LEGENDÁK

Dávid András

STENCIL - a Gestetner család és egy találmány története 1.

2021.09.10.

A világirodalom igazi gyöngyszemeit nem költők és nem szépírók írják. Az írás, ami évezredeken keresztül hűséggel jeleníti meg az idők folyását nem egyéb mint adófeljegyzések tömege. Leltárak, vagyoni jegyzetek, termény-betakarítás eredményei, legyen a fáraó írnoka, vagy a földesúr intézője, mind ugyanazt jegyzik le számokon és pénzösszegeken keresztül: az emberek életét. Házasság vagy háború, születés vagy halál, gazdagság, szegénység, a számok mindent elmondanak, mindent megmutatnak. Azonban az írás nem könnyű dolog, bár manapság az emberek többsége már tud írni, de szinte sose gondolunk bele, mennyire összetett feladat egy gondolatot vagy számtani műveletet írásjellé alakítani, ami egyfajta kódolást is jelent és utána ténylegesen lejegyezni úgy hogy később ezt más is megértse. És ami nehéz és komplikált az egyben roppant fáradtságos is. Erre született az idők folyamán egy sor olyan eszköz mely az írás folyamatát egyszerűsítette és ez a folyamat tart a mai napig. A mi történetünk is egy ilyen eszköz és a hozzá kapcsolódó sorsok története.

Louvre agyagtábla, sumér írás

1685-ben datálták azt az okiratot, mely a csornai zsidó mészárosok ökörvásárlását bizonyítja. Később egyre több környékbeli irat beszél zsidó kereskedőkről, és mindez arra mutat, akkortájt a zsidók az országnak ebben a szegletében békében és relatív jólétben éltek. Persze ez a jólét igencsak viszonylagos lehetett, hiszen hol a várostól, hol az Esterházy uradalomtól, hol pedig a premontrei prelátustól függött. De fizetni tudtak és talán még büszkék is voltak rá, hogy képesek az adómegváltással valójában saját és családjuk életét megváltani.

1853-ban az imaház mellett zsinagógát építettek…

A zsinagóga 1950.k.,(Berecz Endre gyűjteménye) 1

Egy téli korareggelen két férfi lépett ki a zsinagógából. Talpuk alatt ropogott a hó. Fittyet hányva a hidegre, együtt indultak mint minden reggel, beszélgettek a megszokott mindennapok melegségével, mindennapos dolgaikról.

– Húst kapsz, jól tudom?

Mivel, ha húst kapott, egész Csorna húst evett a héten, hiszen ő volt a mészáros. A zsidók mészárosa, a sachter. De a szakmáján túl, jobban szeretett beszélgetni. Titkon verseket olvasott, sőt még versírással is próbálkozott egyszer, bár sosem jutott a második sorig.

– És a kis Dáviddal mi van? Jól tanul?

– Épp ez a gond – a férfi a másikba karolt. – Jó fejű gyerek, de mihaszna, mindig azon jár az esze, hogy megússza a munkát.

– Lusta?

– Nem, egyáltalán nem lusta. Mondjuk úgy inkább, addig csinál szívvel valamit amíg az érdekli. Menekül mindattól, ami monoton, ami hétköznapi. Nem tudom mit kezdjek vele.

– Add be hozzám, segédnek! Mégiscsak a nagybátyja lennék, vagy mi.

– Megköszönöm. Mi pedig rendelünk a Szent Egylet 2 vacsorájára a marha jobbik feléből!

– A marhának nincs rosszabbik fele – dörmögte a sachter.

– Legalábbis a tizenegyedik bordáig – mosolygott Sámuel felsőbbséggel, mint aki mindent jobban tudhat. Tudhatott is.

Csorna, Zsidók utcája - Főtéri zsidó házsor

Gestetner Sámuel volt a csornai közösség Chevra Kadisájának 3 elnöke és elnök nem lehet akárki! Ismernie kell a törvényt, akár a rabbinál is jobban és a közösség leggazdagabbjai közé kell tartozzon, akár a többi vezetőségi tag, mivel feladatuk a holtak temetésén túl, a szegénynek megsegítése, a betegek ápolásának megszervezése és a segélypersely kezelése is szent kötelezettségük volt. Így aztán nem csoda, hogy könnyű dolga volt a sachterrel, mikor fia állására került szó.

 

A 14 éves Gestetner Dávid utolsóként hagyta el a mészárszéket és elsőnek is érkezett. Feladata lett a tisztaság és a rend biztosítása este, míg hajnalban, mielőtt az állatot vágásra hozták, az eszközöket kellett előkészítenie.

Elővette a késeket, megnézte, tiszták-e. Rozsda, vérfolt nem lehet sem a pengén, sem a markolaton. Hibátlannak kell lennie. És élesnek. Nagyon élesnek és egyformán élesnek, a penge teljes hosszán. Megtanulta, csak így lehet fájdalom nélkül végezni az állattal. Még egy apró csorbulat sem lehet rajta. Tizenkétszer húzza végig ujján a kést, az élét, az oldalát, a bőrén, a körmén.

Sakter kés

Amikor a marhát behozzák, és kipányvázva tartják, akkor a rabbi rövid imát mond, a késsel odalép és nyakánál megvágja az állatot, egy gyors mozdulat vissza, egy másik oda, és ezzel máris elmetszette az ütőeret, a légcsövet, a nyelőcsövet, a vénát és a bolygóidegeket, ami a test önálló és akaratlagos mozgásait és az érzeteket közvetíti az agy és a test között. Az állat megroggyan, azonnal kimúlik, semmit nem érez. De tartják, hátsó lábánál megemelik, hogy a vér mielébb elhagyhassa a testet, mert a vér egyszerre tisztátalan, és egyszerre szent, hiszen a vérben lakozik a lélek és a lelkek Isten tulajdonai. 4

Az egész művelet néhány másodperc csupán. Megnyitják az állat hasát, feltárulnak a szervek, megvizsgálják a tüdőt, a belsőségeket, egészségesek-e, rendben a színük, nem férgesek, nem csomósak, nem gennyesek.

Kivágják a szökőínat, ami a tetem hátsó fertályán fut végig. Ezt tilos megenni. 5

 

A kis Gestetner Dávid néhány lépéssel hátrébbról figyelte a vágást és az azt követő vizsgálatot. Vidéken természetes volt az állatok levágása, hiszen húsuk az életet adta az embereknek, de Dávid számára az állat belső szervei voltak érdekesek. Minden szervnek feladata van, sajátos működése, az egész egy csontvázon belül és az egész csodálatos szerkezetet bőr takarja, ami formát ad az állatnak és ez a rendszer lenyűgözte a kis Gestetnert. (Folytatjuk)

Fontos részletek ezek, mégha nem is így történtek meg talán a valóságban.

De történhettek volna.


1/ Dr. Berecz Endre Emlékezés a csornai zsidóság történetére mek.niif.hu

2/ Chevra Kadisha, a zsidó temetési ügyeket intéző egylet. Tagjait a zsidó közösség gazdagabb részéből választják.

3/ "Szentegylet (héb. Chevra Kadisa), a zsidó hitközségek kebelén belül működő olyan jótékonysági és vallásos egyesülés, mely a betegek ellátásáról, a halottakról és a temetkezés szertartásáról, valamint a temető és sírok rendbentartásáról gondoskodik. A Chevra Kadisa eredete igen régi s ha más néven is, de egészen bizonyos, hogy a régi zsidó államban már a bibliai korban megvolt. Hasonló inézmények már a talmudi korban is megvoltak (1. Jótékonyság), minthogy nem csak az erkölcsi parancs, de a szükség is előírta a halottakról való gondoskodást. A következő talmudi helyek igazolják a feltevést. A Móéd Kátán-traktátus (27b) említi, hogy Rab Hamnuna egy idegen helységben járva, hallotta, hogy valaki meghalt s feltűnt neki, hogy a lakosság a dolga után megy. Midőn ennek oka után tudakozódott, azt válaszolták neki, hogy a helységben temetkezési egylet van, mire a rabbi megengedte nekik, hogy tovább dolgozhassanak. A jeruzsálemi Talmud (Bérackót 3.1) pedig azt mondja, hogy amikor elviszik a halottat a házból, a gyászolók abbahagyhatják a böjtöt. Tehát már a temetés előtt volt olyan intézkedés, amely gondoskodott a halottak elszállításáról. A tradíció szerint a híres prágai főrabbi, Löw ben Becálel (megh. 1609-ben) organizálta az első újkori Chevra Kadisát, míg van olyan tradíció is, amely Eliezer Askenázy prágai főrabbinak tulajdonítja azt 1562-ben, tehát egy évvel a prágai zsidók rövid ideig tartó elűzése után, amikor az ottmaradt betegek ápolásáról és a halottak elteme-téséről kellett gondoskodnia.

A XVIII. sz.-ban a Chevra Kadisák Magyarországon is elterjedtek s lehet mondani, hogy míg számos külföldön virágzó jótékonysági és humanitárius egyesület nálunk teljesen hiányzik, addig a Chevra Kadisák a legnépszerűbb jótékonysági egyletekké váltak, amelyeknek fenntartására a magyar zsidóság különös nagy gondot fordít. Magyarországon egyáltalában nincs hitközség, amelynek ne lenne Chevra Kadisaja s valamennyi még a legkisebb hitközségnek is legrégibb intézménye rendszerint a Chevra Kadisa, amely mindenütt teljesen külön áll anyagilag és szervezetileg a hitközségtől s külön organizációja van.

Sok helyen állandó 18 tagból álló készültsége van a Chevra Kadisáknak beteglátogatás és imamondás céljából.

A Chevra Kadisák fenntartása igen költséges, ezért már a régibb időkben minden zsidónak erkölcsi kötelessége volt oda belépni.

Prágában, de Magyarországon is a múlt századokban még szokás volt minden újszülöttet azonnal beiratni a Chevra Kadisaba tagdíjfizetés ellenében; 13 éves korban azonban kötelesség volt a belépés.

A tagok halála esetén az volt a szokás, hogy a hozzátartozók alacsonyabb temetkezési díjat fizettek s ha szegények voltak, támogatásban részesülnek. A legtöbb Chevra Kadisa ezt a szokást országszerte megőrizte.

Máig meglevő szokása a Chevra Kadisáknak évi egy böjtnapot tartani, mely alkalommal a temetőt mindenki felkeresi, az esti istentiszteleten pedig a rabbi ünnepélyes tanltó és hitszónoklatot, derósót tart, melyen az év kiválóbb zsidó halottariról is megemlékezik, a böjt után este pedig nagy lakomát, ún. Chevra Kadisa-szúdót tartanak. Ez a régi szokás is teljes épségben fennmaradt Magyarországon, ahol ádár hó 7-én, Mózes tradicionális halála napján tartják a böjtöt s utána az igen nagy népszerűségnek örvendő bankettet, melynek napja azonban nem mindenütt egyforma, Így Pozsonyban íjjar hó 17-én, vagyis az Ómer 22. napján, Prágában sevát hó 1-én. Kievben pedig kiszlév hó 15-én tartják azt, míg Magyarországon majdnem mindenütt ádár hó 7. (Zájin Ádár) az e célt szolgáló nap. Éppen így meg van határozva a Chevra Kadisa vezetőségének évenkénti vagy négyévenkénti választása is. Magyarországon ez legtöbb helyen régebbi tradíció alapján Szukkot ünnep hetében megy végbe. A régibb időben Prágában, Pozsonyban és más nagy hitközségekben szokásos volt, hogy a megválasztott új Chevra Kadisa-elnök szimchasz-tóra ünnepkor baldachin alatt vonult be a templomba s a Tóra évi zárószakaszát ő olvasta fel. A Chevra Kadisák története azt is bizonyítja, hogy az igazi vallásosság főtényezői voltak, mindenütt a konzervatív vallásosságot képviselték éppen a modern hitközségeken belül. Emiatt olyan eset is adódik, hogy a Chevra Kadisa magával a hitközséggel ellentétbe jut.

Irodalom. Löw Immánuel és Klein Salamou, A szegedi Chevra Kadisa 1787-1887 (1887); G. Wolf, Die jüdischen Friedhőte und die Chevra Kadisa in Wien (1879); Otto-lenghi, Origine della Chevra-Chedoscia (Vessilio Israelitico 1894. évf.) ; Jeitteles, Zikórón (héberül, Prag 1828 30); S. Weisz, Atraé Bész ha-Józer (Paks 1900) ; Ornstein, Laws and Bylaws of the Burial Society (London 1902); Beér, Hundeitjáhriger Gedenkfeier der Chevra Kadisa in Dresden (1850) ; J. Grátzer, Geschichte der israelitischen. Kranken-pflegung und Beerdigungsgesellschaft in Breslau (Breglau 1841)."

Ez a címszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk. Újvári Péter) található. Ez a 4792. címszó a lexikon => 838. s köv. oldalán van. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor: Az 1929-es magyar zsidó lexikon adatbázisa. Szociológiai adatbázisok No. 1. WJLF, Budapest, 2013

4/ A vér szerepe a Bibliában és a zsidó hagyományban (Raj Tamás előadása, elhangzott a tiszaeszlári vérvád 120. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencián, Nyíregyházán, 2003. szeptember 11-én) http://www.zsido.hu/tortenelem/ver.htm

5/ Jákob egy ismeretlen emberrel, vagy angyallal viaskodott egész éjszaka, az pedig pirkadatkor megérintette Jákob csípőjét és Jákob ettől az érintéstől csípőficamot kapott. Sántikálva tudott csak mozdulni. Ennek emlékére az állatnak ezt az inát nem ehetik meg a zsidók. Mózes 1. 32. 25-33.

 

FEL