Mindegy már! Élmény volt ez is,
Amit semmi se pótol.
Lakásomon becsengetett
Két úr a Gestapótól.

Éjfél volt. Könnyű kábulat
A két szem altatótól.
Mindig ilyenkor érkezik
A két úr a Gestapótól.

A szobalány jött kócosan
és reszketett a szótól,
Mikor az ajtómon beszólt.
Két úr a Gestapótól.

Még semmit magán nem viselt
A kézzelfoghatóból
A pár szó, elsuttogva, így ...
Két úr a Gestapótól.

Pár szó. S minden keverve még
Álomból és valóból.
De belépett szobámba már
A két úr a Gestapótól.

Hol van, hol van a rádió ?!
Egy „titkos leadó!” Hol ?!
És házkutatást rendezett
A két úr a Gestapótól.

Megéltem néha már ilyet,
De ez sok volt a jóból.
Minden fiókot összetúrt
A két úr a Gestapótól.

Megvizsgált bútort és edényt,
Az ágy alá valótól
Vázákig mindent megszagolt
A két úr a Gestapótól.

Aztán a fürdőszoba jött,
A szappan, fogmosópor.
Még a vécébe is benyúlt
A két úr a Gestapótól.

Titkos leadót nem talált,
S e szomorú valótól
Dühtől torzultan távozott
A két úr a Gestapótól.

Szekrényemből két rend ruhát
- A békéből valókból -
S a pénztárcámat lopta el
A két úr a Gestapótól.

Most már holtan fekszik talán,
Agyontaposva lótól,
egy német országút porán
A két úr a Gestapótól.