LEGENDÁK

Róbert Péter:

Szenes Hanna küldetése

2019.11.18

A Jewish Agency már 1944 januárjában foglalkozott egy jól kiképzett, fegyveres csoport Magyarországra küldésének gondolatával. A brit vezetés megosztott volt a kérdésben, tartottak a zsidó gerillacsoport sikeres működését esetleg követő háború utáni Magyarországról jövő bevándorlási hullámtól. Végül úgy engedélyezték, hogy „különleges akcióparancsot teljesítő egyéneknek”, nem pedig a palesztinai zsidó irányítás fegyveres egységének minősüljenek. Felvették a kapcsolatot a budapesti Mentőbizottsággal és kiképeztek három önként jelentkezőt a feladat végrehajtására. Ezek egyike volt Szenes Hanna, az ismert budapesti író és színpadi szerző Szenes Béla lánya, tehetséges irodalmár és költőnő, lelkes cionista. Már márciusban – egyiptomi kiképzés után – ledobták őket a jugoszláv partizánokhoz, de csak június 9-én lépte át a magyar határt ahol azonnal letartóztatták.

Az ejtőernyős akció

A brit hadseregben harmincezer palesztinai zsidó harcolt a fasizmus ellen. Önként jelentkeztek, noha az angolok nem adtak nekik tiszti rangokat és nem lehettek csak gyalogos lövészek. Tüzérnek, páncélosnak nem engedték őket. Ennek ellenére 250-en ejtőernyős önkéntesként igen veszélyes küldetéseket vállaltak. Kiválogatták a jelentkezők közül azokat az intelligens, rátermett kelet-európai zsidókat, akik jól beszéltek helyi nyelveken és tisztában voltak az ottani szokásokkal és földrajzzal.

Az eredeti terv szerint sokkal több ejtőernyőst akartak ledobni, 30-40 fős csoportokban. Később a szám mérséklődött és öt-hat fős egységeket formáltak belőlük.

Az egyiptomi kiképzés után 32 zsidó ejtőernyőst dobtak le a Balkánon, Ausztriában és Franciaországban. Fő feladatuk a hírszerzés volt, de engedélyt kértek arra, hogy harci feladataik után a zsidó közösségeknek segítsenek. Eleinte a brit katonai vezetés nem támogatta az akciót, de Lord Walter Moyne államminiszter, Nagy-Britannia kairói képviselője beleegyezett a felhasználásukba. Ő egyébként anticionista volt, olyannyira, hogy zsidó ellenállók ölték meg, de feltehetőleg azt gondolta, hogy ha ezeket a kiváló, bátor zsidókat Kelet-Európába küldik harci feladattal, akkor Palesztinában már nem okoznak problémát.

Sokan odavesztek az ejtőernyősök közül. Szenes Hanna sorsa közismert, de a csoport másik tagja, Enzo Serenit a dachaui koncentrációs táborban halt meg. Az ejtőernyősök egyébként a brit hadsereg katonái voltak és hadifogolyként kellett volna őket kezelni. Ha elfogták őket, bátran viselkedtek. Szenes Hanna rádiókódjait a magyar katonai börtönben a kínzások ellenére sem árulta el. Hűséges maradt, ismert verse az Áldott gyufaszál szállóigévé lett szavaihoz: „Áldott a gyufaszál, a tűz elemészti.” A másik hősnő, Haviva Reik 1944 szeptemberében ért földet Besztercebánya környékén. Tűzharc után a hegyekbe húzódtak, ám az SS végül elfogta és kivégezte.

Kasztner megpróbálta összeköttetései révén kiszabadítani az ejtőernyősöket, de a nyilas-hatalomátvétel közbejött.

Szenes Hanna (1921. július 17.-1944. november 7.) asszimilálódott zsidó család gyermekeként született Budapesten. Apja, Szenes Béla sikeres színpadi szerző volt. Anikó (mert akkor még így nevezték) szintén irodalmi tehetség volt, a Múlt és Jövő közölte 12 éves korában írt verseit. Gimnáziumi évei alatt vált cionistává, héberül kezdett tanulni és alijázásra készült. 1939 szeptemberében érkezett Palesztinába. 1943-tól tervezte, hogy visszatér Magyarországra, hogy aliját szervezzen a fiatalok között, illetve hogy özvegy édesanyját kimentse. Csatlakozott a brit hadsereghez, önkéntesként ejtőernyős kiképzést kapott Egyiptomban, hogy a náci vonalak mögött kíséreljék meg segíteni az ellenállást. A jugoszláv partizánok ellenőrizte terület felől érkezve 1944 júniusában lépte át a magyar határt, de rögtön elfogták. A Hadik laktanyában szenvedett, hónapokig tartó kihallgatások és kínzások után bíróság elé állították, és hazaárulás vádjával a Margit körúti fogházban kivégezték.

Bátyjához írt levelét angolul írta, mivel minden levélnek át kellett mennie a brit katonai cenzúrán, és a lány nyilván nem akarta, hogy a fordítás akadályozza a levél célba érését.

 Földi maradványait 1950-ben Izraelbe szállították és a jeruzsálemi Herzl-hegyen helyezték örök nyugalomra. Versei és darabjai fennmaradtak, 1944. májusában Palesztinában íródott Boldog a gyufa (Ashrei Hagafrur) kezdetű versét Izraelben és a zsidó világban népdalként éneklik.

Talán legismertebb Szenes Hanna tragikus sorsa, elfogták, bíróság elé állították, de ez csak komédia volt. Bizonyos Simon százados november 7-én a statáriumra hivatkozva végrehajtotta a kivégzését.

A búcsúlevelét nem adta át, csak a holmijai között találták utolsó versét:

„Egy-kettő-három…
nyolc a hossza
Két lépéssel mérem a szélet
Kérdőjelként lebeg az Élet.

Egy-kettő-három…
tán egy hét is
Vagy hó vége még itt talál
De fejem felett a Halál.
Huszonhárom lennék
most júliusban
Merész játékban számra tettem,
A kocka perdült – Veszítettem.”

 

Ma az Erzsébetvárosban egy tér őrzi emlékét.

 

            Sajnos Szenes Hanna nem is találkozott a magyar illegális mozgalom tagjaival, mivel rögtön azután, hogy átlépte a jugoszláv határt, letartóztatták. Palgi Jóél és Goldstein Perec csak azután találkoztak Goldfarb Cvivel a Drorból és Friedl Rafival a Hasomer Hacairból, miután már Kasztnerral beszéltek. A Hasomer Hacair tagjai számára éppúgy, mint az ejtőernyősök számára, megrendítő volt ez a találkozás. Hosszú évek után ez volt az első alkalom, amikor európai halucok palesztinai társaikkal beszélhettek, akiktől a háborús körülmények miatt annyira eltávolodtak. Az ejtőernyősök ekkor találkoztak először az élménnyel, hogyan küzd a zsidóság a fennmaradásért és a mentésért a leigázott Európában. Sajnos angol megbízóik nem eléggé alaposan készítették fel őket, pl. a brit királyi légierő RAF monogramjával jelzett karórákkal szerelték fel őket!

            De a találkozást nem követte sikeres együttműködés. Az ejtőernyősöket Jugoszláviában, a partizánok által ellenőrzött területen dobták le, onnan érkeztek a megszállt Magyarországra, a mentési kísérletek politikai bonyodalmai közé. Nem volt támpontjuk a helyes orientációhoz, hamarosan az összefonódó események csapdájába estek. Két irányba igyekeztek kapcsolatokat kiépíteni, de ezek nem voltak összeilleszthetők az ifjúsági mozgalmak és a Mentőbizottság tagjaival. Az illegális mozgalom számára azt ajánlották, hogy minél nagyobb számban csatlakozzanak a jugoszláv partizánokhoz.

            A földalatti mozgalom tagjaival és Kasztnerral folytatott találkozások során felfigyeltek arra, hogy követik őket. Kasztner javaslatára, aki attól félt, hogy a két ejtőernyős megjelenése veszélyeztetni fogja a vonat sorsát, hirtelen és megdöbbentő fordulatra határozták el magukat: Palgi föladta magát a Gestapónál, a palesztinai zsidóság képviselőjeként jelentkezett a parancsnokságon, mint aki tárgyalásokat akar folytatni Joel Brand útjával kapcsolatban. Úgy gondolta, sikeresen hajtotta végre a feladatát, még igazolványokkal is ellátták, ez védettséget biztosított számára. Azonban ez a lépés, amely mindkettőjük védelmében történt, egyértelműen Kasztnerhoz kötötte őket, anélkül, hogy védelmet nyújtott volna számukra a magyar hatóságokkal szemben. A magyar kémelhárítás már a közeli napokban letartóztatta Palgi Joelt, mivel ugyanakkor meg akarták akadályozni az orruk előtt zajló megállapodást a vonatról. Amikor kiderült, hogy a kémelhárítás Goldstein Perecről is tud, még inkább növekedett a transzportot fenyegető veszély. Kasztner azt ajánlotta Goldsteinnek, hogy adja föl magát, és ezzel mentse meg a vonat utasait. Goldstein beleegyezett.

            Így nem sokkal azután, hogy Budapestre érkeztek, az ejtőernyősöket letartóztatták. Goldstein Perec és Palgi Joél föláldozták a szabadságukat és veszélyeztették az életüket – ahogy akkor látszott – azért, hogy a vonat elindulhasson. Mindezt anélkül, hogy a jugoszláv partizánokhoz való csatlakozás tervéből bármi lett volna, és anélkül, hogy a mentési kísérletekre lényeges befolyást gyakorolhattak volna.

 Sikertelenségük nem csökkenti hősiességűket, emberi nagyságuk 75 év után is megérdemli tiszteletünket!