A.Gergely András

Motívumok, angyalok, judaizmus

Emlék- és tiszteletkötet Oláh János ^z'cl tiszteletére

2023.03.01.

Szinte könnyű (is lehetne) egy érdemi ismertető olyan kiadványról, melyben mintegy összesimulnak a "keserédes érzelmek a szívbe markoló, de szép emlékekkel", mint ezt sugallaná talán az alábbi kötet. "Emlékedből fakadjon Áldás!" – ahogy az Alapítvány a zsidó jövőért kurátorai, Mester Tamás és Rosta Márton laudációja adja alaphangját az Oláh János "Kölesdről indultam…" – Születésnapi emlékkötet Prof. D. Oláh János z"l tiszteletére című műnek. A Balogné Tóth Katalin szerkesztette könyv az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem egykori rektorhelyettese, illetve tanszékvezető egyetemi tanára előtt tiszteleg volt kollégái és tanítványai posztumusz gesztusaként. "A könyvben tizenhat szerző tizenhét írása szerepel – életmű-összegzések mellett szaktanulmányok, illetve személyes visszaemlékezések –, amelyek Oláh János kutatási területéről és érdeklődési köréből merítettek inspirációt. A tanulmányok ily módon érintik a Rabbiképző múltját és jelenét, a zsidó néprajzot, a művészeteket, a vallástudományt, valamint a vidéki zsidó közösségek múltját és örökségét…" – írja körül a látványos kötet hátoldali ismertetője.[1]

"Mert árnyékúl van a bölcsesség,
árnyékúl az ezüst,
de a tudás elsőbbsége:
a bölcsesség életben tartja gazdáját."
(Kohelet 6:7)

"S ami bölcseletként életben tartja Oláh Jánost, az "nemcsak egy gesztus, nemcsak egy emlékkötet, hanem egy elmaradt születésnapi köszöntés is" – jelzi Izsák Gábor a kiadói szándékot. E szándék és a szerzői kör együttműködése Oláh János szellemi örökségének megtartásáért vagy továbbviteléért, nem kevesebb, mint többségében tudományos aspirációjú, bizonyító erejű, partneri és megemlékezői vállalás, melyet voltaképpen csak túlírni lehet az alábbiakban. Sőt, még ha túlírni nem is lehet – hisz a szerzői munkák lelkiismeretesség és a személyes hang közvetlensége akkor is Oláh Jánosnak szól, ha olykor nem közvetlenül Neki címezték… –, de még kevésbé lehetséges egyben üdvözlő kötet, Festschrift részévé tenni akkor, ha a Köszöntött már nem tölthette be a teljes 60. életévét. A könyv így egy mulasztás pótlása is, baráti kézfogás is, hatástükör is, mintegy az önálló tanulmányaiból maga szerkesztette Angyalok, démonok, amulettek, adalékok, homíliák kötet folytatása is.

"E kötet középpontjában a Róla való szomorú, egyben mégis szívélyes – amilyen Tanár úr is volt – emlékezés áll…" – írja a Szerkesztő, Balogné Tóth Katalin. "A kötet előkészítői munkálataiban fontos szempont volt, hogy olyan írásokat gyűjtsünk, amelyek Tanár úr kutatási és/vagy érdeklődési területéhez köthetők, így: a Rabbiképző története, a zsidó néprajz, a vallástudomány és a művészetek, valamint a vidéki zsidóság története és öröksége. Amellett, hogy a kötet tanulmányai illeszkednek ebbe a sémába, szinte kivétel nélkül tartalmaznak valamilyen utalást maga a szöveg, a benne taglalt téma, vagy a szerző és az Oláh János közötti személyes kötődésekre…" (19-20. old.). E személyességet magam is átéltem, noha közvetlen szakmai együttműködésben nem volt részem Tanár úrral, de megvolt munkássága révén az a kíváncsiságom, melyet röviden (bizony, határolt terjedelemben) megformáltam emlékére. S bár ez sem volt több, mint kivonatos áttekintés az Általa vitt témakörökről, ezek összhatásáról, a munkamódszer, a küldetésesség, a halk szavú értékközvetítés, a hatni tudás és élményt átadni akarás mindvégig hiteles mivoltáról, de ennyi is eléggé meggyőző volt számomra. S ezért sem véletlen, hogy a kötet szerkezetében, az öt nagyobb tematikus keretben, az Oláh János életpályája fejezet írásai között kaptam helyet tisztelgő soraimmal, ahol Balogh István: Oláh János, a judaista címen, Barna Gábor: Egy szakmai kapcsolat történetéből idézi fel a szegedi bölcsészkar Néprajz és kulturális antropológia szakán vállalt vendégelőadások, intézményes partnerség, közös kiadványok és együttműködésben formálódó oktatói-kutatói munkák, egyszóval a tudóstársi arculatát megidéző gondolatokat, Kókai Károly Iskola a bányászvárosban. Barátságom Oláh Jánossal címen tekinti át közös internátusi pályakezdésük históriáját és kapcsolatuk megmaradásának módjait. S már a baráti tisztelgések és elismerő életút-vázlatok is azt jelzik: ismerős és kevésbé közeli barátságok együttese erősíti meg Oláh János tudományos jelenlétének fontosabb útjait, céljait, hatását s részben eredményeit is. Lévén kultúrát kutató és egy saját kultúrát formáló alkotó, tudós ember életműve, hatása, jelentősége nemegyszer éppen az élő szellemiség, a megnyilatkozó habitus, a megnyíló személyiség teljesebb képét igényli, ennek lehet része a teljes opusz bemutatása vagy értékelése, lehet eszköze adatbázis vagy közlemények hosszú sora, de lényege mégis a tudományos értékfelmutatásban teremtő szándék megnevezése, s erről mint életműről a méltó értékelés elkészítése, az emlékezés és tisztelgés gesztusának kinyilvánítása.

 

Tettek és tudások, kapcsolatok és hatások, a miliő és a szellemi építkezés, értékőrzés a meghatározója a következő fejezetnek is. "A második részben (Mikrovilág Józsefvárosban: A Rabbiképző) Biró Tamás és Tamási Balázs a Rabbiképző múltjából és jelenéből hoznak részleteket az Olvasó számára. Biró Tamás szociolingvisztikai tanulmányában történeti síkon, főként a 19. század utolsó évtizedeire koncentrálva vizsgálja a Rabbiképző növendékeinek nyelvi sokszínűségét, míg Tamási Balázs kurrens képet ad az Intézmény könyvtáráról, annak gyűjteményi sajátosságairól és az ott folyó állományvédelmi munkálatokról" – írja a fejezet tartalmáról a Szerkesztő (20-21. old.). Egyben ki is emeli, hogy a harmadik rész (Művészetek és néprajz határán) azt a miliőt idézi meg, melynek Oláh Tanár Úr nemcsak pártfogója, kedvelője, tanulmányozója volt, de a judaizmus jelenléte a kutatások tárgykörein belül is széttartó érdeklődéssel, de fókuszált figyelemmel és akkurátus részletrajzokkal volt jelen tudományos vonzalmai között. Itt Orbán Eszter: Rejtett zsidó motívumkincsek Róth Miksa üvegalkotásaiban címen alapos szaktanulmányt közöl, a szefárd mese olvasatait és szövegfolklorisztikai tartalmait veszi tárgyául Peremiczky Szilvia, zenei példatárából választ illusztrációt Tóth-Takáts Judit is, akinek kérdése egy ismeretlen zeneszerző, Fanny Hensel példájával idézi meg a 19. századi női tehetség kivételességének konkrétumait, Voigt Vilmos pedig az európai zsidó gyökerek egy kelet-európai példáját veszi alapul Háttérkép Tamara Lempickáról címmel, képi illusztrációkkal és szakirodalommal.

 

Nem véletlenül önálló egység a negyedik rész, melyben a vallástudomány válik tárgykörré. Itt Balogh István: Ráhel siratja gyermekeit Adalékok egy jeremiási motívumhoz címen egy bibliai szövegkörnyezetből vett példán illusztrálja a tórai jelképtár tanakh-i szövegrészére épülő könyörületi és emlékezési toposzok megjelenési módjait sírkő és emlékoszlop-példákkal, melyekben a tórai és prófétai szövegek motívumainak a halál, a gyász, a funerális hagyományok összekapcsolódását fejti ki ukrajnai és magyar esetpéldákkal, az újkori zsidó sírfeliratok motívumaiból vett megidézésekkel, mintegy Oláh János hasonló alapossággal elemzett judaisztikai esettanulmányaira is emlékezően. E történeti és forráselemző szándék ismétlődik Tokics Imre tisztelgő tanulmányában is, aki "Prófétának rendeltelek a népek közé" Jeremiás próféta hatása a történelemre címen a prófétai elhívás és feladattudat kérdéskörét szemlézi kiadós írásában, ahol Jeremiás és a próféták harcára vonatkozó exegetikai forráselemzést is kínál.

 

Nemigen lehet ismeretlen – akár csak a Hacofé vagy a Restancia oldalain megjelent Oláh-tanulmányok olvasói előtt, de szélesebb hatókörben az Oláh János alaptevékenységét kitöltő helyi közösségekkel formált személyes viszony révén sem – Oláh János mindenkori kötődése a gyülekezeti élet feltételei, hagyományai és emlékezete tárgyköre, melyekről Balogné Tóth Katalin előszava ekképpen foglalja össze az alapvető tudnivalókat: " A kötet utolsó, ötödik részében (Zsidó közösségek öröksége és  emlékezete ) a magyar zsidó múlt kevéssé ismert alakjai, közösségei és mindennapjai kerülnek előtérbe. Balázs Edit írásában a szombathelyi  ortodox hitközség történetét mutatja be, különös tekintettel  Korein Dezsőre, aki az ortodoxia országosan is elismert  prominense volt. Majd Balogné Tóth Katalin tanulmánya következik,  amely Adler Vilmos egykori rabbiképzős diák, majd hatvani  főrabbi köré szerveződik. Az egység harmadik szerzőjeként Cseh  Viktor annak jár utána, hogy haszid rabbik (rebbék) milyen szerepet töltöttek be, milyen viselkedés-stratégiákat követtek a holokauszt  eseményei során. Szegő Ágnes írása klasszikus értelemben  véve nem tanulmány, hanem egy, a gyerekkorra történő strukturált  visszaemlékezés, amelyben megelevenednek szokások, hagyományok  – és a holokauszt utáni vidéki zsidó élet mozzanatai. A tisztelgő   tanulmányok sorát Tóth Sándor zárja, aki a Zsidó Nemzeti  Alap történetét vázolja fel, nagy hangsúlyt fektetve Dömény Lajos,  a szervezet egyik vezető személyiségének munkásságára" (21-22. old.).

 

S bár szükségképpen elmulasztottam az oldalszámok jelzését, immár a 438. oldalnál tartunk! Nem csekély mennyiség ez, mind a tisztelgésből, mind a dokumentált tudományosságból bőven jut mindenkinek, de nem utolsósorban az emlékállítás feladattudatát kiteljesítő célnak is érdemi módon megfelelve. A kötet szerzőinek bemutatását ezenfelül még egy kötetzáró meglepetés, hiánypótló kézirat teljesíti ki. A szerkesztői bevezető ezt így határozza meg: "Oláh János tanár úrról szűkebb és tágabb környezete egyaránt   tudta, hogy a rend és a rendezettség az egyik éltető eleme. Nem   pusztán fizika rendről, hanem szellemi-mentális strukturáltságról   is szó volt esetében, amelynek ékes lenyomata, hogy halála előtt   néhány hónappal a kölesdi könyvtár – és így a nyilvánosság – számára   elkészítette saját életére való visszatekintését. Kötetünket ifj.   Oláh János jóvoltából Tanár úr életösszegző számvetésével zárjuk, amelyből kortársai és a majdani utókor megtudhatja, hogy menynyit jelentettek számára saját gyökerei, élettörténetének állomásai, örömei és bánatai – amelyekből élete végéig táplálkozott.

  

  Tanár úr, emlékéből fakadjon áldás!"

 

A könyvet Oláh János személyes tárgyainak fotója illusztrálja.

---

2022. november 28-án az MTA Székházában tartották az Oláh János (1959–2020), a judaisztika és a zsidó folklór jeles kutatójának tiszteletére szervezett, kötetbemutatóval egybekapcsolt emlékestet, amelyen a BTK Néprajztudományi Intézet több munkatársa is közreműködött. A bemutatóról az OR-ZSE weboldala (https://or-zse.hu/kolesdrol-indultam-tanulmanykotet-olah-janos-zl-emlekere/) és az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának (https://nti.abtk.hu/hu/19-hireink/698-kotetbemutato-es-emlekest-olah-janos-tiszteletere) nyilvános felülete is beszámolt.