LEGENDÁK

Oláh János  z'cl

A Bacharach/Bacher család egy "termő ékes ág"[1]-áról

(Bacher Simon-Vilmos-Ernő-Vilmos-Gusztáv Ernő-Tamás)

2022.12.21.

A Bacher családnak Bacharach/Bacherach városa a névadója. Bacharach a mai Németországban, a Rajna mentén, a Rajna középső folyásánál, Rheinland-Pfalz tartományban található.[1]

A városka neve híressé, talán Heine[2] töredékes írása, a "Bacherachi rabbi"[3] nyomán lett. Zsidók már a kora középkortól éltek itt,[4] egészen a XX. század közepéig. Bacharachtól nem messze, az egy kilométer széles Rajna, a Loreley-sziklánál,[5] egy tizedére szűkül össze. A közismert, több költőt,[6] zeneszerzőt[7] is megihlető legenda szerint itt bűvölte el és csalta zátonyra a Rajnán hajózókat az aranyhajú csábító, a gonosz tündér.

A Bacharach családnévvel vagy származási helyre utaló megnevezéssel több, ismert zsidó tudós is rendelkezett. A teljesség igénye nélkül csak Jáir Hájijm Bacharach[8] rabbit említem meg, mert életrajzát a későbbiekben ismertetendő Bacher Vilmos[9] kor- és Rabbiképzőbéli tanártársa, Kaufmann Dávid[10] is megírta[11]; valamint a Bacher család felmenői között tartja számon.[12]

Érdekességképpen megemlítem, hogy Jáir Hájijm Bacharach volt az a döntvényező, aki megengedte a zsidóknak a sorsjátékot, a tombolát,[13] mert abban eszközt látott, hogy a "hásgáhá", az isteni gondoskodás lehetővé tegye a játékosnak, hogy nagyobb összeghez jusson. Indoklását a Példabeszédek alábbi soraival támasztotta alá: "Az ember veti a sorsot, ám a döntés az Istené."[14]

A Bacharach család magyarországi történetét a XIX. század végéig, megírta és publikálta[15] már Büchler Sándor,[16] a mártírrá lett kiváló történész és keszthelyi főrabbi, jogelődünk: az Országos Rabbiképző Intézet[17] végzettje,[18] a Magyar-Zsidó Szemlében,[19] ezért erre most nem térek ki, csak a XIX. század elejétől, a Bacharach család Pozsonyból Liptószentmiklósra[20] (Sankt Nikolaus in der Liptau/Szent-Miklós) történt költözésétől[21] elevenítem fel a történéseket.

A pozsonyi Méir/Mayer Bacharach[22] fia: Júda/Jehuda Lőw/Lőb/Leib/Léb Bacharach[23] Liptószentmiklóson[24] telepedett le az 1800-as évek elején. Itt vette nőül Gitl Janowitzot, és itt született már Jichák/Isak/Joszéf[25] Bacharach[26]. Ő volt, ki a Bacharach családnév helyett a "Bachert" kezdte el használni, amint azt unokája, Vilmos írta.[27]

Jichák/Isak/Joszéf Bacharach/Bacher[28] feleségül vette[29] Cirl/Theresia Janowitzot[30]. Simon[31] volt az elsőszülött gyermekük, a brit-milán/circumcisión/brisz-milón,[32] az Ábrahám szövetségébe való felvételén maga a (liptó)szentmiklósi rabbi: Löw Eleázár Hálévi Münz (Eleázár Trietscht)[33], kit legismertebb művéről csak Semen rokéáhnak neveztek, tartotta ölében.[34] Jichák/Isak/Joszéf Bacharach/Bacher és Theresia Janowitz házasságából született gyermekek: Simon,[35] Joachim,[36] Adolf,[37] Hendl/Hanni,[38] Méir/Marcus,[39] Eszter/Netti[40] és Szárá/Charlotte[41].[42]

Bacher Simon 1823-ban[43] született Liptószentmiklóson. A helyi zsidó iskolában tanult, majd a nikolsburgi, leipniki, eisenstadti és bonyhádi jesivákban[44] képezte magát, ahol a szokásos stúdiumok mellett elsajátította a héber és a francia nyelvet, a már ismert német, magyar és szlovák mellett. Hazatérvén szüleihez, kereskedői pályára lépett; valamint a liptószentmiklósi zsidó hit­község jegyzője lett. Ő az egyik alapítója és vezetője a helyi "Olvasókörnek", és az iskolaügyi bizottság tagja is volt.

1848-ban feleségül vette Dorothea/Dorottya/Debóra Tedescot[45]. Első gyermekük: Wilhelm/Vilmos (Benjámin Zeév), ki majd Rabbiképzőnk második rektora, és a világszerte ismert tudós lesz. Liptószentmiklóson született fiúgyermekük még: Selig/Zélig Beer/Bernhard/Bernát/Benő (Jiszahár Abiezer),[46] ki majd Patakira magyarosítja családnevét. Ő a Pester Lloyd[47] és más lapok újságírója, párizsi tudósítója lesz[48].

Szucsányban[49] született fiúgyermekeik: Hirsch/Hermann (Naftali Jehuda), [50] ki kereskedő volt szülővárosában, Liptószentmiklóson; Maxmilian/Miksa (Miháél Eliezer), [51] ő kereskedő volt Budapesten és Emil (Menáhem Mendel),[52] a Pesti Victória és a Molinum malomipari konszernek elnöke[53].

Szucsányban született lányaik nevei: Hájá/Róza és Perl/Paula, kik majd Budapestre mentek férjhez.

Kóson[54] született utolsó gyermekük: Feivel/Josefin, ő Szegedre ment férjhez.

Debóra/Dorothea/Dorottya Tedesco apja: Naftali Júda/Hirsch/Ármin Tedesco, egy kiváló talmudista,[55] míg anyja: rabbi Selig/Zélig Beer Politzernek[56] a leánya volt,[57] akinek nagyatyja: rabbi Gerson Politz,[58] ki 1757-1772 között Nikolsburgban, morvaországi főrabbi volt.[59]

1852-1862 között Szucsányban lakott családjával Bacher Simon, mint a Túróc vármegyei sójövedék felügyelője és kereskedő, valamint az általa kezdeményezett zsidó iskola inspektora volt. 1862-ben visszaköltöztek Liptószentmiklósra, hol ismét kereskedéséből tartotta el népes családját, majd 1864-ben a Nyitra vármegyei Kóson bérelt 700 hold földet.

Költői és írói hajlammal megáldott idealista létére ezen a pályán nem bol­dogult anyagilag, tönkrement, és 1867-ben Pestre költözött a Bacher család. Itt Bacher Simon eleinte könyvelő és levelező volt egy kereskedelmi cégnél, majd 1874-től, 1891-ben bekövetkezett haláláig, a Pesti Izraelita Hitközség pénztárnokaként tevékenykedett és írta verseit németül, héberül és magyarul, fordításai mellett.

Bacher Simon az elsők között volt, ki magyar nyelvű verseket héberre fordított. Többek között Kölcsey, Petőfi, Vörösmarty, Eötvös és Arany verseit ültette át a Biblia klasszikus nyelvére. Az ő fordításában volt először olvasható héberül a Nemzeti dal és a Szózat. 1865-ben Bécsben jelentette meg saját fordításában Lessing Bölcs Náthánját, héber nyelven.

Az 1868-as Izraelita Egyetemes Gyűlést héber nyelvű verssel köszöntötte, valamint a kongresszus határozatait ő fordította héber nyelvre. Még ugyanezen évben Zemirot háárec (Hazafias dalok) címmel adatta ki magyar költők hazafias verseit héber nyelven. 1877-ben, az akkor megnyílt Országos Rabbiképző Intézetet (Landesrabbinerschule) is héber nyelvű versben (Neve salom-Béke otthona/hajléka) köszöntötte.

Összegyűjtött költeményeit egyik fia: Bacher Vilmos, három kötetben, Sáár Simon címmel, 1894-ben, apja halála után három évvel kiadatta.[60] Vilmos fia így írt a Bevezetőben: "A könyvet Sáár Simonnak neveztem, hogy atyám neve örök emlékezetül megörökíttessék. A kapuk között, melyen át az Isten városába, a szent nyelv városába lehet jutni, Simon kapuja is nyitva lesz, be nem zárul."[61]

Bacher Simon még a régi hagyomány talajáról indult a XIX. század elején, de e század végén már az "új", az úgynevezett neológ[62] zsidóság által taposott utat járván fejezte be életét.

Bacher Simon egyik fia: Wilhelm/Vilmos Bacher. Bacher Vilmos 1850-ben született Liptószentmiklóson. Elemi iskolai tanulmányait a Turóc vármegyei Szucsányban, majd szülővárosában, a zsidó alreál iskolában végezte. Besztercebányán és Pozsonyban, az evangélikus líceumban képezte tovább magát, és tett érettségit. 1867-ben, 17 évesen, szüleivel és testvéreivel együtt Pestre költözött és felvételt nyert a pesti Magyar Királyi Tudományegyetemre[63].

Tanulmányaival párhuzamosan Brill Sámuel Löw[64] pesti rabbi, a Rabbiképző Intézet későbbi tanárának talmudi siurjain (óráin) is részt vett Goldziher Ignáccal[65], ki akkor még jó barátja volt, és Jaulus Henrikkel,[66] majdani aacheni rabbival. A későbbiekben családi kötelék is létrejött Goldziher és Bacher között, mert Bacher második felesége Goldziher Ignác unokatestvére: Goldzieher Ilona[67] lett.

1868-ban Breslauba, az akkori szóhasználattal Boroszlóba[68] ment tanulni[69], az ottani híres Rabbiképzőbe, a Jüdisch-Theologisches Seminarba, a "Wissenschaft des Judentums"-nak, "a zsidóság tudományának" egyik fellegvárába. 20 évesen, 1870-ben a lipcsei egyetemen szerzett doktori fokozatot.[70] Rabbivá 1876-ban avatták, Breslauban.[71]

Még az évben meghívták Szegedre, Löw Lipót[72] megüresedett rabbi-székébe[73]. 1877-ben, az akkor megnyíló budapesti Országos Rabbiképző Intézetbe invitálták tanárnak. 36 éven át, 1913-ban[74] bekövetkezett haláláig tanított[75] itt Szentírást, szentírásmagyarázatot és homiletikát. 1907-től, Bloch Mózes[76] nyugállományba vonulásától,[77] rektora volt az intézménynek, sajnálatosan korán, 63 évesen bekövetkezett haláláig.

Bacher Vilmosnak 1881-ben született meg egyetlen gyermeke: Ernst/Ernő (Joszéf Jichák[78]),[79] a Winter Emmával[80] 1879-ben kötött házasságából. Felesége 1885-ben meghalt, az egy éves gyász letelte után, 1886-ban vette feleségül Goldzieher Ilonát,[81] aki majd a Budapesti Magyar Királyi Állami Felsőbb Leányiskola[82] francia nyelvtanára lesz. "Goldzieher Ilona egyike volt az első budapesti tanárnőknek, akik a felsőbb leányiskolában oktathattak. Egy olyan emancipált zsidó nőt fedeztem fel benne, aki nagy világi műveltsége ellenére mégsem szakadt el a zsidó vallási közösségtől." -írta Hrotkó Larissza, aki feldolgozta Goldzieher Ilonának a Magyar-Zsidó Szemlében megjelent írásait[83].

Bacher Vilmos önálló munkái, kötetei, könyvei első kiadásainak száma: 56. Ezek mellett 53 folyóiratnak volt cikkíró munkatársa és mintegy 800 tudományos dolgozata jelent meg[84] német, héber, angol, francia és magyar nyelven.

Érdeklődésének és munkásságának egyik területe az ágádá[85] kutatása volt.[86] Ő vállalkozott először arra, hogy minden egyes régi tanítónak (tannának, amórának) kijelölje helyét az időben, és egyesítse minden ágádikus megnyilatkozását.

Munkásságának másik területe a héber és a keleti nyelvek (arab, perzsa) grammatikai kutatása, de nem önmagában, hanem a Szentírás magyarázatának történetével karöltve. Írásaiban a középkori tudományosság és költészet három nagy nyelve: arab, perzsa és a héber emlékeinek első rendszeres megtárgyalására, feltárására vállalkozott.

A nyelvkutatás mellett a középkor bölcseleti, filozófiai vizsgálódásai is gazdagították ezt az exegézist.[87] Bachernek a költészet iránti affinitása egyértelműen megmutatkozott a perzsa költészet, a perzsa-zsidó és a perzsa-arab irodalmi érintkezések tanulmányozásában, publikálásában és fordításában.[88]

A XX. század elején megjelenő Jewish Encyclopedia[89] és az Encyclopaedia Britannica[90] szócikk-írójaként, a zsidó tudományosság közkinccsé tételében játszott nemzetközileg is jelentős szerepet.

Kevésbé ismert az a tény, hogy Bachernek nagy szerepe van a modern héber nyelv (ivrit) létrehozásában is. Eliezer Ben-Jehudával[91] aktív, héber nyelvű levelezést folytatott. Lőwinger Sámuel[92], a Rabbiképző későbbi igazgatója jelentetett meg belőlük néhányat 1943-ban.[93] Lőwinger írja: "Bacher ajánlólevelei nyitották meg az utat Ben Jehuda számára a különböző nemzetközi zsidó kultúrális testületekhez. (…) Bacher Vilmos azonban nemcsak tekintélyének latbavetésével válik mentorává Ben Jehuda alkotásának, hanem tudományos kutatásainak eredményeit is a legnagyobb készséggel bocsájtja barátja rendelkezésére."[94]

A tudományokban elért eredményeiről így írt Heller Bernát,[95] ki tanítványa volt Bachernek, és a Rabbiképző szintén jelentős tudományos tevékenységet végzett professzora: "Egy munkás emberélet gazdag tartalmául beillenék akár az agáda-kutatás önmagában, akár a zsidó szentírás-magyarázatnak és nyelvtudománynak története, melyet Bachernek köszönhetünk. De amit azon felül végzett, az is elegendő volna néhány egyetemi tanszéknek, néhány akadémiai tagságnak megszolgálására."[96]

Bacher, fent említett úttörő tudományos tevékenysége mellett, jelentős szerepet játszott a XIX. század végi és a XX. század eleji zsidó szellemi élet "intézményeinek" megteremtésében és fenntartásában. Bánóczi Józseffel[97] együtt megindította[98] és éveken át szerkesztette[99] a Magyar-Zsidó Szemlét,[100] az első magyar zsidó tudományos folyóiratot, amely a világ zsidó tudományosságában is jelentős szereppel bírt.

Blau Lajosnak[101] - ki Bachert követte a Rabbiképző rektori székében - szavaival: "a magyar irodalom törzsébe új ágat plántál."[102] Bacher egyik alapítója, és szellemi atyja volt az IMIT-nek, az Izraelita Magyar Irodalmi Társulatnak, amelynek évkönyvei - a kezdetekben Mezey Ferenccel[103] együtt szerkesztette[104] - jelentős dolgozatokat, kutatási eredményeket közöltek. Bacher neve "fémjelzi", nagy része van az IMIT-Biblia, e zsidó részről első magyar nyelvű Biblia-fordítás elkészültében, megjelenésében, kiadásában.[105]

1913-ban, Hevesi Simon,[106] a tanítvány, a Rabbiképző professzora és a Dohány utcai zsinagóga főrabbija a következőket mondotta temetésén: "Ez volt Bacher Simon fia, Bacher Vilmos, az írástudó, a hagyomány-kutató, a rózsakertek poétája, a mélylelkű exegéta. Világtekintély volt. Megértése előtt egység volt a zsidóság egész több évezredes nehéz literatúrája, héber, arámi, arab vagy perzsa, görög vagy újkori nyelv ruhájában. Egymás fölé alakuló rétegekben, mint Biblia, midrás, Misna, Talmud, kommentár, bölcsészet: élő egységnek mutatkozott szelleme előtt a zsidó irodalom, lelkével rokon, véle is egy."[107]

Egy késői gesztus a Magyar Tudományos Akadémiától, hova Goldziher Ignác ajánlotta levelező tagnak;[108] míg Gyulai Pál[109] az Akadémia rendes tagjának, de azzal utasították el felvételét, hogy "ne engedjük be a Talmudot az Akadémiára"[110]: 1989-ben a Magyar Tudományos Akadémia I. (Nyelv- és Irodalomtudományok) Osztályának Judaisztikai Kuratóriuma elhatározta, hogy évente[111] Bacher Vilmos emlékelőadás kell tartani és utána a felkért előadónak Bacher Vilmos emlékérmet adnak át.[112]

2013 december 4-én, a Bacher-család, az MTA TKKI[113] Judaisztikai Kutatócsoportja és az OR-ZSE megemlékezést tartott Bacher Vilmos halálának századik évfordulója alkalmából a Salgótarjáni úti zsidó temetőben, a Lajta Béla[114] által tervezett Bacher Vilmos és neje felújított síremlékénél.[115]

Bacher Vilmos egyetlen fia, az első házasságából született Ernst/Ernő volt. Ő a humán tudományok művelését a reál tudományra cserélte, mérnök lett. A VII. kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban érettségizett jeles eredménnyel[116], majd a budapesti Műegyetemen szerezte meg mérnöki diplomáját, ahol még 1962-ben át is vehette a gyémántdiplomát. Évfolyamtársa és "jó pajtása" volt többek között Kármán Tódor[117].[118]

Több vasútvonal építését irányította (pl.: Marosvásárhely-Parajd). Az I. világháborúban katonai szolgálatot teljesített, megkapta a koronás arany érdemkereszt kitüntetést[119] is. 1920-ban vette feleségül Schönfeld Terézt (Rezl).[120] Két gyermekük született: Gusztáv (Benjámin Zeév[121])[122] és Vilmos (Simon[123])[124].

Bacher Gusztáv a Budapesti Evangélikus Gimnáziumba, majd a Madách Imre Gimnáziumba járt, ott is érettségizett. A II. világháború alatt munkaszolgálatra hívták be.[125] Ismeretlen a halálozási ideje[126] és nyugvóhelye is.

A másik fiúgyermek nagyatyja polgári nevét örökölve: Bacher Vilmos.

Visszatérve Bacher Ernő életéhez: az I. világháború után építészként, magánmérnökként dolgozott, vasutakat, utakat, malmokat, bérházakat tervezett és építésüket irányította.  Rendes tagja volt a Magánmérnökök Országos Szövetségének, a Magyar Mérnök- és Építész Egylet nagyválasztmányának és az Iparcsarnok igazgatóságának; valamint a vészkorszak alatt az OMZSA (Országos Magyar Zsidó Segítő Akció) és a Pártfogó Iroda Segítő Bizottsága "Segítés Munkabizottságának"[127].

Legbüszkébb azonban - felesége és fiai mellett - arra volt, hogy a sokakat segítő, megélhetéshez juttató, Országos Továbbképző Bizottság (ORT)[128] főtitkára volt.[129]

A háború után egyetlen életben maradt fia: Vilmos volt. Bacher Vilmos a Madách Imre Gimnáziumban érettségizett 1944-ben, majd rögtön munkaszolgálatra hívták be, a bori rézbányákban dolgoztatták. Szerencsésen túlélte e sokak halálát követelő időszakot és el tudta kezdeni egyetemi tanulmányait.

Bacher Vilmos 1948-ban szerzett jog- és államtudományi diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán, "Sub laurea Almae Matris" fokozattal. 2008-ban gyémánt-, 2013-ban vasdiplomát adományozott neki Alma materének rektora. 1977-ben Kiváló Ügyvédi Munkáért-díjat; 1998-ban Eötvös Károly[130]-díjat kapott. 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesült "a szellemi tulajdon védelme érdekében végzett kiemelkedő munkássága elismeréseként". 2013-ben Jedlik Ányos-díjjal-; 2016-ban a Magyar Védjegykultúráért-díjjal ismerték el munkáját.

1949-56 között bírósági fogalmazó, a Nehézipari Minisztériumban jogi előadó, majd különböző vállalatok jogtanácsosa volt. 1957-től 2015-ig folytatott önálló ügyvédi gyakorlatot. Tagja volt a Magyar Szellemitulajdon-védelmi Tanácsnak, a Jogi Szakvizsga Bizottságnak, a Szerzői Jogi Szakértői Testületnek és elnökhelyettese az Iparjogvédelmi Szakértői Testületnek.

A Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesület (MIE) elnökségének tagja, a Magyar Védjegy Egyesület, a Magyar Versenyjogi Egyesület tagja, az AIPPI (Association Internationale pour la Protection de la Propriété Intellectuelle), a szellemi tulajdon védelmére szerveződött nemzetközi egyesület Magyar Csoportjának korábbi alelnöke és tiszteletbeli tagja, továbbá mind az AIPPI, mind az LIDC (International League of Competition Law), a versenyjog, a szellemi tulajdonjog és tisztességtelen verseny témáiban tevékenykedő nemzetközi egyesület részére készített az éves nemzetközi kongresszusokon megvitatott témakörökről több nemzeti jelentést. A polgári jog, különösen a szellemi alkotások joga és a versenyjog területén számos publikáció szerzője.

"Több mint fél évszázados ügyvédi munkásságát végigkísérte a szellemi alkotások joga, mai terminológiával: a szellemi tulajdon védelme. A hazai iparjogvédelmi kodifikációban is több évtizeden keresztül tevékeny részt vállalt. Közreműködött a hatályos szabadalmi és védjegytörvény előkészítésében éppúgy, mint a közelmúltban az Európai Unió jogérvényesítési irányelvének példaértékű átültetésében."[131]

Bacher Vilmos 1971-ben megnősült, felesége: dr. Magyar Judit (Jehudit)[132], gyógyszerész. Egy gyermekük született: Gusztáv Ernő (Benjámin Zeév[133]).[134]

Bacher Gusztáv 1993-ban érettségizett az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumában, majd 1998-ben szerezte jogi diplomáját az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, "summa cum laude" minősítéssel. 1997-ben a bécsi jogi egyetem, majd 1999-ben az Asser Instituut (Hága) által a nemzetközi kereskedelmi jog területén szervezett posztgraduális képzés hallgatója volt. 2001-ben a Közép-európai Egyetemen (CEU) LLM (jogi mester)fokozatot szerzett a nemzetközi kereskedelmi jog területén.

2015-ben Eötvös Károly-díjat kapott. Elnöke volt 2012-2014 között az LIDC (International League of Competition Law), a versenyjogok, szellemi tulajdonjogok és tisztességtelen verseny témáiban tevékenykedő nemzetközi egyesületnek, azt megelőzően alelnöke, korábban főtitkára. Elnöke a Magyar Reklámszövetség Reklámetikai Bizottságának; az AIPPI (Association Internationale pour la Protection de la Propriété Intellectuelle), a szellemi tulajdon védelmére szerveződött nemzetközi egyesület Magyar Csoportjának főtitkára; az Iparjogvédelmi Szakértői Testület és a Szerzői Jogi Szakértői Testület tagja. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszékének megbízott előadója, versenyjogi, reklámjogi és szellemi alkotásokról szóló cikkek szerzője és kommentárok társszerzője, valamint az AIPPI és az LIDC részére nemzeti jelentést készítő több munkabizottság vezetője.

2014-ben megnősült, felesége Dr. Lendvai Zsófia (Sosan)[135], ügyvéd. Esküvőjük az újlaki (Frankel Leó utca) zsinagógában volt, Schweitzer József[136] nyugalmazott országos főrabbi, Rabbiképzőnk volt rektora és Verő Tamás[137] rabbi eskették őket. 2014-ben megszületett első gyermekük: Bacher Tamás (Joszéf Jichák[138]).[139]

A Bacharach/Bacher család egy ágáról,  egy "termő ékes ágáról", a mai napon ennyit tudtam, "dióhéjban" elmondani, de végezetül megemlítem még, hogy Bacher Vilmos és fia: Bacher Gusztáv Ernő, ma is ugyanott ül a Rabbiképző zsinagógájában: a frigyszekrénytől jobbra, az emelvényen, a második sorban, a harmadik és a negyedik ülésen, az őszi nagyünnepeken, mint ahova 60 évvel ezelőtt Bacher Ernőt és fiát: Bacher Vilmost "ültette"  Lőwinger Sámuel, a Rabbiképző ötödik rektora. Egy sorral hátrább, mint ült a Rabbiképző második rektora: Bacher Vilmos, a nagyapa és a dédapa.

A családi jelenlét, a Bacher család jelenléte, 1877 óta folyamatos a Rabbiképzőben, és folyamatos otthonukban is a zsidó tradíció ápolása, amint azt Bacher Ernő mondta még 1962-ben: "Még ma is ugyanúgy adom idehaza a szédert[140], ahogyan édesapámtól láttam élete utolsó széderén, 1913-ban, Abbáziában, az ottani ismert zsidó vendéglőben. S ahogyan minden ünnepet tartott, úgy én is mindent megtartottam. A legnehezebb időben is…"[141]

Bacher Vilmos is megtartja otthonában a szédert családjának. A tradíció folytatódik…

Bacher Simon kívánsága, amelyet szülei (Jichák/Isak/Joszéf Bacharach/Bacher és Cirl/Theresia Janowitz) aranylakodalmán fogalmazott meg 1868-ban, egy része már megvalósult és reméljük - adja Isten! - hogy a kérés második fele is hamarosan, miszerint: "Lássátok gyermekeitek és azok gyermekeit örökké fejlődni, virágzani és lássátok Izraelt jólétben és békében."[142]


[2] Christian Johann Heinrich Heine (eredeti nevén Harry Heine): 1797-1856.

[3] Der Rabbi von Bacherach. Pl.: http://gutenberg.spiegel.de/buch/der-rabbi-von-bacherach-384/1 -2016.03.27; http://www.goethezeitportal.de/wissen/enzyklopaedie/heine/heinrich-heine-der-rabbi-von-bacharach.html#Heine -2016.03.27. Magyarul: Sass Irén (Garai Nyomda Rt. kiadóvállalata-1925) és Tandori Dezső (Európa-1982) fordításaiban.

[6] Így Clemens Brentano (eredeti nevén: Clemens Wenzeslaus Brentano de La Roche: 1778-1842): Lore-Lay; Heinrich Heine (eredeti nevén: Harry /Hájim/ Heine: 1797-1856): Die Loreley;  Guillaume Apollinaire (eredeti nevén: Wilhelm Albert Włodzimierz Apolinary Kostrowicki: 1880-1908): La Loreley; stb.

[7] Pl.: Max Bruch (eredeti nevén: Max Christian Friedrich Bruch: 1838-1920): Die Loreley (op. 16); Dimitrij Dimitrijevics Sosztakovics (1906-1975): 14. szimfónia (op. 135); Hubert Stuppner (1944-): Lyrisches Klavierpoem; stb.

[8] Rabbi Jáir Hájijm Bacharach: 1639-1702. Életéről lásd, pl.: http://www.jewishencyclopedia.com/articles/2301-bacharach-jair-hayyim -2016.03.29.

[9] Bacher Vilmos: 1850-1913.

[10] Kaufmann Dávid: 1852-1899.

2014-ben megalakult az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem Kaufmann Dávid Zsidó Kultúrakutató Csoport, amely részben átvette a megszűnt Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem–Magyar Tudományos Akadémia Zsidó Vallástudományi Kutatócsoport tevékenységi körét.

[11] Kaufmann, David: Zur Geschichte jüdischer Familien: II. R. Jair Chajjim Bacharach und Seine Ahnen. (Trier, 1894).

[12] Bacher Vilmos: Bacher Simon élete. A "Sáár Simon" c. verseskötetek bevezetője, amely Bécsben jelent meg 1894-ben. Magyar nyelvű, gépelt példány, a Bacher-család tulajdona. 1. lap.

[13] Hovot Jair 61. Lásd: http://hebrewbooks.org/857 -2016.03.30.

[14] Példabeszédek XVI,33.

[15] Lásd: Dr. Büchler Sándor: A Bacharach család Magyarországon. In: Magyar-Zsidó Szemle-1910. 82-102. old.

[16] Büchler Sándor: 1870-1944.

[17] Lásd, pl.:

·  Bánóczi József: Az Országos Rabbiképző Intézet első évtizedének története. In: A Budapesti Országos Rabbiképző Intézet X. Értesitője az 1886/87-iki Tanévről. (Budapest, 1888);

·  Dr. Benoschofsky Imre: Emlékek a Szemináriumból. In: Scheiber Sándor ed.: Évkönyv 1970. (Magyar Izraeliták Országos Képviselete-Budapest, 1970) 74-105. old.;

·  Dr. Blau Lajos: Adalékok a Ferencz József Országos Rabbiképző Intézet történetéhez. Az Intézet fennállása negyvenedik évfordulója ünnepére (1877. október 4–1917. október 4). (Budapest, 1917);

·  Dr. Blau Lajos: Az országos rabbiképző-intézet előtörténetéhez. In: Magyar-Zsidó Szemle XXXIV. évf. / 1917 ápr.-okt., 2-4. szám. 88-139. old.;

·  Dr. Blau Lajos és Dr. Klein Miksa: Emlékkönyv a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet ötven éves jubileumára 1877-1927. I. kötet. A Rabbiképző első 50 éve. (Budapest, 1927);

·  Dr. Büchler Sándor: A zsidó reform úttörői Magyarországon. In: Magyar-Zsidó Szemle XVII. évf. / 1900. 106-119. old.;

·  Carmilly-Weinberger, Moshe ed.: The Rabbinical Seminary of Budapest 1877-1977. A Centennial Volume. Studies in its History and its Scholarly Record. Sepher-Hermon Press, Inc. for The Alumni Association of the Rabbinical Seminary of  Budapest. (New York, 1986);

·  Frojimovics Kinga-Komoróczy Géza-Pusztai Viktória-Stribik Andrea: A zsidó Budapest II. (Városháza – MTA Judaisztikai Kutatócsoport-Budapest, 1995) 302-316. old.;

·  Frojimovics Kinga: Az Országos Rabbiképző Intézet felállítása körüli viták az 1870-es években. In: Uő: Szétszakadt történelem. Zsidó vallási irányzatok Magyarországon 1868-1950. (Balassi-Budapest, 2008) 90-96. old.;

·  Gábor György et al.: "A tanítás az élet kapuja" / Tanulmányok az Országos Rabbiképző Intézet fennállásának 120. évfordulója alkalmából. (Országos Főrabbi Hivatal-Budapest, 1999);

·  Gonda László: A zsidóság Magyarországon 1526-1945. (Századvég-Budapest, 1992) 137-141. old.;

·  Dr. Guttmann Mihály, Dr. Lőwinger Sámuel, Guttmann Henrik, Wertheimer Adolf: A Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet hatvan éves jubileuma. (Budapest, 1937);

·  Dr. Hirschler Imre: A Rabbiképző Intézet előtörténetéhez. In: Magyar-Zsidó Szemle LVIII. évf. / 1941. 155-160. old.;

·  Kecskeméti Lipót: Az országos rabbiképző intézet. In: IMIT Évkönyv - 1903. (Budapest. 1903) 32-44. old.;

·  Dr. Kohlbach Bertalan: AZ ORSZÁGOS RABBIKÉPZŐ-INTÉZET ELSŐ DEKÁSZÁBÓL. In: IMIT Évkönyv - 1918. (Budapest. 1918) 66-88. old.;

·  Kühner, Claudie: A zsidó tudományok fellegvára. Az Országos Rabbiképző Intézet rövid története. In: Valóság. 1991. 11. szám 121-125. old.

·  Dr. Samuel Lőwinger ed.: Seventy Years. A tribute to the seventieth anniversary of the jewish theological seminary of hungary (1877-1947). (Budapest, 1948);

·  Oláh János: A magyarországi zsidó tudomány nagyjai-atyjai: Néhány mondat a Rabbiképző első három rektoráról (Bloch, Bacher, Blau). In: MAGYAR-ZSIDÓ SZEMLE. Új folyam, 3. szám, 2006. (MTA – OR-ZSE Zsidó Vallástudományi Kutatócsoport és az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem-Budapest, 2006) 91-103. old.;

·  Oláh János: A Szentírás oktatása a Rabbiképző múltjában és jelenében. In: OR-ZSE Évkönyv 2001 – 2003. (Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem-Budapest, 2003) 35-48. old.;

·  Oláh János: "Négy oszlop…" Az Országos Rabbiképző Intézet első négy rektora. In: Keresztény - Zsidó Teológiai Évkönyv 2008. (Dálnoki Média Kft-Budapest, 2008) 207-224. old.;

·  Roth, Ernst: Zum 100-jähringen Bestehen der Landesrabbinerschule in Ungarn. In: Udim. Zeitschrift der Rabbinerkonferenz in der Bundesrepublik Deutschland, 7/8. (Frankfurt am Main, 1977/78) 109-137. old.;

·  Scheiber Sándor: A magyar zsidóság szellemi élete a századfordulótól. In: Uő: Folklór és tárgytörténet (Teljes kiadás). (Makkabi-Budapest, 1999) 1039-1040. old.;

·  Schill Salamon: A Budapesti Országos Rabbiképző Intézet története. (Budapest, 1896);

·  Schweitzer József: Der Budapester Rabbinerseminar. Der Platz des Rabbinerseminars in der jüdischen Wissenschaft. In: von Julius Carlebach Hrsg.: Wissenschafts des Judentums. Anfänge der Judaistik in Europa. (Wissenschaftiche Buchgesellschaft-Darmstadt, 1992) 74-85. old.;

·  Tamási Györgyi: Zsidó szellemi élet Magyarországon 1945 után / Az oktatás. In: Lendvai L. Ferenc-Sohár Anikó-Horváth Pál ed.: Hét évtized a hazai zsidóság életében. (MTA Filozófiai Intézet-Budapest, 1990) 269-300. old.;

·  Ujvári Péter ed.: Zsidó lexikon. (A Zsidó lexikon kiadása-Budapest, 1929) 668. old.;

·  Dr. Wellesz Gyula: Az Országos Rabbiképző Intézet története. In: Magyar-Zsidó Szemle XIII. évf. / 1896. 256-260. old.

[18] 1895-ben avatták rabbivá.

[19] Megtalálhatóak számai az interneten is: http://kisebbsegkutato.tk.mta.hu/adatbazis/magyar-zsido-szemle -2016.03.27.

A Magyar Zsidó Szemle (1932-ig kötőjel szerepelt a "Magyar" és a "Zsidó" szavak között, 1932-től e kötőjel elmaradt) folyóirat 2004-ben indult újra a "Magyar Zsidó Szemle - Új folyam" néven az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia Zsidó Vallástudományi Kutatócsoport gondozásában. 2010-ig hét száma jelent meg.

[20] A városka neve 1863-1920 között volt Liptószentmiklós, előtte (Liptó) Szent-Miklós. Lásd: http://www.cisarik.com/0_Liptovsky_Mikulas_Liptovsky_Mikulas_ZI_Lipto_Liptov.html -2016.03.30.

[21] Lásd, pl.: Kempelen Béla: Magyarországi zsidó és zsidó eredetű családok I. (Budapest-1937) 121. old. és Bacher Vilmos: Bacher Simon élete. A "Sáár Simon" c. verseskötetek bevezetője, amely Bécsben jelent meg 1894-ben. Magyar nyelvű, gépelt példány, a Bacher-család tulajdona. 1. lap.

[22] Lásd, pl.: Kempelen Béla: Magyarországi zsidó és zsidó eredetű családok I. (Budapest-1937) 121. old. és https://www.geni.com/family-tree/index/6000000019054824477 -2016.03.30.

[23] Herzog Emil: A zsidók története Liptó Szt-miklóson. (Bp, 1894) 190. old.; Bacher Vilmos: Bacher Simon élete. A "Sáár Simon" c. verseskötetek bevezetője, amely Bécsben jelent meg 1894-ben. Magyar nyelvű, gépelt példány, a Bacher-család tulajdona. 1. lap. és https://www.geni.com/family-tree/index/6000000019054824477 -2016.03.30.

[24] Lásd, pl.: http://www.mikulas.sk/ -2016.03.30.

[25] Mikor súlyos beteg lett, a korabeli zsidó szokások szerint a család megváltoztatta nevét, megtoldotta még egy névvel, hogy a "málhemóvesz" (halál angyala) ne találjon rá és életben maradjon. Lásd, pl.: Oláh János: Judaisztika. (Gabbiano Print-Budapest, 2009) 135-140. old.

[26] Lásd, pl.: Kempelen Béla: Magyarországi zsidó és zsidó eredetű családok I. (Budapest-1937) 121. old. és https://www.geni.com/family-tree/index/6000000019054824477 -2016.03.30.

[27] Bacher Vilmos: Bacher Simon élete. A "Sáár Simon" c. verseskötetek bevezetője, amely Bécsben jelent meg 1894-ben. Magyar nyelvű, gépelt példány, a Bacher-család tulajdona. 1. lap.

[28] Jichák/Isak/Joszéf Bacharach/Bacher: 1798-1875.

[29] 1818-ban történt ez és 50. házassági évfordulójukra (1868  január 7) Bacher Vilmos, az unoka, írt egy német nyelvű költeményt, amely a Bacher-család tulajdonában van.

[30] Cirl/Theresia Janowitz: ?-1875.

[31] Simon Bacharach/Bacher: 1823-1891.

[32] Lásd, pl.: Oláh János: Judaisztika. (Gabbiano Print-Budapest, 2009) 112-115. old.

[33] Löw Eleázár Hálévi Münz: 1758-1837.

[34] Bacher Vilmos: Bacher Simon élete. A "Sáár Simon" c. verseskötetek bevezetője, amely Bécsben jelent meg 1894-ben. Magyar nyelvű, gépelt példány, a Bacher-család tulajdona. 1. lap.

[35] Felesége: Dorothea/Dorottya/Debóra Tedesco: 1827-1911.

[36] Felesége: Rosi.

[37] Felesége: Lotti.

[38] Férje: Albert Beer.

[39] Felesége: Regina Janowitz.

[40] Férje: Moritz Schlesinger.

[41] Férje: Adolf Sprigel.

[42] Isak Bacharach és Theresia Janowitz gyermekeinek és férjeinek/feleségeinek neve az 50. házassági évfordulójukra kapott ezüst kupa talpazatára vannak bevésve, amely a Bacher család tulajdonában van.

[43] 1823 február 1-én. Téves dátumot közöl pl. Herzog Emil (február 23). Lásd: Herzog Emil: A zsidók története Liptó Szt-miklóson. (Bp, 1894) 190. old.

[44] A jesíva (a héber: "ülés" szóból) vallási felsőbb iskola, ahol a diákok (bóherek) elsősorban a Talmudot (az ókori zsidóság irodalmi alkotása, enciklopédiája) és kommentárjait tanulmányozzák. A jesívák vezetői általában nagy tekintélyű rabbik, ahol a tanulás párban, egymással vitatkozva zajlik.

[45] Dorothea Tedesco: 1827-1911. Lásd, pl.: Kempelen Béla: Magyarországi zsidó és zsidó eredetű családok I. (Budapest-1937) 121. old. és https://www.geni.com/family-tree/index/6000000019054824477 -2016.03.30.

[46] Bernhard Bacher: 1852-1893.

[47] Az 1854 január elsején indult és 1945 áprilisáig megjelenő Pester Lloydot a németül is olvasó, főként pesti polgárok vásárolták. A modern és szabadelvű eszmeiség, és az új kultúra befolyásos lapja volt.

[48] Lásd: Ujvári Péter ed.: Zsidó lexikon. (A Zsidó lexikon kiadása-Budapest, 1929) 686. old. és Kempelen Béla: Magyarországi zsidó és zsidó eredetű családok I. (Budapest-1937) 121. old.

[49] Lásd: http://www.sucany.sk/ -2016.04.03.

[50] Hermann Bacher: 1853-1924.

[51] Maxmilian Bacher: 1854-1932.

[52] Emil Bacher: 1856-1926.

[53] Lásd: Ujvári Péter ed.: Zsidó lexikon. (A Zsidó lexikon kiadása-Budapest, 1929) 73. old. és Kempelen Béla: Magyarországi zsidó és zsidó eredetű családok I. (Budapest-1937) 122. old.

[54] Lásd, pl.: http://www.kosnr.sk/ -2016.04.03.

[55] Herzog Emil: A zsidók története Liptó Szt-miklóson. (Bp, 1894) 192. old.

[57] Uo.

[58] Gerson Politz: ?-1777.

[59] Heller Bernát: Bacher Vilmos. In: Bacher Vilmos: Szentírás és zsidó tudomány. (Múlt és Jövő, Budapest-1998) 167. old.

[60] Irodalmi munkásságáról lásd: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Hornyánszky, Budapest-1891) 315. old.

[61] Bacher Vilmos: Bacher Simon élete. A "Sáár Simon" c. verseskötetek bevezetője, amely Bécsben jelent meg 1894-ben. Magyar nyelvű, gépelt példány, a Bacher-család tulajdona. 17. lap.

[63] Lásd bővebben, pl.: Szögi László: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története képekben / The Illustrated History of the Eötvös Loránd University (ELTE). (Eötvös-Budapest, 2010).

[64] Brill Sámuel Löw: 1814-1897. A Pesti Zsidó Hitközség dájánja (vallási bírája) és későbbi rabbisági elnöke, az Országos Rabbiképző Intézet tanára.

[65] Goldziher Ignác: 1850-1921. Orientalista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Korának egyik legnagyobb sémi filológusa, ki megalapította a modern, kritikai módszerekkel dolgozó iszlámtörténetet. Sokat tett a modern vallástudományi szemlélet magyarországi megismertetéséért is.

[66] Jaulus Henrik: 1849-1927.  -2016.04.01.

[67] Goldzieher Ilona: 1860-1931. Apja Goldzieher Izsák volt, ki a Rabbiképző zsinagógájában lévő márványtábla tanúsága szerint: "Az országos rabbiképző intézet (sic!) jótevője."

[68] Ma Wrocław a város neve. A valaha itt, és Lengyelországban élt zsidók emlékét őrzi a "Muzeum Historii Żydów Polskich" (http://www.polin.pl/ -2016.04.28).

[69] Lásd, pl.: Lengyel, Gábor: Moderne Rabbinerausbildung in Deutschland und Ungarn. Ungarische Hörer in den deutschen Rabbinerseminaren (1854-1938). (PhD disszertáció – OR-ZSE, Budapest, 2011) 143. old.

[70] Disszertációja: Nizâmî's Leben und Werke, und der Zweite Theil des Nizâmî'schen Alexanderbuches, mit persischen Texten als Anhang. (Leipzig, 1871).

[71] Lásd, pl.: Lengyel, Gábor: Moderne Rabbinerausbildung in Deutschland und Ungarn. Ungarische Hörer in den deutschen Rabbinerseminaren (1854-1938). (PhD disszertáció – OR-ZSE, Budapest, 2011) 199. old.

[72] Löw Lipót: 1811-1875.

[73] Löw Immánuel (1854-1944), Löw Lipót egyik fia és későbbi szegedi főrabbi, ugyanis még Berlinben tanult a Wissenschaft des Judentums másik emblematikus felsőoktatási intézményében, a Lehranstalt für die Wissenschaft des Judenthumsban.

[74] 1913 december 25-én, Budapesten halt meg. Sírja a Salgótarjáni utcai temetőben van.

[75] Bacher 1878-ban a tábori rabbija volt a Bosznia-Hercegovinába bevonuló, azt okkupáló osztrák-magyar haderőnek.

[76] Bloch Mózes: 1815-1909. Lásd bővebben, pl.: Oláh János: Bevezetés. In: Dr. Guttmann Mihály-Bloch Mózes: A háláháról. Magyar Zsidó Tudományok 5. kötet. (Gabbiano Print Kft.-Budapest, 2008) 95-99. old.

[77] Bloch Mózes 62 évesen lett a budapesti Országos Rabbiképző Intézet rektora és 92 éves koráig töltötte be e tisztséget, megtisztelő és felelősségteljes feladatot.

[78] Úgymint dédatyja neve.

[79] Bacher Ernő: 1881-1965.

[80] Winter Emma: 1859-1885.

[81] Köszönöm Hrotkó Larisszának, ki rendelkezésemre bocsátotta "Goldzieher Ilona, egy név a magyarországi zsidó művelődés történetéből. A Magyar Zsidó Szemle "kincstárából"" című írásának kéziratát.

[82] 1875-től Budapesti V. majd IV., 1902-1905 között VI. Kerületi Magyar Királyi Állami Felsőbb Leányiskola, 1905-1921 Magyar Királyi Állami Felsőbb Leányiskola és Leánygimnázium, 1921-1923 Magyar Királyi Állami Mária Terézia Felsőleányiskola és Leánygimnázium. Lásd: http://bparchiv.hu/index.php?action=registrum&registrum_action=show_fonds&parent_fond_id=162 -2016.04.03.

[83] Az állami felsőbb leányiskoláról. In: Magyar-Zsidó Szemle 1884/I. évf. 658-659. old. és Hitoktatás a leányiskolában. In: Magyar-Zsidó Szemle 1885/II. évf, 63-65. old.

[84] Blau Lajos: Bacher Vilmos élete és működése 60-ik születésnapja tiszteletére. (Athenaum Irodalmi és Nyomdai Rt., 1910) és Friedman Dénes: Pótlás Blau Lajos "Bacher Vilmos irodalmi munkássága" című munkájához. Iratainak teljes bibliografiája, 1910-1914. (Budapest, 1928). In: Kőbányai János szerk.: Bacher Vilmos: Szentírás és zsidó tudomány. (Múlt és Jövő-Budapest, 1998) 187-218. old.

[85] Az agádá arámi eredetű héber szó, jelentése: elbeszélés, történet, monda. E zsidó vallási, irodalmi és folklorisztikus műfajcsoport az ante II. századtól a post II. századig főként a Tanah ("Ószövetség") szövegének magyarázatát jelentette a zsidó irodalomban; míg a későbbiekben mindazt, ami nem vallástörvényi tartalmú alkotás. Végül a zsidó mese-, legenda- és mondavilág; valamint a hasonlatok, példák és közmondások gyűjtőfogalma lett.

[86] E munkásságának egyik, újra kiadott produktuma: Dr. Bacher Vilmos: A babylóniai amórák agadája. Magyar Zsidó Tudományok 3. kötet. (Gabbiano Print Kft.-Budapest, 2007) 12 és 142 lap.

[87] Ez irányú munkásságáról lásd:

·  A Magyar Zsidó Tudományok könyvsorozat 6. köteteként újra kiadva (Gabbiano Print Kft.-Budapest, 2010): A középkori zsidó vallásbölcsészek szentirásmagyarázata Maimûni előtt. In: Az ORSZÁGOS RABBIKÉPZŐ-INTÉZET ÉRTESITŐJE AZ 1891-92-IKI ISKOLAÉVRŐL. Budapest, 1892. VIII és 142 lap.

·  A Magyar Zsidó Tudományok könyvsorozat 7. köteteként újra kiadva (Gabbiano Print Kft.-Budapest, 2013): Maimûni Mózes szentirásmagyarázata. In: AZ ORSZÁGOS RABBIKÉPZŐ-INTÉZET ÉRTESITŐJE AZ 1895-96-IKI ISKOLAÉVRŐL. Budapest, 1896. XII és 164 lap.

[88] Például:

·  Két zsidó-perzsa költő. Sáhin és Imráni. (Első fele). In: A BUDAPESTI ORSZÁGOS RABBIKÉPZŐ-INTÉZET ÉRTESITŐJE AZ 1906-1907-iki ISKOLAÉVRŐL. Budapest, 1907. 116 lap. Németül: Zwei jüdisch-persische Dichter. Scahin und Imrani. (Erste Hälfte). 124 lap.

·  Két zsidó-perzsa költő. Sáhin és Imráni. (Második fele). In: A BUDAPESTI ORSZÁGOS RABBIKÉPZŐ-INTÉZET ÉRTESITŐJE AZ 1907-1908-iki ISKOLAÉVRŐL. Budapest, 1908. 193 lap. Németül: Zwei jüdisch-persische Dichter. Scahin und Imrani. (Zweite Hälfte). 196 lap.

·  A jémeni zsidók héber és arab költészete. In: A BUDAPESTI ORSZÁGOS RABBIKÉPZŐ-INTÉZET ÉRTESITŐJE AZ 1909-1910. TANÉVRŐL. Budapest, 1910. 90+56 lap. Németül: Die hebräische und arabische Poesie der Juden Jemens. 100+56 lap.

[89]Az interneten: http://www.jewishencyclopedia.com/ -2016.05.11.

[90] Az interneten: http://www.britannica.com/ -2016.05.11.

[91] Eliezer Ben-Jehuda (Eliezer Jichák Perlmann): 1858-1922. A modern, a beszélt héber nyelv (az ivrit) megújítója, elterjesztője.

[92] Lőwinger Sámuel: 1904-1980. Az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója 1943-1950 között, majd Izraelben élt.

[93] Lőwinger Sámuel: Ben Jehuda levelei Bacher Vilmoshoz. (Adalék a héber nyelvújítás történetéhez) In: Dr. Weinberger Mózes ed.: Antal Márk Emlékkönyv. (Kolozsvár, 1943).

[94] Uo. 146. old.

[95] Heller Bernát: 1871-1943. Sokoldalú, külföldön is ismert tudományos munkássága többek között a bibliatudományra, a héber mesekutatásra, az iszlám mese-, monda- és legendavilág tanulmányozására, valamint a magyar mesék és mondák kapcsolatainak vizsgálatára és az összehasonlító irodalomtörténetre terjedt ki.

[96] Heller Bernát: Bacher Vilmos. Zsidó Plutarchos II. Népszerű zsidó könyvtár 19. (Budapest, 1927). In: Kőbányai János szerk.: Bacher Vilmos: Szentírás és zsidó tudomány. (Múlt és Jövő-Budapest, 1998) 179. old.

[97] Bánóczi (eredetileg: Weisz) József: 1849-1926. Tanár, író, filozófus, irodalomtörténész. Az Országos Rabbiképző Intézet tanára, az Országos Izraelita Tanítóképző igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a "Fehér Kereszt Gyermekkórház" egyik alapítója, titkára, majd alelnöke.

[98] 1884-ben.

[99] 1893-ig.

[100] A Magyar Zsidó Szemle Új folyama 2004-ben indult útjára az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem–Magyar Tudományos Akadémia Zsidó Vallástudományi Kutatócsoportja gondozásában.

[101] Blau Lajos: 1861-1936. Lásd bővebben: Oláh János: Bevezetés. In: Dr. Blau Lajos: Az ózsidó bűvészet. Magyar Zsidó Tudományok 1. kötet. (Gabbiano Print Bt.-Budapest, 2005) 3-6. old.

[102] Blau Lajos: Bacher Vilmos. In: IMIT Évkönyv - 1911. (Budapest) 13. old.

[103] Mezey (eredetileg: Grünfeld) Ferenc: 1860-1927. Ügyvéd, az Országos Rabbiképző Intézet vezérlőbizottságának elnöke, az Országos Izraelita Tanítóképző igazgatótanácsának ügyvezető elnöke, a budapesti Zsidó Múzeum megalapításának egyik kezdeményezője.

[104] 1895 és 1900 között.

[105] 1898 és 1907 között jelentek meg kötetei.

[106] Hevesi (eredetileg: Handler) Simon: 1868-1943. Rabbi, főrabbi majd vezető-főrabbi, vallásfilozófus. Az Országos Rabbiképző Intézet tanára és az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) alapítója.

[107] Idézi: Frojimovics Kinga - Komoróczy Géza - Pusztai Viktória - Stribik Andrea: A zsidó Budapest II. (Városháza – MTA Judaisztikai Kutatócsoport-Budapest, 1995) 315. old.

[108] Lásd: A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője. 1887 (XXI. évf.) 1. szám, 73-74. old.

[109] Gyulai Pál: 1826-1909. Irodalomtörténész, költő, író, prózaíró, egyetemi tanár, műkritikus, a Kisfaludy Társaság elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, a magyar főrendiház tagja és jegyzője.

[110] A BOLDOGSÁG SERLEGE. A világ egyik legrégibb zsidó családjának emlékeit őrzi és idézi a kései utód: Bacher Ernő gyémántdiplomás mérnök. In: Új Élet. A Magyar Izraeliták Lapja. XVII. évf. 22. szám/1962. november 15. 3. old.

[111] Sajnálatos, de ez nem valósult meg, eddig csak 11 előadás hangzott el.

[112] Lásd: MTA Judaisztikai Kutatócsoport ÉRTESÍTŐ 3. szám / 1990. december. 2. old.

[113] Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézet.

[114] Lajta Béla (eredetileg: Leitersdorfer): 1873-1920. Műépítész, az ő neve jelenti Magyarországon a nemzeti építészet és a modernizmus egymásra találását.

[115] https://www.btk.elte.hu/hir?id=NW-1582 -2016.04.03. A sír megtalálható: Budapest, Salgótarjáni úti temető: középső út – 1. szakasz I. sír.

[117] Kármán Tódor: 1881-1963. Lásd, pl.: http://www.omikk.bme.hu/archivum/magyarok/htm/karmanrov.htm -2016.04.01.

[118] A BOLDOGSÁG SERLEGE. A világ egyik legrégibb zsidó családjának emlékeit őrzi és idézi a kései utód: Bacher Ernő gyémántdiplomás mérnök. In: Új Élet. A Magyar Izraeliták Lapja. XVII. évf. 22. szám/1962. november 15. 3. old.

[120] Schönfeld Teréz: 1893-1970.

[121] Úgymint nagyatyja neve.

[122] Bacher Gusztáv: 1920-1944.

[123] Úgymint dédatyja neve.

[124] Bacher Vilmos: 1926-

[125] A BOLDOGSÁG SERLEGE. A világ egyik legrégibb zsidó családjának emlékeit őrzi és idézi a kései utód: Bacher Ernő gyémántdiplomás mérnök. In: Új Élet. A Magyar Izraeliták Lapja. XVII. évf. 22. szám/1962. november 15. 3. old.

[126] A család 1944 novemberében kapta tőle az utolsó életjelet. (Dr. Bacher Vilmos közlése)

[128] "Magyarországon 1939-ben alakult meg az ORT (Országos Továbbképző Bizottság) az ORT-Központ delegáltjának közreműködésével, hogy bekapcsolódjék a magyar zsidó társadalom munkájába a zsidó fiatalságnak az ipari pályákra való terelése érdekében és az állásukat és exisztenciájukat vesztetteknek olyan ipari átképzésére, amelynek alapján új életlehetőségek teremtődnek. Az ifjúságot és a felnőtteket olyan mesterséghez kívánja az ORT segíteni, amely kenyeret biztosít részükre akkor is, ha kivándorlásra kényszerülnek." - https://archive.org/stream/omzsanaptar1941unse/omzsanaptar1941unse_djvu.txt -2016.04.03.

[129] Lásd: A BOLDOGSÁG SERLEGE. A világ egyik legrégibb zsidó családjának emlékeit őrzi és idézi a kései utód: Bacher Ernő gyémántdiplomás mérnök. In: Új Élet. A Magyar Izraeliták Lapja. XVII. évf. 22. szám/1962. november 15. 3. old.

Az ORT az OMZSA bizottságaként kezdte meg a működését, 1945-után az ORT svájci központjával közvetlenül kapcsolatban álló jogi személlyé alakult, amelyet 1949-ben - több jogi személlyel együtt - rendelet útján megszüntettek. (Dr. Bacher Vilmos közlése)

[130] Eötvös Károly: 1842-1916. Politikus, ügyvéd, író, országgyűlési képviselő. Korának egyik legnevesebb ügyvédje és legismertebb közéleti személyisége, az 1882/83-as tiszaeszlári vérvád perében a vádlottak védője, majd a per történetéről szóló könyv szerzője.

[132] Magyar Judit: 1936-

[133] Úgymint dédatyja neve.

[134] Bacher Gusztáv Ernő: 1975-

[135] Lendvai Zsófia: 1974-

[136] Schweitzer József: 1922-2015. Volt országos főrabbi, az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója 1985-1998 között.

[137] Verő Tamás: 1972-

[138] Úgymint dédatyja neve.

[139] Bacher Tamás: 2014-

[140] Lásd, pl.: Oláh János: Judaisztika. (Gabbiano Print-Budapest, 2009) 56-59. old.

[141] A BOLDOGSÁG SERLEGE. A világ egyik legrégibb zsidó családjának emlékeit őrzi és idézi a kései utód: Bacher Ernő gyémántdiplomás mérnök. In: Új Élet. A Magyar Izraeliták Lapja. XVII. évf. 22. szám/1962. november 15. 3. old.

[142] Uo.

 

FEL