Gavril Birtas    

Az Antifasiszta Demokratikus Arcvonal kezdeteiről

2022.11.23.

 

Párttörténetünk kutatói számára nem könnyű feladat rekonstruálni az illegalitás nehéz időszakaihoz fűződő eseményeket. A történész a kommunista forradalmi mozgalom tényeit általában a már nyomtatásban megjelent pártdokumentumok, irattári hivatalos ügyiratok, az illegális és legális pártsajtóban vagy korabeli polgári lapokban megjelent közlemények alapján állítja össze. Igen ám, de az illegalitás idején a gyűlésekről nem vezettek jegyzőkönyvet, nem rögzítették írásban, hogy ki mit beszélt, milyen javaslatokat tett. Mindaz, amit megvitattak, a résztvevők körében maradt, nem bocsátották közlésre. Csak az illegális pártsajtóban jelentek meg általános kérdéseket és irányelveket felölelő határozatok.

Megkísérlem ezért itt személyi emlékezés alapján röviden összefoglalni, hogyan valósította meg a Román Kommunista Párt Erdély és Bánát Területi Bizottsága az Antifasiszta Demokratikus Arcvonalat, amelyben kezdetkor az RKP, az Ekésfront és a MADOSZ vettek részt.

Petru Groza

A kommunista pártban már az Ekésfront szervezetének kialakításakor megvitatták e parasztmozgalom politikai jellegét. Kezdetben különböztek a vélemények:, jóllehet az Ekésfront vezetőjének, dr. Petru Grozának már kapcsolatai voltak kommunistákkal, köztük dr. Kohn Hillellel, aki rendszeresen folytatott vele elméleti vitákat;, s különösképpen befolyásolta Groza gondolatkörének balratolódását. Noha mindezek a viták nem vezettek azonnal konkrét eredményre, később jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy az Ekésfront a Román Kommunista Párt hűséges szövetségesévé váljék.

Kohn Hillel

1935 elején a párt Központi Bizottságának titkárságéi, melyet akkor Marcel Pauker képviselt, úgy vélte, hogy az Ekésfront félfasiszta, diverzionista szervezet, a pártnak le kell lepleznie és állandó harcot folytatnia ellene. Ugyanazon év májusában a párt létrehozta a demokratikus szabadságjogok védelmének blokkját, amely 1935. május 18-án felhívást intézett az ország összes antifasiszta erőinek összefogására, 1935 júniusának első napjaiban a párt Központi Bizottsága elhatározta az Erdély és Bánát Területi Titkárság megszervezését, amely később Területi Bizottsággá bővült.

Józsa Béla

Megbízatást kaptam, hogy e Titkárságot megszervezzem, Ebben Gavril Birtas (mint titkár), Józsa Béla és Rácz Gyula (mint tagok) foglaltak helyet. Megalakulása után a Titkárság azonnal megkezdte tevékenységét, Az ország — és különösképpen Erdély és Bánát — politikai helyzetének elemzésekor az RKP V. kongresszusának határozatait tartva szem előtt, arra a következtetésre jutottunk, hogy Erdélyben és Bánátban megértek a feltételek egy antifasiszta demokratikus arcvonal megalakításának a kezdeményezésére.

A polgári-földesúri hatóságok drasztikus intézkedései nyomán Erdély és Bánát ipari központjait elöntötték a sztrájkhullámok, nőtt a parasztság és egyes városi társadalmi rétegek gyötrődése; a reakciós kormányok nemzeti és faj, megkülönböztetésen alapuló politikája kiélezte az együttélő nemzetiségekhez tartozó tömegek elégedetlenségét; a legionárius és cuzista bandák sovén hírverése, a magyar reakció revizionista demagógiája egyre fokozódott. Mindez szükségessé tette, hogy a munkásság, a parasztság és az értelmiség nagy tömegei —a nemzetiségre való különbség nélkül — keressék e helyzetből kivezető utat, és harcosan állást foglaljanak:

A polgári — úgynevezett "történelmi" — pártokat az egymással való versengés és osztályérdekeik védelme kötötte le. Nekik nem fájt a tömegek nyomora, sem a nemzetközi helyzet súlyosbodása, annak ellenére sem, hogy a hitlerista Németország és a fasiszta Olaszország romániai ügynökségeik révén már előkészítették a román nép és az együttélő nemzetiségek súlyos sorsfordulóját, Románia megcsonkítását, Erdély megosztását a horthysta Ma­gyarországgal, és arra törekedtek, hogy a román nép és az együttélő nemzeti­ségek érdekeivel ellentétes háborúba sodorják Romániát.

A Területi Titkárság első feladata volt, hogy megvizsgálja, vajon az ország egyik legmostohább megyéjének, Hunyadnak a mélyéből elindult parasztmozgalom, az Ekésfront valójában mit is képvisel? Miféle szervezet ez? Harcosai vajon készek-e vállvetve küzdeni a Román Kommunista Párttal és más demokratikus szervezetekkel a fasizmus és a revizionizmus ellen, az ország sértetlenségéért és szuverenitásáért, a békéért és a demokráciáért?

Romulus Zaroni

Elhatároztuk, hogy megbeszélést folytatunk az Ekésfront kiemelkedő pa­rasztvezetőivel. 1935 júliusának elején, az RKP zsilvölgyi körzeti bizottságának közvetítésével — az összes konspirációs szabályokat szigorúan alkal­mazva — sorra meghívtuk Kolozsvárra Romulus Zaronit, Belea Miront és Ion Moga Filerut.

A mélyreható beszélgetés meggyőzött arról, hogy komoly, a parasztság érdekeiért következetesen küzdő emberekről van szó, következésképp az Ekésfront demokratikus, fasisztaellenes és a népjogokért harcoló szervezet, amelylyel közös platformra lehet lépni.

E megbeszélések nyomán, 10—15 nap múlva megszerveztük az Ekés- front vezetőjével, a dr. Petru Grozával történő kolozsvári találkozást, miután meggyőződtünk arról, hogy a három tárgyaló fél előzetesen már tájékoztatta őt tárgyalásunkról, Ezenkívül a Területi Titkársághoz beérkezett egész sor információ szólt dr. Petru Groza politikai koncepciói mellett, kedvező feltételeket teremtve egy harci egyezmény megkötésére az Ekésfronttal.

Bányai László professzort, a MAdOSZ vezetőjét bíztuk meg azzal, hogy Dévára utazzék. Noha neki eladdig nem volt kapcsolata Grozával, mégis őt jelöltük a feladatra.: hívja meg Kolozsvárra, és közölje, hogy a kommunista párt képviselői óhajtanának vele politikai kérdéseket, megvitatni. Dr. Petru Groza a meghívást elfogadta., Kijelöltük a találkozó napját és helyét. Mindez július végén történt.

Dr. Petru Groza Kolozsvárt mindig az Astoria-szállóban lakott. Ez alkalommal is ott szállt meg. Miután kipihente magát, a kijelölt órában megtartottuk vele a konspiratív találkozót a Botanikus Kert mögötti egyik utcában. E rövid találkozón dr. Petru Groza azt javasolta, hogy ő bocsáthassa rendel­kezésünkre a helyet, ahol tárgyalásainkat folytathatjuk, A kolozsvári ortodox püspökség vikáriusának dolgozószobáját jelölte ki erre a célra, a jelenlegi Március 6 utcában, Javaslatát elfogadtam., jelezve, hogy velem jön egyik "barátom" is. A házba történő belépés sorrendjét is megállapítottuk.

A megbeszélést a következő nap délután 3 órára terveztük, Elsőnek Gro- zának kellett belépnie a ház kapuján, tíz perc múlva követhette Józsa Béla — vele jelszóban egyeztünk meg, mert Groza nem ismerte —, utána én következtem. Hogy mindez zavartalanul történjék, és az előre nem látható aka­dályokat kiküszöböljük, arra az esetre, ha dr. Petru Grozát figyelnék, távolról követtem a szálloda bejáratától a vikárius lakásáig.

Útközben maga Groza is ellenőrizte, nem követi-e valaki. Meg-megállt egy-egy kirakat előtt, körülnézett, és azután lépdelt tovább. Mikor a házhoz ért, ismét ellenőrizte a járókelőket., Pontos időben érkezett Józsa Béla is. Jelt adtam neki, hogy beléphet., Ezután még sétálgattam kevés ideig, viva, nem követnek-e nyomon, majd én is beléptem a vikárius lakásába. Kezet fogtam dr. Petru Grozával, és örömömet fejeztem ki előrelátó vigyázatosságáért.

Csodálkozott. Nem értette, miről van szó. Ekkor elmondottam, hány órakor távozott a szállodából, milyen irányba haladt, miután átment a Szamos- hídon, milyen kirakatok előtt állt meg, hogy körülnézzen, az utca melyik részén haladt a találkozó színhelye felé, és hogyan vizsgálódott köröskörül, mielőtt a házba belépett volna.

Grozát mindez nagyon meglepte. Arcán nyugtalanság tükröződött, Néhány pillanat múlva így szólott: „Hogyan is nem vettem észre, hogy követ engem? Ez azt jelenti: sokat kell még tanulnom a magukfajta emberektől, ha sikeresen akarok harcolni a nép elnyomói ellen. Maguk komoly emberek, tudják, milyen intézkedéseket kell tenni azoknak védelmében, akikkel együtt harcolnak vagy együtt akarnak harcolni.

E bevezető után helyet foglaltunk,, és megkezdtük a tárgyalást.. Minthogy Józsa Béla nem beszélte tökéletesen a román nyelvet, dr. Petru Groza javasolta: beszéljünk magyarul.

Mindenekelőtt jeleztem, hogy minket mint a kommunista párt Erdély és Bánát Területi Bizottságának képviselőit felhatalmaztak, folytassunk megbeszélést az Ekésfront vezetőjével a párt és e parasztszervezet közös harcára vonatkozó politikai platform létrehozása végett. Elemezve a politikai helyze­tet, hangsúlyoztam a belső és külső fasizmus veszélyének fokozódását, a revizionista izgatás növekedését, a háborús készülődéseket és annak szükségességét, hogy e veszélyekkel szemben közösen vegyük fel a harcot. Rámutattam, szükséges, hogy rátérjünk az antifasiszta demokratikus arcvonal kialakítására, melynek motorja a Román Kommunista Párt.

Dr. Petru Groza széleskörűen kifejtette, hogyan látja ő a politikai helyzetet. Hangsúlyozta, egyetért az általam kifejtett követelményekkel, s elfogadja a párt arra irányuló javaslatát, hogy egyezményt kössünk a közös harcra.

A vita során kikristályosodott a platform. Egyetértettünk abban is, hogy miután a Titkárság ezt jóváhagyta, a dokumentumot egy felhatalmazott delegátussal eljuttatjuk Dévára, hogy az Ekésfront meghatalmazottja is aláírja.

Ezután Józsa Béla — e találkozót megelőzően a Titkárságtól kapott megbízás alapján — javasolta: szükséges volna, hogy az elfogadott platform szellemében az Ekésfront a MADOSZ-szal is harci egyezményt hozzon majd létre, melyhez később más demokratikus szervezetek is csatlakozhatnak:, A javaslatot dr. Petru Groza elfogadta.

Tárgyalásunk teljes egyetértésben ért véget a román nép és az együttélő magyar nemzetiség előtt álló harci feladatokat illetően.

Tíz nap múltán a párt Erdély és Bánát Területi Bizottsága dr. Kohn Hillelt a megfogalmazott platformmal Dévára küldte, ahol az Ekésfront részéről dr. Petru Groza, az RKP részéről dr. Kohn Hillel írták alá e nagy horderejű dokumentumot.

Sajnálatos módon ez a dokumentum az észak-erdélyi horthysta megszállás idején elveszett.

Történelmi tény maradt azonban, hogy a Román Kommunista Párt kezdeményezte és hozta létre a harci egységre vonatkozó egyezményt, egy demokratikus parasztszervezettel. Ugyancsak a párt kezdeményezésére — előzetes megállapodás alapján — a MADOSZ is egyezményt kötött az Ekésfronttal 1935. szeptember 24-én, Bács községben.

1935 novemberében Bukarestben a demokratikus arcvonal és a C. Popovici vezette szocialista párt- között is egyezmény jött létre. 1935. december 6-án Cebén pedig mindkét szervezet megegyezésre jutott az Ekésfronttal, és ehhez a megegyezéshez a MADOSZ is csatlakozott.

Időközben (1935. július 25—augusztus 20. között) zajlott le a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa, melyen Georgi Dimitrov a fenyegető fasiszta és háborús veszéllyel szemben az antifasiszta népfrontok kialakításá­nak szükségességét hangoztatta.

Pártunk Központi Bizottsága nyomban e kongresszus után kedvezően értékelte az Erdély és Bánát Területi Bizottságnak az antifasiszta demokratikus arcvonal kialakításáért kifejtett tevékenységét, és harci feladatokat tűzött ki a munkásegységfront létrehozásával egyidejű mozgalom kiszélesítéséért.

Az erdélyi és bánáti pártszervezetek, együtt a párt hű szövetségeseivel, köztük az Ekésfronttal és a MADOSZ-szal, 1935—1940 között sok sikert értek el a Központi Bizottság irányelveinek végrehajtásáért vívott küzdelemben, a munkásegységfrontért és az antifasiszta demokratikus harci egységért,, sza­badságjogaink védelmében., a nemzeti függetlenség és az ország területi egysége megteremtéséért.