Kovács Róbert    INDEX 2026.09.16.

Így varázsolt el két Nobel-díjat a nácik elől egy magyar Nobel-díjas

2026.09.25.

A tizenkét, szorosan magyar kötődésű Nobel-díjas közül méltánytalanul kevés szó esik Hevesy Györgyről, a briliáns magyar kémiai Nobel-díjasról, pedig kalandos élete filmre kívánkozna. Hogy csak egy epizódot említsünk: eltüntette két Nobel-díjas kollégájának arany Nobel-érmét a Dániát lerohanó nácik elől Koppenhágában, a világhírű fizikus, Niels Bohr kutatóintézetében, még 1940-ben.

Hevesy György 1944-ben, abban az évben, amikor átvehette az egy évvel korábban neki ítélt kémiai Nobel-díjat Fotó: Keystone Features / Getty Images Hungary

A két Nobel-díjas német, de a nácikat elutasító fizikus (Max von Laue és James Franck) teljes titokban csempészték ki 23 karátos aranymedáljaikat Hitler 1933-as hatalomra jutása után Koppenhágába. A Führer ugyanis törvényben tiltotta meg, hogy bárki aranyat vigyen ki az országból. Aki ilyet tett, hazaárulásért kellett felelnie. Ha megtalálják Niels Bohr intézetében, akkor Max von Laue (aki Németországban maradt, és nyíltan náciellenes volt) azonnal koncentrációs táborba vagy kivégzőosztag elé került volna. De a zsidó származású James Franck (aki ekkor már Amerikába menekült) németországi családtagjai sem kerülték volna el a megtorlást.

Tudtak persze a két "megbízhatatlan" Nobel-díjasról, de hiába faggatták Max von Laue-t a Nobel-érméről, a fizikus mindig azt mondta, hogy a korábbi évek zűrzavarában valahol elveszítette, de az is lehet, hogy ellopták tőle. Annyira gyűlölte a nácikat, hogy két kezében csomagokkal lépett csak ki az utcára, hogy ne kelljen náci karlendítéssel ("Heil Hitler!") köszöntenie senkit, hiszen mindkét keze foglalt volt.

Mivel a Nobel-díjazottak nevét az érmékre vésték, azok felfedezése súlyos következményekkel járt volna. Hevesy György először azt javasolta a gondterhelt Niels Bohrnak, hogy ássák el az aranymedálokat az intézet kertjében, de az túl kockázatos lett volna. Eszébe jutott viszont egy zseniális ötlet: királyvízzel, a kémia egyik legnevezetesebb és legmaróbb savas keverékével (latinul aqua regia, salétromsav és sósav 1:3-hoz arányú keveréke) eltüntette, molekuláira bontotta a Nobel-díjakat.

Azt javasoltam, hogy temessük el az érmet, de [Niels] Bohrnak nem tetszett ez az ötlet, mivel az érmet előáshatták volna. Úgy döntöttem, feloldom. Míg a megszálló erők Koppenhága utcáin vonultak, én Laue és James Franck érmeinek feloldásával voltam elfoglalva.

– írta visszaemlékezéseiben Hevesy György. Hiába kutatták át centiről centire Niels Bohr intézetét a Gestapo emberei, a két Nobel-díj trükkösen feloldott 40 deka aranya ott állt a polcon, narancssárgás-barna folyadék formájában, a többi vegyszeres üveg között, és mindenki szeme előtt, mégis rejtve vészelte át a háborút.

Hevesy 1943-ban kénytelen volt elmenekülni Koppenhágából. Amikor azonban a Győzelem Napja után visszatért megviselt laboratóriumába, az ártalmatlan főzőpoharat érintetlenül találta egy polcon. Kicsapta az aranyat, a Svéd Akadémia pedig újraöntötte az érmeket azoknak a tudósoknak, akik Bohrnak küldték azokat.

Niels Bohr 1922-ben kapott fizikai Nobel-érme nem volt veszélyben, azért mert pár hónappal a nácik koppenhágai bevonulása előtt árverésen ajánlotta fel a szovjetek által megtámadott Finnország civileket támogató segélyalapjának. Egy névtelen vevő vásárolta meg, és azon nyomban eladományozta a Dán Történeti Múzeumnak, ahol a mai napig ki van állítva. Hevesy György 1950-ben küldte el a királyvizes savoldatból visszanyert aranyport a stockholmi Svéd Királyi Tudományos Akadémiának, a két Nobel-díjat újraöntötték, és 1952-ben ünnepélyes keretek között újra átadták Max von Lauenak és James Francknak.

Niels Bohr 1925-ben Fotó: Bettmann / Getty Images Hungary

Tura urai voltak 

De hogyan került kapcsolatba Hevesy György a 20. század és a tudománytörténet legnagyobb alakjaival? Először is úgy, hogy a korszak legjobb magyar- és németországi iskoláiban tanulhatott, miután egy gazdag, kikeresztelkedett, nemesi rangot kapott budapesti magyar–zsidó családba született. Anyai ágon a híres Schosberger iparoscsalád tagja. Nagyapja, Schosberger Zsigmond volt az első zsidó vallású magyar, aki nemesi, majd bárói címet kapott Ferenc Józseftől. Egykori kastélyuk a mai napig áll Turán, amelyet Orbán Viktor veje, Tiborcz István luxusszállodának építtetett át, és ma arról nevezetes, hogy ott 1 millió 349 ezer forintért is lehet pezsgőt rendelni.

Első útja egy sztárfizikushoz vezetett

Kilencéves volt, amikor a család felvette a Hevesy nevet, és 1911-ben (26 évesen) már az atommag felfedezője és a radioaktív bomlási törvények leírója, a Nobel-díjas Ernest Rutherford manchesteri laboratóriumában dolgozott.

Ez a találkozás egész karrierjét meghatározta, és itt kapta azt a feladatot is, amely saját Nobel-díjához vezetett.

Rutherford az osztrák kormánytól kapott néhány száz kilogramm, rádium-előállítás során visszamaradt ólomkloridot. Rutherford odalépett a fiatal Hevesyhez, és azt mondta neki: "Fiam, ha tényleg olyan ügyes, akkor elválasztja a rádium-D-t attól a sok kellemetlen ólomtól."

Rutheford a laboratóriumában Fotó: Wikipedia

Több mint egy évig próbálkozott az ifjú tudósnövendék, de sehogyan sem jutott eredményre. Ám pont a kudarcból lett világsiker. Rájött ugyanis, hogy azért bukott el, mert a rádium-D valójában az ólom egyik izotópja. Ezért kémiailag lehetetlen őket elválasztani, hiszen tökéletesen egyformán viselkednek. Ekkor jött a heurékapillanat: ha már elválasztani nem lehet őket, a sugárzó rádium-D-vel nyomon lehet követni a sima ólom útját a kémiai folyamatokban.

Garabonciás kísérlettel leplezte le a sóher szakácsnőt

Hogy megtudja, tényleg működik-e frissen kipattant elmélete, Hevesy kipróbálta azt a manchesteri panziójában, ahol már régóta gyanakodott a házinénire, hogy újra és újra az előző napokról megmaradt ételmaradékokat szolgálja fel neki.

Ezért gondolt egyet, és egy pici, ártalmatlan mennyiségű radioaktív anyaggal "megsózta" a tányérján maradt húst. Másnap egy ionos (radioaktív) sugárzást kimutató elektroszkópot is vitt magával, és ellenőrizte a feltálalt fasírtot. A műszer hevesen jelzett, a megdöbbent nő pedig kénytelen volt megadnia magát a tudományos bizonyítéknak.

Végül is ebből a ravasz leleplezéséből, a garabonciás csínnyel igazolt úttörő felismerésből született meg a mai orvosdiagnosztikát megalapozó radioaktív nyomjelzős medicina, amiért csak nagy sokára, 32 évvel később, 1944-ben vehette át a kémiai Nobel-díjat. Sok más módszer mellett Hevesy György alapozta meg a daganatos betegségek felismerésére használt pozitronemissziós tomográfia (PET-CT) vizsgálatokat is.

Rossz ötlet volt

Amikor 1914-ben kitört a háború, Hevesy – már egy komoly felfedezéssel a zsebében – tért haza látogatóba. Osztrák–magyar állampolgárként azonnal besorozták a monarchia hadseregébe. Műszaki tisztként szolgált, és katonai röntgenlaboratóriumokat szervezett és vezetett a frontvonalak közelében. A háború végén, az 1918-as őszirózsás forradalom után a Károlyi Mihály-féle kormány megkezdte a Budapesti Tudományegyetem modernizálását. Károlyiék felismerték Hevesy nemzetközi szintű kvalitásait, és kinevezték az egyetem Fizikai-Kémiai Intézetének professzorává.

1919 tavaszán a kommunisták vették át a hatalmat (Tanácsköztársaság), számára pedig végzetesnek bizonyult, hogy a vörös rezsim megerősítette a professzori kinevezését, ő pedig elfogadta azt, hogy folytathassa kutatásait. Hevesy nem volt kommunista, kizárólag a tudománnyal foglalkozott, de ez nem hatotta meg a Horthy-féle fehérterror "igazolóbizottságait", akik hajtóvadászatot indítottak a Tanácsköztársasággal együttműködő értelmiségiek ellen.

Hevesyt megfosztották professzori címétől és egyetemi előadói jogától is, formálisan azért, mert pozíciót vállalt a Tanácsköztársaság alatt.

A politikai bosszúban azonban a felerősödő antiszemitizmus is erősen közrejátszott. Még ha Hevesy családja kikeresztelkedett is, származása miatt akkor is célponttá vált. Amikor 1920-ban, Európában elsőként, Magyarországon jogilag elfogadták a zsidók egyetemi felvételét országos törvénnyel korlátozó numerus clausust, Hevesy György nem pazarolta itt tovább az idejét: elfogadta régi barátja, Niels Bohr meghívását Koppenhágába, akit még Manchesterben ismert meg Rutherford laborjában.

1920-ban tehát elhagyta az országot, és soha többet nem tért vissza ide alkotni.

A fénykép egy Niels Bohr és Albert Einstein közötti, kvantummechanikáról szóló nyilvános vita során készült 1925-ben. A két világhírű fizikus gyakran összekapott a sok szempontból számukra is érthetetlen kvantumvilág működésén Fotó: Wikipedia

Felfedezett egy új kémiai elemet is

Dániába költözése után alig három évvel, 1923-ban fedezte fel a hafniumot (a holland Dirk Costernel közösen), amivel végleg beírta magát a világ élvonalába és a tudomány történetébe. Koppenhága latin neve után nevezték el, az új kémiai elem azonosítása pedig azért volt világraszóló, mert Hevesy elméleti úton, a Bohr-féle atommodell felhasználásával jósolta meg, és az akkor úttörő röntgen-spektroszkópiával kereste és találta meg a periódusos rendszerből addig hiányzó 72-es rendszámú elemet.;

Nem akármilyen kémiai elemet fedezett fel, a neutronelnyelő és kiváló elektromosszigetelő-tulajdonságokkal bíró hafnium ugyanis a 21. században elengedhetetlen a nyugati tervezésű atomreaktorok szabályozórúdjaihoz és a legmodernebb mikroprocesszorokhoz. Az Intel már 2007-től kulcsanyagként használja chipjeiben. Gordon Moore, az Intel társalapítója a tranzisztorgyártás egyik legnagyobb áttörésének nevezte a hafniumszigetelést, amely megakadályozza az áramszivárgást.

Ez a Hevesy György által felfedezett csillogó, ezüstösszürke színű, átmeneti fém tette lehetővé, hogy a chipek miniatürizálása (a Moore-törvény) ne ütközzön fizikai falakba, és a processzorok azóta is egyre kisebbek, gyorsabbak és energiatakarékosabbak lehessenek. Stratégiai anyag, sem a modern okostelefonok, sem az AI-chipek nem létezhetnének hafniumalapú szigeteléstechnológia nélkül.

Hevesy György 1944. november 11-én Fotó: Keystone Features / Getty Images Hungary

Várnia kellett a Nobelre a "hun szagú" kémikusnak

Hevesyt 1924 és 1936 között hét alkalommal jelölték Nobel-díjra a hafnium felfedezéséért, azonban végül nem kapta meg. Ennek oka egy bizonyos Georges Urbain nevű francia kémikus volt, aki azt azt állította, hogy ő már korábban megtalálta a 72-es rendszámú kémiai elemet. De nem sokan hittek neki, mert csak mikroszkopikus mennyiségeket talált. Az első világháború után, az 1920-as években Európa még mélyen megosztott volt. Ezért akár egy színtiszta tudományos vita is nacionalista felhangokat gerjesztett Franciaország és Németország között. A francia tudományos közösség természetesen a francia Urbaint támogatta, miközben németként ítélték el Niels Bohrt és Hevesy Györgyöt, nem különösebben fennakadva azon, hogy egyikük dán, másikuk magyar.

Egy francia újság még azt is megjegyezte, hogy Hevesy személye miatt az egész vita "hun szagú". Mintha maga Attila, a hun, leparkolt volna lovával a kémiai–fizikai intézet előtt, fehér köpenyt öltött magára, és védőszemüvegben éveken keresztül kémcsövekkel és Bunsen-égőkkel babrált a laborban.

Menekülés Svédországba

Miután 1943-ban a nácik Dániában is megkezdték a zsidók deportálását, a zsidó felmenőkkel rendelkező, pláne atomtudós Bohr és családja is közvetlen életveszélyben volt. Barátai sürgették is, hogy mielőbb hagyja el Dániát. 1943. szeptember 30-án érkezett titokban Svédországba, majd néhány nappal később repülővel Angliába, végül az USA-ba szállították. Hevesy, akinek (a nácikkal szövetséges) magyar útlevele volt, egyszerűen felszállt egy vonatra Koppenhágában, és október közepén megjelent Stockholmban, ahol a Szerves Kémiai Intézetben folytatta radioaktív nyomjelzőkkel végzett biológiai, fiziológiai és orvosi munkáját.

Még abban az évben megítélték neki a kémiai Nobel-díjat, de a kaotikus háborús helyzet miatt csak egy év múlva, 1944-ben adták át. Stockholm lett élete utolsó nagy alkotói bázisa, svéd évei alatt szinte teljesen a biológiának és az orvostudománynak szentelte magát.

Úttörő kísérleteket végzett a rákos daganatok izotópos vizsgálatával, és megalapozta a mai klinikai onkológiai diagnosztikát.

Idős korára a világ egyik legelismertebb tudósa lett. A Nobel-díj mellett megkapta a brit Királyi Társaság (Royal Society) rangos Copley-érmét, és beválasztották a tagok közé. Különösen a Copley-díjra volt büszke, amit többek között egykoron Charles Darwin, majd kortársa, Albert Einstein is megkapott.

Hevesy csak a tudománynak akart élni, azonban nem tudta (nem is lehetett) kivonni magát a véres 20. század ide-oda csapódó abszurd eseményei alól. A tudós 1966-ban, 80 évesen hunyt el a németországi Freiburgban, annak az emigrációba kényszerült tudós magyar nemzedéknek kimagasló tagjaként, akiknek el kellett hagyniuk életveszélyes hazájukat.

Bár ő Európában maradt, ismerte az Amerikában kutató és ott fizikai–matematikai forradalmat elindító magyar "marslakókat" (Kármán Tódort, Wigner Jenőt, Szilárd Leót, Neumann Jánost, Teller Edét) is. Az atomenergia békés célú felhasználásáért létrehozott "Atom a békéért díj" (Atoms for Peace Award) első hat kitüntetettje között ott volt Niels Bohr (1957), Hevesy György (1958), majd közvetlenül utána Szilárd Leó és Wigner Jenő (1959).

Nem véletlen a magyar túlsúly, az amerikaiak pontosan látták, hogy ez a magyar zsenigeneráció egymásra építve indított el egy új világkorszakot.