dr. Forrai Judit
Kemény Ferenc és a nemi nevelés pedagógiai koncepciója
2022.07.25.
A szexualitás nagyon érzékeny kérdés a történelem folyamán – még napjainkban is, - a velük, róluk értük és ellenük hozott intézkedések nem csupán az egyes emberek magánéletében elkövetett tetteiről, hanem e cselekedetek társadalomra nézve "káros" következményeiről is szól. A szexualitás az emberiség történetén végighaladva többnyire pánikjelenségeket váltott ki. A különböző viselkedési formákat sztereotípiákba, erkölcsi normákba, szerepmodellekbe kényszerítik, amelynek legfontosabb eszköze a nevelés, amely családi, közösségi, (néphit, szokások, hiedelmek, mítoszok) szakavatott vagy annak vélt nevelők által (papok, orvosok, tanítók, gondozók, stb.) szerez érvényt. A szexuális identitásról alkotott elképzelések a társadalmakban olyan közösségi érzéseket indukáltak, amelyek hatására bizonyos vágyakat, cselekedeteket tabunak tekintettek. A nem kívánatos jelenségeket marginalizálták, kizárták és deviánsoknak tartották. A nevelés legfontosabb kérdései, hogy mikor, ki, hogyan, hol és mit mondjon a szexualitásról.
A magánéleti kultúra, ezen belül a szexuális élet szokásainak intézményesített és családi nevelését vizsgálva a 18. századtól társadalmi diskurzus indul el az intézményesített formában történő nevelés tematikájáról és módszeréről. Míg a 18. században kezdődő szexuális restriktív szabályozás [1] első lépése a maszturbáció, vagy ahogy akkor nevezték az onánia tilalma a 19. századra a hangsúly a gyerekszületés körülményei köré, a század végén pedig már a népbetegséggé vált nemi betegség, a szifilisz elkerülésének tantervi kidolgozása és tanítási módszertani lehetőségei felé tolódik el. Külön foglalkoztak a fiúk szexuális nevelésével, a sport hatékony szerepével.
Gazdasági-politikai érdekek miatt demográfiai tényezővé válik a házasság, a termékenység, a szaporodás, a halálozás és a különböző szexuális úton terjedő betegségek megakadályozása, ezek intézményes hátterének kialakítása (orvosképzés, egyetem, kórház, szakellátás, gyógyszerkutatás, biztosítás, megelőzés stb.). Mindezeket törvényi és morális előírások szabályozzák.
"A nemiség immár nemcsak a morális ítéleteknek tárgya, hanem az ügyintézésé. A szexualitást, amely a közhatalomnak van alárendelve és a gazdaságirányítási eljárások alkalmazási területe, az elemző diskurzusok veszik birtokukba. A nemiség a 18. században "igazgatási" üggyé válik. A 18. században "igazgatáson" nem is annyira a rendbontás elfojtását értették, mint inkább a kollektív és egyéni erők sajátos rend szerinti megszervezését." [2]
A szexuális nevelés intézményesedése
A magánéleti ismeretek szabályozása hagyományosan nem az iskola, hanem a család, illetve a templom kompetenciájába tartozott. Mindez különösen igaz volt a szexuálpedagógiával kapcsolatban.
A 19. század végén a szekularizáció nagyarányú előretörése a német és magyar kultúrharc, az angol liberálisok is az anglikán egyház konfliktusai, a francia radikálisok szeparációs lépései az egész kontinensen új korszakot nyitottak az államilag kívánatosnak tartott erkölcsi viselkedés iskolai közvetítésében. Az iskola, illetve a társadalmi közbeszéd fokozatosan megkezdte a szekuláris morál integrálását, a keresztény erkölcstan kiegészítését, illetve relativizálását. Mindez természetessé tette, hogy a szexualitásra és a házasságra vonatkozó katolikus és protestáns tanítások mellett világi – konzervatív, liberális, radikális, feminista, szocialista - tanítások is felléptek, s fokozatosan teret nyertek az iskolában, az iskolán kívüli nemi nevelés intézményes, civil, (pl. egyesületi formáiban) illetve a családi nevelésre ható irodalomban.
A szexuális nevelés, ha egyáltalán volt 1. a családon belüli határait szétszakítva az ún. intimitását elvesztette és közfeladattá vált különböző szinteken és így különböző ellátó feladatként: részben a prevenció területén 2. az iskola vált a színterévé, 3. a közegészségügyi feladat lett a már megfertőződöttek és a felnőttek számára.
Mindhárom szférában jelentős szerepet játszottak: a történelmi egyházak, a világi értelmiség (írók, orvosok, újságíró, tanárok), és az államgépezet.
 |
| Ivan Bloch |
Az egyetemi oktatásban új tantervet 1901-ben vezették be Magyarországon. Az új szigorlati rend értelmében azonban még csupán szabadon választható tárgy lett a bujakór (ma venerológia, illetve bőr és nemibetegségek tantárgy). Általában a nemzetközi orvostudományban csak 1900 után körül intézményesült formában a szexológia. Ivan Bloch elsőként jelentette meg Korunk nemi élete [3] c. tudományos művét. Ebben a műben nemcsak a szexualitás helyét határozza meg a társadalomban és természetesen az orvosi vonatkozásait írja le, hanem a nemi nevelés iskolai, részletesen kidolgozott tananyagát is közli.
Már 1907-ben a reformpedagógia szexuálpedagógiának nevezi e tárgyat és négy fő szempontot tárgyal: 1. A nemi felvilágosítás a családban és az iskolában, 2. A nemileg érett ifjúság nemi felvilágosítása, 3. Tanítók és szülők tájékoztatása a nemi felvilágosítás dolgában, 4. Nemi dietetika és nevelés. A hosszú évtizedekig érvényes kérdések ekkor hangzanak el először mikor, ki, hogyan végezze az oktatást.
 |
| August Forel |
Az átfogó program egyértelműen mutatja a felelősség megosztottságát a család és az iskola között, a tanári és szülői felkészítés szükségességét. August Forel [4] zürichi pszichiáter professzor 10 alapvető diszciplinára osztja a szexológiát, egyben több határtudományt jelöl ki: a pornográfia, önerotika, művészet, vallás, politika, törvényhozás, etika, pedagógia, orvostudomány, történeti néprajz.
 |
| Magnus Hirshfeld |
Hirschfeld [5] - aki az első szexológiai intézetet alapította Berlinbe, kiemelt helyen jelökli az iskolai oktatás fontosságát.
 |
| Ellen Key |
A 19. század végén induló a reformpedagógiai mozgalom célkitűzései a gyermek, a nők felszabadítása, amely számos társadalmi szokás megváltozását vonja maga után. A nők munkába állása, tanulási lehetősége, önállósodása, a házasság válsága, a válás lehetősége, a kettős erkölcs módosulása, a szerelem és házasság kapcsolatának változása, a prostitúció szabályozottságának megszüntetése (abolicionizmus) stb. mind hatással vannak az újkori pedagógiai elvekre is. A reformpedagógia fő célja a koedukáció megteremtése. E mozgalom képviselője Ellen Key volt. A szexuális nevelés alapjának a mind önmagunkkal, mind a partnerrel szembeni felelősségtudat kialakítását tekinti. A kapcsolat alapját a szerelem határozza meg, de akkor ellentétben áll a házasság addigi szokásával, vagyis a kényszerházassággal. Ugyanezt vonatkoztatta az anyaságra is. A nő nem csak kizárólag anya, feleség, hanem alkotó ember is egyben. Erkölcstelennek tart: "Minden szerelem nélkül való apaságot, anyaságot, minden felelősség nélküli apaságot, anyaságot, minden éretlen, vagy elfajult embernek apaságát, anyaságát." [6]
Felveti e gondolatmenettel a legitim-illegitim házasságot, anyaságot és a gyermeki státuszt.
 |
| Friedrich Wilhelm Foerster |
A nemi felvilágosítás módszerére különböző javaslatot tettetek pl. Sigmund reáliskolai, Maria Lischewska népiskolai [3] és F.W. Förster [6] egyetemi tanár. Sigmund csak a gimnáziumi tanulóknál kezdené az oktatást 5 fokon (I., II., V., VI., VII. osztályban) 1. Az alsó osztályokban a felvilágosítás a nemi szaporodás néhány mozzanatára szorítkozik: emlősállatok fiataljainak keletkezése születése, a rovarok tojásainak keletkezése, a halak és hüllők tojásainak tenyészővé tétele, 2. a nemi élet fogalmának alkotása szintetikus formában, semmi lényeges mozzanatot el nem hallgatni, de a nemzés aktusát mint kevésbé lényegeset nem kell említeni. 3. Az emberről szóló minden nemi és pathológiai dolog az egészségtan előadások körébe tartozik a VII. osztályban 4. VI. osztály természetrajzi tanításanyaga csak az állattan legyen az emberi testről csak a VII. osztályban 5. A szülői értekezleten a szülők tudomására kell hozni, hogy milyen módon világosíttatnak fel gyermekeik az iskolában. Javasolja a gimnázium ne csak a test "gymnastikájával," hanem a lélekkel is foglalkozzék, erősítse meg a fiatalokban az erélyt és az egyéniséget.
Foerster képviseli a konzervatív nevelési elveket a haladókkal szemben. Könyvében hibáztatja az erotikum túlzott kultuszát, az ösztönöket szigorú elfojtással, vallásos hittel gondolja kordában tartani. Elítéli és összeköti a maszturbációt az egyik legsúlyosabb jellembeli hibával, a hazugsággal.: "Omnis mastubor mendax (minden hazug egyben önfertőző). Vagyis milyen képtelen dolog külön nemi pedagógiát űzni" [6]. Egy fiúnak, egy férfinak nagy akarattal kell rendelkeznie - mondja, le kell tudni győznie az ösztöneit, szexuális vágyait. Teljesen bűnösnek tartja a szexuálpedagógiát.
Forel a nemi nevelést, az etikai oktatást úgy képzeli el, hogy meleg érzések, meggyőzések, igazságnak hatására nevelődik az ifjú, nem a hideg moralizáló, száraz, unalmas, hamis oktatásra.
Mindenképpen a koedukáció mellett áll ki: "Ha a koedukációról van szó, rendesen még azt az ellenvetést halljuk, hogy a nő lénye és hivatása különbözik a férfitól, miért is az oktatásnak különbözőnek kell lennie. Erre azt válaszoljuk: a világ tárgyai, az emberi tudás anyaga, más szóval a tantárgyak: ugyanazok. A mily kevésbé beszélhetünk katolikus, vagy protestáns kémiáról, növényekről állatokról, hegyekről és tengerekről, éppoly kevéssé lehet ezeket a tárgyakat "fiúk" és "lányok" számára valóknak osztályozni." [3]
A századforduló egyik legnagyobb egészségi problémája Európa-szerte a szifilisz rohamos terjedése volt.
Nem véletlenül szaporodnak a századforduló táján a fiatalokat óvni akaró javaslatok. Kiemelkedik közülük Szatmári Imre tanulmánya Fracastoro tankölteményéről[8]
1907-ben a "Nemi betegségek legyőzésére"nevű társaság megalakult. A III., mannheimi kongresszusán ütköztek össze élesen a haladó liberális, feminista és konzervatív erők. A konferencián elhangzik, hogy a szexuális nevelést a családban kell elkezdeni és az iskolában kell folytatni. Természetesen ebben sem értettek egyet azok, akik tenni is akartak az ifjúságért. Nagy vonalakban a maga sokrétűségében három irányvonal bontakozott ki mind a nemzetközi, mind a hazai szakemberek között.
1. A
keresztényi felfogás nemiség problémája kizárólag erkölcsi kérdéssé tette,
melyet egy idézettel jellemezhetünk:
Ignoti nulla cupido
- a
2. A természettudományi nézet, mely a testi-lelki egészségnevelés fejlesztését szorgalmazta Puschmann, Liebermann, Grósz, Emil, Lenhossék M. Moravcsik Ernő, Fournier, Eulenburg, Heim Pál, Totisz Béla, Juba Adolf, olyan nagy elődök tiszteletben tartásával mint Rousseau, Sailmann, Campe.
3. A feminista felfogás szerinti képviselők természettudományi kérdéssé tették a nemiség problémáit, amit a nőkérdés megoldásával együtt kell kezelni. Ezt hangsúlyozta Ellen Key, Mária Lischewska, Szatmári Imre, Emődi Aladár.
Hol foglal helyet Kemény Ferenc munkássága?
 |
| Kemény Ferenc |
A magyar pedagógiai diskurzus egyik meghatározó auktora Kemény Ferenc (1860-1944) magyar sportszervező, pedagógus, tanügyi író, humanista békeharcos, az újkori olimpiai játékokat kezdeményezője és elindítója, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alapító tagja, a Magyar Olimpiai Bizottság alapító titkára, a Magyar Paedagogiai Társaság tagja.
Kemény nemcsak nemzetközi és hazai sportélet megszervezője, aktivistája, hanem 1894-től kiváló – budapesti reáliskolai - tanár és tankerületi főigazgató is. Széles látókörét már a Sorbonne-i egyetemi évei alatt tágította s nemzetközi tapasztalatait az oktatás területén is felhasználta, az oktatási elveinek alapját az az erkölcsi szemlélet motiválta, hogy a kivárásra, a nemi hűségre való buzdításra, az önkielégítés elkerülésére, mint a vágyak gerjesztésének csökkentésére az aktív sportolás kellően megvédi a tanuló ifjúságot az őket fenyegető a nemi fertőződés ellen.
Szakírói tevékenységét könyvekben és cikkekben fejti ki. Egyik legfontosabb írása, melyben az oktatás, illetve a pedagógiai módszerek határait tisztán látja:
"Kézséggel elismerem: a nemi élet eszményi tisztasága az egyetem, a köz körében merő utópia, mert valamint a természet irtózik az aboszolúttól, az emberiségből sem lehet a bűnöket teljesen kiirtani. A világ mechanizmusa, úgy látszik, nem lehet el azon kivételek (bűnök) nélkül s végső eredményben mindenütt kompromisszummal állunk szemben….A problémának két főtengelyében: a felvilágosítás és az abstinencia kérdésében fogok bővebben kifejteni a szexuális pedagógiának modern és túlzó képviselőit nem igen fogja kielégíteni, de én a gyakorlati pedagógia szilárd talaján állva , egy percre sem feledkezem meg ennek reális viszonyairól s nem áhitozom azon szobatudós babérjaira, aki egy merőben elméleti erkölcstan felállításában leli gyönyörűségét."[9] (Kemény1907, 9.)
Egyén és társadalom együttes problémájaként kezeli a nemiséget. Több szinten, többféle nevelési és egyben ellenőrzési "szakembert," módszert és színteret nevez meg, akik segíthetnek a fiatalok helyes nemi nevelésében.
Elsősorban a család: apa és anya akiknek ez a hivatása, a gyereket körülvevő felnőtteknek nagy a befolyása a kiskorúakra, a nevelők, nevelőnők és cselédség.
A fiatalokkal foglalkozó orvosok (házi-orvos, iskolaorvos, tisztiorvos), kiknek hatáskörébe tartozna a szakszerű, főleg biológiai felvilágosítás és nevelés.
Pedagógiai szempontú nevelésre az iskolában kerülne sor, ahol együttes neveléssel (coeducatio) mindkét nembeli tanerők és igazgató, az iskolaszékek, tanügyi hatóságai vennének részt. Egészségtan kötelező tanítása szükségszerű. Pedagógiai ellenszerek legfontosabb eszköze a testgyakorlatok rendszeres végzése.
Kemény szerint nem elhanyagolhatóak az öröklött hajlamok, hyperszexualitás, melyet figyelembe kell venni.
A diététikára, vagyis a helyes életmódra oda kell figyelni: táplálkozás: (hús, alkohol, káros, luxus ételek elkerülése). Ruházatban is az egyszerű és kényelmesek viselése a javallt.
Fontos tényezők közé tartozó szociológiai és irodalmi szempontok: veszélyesek egy gyermekre napi útja az iskoláig és onnan hazaér. Ebbe beletartozik az utcán látható iskola környéke, a színház és mulatóhelyek. A napi képekkel illusztrált lapok, ponyvairodalom, ifjúsági rovatok, mind károsan hathatnak. Nem kivételek a múzeumok és az utcai kirakatok. Érzékiséget sugall a zene, bizonyos művészetek és a tánc. [9](Kemény 1903).
Az érzékiség ellen határozottan és keményen kűzd "az egész világ Vénusz asszony kötényébe kapaszkodik a szexualizmust mindent megsemmísítő világostorrá lett, mely hatalmasabb lett a gőznél, villanyosságnál és a dinamitnál" [11] Kemény 1900.22.)
Figyelmeztet, hogy a gyerek egész környezete érzékiséget sugall: Mi a botrányos, erkölcstelen? a pesti élet, a színház, a pornográfia…veszedelmes alkalmak,. gyerekszoba, internátus, tánciskola, szomszédság, cselédek, felügyelet nélküli társalgás lányokkal, titkos levelezés "post restante" pikáns levelzőlapok, kocsmázás, tulságos izgalma az érzékiségnek…
Szembeszáll az eddigi nézettel: Ignoti nulla cupido (a tudatlannak nincsenek vágyai.) [10] (Kemény 1903, 12.)
Az oktatási módszerének az aktív és passzív formáját ajánlja, részben beszélni kell bizonyos dolgokról, pl. az igazságot közölni kell, az érzelem és értelem összeütközéséről is kötelesség szót váltani, de a kényesebb részeket egy "asztalon felejtett" szakkönyv megoldja. [10] (Kemény 1903, 14.)
A felvilágosítás különböző korosztályra bontása más oktatási és tartalmi szinteket jelöl pl. az általános kérdést bemutatva: Hogy születik a gyermek? Mindenképpen az őszinteségre kell törekedni, de korlátok között. pl: az anyának gyereke van, a fának gyümölcse, a madárnak fiókája. Míg 4-5 évesen a gólyamese még elmegy a későbbi korosztályt fel kell világosítani, érzelmi alapú háttérrel. Ugyanakkor kiáll a szűzesség, nemi abstinencia fontossága mellett [10] (Kemény 1903, 18.)
Kemény nyíltság helyett beveti az "ellentábor" fegyverzetét, mint munkaszeretet, abstinencia, <>"erkölcsi lelkiismeretet, amely nem mesterséges alkotás, hanem természetnek adománya és követelménye"[10] (Kemény 1903, 30.)
Az iskoláknak fontos a szerepe, mivel a szülők nem végzik el a felvilágosítás feladatát, így marad a "tömeg" iskolai oktatás. amelyet az iskolaorvos végez. A legnagyobb bűnről az onániáról tart előadást. felismerve az "első gyanús jelt: a kezek a zsebben, de teljes bizonyíték az önvallomás és a tettenérés [10] (Kemény 1903, 41.)
Az érzékiség ébrentartásában az iskola is hibás, mert az iskola padok szerkezete, ellentétben az otthoni párnás székekkel, keresztezett lábak, póznán való mászás, a hosszú időzés illemhelyeken, az érzéki olvasmányok, egymás között bemutatott képek, az utcán látható plakátok, a mulatók, színházak, tárlatok mind sugallják az erotikát.
Külön figyelmet kell fordítani a tanuló ifjúság olvasmányai iránt kiküszöbölve az erotikus elemeket tartalmazó könyveket: így fennakadnak az erkölcsi hálón azok a világirodalmi klasszikus gyöngyszemek, amelyeket meg kell gondolni kézbeadhatóak-e, pl. Hamupipőke, Hófehérke, Biblia, Rachel, Ádám Éva, Homéros, Shakespeare Zolák, Ibsenek, Tolsztojok a magyar történelemből Bánk és Melinda, Zách Klára, stb. Így szinte alig marad olvasmányuk a fiataloknak.
Családon belül az anyát is be kell vonni a tudatos nevelésbe. Gondos figyelmet kell fordítani a táplálkozásra, kerülni kell a fényűző ételeket, nevezetesen olyanokat melyek az érzékiséget elősegítik, mint pl. hús, alkohol, tea, mint izgató szerek.
A szép beszéd, káromkodás nélkül, az öltözködés figyelme, az egyszerű ruházat, az általános nevelési elvek betartása, nemes példaadás, a tekintély emelése, egészség és tisztaság törvényeinek gyakorlata, kedély, vidámság a rosszkedv és unalom ellen, önuralomra szoktatás, az olvasmányok ellenőrzése mind segíti a fiataloktól elterelni az erotikus fantáziát.
Amiben komoly erőfeszítéseket tesz az a sport bevezetése az iskolai oktatásba, versenyszerű játékok rendezése (az Egri iskolában kis olimpiát vezetett be), a testi nevelésre való figyelés, több mozgás, friss levegőn való játék az egyik legfontosabb nevelő módszere. Ehhez természetesen még hozzájön a hangsúlyos vallási érzület kialakítása, pl. "Isten bölcsességét, jóságát a szabad természetben szemléltessük" a jó és szép iránti dalok megismertetése, a zene szeretetének ápolása jelenti a helyes nevelést. Kiemeli az akarat nevelését. "a jövő azé a népé, amely a legnagyobb lelki szellemi és testi tökéletességel a legnagyobb érzéki ellenállóképességét egyesíti."
Társadalmi javaslata: a család helyes nevelési ellenőrzését a háziorvos felügyelje [9] (Kemény 1900. 82-83).
A Petőfi Társaság pedig ellenőrizze a színházi előadásokat, a sajtót nem cenzúra gyanánt, de hogy látogathatják-e gyerekek az adott színdarabot, vagy olvashatják a könyvet az erotika szempontjából. Elutasítja a művészetekben a meztelenséget, a századforduló új szakágait a mozdulat- és táncművészetet: "lábművészet aranykora meztelen táncosnők" akik káros hatással vannak a fiatalokra.
Az oktatási elveinek alapját az az erkölcsi szemlélet motiválta, hogy a kivárásra, a nemi hűségre való buzdítás, az önkielégítés elkerülése (amely csak a vágyakat gerjeszti), valamint az aktív sportolás kellően megvédi a tanuló ifjúságot a zülléstől és a nemi fertőződés ellen.
Felhasznált irodalom:
[1]Buda Béla (1994): Szexuális viselkedés. Budapest, Animula,
[2]Michel Foucault (1996): A szexualitás története. Atlantisz, Budapest,.
[3] Ivan Bloch (1909): Korunk nemi élete. Budapest, Dante,(6. átdolgozott kiadás) eredeti megjelenés: 1906. Charlottburg.
[4] August Forel (1923): A nemi kérdés. Budapest. Nova Irodalmi Intézet. 13. átdolgozott kiadás. (Eredeti: 1906-ban jelent meg.)
[5] Magnus Hirschfeld (1935): Sex in Human Relationships. London. John Lane the Bodley Head,
[6] Fr. W. Foerester (1909): A nemi élet etikája és pedagógiája. Budapest, Szent István Társulat
[7] Alféd Fournier (1904): Tizennyolcz éves fiainknak. Budapest,
[8] Forrai Judit (2016).: Szifilisz hexameterekben- mopdern pedagógiai módszer a századfordulón. Budapest.Magyar Tudomány. 3. http://www.matud.iif.hu/2016/03/11.htm
[9] Kemény Ferenc (1907): a nemi probléma (sexuális pedagógia) gyakorlati tanácsok az erkölcsi nevelésre és a korai érzékiség leküzdésére. tanférfiak és szülők részére : [könyvismertetés] : Népnevelők Könyvtára, 33. füzet, IX. évfolyam, 1. szám, Budapest, Wodianer
[10] Kemény Ferenc (1903): Az érzéki ösztönök korai ébredésének leküzdésére szolgáló elvek. Egészség. 1903. febr. 50.lap
[11] Kemény Ferenc (1900).: Küzdelem az érzékiség ellen. Katolikus Tanügy A nevelés és tanításügy összes ágait felölelő kath. paedagogiai szakközlöny. A "Magyar Állam" melléklapja. Budapest. VI. évf. 8. sz. ápr. 22.
Első megjelenés: MAGYAR TUDOMÁNY 180 : 1 pp. 92-100. , 9 p. (2019)
FEL