elkötelezett híve lett a zsidók elleni támadások, szervezkedések letörésének. Az új főispán és felesége^[25] minden alkalmat megragadott, hogy demonstrálja, számukra a zsidó polgárok a nem zsidó lakosokkal egyenjogú és -rangú emberek. Ennek következtében a zsidók újra megbecsült lakói lettek Liptó megyének. (folyt.köv.)