LEGENDÁK

A szabadkőműves - Zerkovitz Béla slágerszerző

2020.04.19.

Manapság ismét az érdeklődés előterébe került a szabadkőművesség léte. A téma évszázadok óta foglalkoztatja a tömegeket, a róluk szóló csekély információ alkalmas a titokzatosság és misztikum fenntartására, sőt fokozására.

Az interneten fellelhető több hazai szabadkőműves listában feltűnő név - ha valaki érdeklődik iránta - Zerkovitz Béla zeneszerző.

Ő az egyik legsikeresebb magyar slágerszerző volt, akit saját korában gúnyoltak, a kommunizmus évtizedei alatt betiltottak, népszerűsége mégis töretlen maradt.

Az óbudai születésű izraelita vallású kereskedő Zerkovitz Jónás (Jonathan Zerkowitz) (1840-1920) és szintén óbudai születésű Princz Janka (Johanna) (1839-1927) fia. Édesanyja Goldmark Károlytól tanult énekelni, és egy bentlakásos iskola tanárnőjeként és igazgatójaként dolgozott, emellett 6 gyermeket szült (Erzsébet és Anna, Samu, Emil, Rudolf valamint Béla). Édesapja fiatalon egy időre Szegedre költözött, majd onnan vissza Budapest V. kerületébe.

Legkisebb gyermekük Béla, 1881. július 11-én született Szegeden. Gimnáziumba már Pesten járt a Markó utcai reáliskolába (Berzsenyi), ahol bevezetik a vasárnap délelőtti iskolai matiné előadásokat. Diákok zenélnek, rendeznek, előadnak, a nézők jó része is diákokból és szüleikből áll. Egy ilyen előadáson vezényelt először a diák -Zerkovitz egy 24 tagú zenekart, mindenféle előtanulmányok nélkül. Mellette lopva a Fisch-varietéket és a Hökköm-színház előadásait látogatta.

14 évesen Mészáros Imre és Valdmann tanítványaként hegedülni tanul, de hegedű helyett órákig a zongora előtt ül, és saját dallamait játssza. Zongoratudását még a szülői házból hozta. Egy nap Mészáros Imre hívatja édesanyját és kijelenti, hogy zenei antitalentum.

A család ezért két bátyjához, Rezsőhöz és Emilhez hasonlóan (gépészkar) a Budapesti Műegyetemre irányítja őt, de az építészmérnöki karra, ahol kitüntetéssel szerez diplomát (1903). Egy rektori ünnepélyre írt kupléját, az "Integrál Böské"-t a Nádor Zeneműkiadó megjelenteti. A Kosztolányi Dezső által „helyi zamatú” kuplénak aposztrofált mű dalszövege ez volt, ha minden igaz:

   Az életem a matematikáé,
   az analízist szörnyen szeretem,
   rajongok, ah, a geometriáé',
   Integrál Böske a nevem.

Az ünnepélyről készült korabeli fotó, középen maga Zerkovitz Béla Zerkovitz Bäby néven.

Egy egyetemi rajzórán született a Kató, szívem szép Katája című nótája. Ugyancsak az egyetemi évekhez kapcsolódik Bözsi ne sírjon, első nagy sikert hozó száma.

Eközben a MÁV alkalmazottjaként is dolgozott, majd Olaszországban műemlék restaurálásoknál (1905) kap munkát,részt vett a budavári Királyi Palota helyreállításában is, miközben rendületlenül komponált.

Minden bátorságát összeszedve egy előadás után, a kapuban mutatta be szerzeményeit a Fővárosi Orfeum igazgatójának, aki lámpafénynél átnézte, majd az épületben eljátszatta dalait, és roppant tehetségesnek minősítette. A dal sikert aratott. Zerkovitz még mérnök, de ettől kezdve megállíthatatlanul jönnek élete végéig a dalok tollából. Rövidesen Albach, Gyárfás Dezső a kor legnevesebb komikusai, László Rózsi, és Solti Hermin, Medgyaszai Vilma, a kor női dizőzei éneklik dalait a Bonbonierre kabaréban (1907).

Azután a Hulló falevél slágere, egy csapásra megváltoztatja életét. Nemcsak országos ismertséget szerez, de az előadó művésznő lesz a felesége 1910-ben. Egy esztendős házassága alatt írja meg első operettjét, 1911-ben (Aranyeső 1913. február 21. Népopera).

Gyors egymásutánban, követik a dalok és operettek egymást, hamarosan az ország, és lassan Európa egyik legfoglalkoztatottabb zeneszerzőjévé válik. Nem csak itthon, hanem Bécsben, Berlinben, Hamburgban, Milánóban fújják slágereit, és Amerika szerte is több színpadon játsszák dallamait, operettjeit. Milánóban, a Lyrico Teatroban mutatják be például a La bambola della prateria című darabját (eleve olasz nyelven írta), a premier után Giacomo Puccini gratulál sikeréhez. Itthon irigyelték, a háta mögött Lopkovitznak gúnyolták.

Kortársa és kollégája Kellér Dezső szerint is a nagyszámú slágere közt akad néhány más szerzők dallamvilágából felismerhető átirat, ám a java eredeti és hamisítatlan, sőt jellegzetesen Zerkovitz.

Az első világháború után Budapesten szívszorító hangulat uralkodik. A lázadás több hullámban eléri az országot és ő a lázadók oldalára áll. Fedák Sári autójában ül 12 cigányzenész társaságában, 1919. április hatodikán, és a kommün számára írott dalának kottáit osztogatja, az autogramot adó Fedák mellett. Fedákot vörös múltjáért bebörtönzik Bécsújhelyen, Zerkovitzot, mint a politikában járatlan zeneszerzőt,jobboldali támadások érik a propaganda daláért, a Be be be kell lépni a vörös hadseregbe nótájáért, és annak kétszázezer kinyomtatott példányaiért. A kommünt követően egy időre külföldre menekült.

 

Zerkovitz Béla fiatalkori portréja (forrás: MTI Fotó: Reprodukció)

Szíve és a közönség azonban hazahívta, és ekkor fogott igazán a slágergyártásba. Neve a biztos siker zálogának számított, a színészek versengtek azért, hogy felléphessenek darabjaiban.

Sanzonjait, slágereit a Fővárosi Orfeum mutatta be, Gyárfás Dezső előadásában. Sorra jöttek a nagysikerű operettek: Árvácska, Nóta vége és 1926-ban a Városi Színházban a Csókos asszony. A bemutatón, a nagyhírű prózai színész, a tekintélyt parancsoló Hegedüs Gyula kiállt a színpadra és elénekelte, hogy “van a Bajza utca sarkán, egy kis palota, kisasszony, ha boldogtalan, jöjjön el oda…” Az első előadás már tomboló siker volt. Honthy Hanna, Somogyi Nusi, Kabos Gyula játéka pedig a klasszikusok rangjára emelte az ősbemutatót.

Ezt számtalan újabb zene követte, köztük olyan slágerekkel, mint az Éjjel az omnibusz tetején. Aztán a Muzsikus Ferkó, Honthy - Kabos játéka mellett, Biller Irén az UFA berlini sztárja, és Kiss Ferenc a címszerepekben, jelenti a sikeres Zerkovitz operettek következő állomását. 1927 május 21-én bemutatják A legkisebbik Horváth lány c. operettjét.

Színházigazgatóként vezeti hat éven át a Royal Orfeumot (a mai Madách Színház helyén), 1918-1923 között, majd két esztendőn át 1924-1926 között, a Budapesti Városi Színház (ma Erkel Színház) igazgatója, 1926. november elsejétől fogva bérlő igazgatója lett az Orfeumnak. Műsorpolitikája révén világsztárok szerződésével frissíti a hazai sztároktól is gazdag kínálatot, ezzel Budapest elsőrangú helyévé emelte az Orfeumot.

Zenekarok, zsonglőrök, bűvészek mellett az akkori Európa leghíresebb svájci származású zenebohóca Grock (Adrian Wettach), akinek mestere a magyar Alberto (László János), Zerkovitz felkérésének eleget téve jön hazánkban hosszabb időre, annak ellenére, hogy a világ számos országába felléphetett volna jóval magasabb összegért.

Hosszú hónapokon keresztül Josephine Baker vendégművészként a társulat tagja. A színes bőrű őrjítő csillagért Berlinből, Bécsből, Milánóból is rendszeresen utaztak ide, és valósággal a csilláron is lógtak, csakhogy bejussanak az Orfeumba. Amikor ideérkezett a sztár, Zerkovitz egy dalt írt számára, Gyere Jozefin címmel, ami idővel nagy hazai slágerré vált, de Bakernek a világ számos helyén jelentett sikert. Számtalan slágert írt még Baker számára Zerkovitz, amire a párizsiak még ma is szívesen emlékeznek, bár az ő neve elhomályosult a múlt ködében.

Atyai baráti kapcsolatban állt az MTK alapító magyar dzsentri Szekrényessy Kálmánnal, kinek Háczky Laurával való reménytelen szerelmét énekelte meg a "A Füredi Anna-bálon" kezdetű nótában.

Családi élete botrányoktól mentes, szeretettel teli, és nem a nagyközönség előtt zajló (két fia született). Nincsenek titokzatos táncosnők, balerinák, pletykák is inkább a tehetségét, sikereit irigylők körében. Feleségét, Bíró Ilonkát - Bíró Ármin leánya, - unokatestvére a Nobel-díjas, Gábor Dénes fizikusnak, egy iskolai bálon ismerte meg.

Nem mindennapi szerződést kötött vele a Rózsavölgyi Zeneműkiadó: a megállapodás szerint kizárólag nekik írt, méghozzá annyit, amennyit akart - évi 150 ezer koronáért.

A dalait a magyar kor legnagyobb alakjai is énekelték: Bilicsi Tivadar, Ajtay Andor, Petress Zsuzsa, Udvardy Tibor, Kishegyi Árpád, Zentay Anna, Rátonyi Róbert, Vámosi János stb.)

Bársony Rózsi Tolnay Andor Feleki Kamill Zerkovitz Béla: Eltörött a hegedűm c. operettjében, Fotó: operett.network.hu

Vidám, kedves egyszerű ember volt. Képességeit a könnyűzene területén nem kisebb muzsikusok ismerték el, mint G. Puccini vagy P. Mascagni. Az előbbivel sokszor nyaralt együtt Viareggióban. De nem szállt fejébe a dicsőség: a Fliederlied és Falling leaves címen külföldön is népszerű slágere, a Hulló falevél sikerét például nem magának tulajdonította, hanem a szám ősbemutatóján a színpadra hulló aranysárga falevelek akkoriban még szokatlan látványának.

60. születésnapján így köszöntötte őt Az Újság: „Zerkovitz Béla az élén áll azoknak a dalköltőknek, akik a magyar sanszont megteremtették, népszerűvé és közkedveltté tették. Évtizedeken át úgyszólván ontotta a szebbnél-szebb fülbemászó nótákat, melyek alighogy megszülettek, már az egész főváros dalolta. Vége-hossza nem volna, ha fel akarnánk sorolni csak egy hányadát azoknak, melyektől éveken át visszhangzott Budapest és messze túlélték idejüket. Ezeknek a daloknak nemcsak a zenéjük tipikusan budapesti, hanem a szövegük is, melyek ugyancsak Zerkovitz elméjében születtek és legtöbbször valami aktualitásba kapcsolódtak bele.”

A második világháborút a Hollán utca 47 alatti ún. védett házban vészelte át.

1948. október 23-án, viszonylag fiatalon 67-évesen távozott tőlünk, halálát agyvérzés okozta. Búcsúzóul, halála előtt még egy dallal örvendeztette meg az utókort, mely a „Lehoznám néked a csillagot is az égről” című dala volt. A Fiumei úti Nemzeti Sírkertben nyugszik.

Elképesztően sikeres pályafutása során megteremtette a magyar kuplét, közel 800 dalt, 36 operettet és két filmzenét komponált. Slágerei önálló életet élnek, ismertebbek, mint ő maga, jó néhányról már nem is tudjuk, hogy az ő szerzeménye, mint a Mi muzsikus lelkek; az Asszonykám, adj egy kis kimenőt, a Látta-e már Budapestet éjjel, Lehoznám néked a csillagokat és így tovább.

Zerkovitz Béla otthonában (forrás: MTI Fotó: Reprodukció)

Ekkora sikernek persze irigyei is akadtak: csúfolták, gúnyolták dalainak verkli-monotóniáját, meg-megbicsakló szövegeit. Az ötvenes években a kispolgári csökevények megtestesülésének, giccsnek minősült, a tiltott kategóriába sorolták, csak azok a művei kaptak kegyelmet, amelyeket kínnal-keservvel az osztályharc szolgálatába lehetett állítani.

Az idők múlásával megítélése enyhült, ma pedig a színházak egyre-másra újítják fel a kasszasikert ígérő Zerkovitz-operetteket.

Főbb művei

Operett

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 74, ugyanitt nyolc, társasági fotón is látható.

Sanzonok, kuplék, operett slágerek

Filmzenék