LEGENDÁK

Fintor Fruzsina 

Ki nyeste le a szárnyakat?

Ignotus Szárnyaszegetten…című költeményéről

2024.02.06.

Ignotus és hagyatéka


Ignotus: 1869-1949

Eredeti neve Veigelsberg Hugó. Apja, Veigelsberg Leó, a korban közismert és népszerűségnek örvendő német nyelvű budapesti napilapnak, a Pester Lloydnak volt főszerkesztője. Így Ignotusnak volt honnan örökölnie írói vénáját.

Hogy Veigelsberg Hugó vagyis Ignotus latin eredetű felvett nevének jelentése ellenére miért lett oly ismert és fontos számunkra, és irodalmunk számára talán az egyik legfontosabb kérdés, ha meg akarjuk érteni költeményét és eme írás címét.

Heltai Jenő és Makai Emil mellett vívta ki megérdemelt helyét irodalmunk élvonalában. Egyetemistaként hozza össze a sors Kiss Józseffel és A Héttel, a kor meghatározó irodalmi és politikai szemléjével. A haladó szellemet megtestesítő polgárság irodalmi lapjaként jobb helyre nem is kerülhetett volna Ignotus, hiszen tehetségének tökéletes táptalajt adott A Hétben tevékeny részt vállaló irodalmi nemzedék is.[1]


Heltai Jenő
 
Makai Emil
 
Kiss József

Ignotus egyszerre volt költő, író és kritikus. Úgy vélem A Hét volt számára az a közeg, amelyben igazán magára találhatott, hiszen írói körének egyik vezetőjévé vált. Riporterként az USA-ban is járt, majd Törökországban, Németországban csak úgy, mint a Balkánon.

1906-ban egyik megteremtője a Szerda című folyóiratnak, de talán még ennél is fontosabb, hogy 1908-ban Fenyő Miksával és Hatvany Lajossal megalapította a Nyugatot, amely még 2024-ben is nagy hatást gyakorol az irodalmat értő, szerető és tudni vágyók körében. Az elsők között támogatta Ady Endrét, Babits Mihályt és Móricz Zsigmondot, ezzel nem kis harcot vívott a korabeli konzervatív irodalmi nemzedékkel szemben.[2]


Fenyő Miksa
 
Hatvany Lajos

1919-ben az ellenforradalom elől Bécsbe emigrált, ahol osztrák újságíróként és dramaturgként dolgozott. A magyar irodalom sorsát ennek ellenére folyamatosan követte, és kiállt József Attila mellett is. Végül, miután emigrált sajnos kiszorult a Nyugat szerkesztőségéből. 1937-től a polgári radikális Magyar Hírlap cikkírója lett. 1938-ban New-York-ba költözött Hitler hatalomra kerülése miatt. 1948-ban már halálos beteg volt, amikor a magyar állam haza hozatta.[3]


Komlós Aladár

Komlós Aladár fogalmazta meg talán az egyik legjobban, mindazt, amit Ignotusnak végig kellett csinálnia és amit véghez vitt: „ Ignotus amaz új rétegek öntudatának kifejezője, amelyek a századforduló körül jelentkeznek a magyar életben, s gáttalan érvényesülést követelnek. Állásfoglalását és sorsát származása mélységesen meghatározza. Vezérsége csak addig tart, míg a magyarság is akarja a zsidó beolvadást, s a magyar irodalomnak szabadságharcosra van szüksége; e feltételek megszűnésével az ő vezető szerepe is megszűnik. Maga írta egyszer, hogy tudnunk kell Arany János paraszti mivoltáról, „mint ahogy meg kell állapítani Byronról, hogy lord és Heinéről, hogy zsidó.” (Nyugat, 1917.I.) Őt sem értjük meg, ha nem vesszük tekintetbe származását.”[4]

Mélyen tisztelt olvasóm joggal teszi fel a kérdést, hogy miért idéztem ide ily hosszasan Komlós Aladárt. Azért éreztem szükségét, mert oly módon foglalja össze mindazt a folyamatot, amelyről a költemény szerzőjének élete és véleményem szerint –  egy kicsit a Szárnyaszegetten című költeménye is szól, mint talán senki más.

SZÁRNYASZEGETTEN…

Szárnyaszegetten, elhagyatva
Mélybe csalt le a tudás,
De ha egyik útját bejártam,
Sötéten állt végén a más.
Nincs támaszom, nincs menedékem,
De benned hinnem nem lehet –
Én istenem, én istenem
Miért hagytál el engemet?

 

Hogy nagyra dobbant gyáva szivem,
Kerestem alkotásra tért,
Ki magamért egyet se léptem,
Küzdöttem idegen ügyért:
S a nép im, melyért sikra szálltam,
Ha nem kövez meg, kinevet –
Én istenem, én istenem,
Miért hagytál el engemet?

 

Ó miért, hogy gyermek nem maradtam,
Tudatlan, jámbor, egyszerű
Hitnek bizalma és reménye
Miért, hogy hozzám egy se hű?[5]

 

Az ár, amellyel szembeszálltam,
Már összecsap fejem felett –
Én istenem, én istenem,
Miért hagytál el engemet?

(A Hét, 1890.)

 

A címben feltett kérdésemre: Ki nyeste le a szárnyakat?  Több válasz is adható. A vers első olvasatára talán Istenre gondolhatnánk, aki, - mint azt Ignotus is leírja – elhagyta a költőt. Ez a szemlélet több versszakának végén megjelenik. A szerző maga teszi fel a kérdést: „Én istenem, én istenem, Miért hagytál el engemet?” Az vitathatatlan, hogy valóban Istenre gondol, mindazonáltal tényleg Isten hagyta el, vagy inkább azok az emberek, s még inkább az a nemzet, amelyben megbízott? : „Ki magamért egyet se léptem,/Küzdöttem idegen ügyért:/S a nép im, melyért sikra szálltam,/ Ha nem kövez meg, kinevet…”[6]

Ezzel együtt talán az általa felhalmozott tudásban is árulót lát: „Mélybe csalt le a tudás, /De ha egyik útját bejártam, /Sötéten állt végén a más.”[7] Véleményem szerint a költő, bár Istent kérdi folyvást, hogy miért hagyta el, hiszen már nem remél, elsősorban önmagában csalódott. Vajon jól tette, amit tett? Azoknak adta mindenét, akik megérdemelték, vagy gyáva volt más utat keresni? A tudás, mely a mélybe csalta nem ártott-e neki nagyobbat, mint amennyi haszna volt?

Azért tettem fel olvasómnak a kérdést, hogy Ki nyeste le a szárnyakat, mert mint kiderült mi magunk tudjuk a legjobban lenyesni saját magunknak, ha olyannak szavazunk bizalmat, aki nem érdemli meg, vagy nem állunk fel a csalódottságból, amelyet mi vagy rajtunk kívülállók okoztak nekünk. Isten adhat reményt és hitet, de az emberen múlik hogyan őrzi azt meg. Függetlenül attól mi történt, ha elveszítjük a hitet az emberi és személyes dolgokból adódik, nem pedig Istentől függ.

A gyermekkor tisztasága és lelkülete talán az egyetlen korszaka az ember életének, amikor még: Tudatlan, jámbor, egyszerű[8] és ezáltal letisztultabb az Istenben és az embertársainkban való remény és bizalom.


[1] Magyar Irodalom Arcképcsarnoka: Ignotus. in.: Magyar Elektronukus Könyvtár, Országos Széchenyi Könyvtár in.: https://mek.oszk.hu/01100/01149/html/ignotus.htm ill.
Kenyeres Ágnes: Magyar Életrajzi Lexikon I. Akadémia Kiadó. Budapest, 1967.768

[2] Kenyeres Ágnes: u.o.

[3] Kenyeres Ágnes: u.o.

[4] Komlós Aladár: Magyar – Zsidó Szellemtörténet a Reformkortól a Holocaustig II. köt. Múlt és Jövő Könyvek, 1997.235.

[5]Kőbányai János: Két évszázad Magyar-Zsidó Költészete I., Múlt és Jövő kiadó. Budapest, 2015. 328-329.

[6] Kőbányai János: Két évszázad Magyar-Zsidó Költészete I., Múlt és Jövő kiadó. Budapest, 2015. 328

[7] u.o.

[8] u.o.

FEL