LEGENDÁK

Dávid András

STENCIL - a Gestetner család története 4.

 

2021.11.17.

 

– 25 éves korában már tudnia kell egy fiatalembernek, mihez akar kezdeni az életével.

– Ilyenkor főleg ha zsidó, már jól kereső foglalkozása, vagy saját boltja van,

– feleség és egy rakás gyerek,

– mert ez az élet rendje

Ilyeneket hallgathatott Dávid Gestetner, mert ő inkább csak egy bolygó hollandihoz hasonlítható, aki a világ négy sarka között mászkál fáradhatatlanul és hogy enni tudjon, meg lakni valahol, elfogadja azt a munkát, ami csak adódik.

1879-et írunk, és Dávid Londonban talál munkát, a Cipő utcában (Shoe Lane), a Fairholme és Társa irodaeszköz üzletében. Papírügyekben ugye már "bőséges", amerikai tapasztalattal bírt, már ha a japán papír eladása és a sárkánykészítés annak számít, de Bécsből hordozta magában a dögunalmas számlamásolás emlékeit is, akár tőzsdei szakértőnek is mondhatta volna magát, Dávid tartotta magát az igazsághoz.

Nem találtam forrást, ki is volt valójában a Fairholme és Társa cég tulajdonosa. Volt-e családi kapcsolat a Gestetnerekkel, sőt azt sem tudni, volt-e bármilyen zsidó vonal, de az angolszász viszonyok között aki dolgozni akart, és szükség volt a munkájára, az dolgozhatott. Az már jóval ritkábban fordult elő a világban, hogy meg is hallgatják a beosztottjukat, aki mesélhet terveiről, álmairól.

Mindenesetre Dávid itt mesél a "másolótollról", ami megkönnyítheti az írnokok munkáját és főleg lerövidítheti a munkaidejüket. Fairfolme-ék segítik Dávidot. Először is levédetni találmányát, ami egyáltalán nem egyszerű folyamat, segítik anyagilag, mivel a találmányokra kért védelem sokba kerül és segítik az eszköz elkészítését is, és nem valószínű, hogy Dávid saját erőből megoldott volna. Ehhez mérnöki precizitású rajz és leírás mellett még ügyvédi közreműködésre is szükség van. Találmányát hálából Fairholme-ra íratta.

 

Kitalálni valamit, egy új eszközt, egy új elvet, egy villanásnyi időt kíván. Azonban megvalósítani, minden részletében kidolgozni, azután adminisztratív packázásnak alávetni, ez már rengeteg időt és energiát emészt fel. És amikor mindezen túl van... akkor még semmi sem történt, legyárt egy tollat, tízet, százat, de mindezt ismertté kell tennie, és eladnia.

Dávid azonban máson törte a fejét. A toll alapján hamarosan megalkotja a hasonló elven működő de jóval hatékonyabb gépet, mely már kézinyomdaként működik, a klaviaturával papírra ütött és így perforált szöveget egy henger és festék segítségével már akár több százas példányban lehetett sokszorosítani. Ehhez volt szüksége az erős, strapabíró "japán papírra", amit ő még a sárkányoktól ismert. Igaz, a gép első példányai pacáztak, fröcsköltek, de egy csapásra mérhetetlenül egyszerűvé vált a másolás és így az irodai munka is.

 

Valójában ekkor mutatkozott meg Dávid zsenialitása. Európában először kezdett úgy a gyártásfejlesztésbe, hogy ezzel párhuzamosan az egész kontinensen sőt az USÁ-ban is eladópontokat nyitott. Ez a módszer korábban ismeretlen volt.

1880-as, 90-es években járunk, és úgy tűnt semmi sem vethet gátat a növekvő termelésnek és eladásnak. Valóban így is történt, azonban a történetnek még koránt sincs vége.

 

 

FEL