LEGENDÁK

Csiszár Mirella írása nyomán

Szerelem háború idején

Bajor Gizi és Hatvany Lajos kapcsolata

2020.08.04.

 

Bajor Gizi, született Beyer, később Bayor Gizella (Budapest, 1893. május 19. - Budapest, 1951. február 12.)
Szüleinek, Beyer Marcellnek és Valenčič Ágnesnek a Kálvin téren volt kávéháza. Az Angolkisasszonyoknál nevelkedett Gizi már tizenévesen elhatározta, hogy színésznő lesz. 1911 és 1914 között végezte el a színiakadémiát, hamarosan pedig a Nemzeti Színház szerződtette, amelynek örökös tagja lett.

 

Életének egy kevésbé ismert mozzanatát idézzük fel, mely az első világháború éveibe vezeti az olvasót, Bajor Gizi pályakezdése idejére. Míg a színésznő a Nemzeti Színház színpadán egyre jelentősebb alakításokkal tűnik ki, vőlegénye a fronton szolgál, belép életébe a nagy mecénás, báró Hatvany Lajos…

Bajor Gizi Mariann szerepében
Molière: Tartuffe. Nemzeti Színház, 1915. február 13. 
PIM-OSZMI Fotótár 53.6716.1

Bajor Gizi, azaz Beyer Gizella 1914. május 31-én vette át diplomáját a Magyar Királyi Színművészeti Akadémián. A tehetséges fiatal színésznőt a Nemzeti Színház szerződtette. Az új évad megkezdése előtt, 1914. július 28-án azonban kitört az első világháború, s 1914. szeptember 13-án, a gyors győzelemig, ideiglenesen felfüggesztették az állami színházak működését. A Nemzeti Színházban az előadások 1915. január 28-án kezdődtek meg ismét. Bajor Gizi testvére és vőlegénye, Vajda Ödön is a fronton szolgálta a magyar hazát.

Bajor Gizi előbb kisebb szerepekben mutatkozott be, de 1915. május 2-án már Gárdonyi Géza Annuska című művének címszerepét alakította, és 1917-re már egyértelműen az ország első színházának első rangú művészei között tartották számon.

Annuska szerepében
Gárdonyi Géza: Annuska. Nemzeti Színház, 1915. május 2.
Goszleth István felvétele, PIM-OSZMI Fotótár 60.386.1

Erzsébet, a dada szerepében
Bródy Sándor: A dada. Nemzeti Színház, 1917. október 5.
PIM-OSZMI Fotótár 2010.10.1

De hogyan lehet valaki ilyen gyorsan sikeres, vezető művész? Bajor Gizi kétségtelenül rendelkezett azokkal a talentumokkal, melyek lehetővé tették az átélt, adekvát alakításokat. A színész érzelmekből építkezik, át kell élnie mindazt, amit a színpadon megformál. Ehhez szüksége van "testközelben" lévő, valóságos társra. Bajor Gizi vőlegénye a messzi orosz fronton szolgált, bár mindennapi levélírásra tett fogadalmat, érzelemtől fűtött levelei mégsem pótolhatták a személyes együttlétet.

Gyönge tüdeje miatt a színház egy tátrai tüdőszanatóriumba küldi, de ekkor már megjelent az életében és hevesen ostromolja őt Ady Endre barátja és támogatója, a Nyugat egyik alapítója, maga is író: báró Hatvany Lajos. Bajor Gizi életébe belépett az a férfi, aki nemcsak az emocionális szükségletét elégítette ki, hanem szellemi társa is lett. Hatvany Lajos ekkor ismerte meg Bajor Gizit, s nagy szerepe volt abban, hogy a fiatal színésznő fontos feladatokhoz jutott a Nemzeti Színházban.

/Hatvany Lajos, hatvani báró (1897-ig Deutsch, 1917-ig Hatvany-Deutsch) (Budapest, 1880. október 28. – Budapest, 1961. január 12.) Kossuth-díjas író, kritikus, irodalomtörténész, az MTA tagja; "az utolsó mecénás". 1908-ban Ignotussal és Fenyő Miksával megalapították a Nyugat című folyóiratot, mely a 20. század első harmadában a legnagyobb hatású irodalmi lap volt./

A nagy műveltséggel és kiterjedt kapcsolati hálóval bíró báró nemcsak a szerepértelmezésben segítette a nála tizenhárom évvel fiatalabb színésznőt, kedvező és értő kritikák születtek tollából. Móricz Zsigmond Pacsirtaszó című drámájának bemutatójáról például így tudósította a Pesti Napló olvasóit: "ily lelkendező izgalom még talán sose várt kezdő színésznőt, mint a kis Bajor Gizit. Lefegyverzően sokat tud. Egy-egy pajkos mozdulatát látva és egy-egy kacaját hallva, az ember fölkiált: bár látnám bohózatban! Ha érzelmes hangja sír föl, shakespeare-i nagy árnyak lebegnek kedves színészi alakja köré. Néha ideges villáma fekete szemének strindbergi és ibseni sziluetteket kelt életre."  [1.]

Vajda Ödön, 1917 körül
Ismeretlen fényképész felvétele

Hatvany Lajos, 1910-es évek
Székely Aladár felvétele

Mivel nem köztudomású Hatvany Lajos Bajor Gizihez fűződő "románca", ezért szükséges pár szót említeni a kapcsolatot dokumentáló forrásokról is. Szerencsére mindkettejük levelezése fennmaradt, Hatvany Lajos hagyatékát a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára őrzi, Bajor Gizi levelei pedig regényes módon kerültek elő az 1960-as évek közepén. A Bajor villát, melyben ekkor már a Bajor Gizi Színészmúzeum működött, átalakították. A munkálatok során egy befalazott lépcsőházi kamrából egy zsák Bajor Gizinek szóló levél került elő. A dokumentumokat a család az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának ajánlotta fel, ahol a legutóbbi időkig zárolt anyagként őrizték. Az összesen 729 darabot számláló levél-együttesből Hatvany Lajos 66 db levele bizonyítja a kapcsolat magas hőfokát, míg Vajda Ödönnek 70 levele olvasható itt, legtöbbjét a harctérről küldte menyasszonyának. Az MTA Kézirattárának anyagában Bajor Gizi 12 db Hatvany Lajosnak szóló levele kutatható.

Az OSZK-ban őrzött levelek egy részéből, a lelőhely megjelölése nélkül Staud Géza állított össze egy kötetet, mely Kedves Bajor Gizi! Levelek Bajor Gizihez címen jelent meg 1967-ben. [2.]

Az 1985-ben kiadott Hatvany Lajos levelei című kötet [3.] pedig Bajor Gizi Hatvanyhoz írt leveleiből közölt néhányat.

A közelmúltban látott napvilágot Vajda Miklós Mert szeretet nélkül én meghalok című kötete. [4.] Vajda Miklós műfordító, szerkesztő, Vajda Ödön harmadik házasságából 1931-ben született. Ebben az írásában keresztanyjának, Bajor Gizinek és édesapjának állít emléket: édesapjától megörökölte Bajor Gizi Vajda Ödönhöz írt leveleit, melyeket az OSZK-ban található válaszokkal összeszerkesztve, Hatvany leveleivel ütköztetve írta meg e különös szerelmi háromszög regényét. (Örömmel adom tudtul, hogy Vajda Ödön levelei még Vajda Miklós életében az OSZMI Kézirattárának gyűjteményébe kerültek.)

Hatvany Lajos sorai Bajor Gizinek a Pesti Napló levelezőlapján
OSZK Kézirattár Fond 76/32

Hatvany életrajzában az olvasható, hogy 1911-ben Berlinbe költözött, ahonnét 1917-ben tért haza. Azt tudjuk még, hogy 1917. január közepén már az ő tulajdonában volt a Pesti Napló. Bajor Gizinek írt leveleinek nagy részét a Pesti Napló fejléces levélpapírján írta, sőt a levélpapírból jut Bajor Gizinek is, mert néhány Hatvanynak szóló üzenetét erre jegyezte le. Sajnos egyikük sem datálta a leveleket, talán óvatosságból – Hatvany nős ember, Bajor Gizi Vajda Ödön menyasszonya – így nagyon nehéz rekonstruálni a kapcsolat alakulását, de egy-egy utalás, félmondat segíthet ebben.

Az első fennmaradt levél kétségkívül még kimért hangú írás: 

"Kedves Báró úr!

Mi alighanem d.u. a Kéryvel leszünk a szigeten 6 órakor. Ezt most délben fogom megtudni. Ha ez megváltozna, úgy okvetlen telefonálok d.u. 5-ig. De lehet, hogy így is felszólítom. Sőt! bizonyos. Tegnap este a papával a "Ritzbe" (nem tudom helyesen írtam-e?) voltunk. Ha ott lett volna! 12kor megint megyek oltatni magam. Juj de utálom. Tegnap óta sok minden történt, megint sok a mondanivalóm.

Most igazán zavarban vagyok, nem tudom, hogy köszönjek el. Üdvözlet az kevés, amit maga írt az sok. Hát csak ennyit – Gizi"  [5.]

A "12kor megint megyek oltatni magam." mondat adhat támpontot a keletkezés idejének meghatározásához. Bárczy István, Budapest polgármestere 1916-ban az egyre gyakrabban előforduló himlő-megbetegedések miatt két alkalommal – januárban és novemberben is felhívást tett közzé, melyben a védőoltás szükségességére hívta fel a figyelmet, és elrendelte, hogy a lakosságot a kerületi elöljáróságokon ingyen beoltsák.

A Nemzeti Színház művésznőjét valószínűleg a színház orvosa oltotta, hiszen az elöljáróságokon délután hattól hétig volt csak erre lehetőség. Tehát a kapcsolat kezdete valamikor 1916-ra tehető, valószínűleg késő tavaszra, nyár elejére. Bajor leveleiben szó van egy Graz melletti fürdőhelyen eltöltött nyaralásról – itt már képben van Hatvany is, hiszen a család és barátai által Lacinak hívott Hatvanynak innét is ment levél. [6.] A nyaralásnak mindenképpen 1916-ban kellett lennie, hiszen a következő nyáron két hónapig Ótátrafüreden, a Gámán-féle szanatóriumban próbálták Bajort felhizlalni, légúti panaszait orvosolni. (Megnehezíti a mozaikok összeillesztését, hogy Bajor Gizi ekkor még nem igazi "sztár", a lapok még nem tájékoztatnak minden lépéséről, így nincs olyan forrásunk, mely megerősítené ezt a feltevést. Bezzeg Fedák Sári nyaralásairól képes tudósítást is lehet olvasni!)

Bajor Gizi levelezőlapja Hatvany Lajosnak. Tobelbad bei Graz, 1916 nyara
PIM-OSZMI Kézirattár 2006.99.1

A Hatvany–Bajor levelezésből egy igazi modern szerelem képe bontakozik ki. Telefonon megbeszélt időpontokban megjelent Hatvany autója, fölvette a színésznőt; Nem sok időt tölthettek együtt; nagyon elfoglalt emberek mindketten, kevés szabad idejüket nehezen tudták egyeztetni, a levelek nagy része is erről szól. De nem csak erről:

"Tele van a szívem vággyal, a torkom szorongó fájdalommal, a lelkem aggódással. Hogy mi baj van? Úgy megígérted, hogy szólsz felém. Oly csekélység neked és oly megnyugvás nekem. Avagy talán azt akarod, hogy fojtogasson a vágy. Na hát azt elérted boszorkány.

Úgy nevezett teljesülésnek boldogságát és nyugodt kielégülését nem érezhetem soha; csak sóvár szomját feléd, érted, miattad, utánad." – írta Hatvany. [7.]

"10 órakor jön Tőled egy sürgöny Te édes, te kedves! Hogyan szeretlek? Laczikám szeretnék most hozzád bújni. Át akarom most karolni a nyakadat, meg akarom csókolni a szádat! Boldog vagyok. Mert Te szeretsz engem, úgy-e Laczi? Én azt hittem, engem csak addig szeretnek az emberek, amíg látnak, s amíg szórakoztatom őket. De Te nem ugye? Nagyon szeretem Magát, nagyon. Ezerszeresen akarom viszonozni a szeretetét!!!" – küldi forró üzenetét a színésznő a Tátrából 1917 júliusában. [8.]

Júlia jelmezében Kurt nevű kutyájával, 1918
Kardos nővérek felvétele, PIM-OSZMI Fotótár 2010.77.1.

De nemcsak az érzelmekről volt szó köztük, Hatvany rövid, kapkodó levelekben írta meg Bajor Gizinek, mit gondolt egy-egy alakításáról, a színészetről, általában a művészetről. Sok bíztató szó esett: "Ne legyen ideges – nehéz mesterség a művészet. Sok-sok türelem, sok-sok kétségbeesés, önkínzás, rosszkedv, sírás, ez mind hozzátartozik. A fő, hogy úgy szavaljon, mint én tegnap hallottam. Komolyan mondom, nem bókból és nem több mint barátságból, mert több vagyok, mint csak barát – mégis egész komolyan mondom, mint kritikus mondom, amit az utcán csak úgy hevenyészve elszavalt, az ember szívét fogja, torkát szorongatja. Gyönyörű, esküszöm, gyönyörű. Őrült tehetséges, alig-ember maga." [9.]

Mindemellett ajándékokkal halmozta el a háborús hétköznapokban mind rosszabbul élő, ha a mindennapi betevőt nem is, de a luxust mindenképpen nélkülöző kedvesét: hol a telefont szereltette be, hol egy szép övet adott, melyet otthon kis füllentéssel kellett megmagyarázni. "Mikor elváltunk, a lépcsőházban rögtön felpróbáltam az övet. Gyönyörű. Aztán majdnem elkéstünk. Rám nagyon haragudtak. Hol vettem az övet – kérdezte a mama. Mert következetesen a derekamon felejtettem. Vettem – mondtam szemtelenül. Ez biztosan belekerült 8 koronába? Annyiba. Mondtam" – számolt be Hatvanynak levélben. [10.]

Amikor nővére, Mariska halála után a végtelenül legyengült Bajor tátrai gyógykezelésre szorult, a költségek egy részét titokban ő állta – a család úgy tudta a Nemzeti Színház megemelt előlegéből futja minderre. 

   

Közben a háborúban szolgáló vőlegény az újságokból értesült azokról a nagyszerű sikerekről, melyeket menyasszonya elért:

"Ma bizonyára mindenki Rólad beszél Pesten, és az újságok úgy írnak és vitatkoznak Rólad, mint egy fogalomról. Csak úgy szédelgek, mikor elküldöd és olvasom. Már ennyi siker, ennyi dicsőség elég, hogy nagyon kifárasszon. Hát még a munka, ami megelőzi és meghozza. Legközelebb bizonyára még nagyobb sikered lesz a Dadában […] –, és rövid idő alatt – ha ugyan máris nem –; oly szédületes magasan állasz, amire még példa sem volt itt és a külföldön. Milyen büszke és boldog lehetsz. […] Milyen kontraszt, hogy mikor a dicsőségtől, a sikertől mámorosan hazatérsz, egy tál fekete lisztből készült káposztástészta vár vacsorára. Meddig lesz még ez a szimbóluma a Te életednek? Különben nekem jó lesz hallgatni. Hát mi vagyok én a te életedben, ha nem egy tál fekete tészta. […]

 

 

Jó isten áldjon meg, legyél boldog vidám és egészséges, forrón csókol téged és sokszor a te Ducid"– írta 1917 szeptemberében. [11.] Mintha Bajor Gizi 1918. január 5-én kelt levele erre a depresszív állapotra kontrázna:"Oh Duczi, Olyan rossz kedvem van. De jó lenne már azt az új életet megkezdenem Veled. A Tiéd lehetnék egészen. Lenne egy édes kis gyerekünk, szép lakásunk, pénzünk. Mennyit utazgatnánk, Istenem. Látni egy kis világot. Művészetet. Itt megőrlődik az ember egészen. De micsoda hiú remények csak ezek. Ugye? Sohse akar már ez a rongy háború befejeződni. Holnap már megkezdődik nekem a komoly munka. Este játszom. Már szinte jól esik." [12.]

 

 

Bajor Gizi és a nála kilenc évvel idősebb Vajda János Ödön ügyvéddel (Vajda Ignác és Friedmann Rózsa fiával) a háború befejezése után két évvel, 1920. augusztus 2-án házasodott össze. A házasság nem bizonyult hosszú életűnek. Bár már 1923-tól kezdve külön éltek, házasságukat csak 1927. február 5-én bontották fel.

Vajda és Bajor Gizi levelezéséből tudható, hogy a színésznő a háborús években már szép gázsihoz jutott, 1917 szeptemberében például a Pacsirtaszó bemutatója után ezer koronát kapott. A rendszeres bevétel pedig jobban számított, mint korábban bármikor: a családi kávéház tönkrement, bezárták, Bajor Gizi fiútestvére, Rudolf, vőlegényéhez hasonlóan a fronton szolgált, így a színésznőre hárult, hogy eltartsa szüleit. Az ambíció és a háború okozta anyagi kényszer "szerencsésen" találkozott. A színésznő olyan sokszor lépett színpadra, hogy ez még az újságíróknak is feltűnt. Miért játszik annyit Bayor Gizi? – kérdezte a Pesti Napló újságírója 1917 októberében, a válasz azonban rendkívül egyszerű volt: azért, mert a színpadi szerzők egyszerűen rá írták a darabokat! A közönség pedig annyira a rabjává vált, hogy amikor 1918 telén a napilapok Bajor Gizi tüszős mandulagyulladásáról számoltak be, mindenkit megnyugtattak, hogy a színésznő a "gondos kezelés mellett teljesen fel fog gyógyulni".

Hatvany Lajos 1919 nyarán Bécsbe emigrált, viszonya Bajorral meleg barátsággá szelídült. 1919 őszén meghalt a színésznő édesapja, Hatvany szép, vigasztaló sorokat küld. Így zárja levelét: "Mire hazajövök, talán tavasz felé, talán jövőre ilyenkor, Maga alighanem Gizi asszony lesz. Istenem! Így van ez. De azért tudom biztosan, hogy szívesen fogja látni a régi barátot.

Ha írna nekem? Képzelje: utolsó levele velem van. Elvittem magammal. Így végződik: Őrültül szeretlek. Júliusi – most november van. Mennyi minden [történt] azóta. Világ dült össze fölöttem, maga fölött is szegénykém, édes. Ha visszajövök, ha a napom el- és feljő, mert el is jő, fel is jő, első utam lesz, hogy jelentkezzem magánál. Szerelem nélkül, azt hiszem, – de ki tudja, hogy mi lesz, ha meglátom. […] Írjon fiam, tegye meg! Isten vele, Gizi. Lacija" [13.]


1929. március 12-én Budapesten, az Erzsébetvárosban hozzáment Paupera Ferenc országgyűlési képviselőhöz, a Földhitelbank vezérigazgatójához. (Paupera Ferenc, Paupera Ferenc Ottó Jakab József (Budapest, 1876. május 30. – Budapest, 1943. május 23.) kincstári főtanácsos, bankigazgató) A bankár tönkremenetele és vagyonmentő kísérleteinek kudarca után, 1932-ben elváltak.

Dr. Germán Tibor és felesége Bajor Gizi

Végül 1930-ban ismerkedett meg későbbi férjével, a fül-orr gégész Dr. Germán Tiborral.  A házasoknak nem született gyermeke, így Bajor Gizi a színházra, a rokonokra, barátokra és az állatokra pazarolta minden szeretetét. Barátnője, Gobbi Hilda szerint azért volt sikeres a színésznő harmadik házassága, mert Germán doktor igen nagy szabadságot biztosított neki. Felhőtlen viszonyukat csak a II. Világháború árnyékolta be, mert a kiváló orvos sajnos zsidó származású volt, így őt is elérte a nyilas karhatalom. Hiába volt Bajor Gizi a város és az ország egyik leghíresebb színésznője, a nácikat csak fondorlattal tudták kijátszani: otthonuk padlásán bujkált az orvos sok más zsidó társával együtt, míg Gizi lent a földszinten kábította a munkaszolgálatosokat kereső rendőröket.

Villájában – amely ma a Bajor Gizi Színészmúzeum épülete – a második világháború alatt zsidókat bújtatott, itt rejtegette első és harmadik férjét, Germán Tibor orvosprofesszort is.

Sok kitüntetést kapott. A háború előtt a Corvin-koszorút, 1948-ban pedig a legelső Kossuth-díjak egyikét.

A háború után a házaspár többször is külföldi útlevélért folyamodott a kommunista vezetéshez, mivel Germán Tibor testvérei Angliába disszidáltak, és szerették volna őket meglátogatni. De sajnos Rákosiék nem engedélyezték a kiutazást, a színésznőnek itthon kellett maradnia. A doktor még egy illegális útlevél-bizniszt is megpróbált tető alá hozni, ami azonban kiderült, és a színésznő férjével együtt az AVH látókörébe került. Pont emiatt sokan úgy gondolják, hogy azon a végzetes napon nem is saját kezükkel vetettek véget az életüknek, hanem titokban így tette el láb alól őket a titkosrendőrség.

1951. február 12-én tragikus dolog történt, Bajor Gizit holtan, a férjét pedig haldokolva találták budai otthonukban. A korabeli sajtó egy valódi szerelmi tragédiát kanyarított a történések mögé. Állítólag Dr. Germán Tibor már évek óta kezelte felesége fülproblémáit, és a műtétek után kivett szöveteket szétküldte a nagyvilágba különböző professzoroknak, elemzésre. 1950 végén Svájcból érkezett egy szakvélemény, miszerint Bajor Gizinél nem kizárható a rosszindulatú daganat. A férj ennek tudatában szerette volna megóvni feleségét a szörnyű haláltól, és közös öngyilkosságot javasolt neki. Bár a színésznő kinevette a férfit, az mégis körmönfont tervet eszelt ki, és végül halálbiztos adag morfiuminjekciót adott be a feleségének és önmagának is. Ezt a verziót támogatta a korabeli orvosszakértő boncolási jegyzőkönyve is, miszerint a férj demenciában szenvedett, és ez okozhatta a furcsa téveszméit, míg Bajor Gizinek tulajdonképpen semmi baja sem volt. Ezt a tragikus történetet mesélte el búcsúztatóbeszédében az örök színészbarát, Gobbi Hilda is a temetésen, így az akkori emberekben fel sem merült a kommunista vezetés esetleges felelőssége.

2011-ben tévéfilm készült e tragikus eseményről Ármány és szerelem Anno 1951 címmel. Bajor halálának körülményeiről a régi jó barát, Csathó Kálmán írt rövid cikket az Ország-Világ 1958. 13. számában.

Bajor Gizinek lételeme volt a szüntelen provokáció, az ösztönök szenzibilis játéka, a végső kérdésekkel való folytonos kacérkodás. A főiskolát elvégezve azonnal leszerződtette a Nemzeti Színház; élete, pályája maga volt a töretlen siker, ragyogás.

Szüntelenül lángolt, lobogott, izzott, magába a szerelembe volt szerelmes, és közben folytonosan megőrizte féktelen szabadságát.

 

Csiszár Mirella írása nyomán....

 

Jegyzetek


1. Bajor Gizi a Csathó Kálmán rendezte előadásban A menyecske szerepét alakította. Hatvany Lajos kritikája: Pacsirtaszó. Pesti Hírlap, 1917. szeptember 15.

2. Budapest, Gondolat Kiadó, 1967.

3. Válogatta, a szöveget gondozta: Hatvany Lajosné és Rozsics István; Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985

4. Budapest, Noran Libro Kiadó, 2012

5. MTA KIK Kézirattár Ms 376/25

6. Bajor Gizi levele Hatvany Lajosnak, [Tobelbad bei Graz, 1916]. OSZMI Kézirattár 2006.99.1 ltsz.

7. OSZK Kézirattár Fond 76/32

8. MTA KIK Kézirattár. Ms 376/31

9. OSZK Kézirattár Fond 76/32

10. MTA KIK Kézirattár Ms 376/34

11. OSZK Kézirattár Fond 76/131

12. OSZK Kézirattár, Fond 76/1

13. MTA KIK Kézirattár. Megjelent a Hatvany Lajos levelei című kötetben (válogatta Hatvany Lajosné és Rozsics István; Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985)

 

 

 

FEL