Dávid András
STENCIL - a Gestetner család története 7.
Szigorúan ellenőrzött iratok
2021.12.24.
Míg a Gestetner család csupán a másolás könnyítésére kitalált technikán és ennek kapcsán egy kapitalista felépítésű iparág működtetésén tevékenykedett, valószínűleg eszükbe sem jutott, hogy egy kifejezetten az ellenőrzésükre hivatott hatalmas rendszer is létrejött, mely többszáz éves alapokon nyugodott.
A CENZÚRA intézménye és a diktáló hatalom mindig kéz a kézben jártak, kiegészítve a stiklik titkosításával. A diktátorok titkolóznak. Van takargatni valójuk bőven: a nem egészen tiszta harácsolástól kezdve egészen a nagyon piszkos hatalomtartásig, mindent titkolnak, még azt is, aminek semmi értelme nincs eltakarni, amit bárhol, bárkivel megoszthatnának. Mindent elkövetnek azért, hogy tartani tudják hazugságaikat, kényelmetlen ügyeiket, csalásaikat és ezért figyelnek és megfigyelnek mindent és mindenkit. Megpróbálják lezárni a kommunikáció útjait az emberek között. A másik oldalon a cenzúra teljesít. Ami titok a diktátoroknál, az maradjon titok a köznép előtt is és hatalmas a cenzúra hatalma: elnyomni minden kritikát, a kritika árnyékát is, elnyomni, tiltani minden eszközzel a szabad gondolatot, ez a cenzúra feladata.
Az idő múlása ha lassan is, mégis egyensúlyt teremt.
Madame Geoffrin szalonjában ülünk. 1750 körül. Párizsban divatba jött a feltörekvő polgárság és a lecsúszó nemesség köreiben, utánozni igyekeznek azt az időtöltést, amit korábban csak a királyok engedhettek meg maguknak. Előadásokat, színházi élményt, tekintenek meg, irodalmi, filozófiai gondolatokat hallgatnak a maguk mulattatására.
Madame Geoffrin egyik legismertebb személye volt a „szalonok” szervezőjének és fenntartójának. Háza megvolt és méretes, sokan befértek és az elszegényedés felé trappoló család, drága és híres képek és sallangok helyett a meghívottak fényében fürdőzött és szolgált fel nekik egyszerű vacsorát. Hatalmas érdeklődés övezte ezeket a délutánokat, estéket, ahol a közönség részesülni kívánt a Felvilágosodásnak nevezett kor és gondolkodás nagy gondolkodói és írói fényéből. Felolvasások követték egymást, hétről hétre. A Felvilágosodás alapelvének egy hajdani római-görög poéta: Horatius szólását vallotta: Merj gondolkodni! Diderot és társai is ezek szerint az elvek szerint éltek. Az aktuális párizsi művészeti életről írtak kritikát, vagy olvasták fel és bőszen dolgoztak az Enciklopédián, a meglévő tudás összegyűjtésén és rendszerbe foglalásán. A divatos felolvasásokon túl, hogy a határokon túlra is juttassanak a fényből, ehhez egy rendszeresen megjelenő folyóiratra volt szükség, no és persze olvasótáborra. 12-20 példányszámban készültek a folyóirat egyes számai, amelyek valódi kéziratok, azaz kézzel írt iratok voltak és egy Grimm nevű német kém és diplomata közvetítésével és a cenzúra megkerülésével hihetetlen magas áron és az őrködő cenzúra megkerülésével juthattak el Európa és Oroszország felvilágosodott despotáihoz.
Catherine II de Russie ;
• Saxe-Gotha hercege ;
• Saxe-Gotha hercegn ő je;
• Louise-Ulrike, Frédéric II de Prusse húga;
A jövendő Gustave III de Suede ;
Saxe-Weimar-Eisenach hercege;
Louise Ulrich de Prusse (1720-1782), Adolphe Frédéric hitvese svéd királynő;
A lengyel király (Auguste III de Pologne avagy Stanislas Leszczynski) ;
A Deux-ponts hercege;
Hesse-Darmstadt örökös hercegnője;
Georges de Hesse-Darmstadt herceg
Nassau-Saarbrücken hercegnője (prince Guillaume Henri de Nassau-Saarbrücken
jegyese) olvasták ezeket.
Nyomda már létezett ugyan de ekkora példányszámot nem volt érdemes kinyomtatni és sajnos a stencilgép még 150 évet váratott magára.
1920-ban új fogalom jelent meg először a Szovjetunióban, majd az úgynevezett szovjet blokk államaiban: Az AGITPROP azaz az agitációs propaganda.
Már a fiataloknak szánt pionír vagy úttörő szervezetekben is minden kisebb csoportban kijelöltek agitprop titkárokat és az élet minden vonalán feltűntek ezek a megbízott propagandisták. Szerencsétlen gyerekeknek fogalmuk sem volt arról, mit is jelent ez és milyen feladatokkal jár, mentségükre szóljon, az őket kinevező tanároknak sem sok.
Tehát egyfelől a meglévő rendszert kellett akár hazug módon, minden eszközzel ismerőssé, és szimpatikussá tenni, miközben egy ennél is nagyobb volumenű gépezet próbált meg lehető legteljesebb cenzúrát gyakorolni, minden ellenkező véleményt elhallgattatni, titokban tartani, büntetni.
Ezért aztán nyilvántartottak minden sokszorosítási lehetőséget: A nyomdagépeket, természetesen. De számon tartották az írógépek betűkészletét és a stencilgépek gyártási számát is, sőt, a stencilgép használatát minden esetben szigorúan engedélyeztetni és dokumentálni kellett. Egy szülői értekezlet meghívóját a kijelölt iskolai tanáron kívül a szakszervezet, a helyi pártbizottság, sőt a Belügyminisztérium megfelelő osztálya is figyelemmel kísérte. A stencilgépek lakattal lezárható pincehelyiségben kaptak „szállást”. Minden egyes használatot jegyzőkönyvezni kellett, csatolva a másolatok egy-egy példányát és az ”anyaoldalt”.
Mikor a történelem szele változó irányban kezdett fújdogálni, hirtelen engedély nélkül megjelentek szamizdat formában olyan társadalmi és politikai témájú cikkek, tanulmányok, mint a Beszélő, melyek terjesztésére stencil, vagy nyomdagépre lett volna szükség, de ezeket is csupán illegális úton, külföldről évekkel később sikerült megszerezni.
Idővel a stencilgépeket felváltották a fénymásoló gépek, ugyanakkor magának a betű, az írás művészete is éppen hanyatlóban van és ennek a technika az oka. A kommunikáció és annak tiltása is új módszerekkel történik, az elektronikus kommunikáció jelenleg a nyelv elszegényedését okozza, a gyorsaság, valamint a hang és kép átvitel lehetősége miatt.
Azonban úgy tűnik szerencsére az emberi gondolkodásnak nem lehet gátat vetni, újabb és újabb eszközöket talál ki az ember gondolatai tárolására és átvitelére.
A Gestetner nagyszülők sírkövei: G. Fáni, G. Ignác, G. Izidorné — Csorna,Izraelita temető (Major Lajos fotója)
A Gestetner família nyugatra szakadt ága a mai napig prosperál, aki Magyarországon megélte a II. Világháború kitörését, nagyrészt haláltáborokban végezte, vagy néhány túlélő rokon Izraelben él.
*Erwin Blok és Szigeti Árpi 2019-ben a FUGA budapesti kiállítótermében rendeztek kiállítást a Stencil gép történetéről, melyet többek között Erwin Blok (Hollandia) gyűjtő és Szigeti Árpi, nyomdász lelkes szervezőként még művészeti műhelyképzéssel is összekötött.
