Róbert Péter:
Rothschildok és a háborúk
2019.12.14
Meyer Amschel Rothschild, a bankház és dinasztia megalapítója 275 éve, 1744 február 13-án született a frankfurti Judengasse egyik szerény házában. Azóta sokan foglalkoztak vele és utódaival. Ennek ellenére kevéssé ismert tevékenységük hadakozással kapcsolatos oldala.
Német területen a XVII., XVIII. században az uralkodók pénzügyeit úgynevezett hoffaktorok intézték, s a hadiszállítások és a hadseregek ellátása is feladataik közé tartozott. A Habsburg Birodalomban jelentős szerepre tett szert az Oppenheimer, a Wertheimer, az Arnsteiner és az Eskeles család. Ők tehát közvetve hazánk történelmében is szerepet játszottak
A bécsi Oppenheimer szétágazó kapcsolatai révén a német fejedelemségek szinte minden udvari szállítójával kapcsolatba került. A fejedelmek békekötés után katonáikat bérbe adták más hatalmaknak, ezáltal hatalmas vagyonokra tettek szert. E vagyonokat pénzváltók és bankárok közvetítésével fektették be, forgatták meg. Az emberkereskedelemben a hesseni választófejedelem járt az élen, aki még az angol birodalom észak-amerikai gyarmati hadszíntereire is ezerszámra adta el alattvalóit. Így csinált karriert M. A. Rothschild is. Olyan bizalma volt a frankfurti bankárokhoz, hogy amikor Napóleon hadai megszállták országát, egész vagyonát Rothschildra bízta, aki a háború után hiánytalanul vissza is szolgáltatta neki a kincset rejtő ládákat. Ekkor már a Rothschild família földrajzilag szétszóródott.
Először a londoni Rothschildok kerestek új hazát és új üzleti lehetőségeket, a későbbi évtizedekben megjelentek a párizsi Rothschildok, ezt követte a nápolyi Rothschild-ház, majd a bécsi Rothschild- dinasztia kialakulása. Minden tekintetben messzire jutottak a frankfurti gettó szegényes házától, ahol a tűzhelyen egyetlen fazék fért el és a világraszóló pénzügyeket egy 2x3 méteres kis szobában intézték.
Meyer Amschel Rothschild fia, Náthán egyetlen angol szót sem tudott, amikor letelepedett Angliában. Ekkor a legális kereskedelmi forgalom a blokádra válaszul hozott kontinentális zárlat idején a mélypontra zuhant. Az angol gyarmatokról behozott cukor például annyira hiánycikké vált, hogy a német fogadókban az asztal fölött fonálon lógatták a "drága kincset". Aki teát vagy kávét rendelt, szájába vette a cukordarabkát és azon keresztül ivott, így édesítve meg a kortyot. Utána vissza kellett köpnie, mert a tulajdonos éberen felügyelt az esetleges pazarlásra.
Érdekes és ellentmondásos a zsidók szerepe Napóleon korában Franciaországban és ahova a francia fegyverek eljutottak, mindenütt végrehajtották a zsidóság egyenjogúsítását. Utána a diadalmaskodó reakció eltörölte a napóleoni rendeleteket, de a régi jogfosztást már nem állították vissza teljes mértékben. Így a Trier városában jogászi állást szerzett Marx család feje is megtarthatta pozícióját, bár fiával a kis Károllyal együtt meg kellett keresztelkednie. Napóleon szabadelvűségét mutatja, hogy annak ellenére felszabadította a zsidókat, hogy azok sokhelyütt nem támogatták. Például az elfoglalt orosz területeken mind a haszidok mind a rabbinikus irányzat elítélte az "istentelen forradalmárt". Nyugat-Európában a Rothschild-család különböző ágai egyaránt ellene voltak., pénzelték a koalíció fegyverkezését, és a hadviselést. Talán megérezték, hogy a napóleoni dicsőség nem tart örökké, és a Szent Szövetség összefogása előbb-utóbb leveri az ingatag gazdasági alapokra támaszkodó Franciaországot? Ezek azok az évtizedek, amikor először fogadnak be az osztrák császári hadseregbe zsidókat, több tízezren harcolnak a negyedszázadig tartó un. "francia háborúban", közülük mintegy 1 500-at Magyarországról soroznak. Tisztek is lehetnek, de nagyon kevesen! Az angol kontinentális blokád áruhiányt okozott, felvirágzott a csempészkereskedelem, amelyben Náthán és fiai is részt vettek.
Természetesen az igazi hasznot nem ezek a kis üzletek hozták. Az öreg Rothschildnak lekötelezett hesseni választófejedelem a londoni Rothschildokon keresztül pénze nagy részét angol részvényekbe fektette. Amikor az angol kormánynak Wellington spanyolországi expedíciós hadseregének ellátásához pénzre volt szüksége, Náthán Rothschild, Vilmos hesseni választófejedelem pénzéből nagy haszonnal adta tovább az aranyat az angol kormánynak.
Később is megismétlődött, hogy az arany- és ezüstpénzt időnként váltóval pótolták, s mindez sokszoros hasznot hozott a Rothschild-háznak. Kapcsolatokat építettek ki nemcsak az angolokkal, hanem az angol hadi segélyek révén Poroszországgal és Oroszországgal is. Poroszország 5 millió forintot, Oroszország 10 millió forintot kapott, amit havi egy-egy milliós részletekben fizettek ki a Rothschildok az illetékes helyeken. Ápolták édesapjuk azon szokását, hogy lehetőleg a családtagok intézzék az ügyeket, aránylag kevés alkalmazottal James Párizsban, Náthán Londonban, Amschel Frankfurtban élt, s amikor szükség volt rá, Salomon Berlinbe ment, hogy személyesen intézze a poroszországi átutalásokat, Kari pedig olykor Bécsben tűnt fel. London, Párizs és Frankfurt között egyfajta sajátos klíring forgalom alakult ki. Érdekes kivételként az osztrák császári hatóságokkal nem sikerült nagy üzletet csinálniuk, meg kellett elégedniük a Frankfurtban állomásozó császári hadsereg tisztikara zsoldjának biztosításával. A bécsi császári kormányzat előnyben részesítette a hazai bankárokat az idegenekkel szemben, különösen, ha az utóbbiak zsidók voltak. Viszont amikor 1815. március 1-jén Napóleon elhagyta Elba szigetét és a három szövetséges nagyhatalom ismét összefogott ellene, a Rothschildoknak hatalmas anyagi lehetőségeik nyíltak.
A háború újra hatalmas összegű hadisegélyek átutalását jelentette, valamint a hadseregek francia pénzzel való ellátását tette szükségessé. Ez a Rothschild-ház számára megint jelentős üzletsorozatot hozott. Már eddig is az angol hadisegélyek átutalásának kizárólagos bonyolítói voltak, s most egy csapásra elérték azt is, ami addig nem sikerült, az osztrák pénzügyekben való részvételt. Poroszországot pedig annyira lekötelezték, hogy a porosz király Solomon Rothschildot kereskedelmi tanácsossá nevezte ki.
Rothschildok sikereiket nem utolsósorban nagyszerű információiknak köszönhették. Ennek kapcsán utalnunk kell arra, hogy Náthán Rothschild előbb értesült a waterlooi győzelemről, mint bárki más, így óriási tőzsdei manővert hajtott végre. Mi is az igazság ebben a sokat emlegetett dologban? Egyesek szerint Náthán Rothschild jelen volt a csatánál, s amikor a szövetséges győzelem körvonalazódott, lóra ült és Brüsszelig vágtatott, majd kocsin a tengerpartra ment, onnan pedig a viharos tengeren átkelve postakocsival robogott Londonig.
Ám a valóság nem ilyen romantikus. Náthán a kikötőkben komoly jutalmat tűzött ki azoknak a hajóskapitányoknak, akik megfelelő valós híreket hoztak az eseményekről. így egy hajóskapitány valóban eljuttatta hozzá a brüsszeli Gazette éjszakai különkiadását (a csata szombaton zajlott le, a Gazettenek aznap már volt négy különkiadása a csata miatt, de csak ebben az utolsóban adta hírül Napóleon vereségét). A tengerész Ostendében vette meg az újságot, s az már június 20-án kora reggel (40 órával a hivatalos jelentés kiadása előtt) Náthán asztalán feküdt. Ő még aznap állampapírokat vásárolt. A győzelem hírére ezeknek a papíroknak hatalmasat ugrott az értéke. Egyetlen nap alatt kerek egy millió fontot nyert Rothschild! Ekkor keletkezett a mondás: Wellington megnyerte a waterlói csatát, de azon igazában Rothschild nyerte a legtöbbet.
Sokat keresett a Rothschild-ház a háborút követő hadisarcokon is. A legyőzött Franciaország kötelezte magát, hogy öt év alatt 700 millió frank hadisarcot fizet. A fizetésre a négy nagyhatalom egy-egy meghatalmazottja felügyelt Párizsban. Osztrák részről ez a személy vön Barbier lett, akivel a Rothschildoknak már régóta kapcsolatuk volt, s aki fokozatosan a Rothschild-bankház támogatójává vált. Az 1815. december 1-jétől tizenöt részletben fizetendő hadisarc átutalását ezúttal James Rothschild szerezte meg a fivérei részére. Ez az ő nagy üzlete lett, amelybe persze bevonta az egész Rothschild-házat. Különösen nagy jelentőségű volt, hogy végül is (1,25 százalék porvízióért) az osztrák átutalásokat is a Rothschild-ház bonyolította.
Nagy előnyük volt a Rothschildoknak, hogy a különböző országokba települt családi csoportjaik révén nem kellett a pénzösszegeket utaztatni, ami a háborús viszonyokat követő rossz közbiztonság, a postakocsik elleni rablótámadások következtében elég veszélyes volt. Az egyik ország váltóira a másik országbeli Rothschild-ház harmadik országbeli ügynöke azonnal, készpénzben fizetett a bankházak későbbi, egymás közötti elszámolása alapján. Ennek köszönhetően a Rothschild-ház Európa vezető bankházai közé került. Az öt fivér szoros pénzügyi kapcsolata pedig szinte világpolitikai tényezőt jelentett. Erre utal a korabeli anekdota is. Gudula asszony, a dinasztiát alapító M. A. Rothschild jó szívéről ismert felesége egyszer egy szegény frankfurti asszonnyal beszélgetett, aki elpanaszolta, hogy nagyon fél a háborútól, mert akkor a fiát is elviszik katonának. ,,Ne féljen jó asszony! - vigasztalta Rothschildné. - Nem lesz háború, mert a fiaim nem adnak pénzt hozzá”
A gazdasági javak meghozták a társadalmi elismerést is. A Rothschildok nemességet kaptak. Címerük alá a latin ,,Concordia, integritás, industria” (egyetértés, tisztesség, szorgalom) jelmondat került. Azok a polgári tulajdonságok, amelyeknek olyan nagy szerepük volt a Rothschild-ház tüneményes meggazdagodásában.
FELHASZNÁLT IRODALOM
Anderson, Perry: Az abszolút állam. (Budapest, 1989.) Bállá Ignác: A Rothschildok. (Budapest, 1912.)
Tagebüzker von Friedrich Gentz (Wien, 1920.)
Gunst Péter: M. A. Rothschild, a bankalapító. (Budapest, 1992.)