Deutsch Gábor:

Egy törött sírkő titka

2020.03.14.

 

A kövek tudnak beszélni, illetve sok mindent megtudhatunk egy építészeti remekműből, hogy hol és mikor építették. Sokról azt is tudjuk, milyen alkalommal. Felállításuk drámai körülmények között, vagy éppen diadalmas esemény hatására lehet emlékezésre késztető. Erős várak, amelyek védték a várost vagy emlékoszlopok, szinte mindegyik mesélni tudna, és igen soknak ismerjük is a történetét. Az idegenvezetők kedvenc témája.

Ha már az emlékezésnél tartunk, akkor a sírkövekről is essen szó, amelyek különösen beszédesek. Elárulják, hogy férfit vagy nőt rejtenek, esetleg gyermeket. Az illető kohén volt, vagy lévi, esetleg gyertyát gyújtó vallásos asszony. Nem ritkák a sírköveken bizonyos jelek, például a kohén áldó keze vagy a pénteki meggyújtott gyertya. Ezek sokat közölnek velünk. Békés korokban betegség okozta járvány is dúlhatott. A sírkövek dátuma ezt is jelzi. Vagy véres korszakban háború vagy igazságtalanság okozta végzetét az elhunytnak. A közös sírkő számos névvel tragikus korszak sajátossága. Az értékes dokumentum állítóinak megnevezését csak akkor tudjuk, ha a felirat közli velünk.

Jelen esetünkben egy törött, kicsiny sírkőről van szó, amely nem árulja el a titkát, pedig fontos lenne, hogy ismerjük a múltját. Történetünk megindokolja ezt.

Friedmann Iván, jelenleg izraeli lakos, rövid ideig osztálytársam volt, Kardos Péter főrabbi főszerkesztőnek évekig osztálytársa a Dob utca 35-ben egykor működő, oly sok gyermeknek ismereteket, tudást adó ortodox iskolában. Az ő sorsát röviden elmondotta nekünk.

Anyjával és lánytestvéreivel a Vasvári Pál utca 3-ban lévő csillagos házban húzták meg magukat. A nyilasok a védett házból hajtották el őket, mint mondták, a határra kell menni árkot ásni, így remélték, hogy feltartóztathatják a szovjet csapatokat, ne jussanak Ausztriába. A fővárost akkor már ostromolta a szovjet hadsereg. Több városrész néhányszor gazdát cserélt. Ivánék sem jutottak messzire, de tapasztalták kíséretük brutalitását, a lemaradóknak nem volt kegyelem, a lövéseket hallották a rakparton járva, és látták, hogy véres és zavaros a Duna.

Kétszer is útnak indították őket, a célhoz nem értek, de halálmenetnek nevezték menetelésüket, oly sokan hullottak el közülük. Az anya testvéreivel együtt túlélték a borzalmat. Az apáról csak annyit tudtak, hogy SAS behívóval munkaszolgálatra hívták be. A felszabadulás után a sajtó tele volt hirdetésekkel, tízezrek keresték hozzátartozójukat. Jött is egy tanú, elmondotta, hogy Mauthausenben találkozott a keresett férfivel, személyleírást is adott róla. Aláírta: tanúsítja, hogy látta a halálát. A gyász akkoriban igen sűrű vendég volt majd minden lakásban. Szokás szerint földön ülve gyászoltak egy hétig, a kádist évente a dátumot nem tudók részére a rabbiság által meghatározott napon mondták el. Ezen tudatban éltek évtizedekig.

Iván grafikus lett, Nehelmin városában telepedett le, feleségének a neve Hanna. Gyermekeik születtek, két lány, egy fiú, vendégszeretetükről híressé váltak. Egyszer összehozta a sors egy lakhelyéhez közel élő férfivel, Dr. Gertnerrel, akinek a Jad Vasem Intézetben tiszteletreméltó felelős beosztása volt. Iván elmesélte neki apja elvesztésének körülményeit. Dr. Gertner néhány nap múlva egy vastag dossziéval állított be hozzájuk és közölte: - Tévedésben vagytok. Apád Pesten halt meg; nem lehetetlen, hogy a gettóban. - Erről többet még akkor nem tudott, de Friedmann Farkas személyazonosságát (apja neve, születési évének ideje) igazolni tudja. A halál körülményéről nem tud felvilágosítást adni.

Ivánék megdöbbentek. Elhitték, amit a tanú Mauthausenről mondott. Most dilemma előtt álltak. A család egyik tagja javasolta, maradjanak a régi verziónál, mások meg azt mondták, a végére kell járni a dolognak. Felkereste munkahelyén Dr. Gertnert. Az újjá alakított Jad Vasem Intézet szinte elkápráztatta Ivánt. A varsói és budapesti gettók díszletszerűen szinte megelevenedtek. Ezen "utcákban" járni lehetett. Úgy érezte Iván, hogy Pesten van és ismerős házak, boltok között lépdel. Van egy kút, nagyon mély, azt gondolnánk, feneketlen. Négymillió név van benne, köztük Friedmann Farkas is. Nem gyakori utónév. Nem is úri huncutságból adták a szülők, hanem a héber Zév név megfelelő magyar fordítását választották számára.

Iván felesége, Hanna és két lánya Budapestre jöttek. A mindenkinek segítő Gertner, a család barátja segítségével elmentek a Salgótarjáni utcai patinás sírkertbe, ahová már évtizedek óta nem temettek, de elkülönítve a gettó és környékére kivételt tettek, mert azon időkben, 45 elején, tavaszán a Kozma utcai, vagy a Gránátos utcába kijutni nehéz, sőt mondjuk, lehetetlen volt. Ezért különítettek el egy parcellát, hogy az érintetteknek nyugvóhelyet biztosítsanak. Dr. Gertner annyit még megtudott, hogy ezen temetőben található a keresett sír. A gettóban a Klauzál tértől kezdve a hősök jelképes emlékparkjáig, ahol az első világháború katonáinak állítottak emléket, minden talpalatnyi helyet kihasználva temették el az ott elhunytakat. Sőt, nagyon sokat eltemetni sem tudták és egy egykori fürdő épületben tárolták őket. Később a már említett elkülönített helyen, mint írtuk, nyertek örök nyugalmat.

Hanna és a két lányuk meglepve látták, hogy nem a közös sírba, hanem a vele szemben lévő sorban, ahol külön voltak és névvel is ellátva a sírok, egy kicsiny törött, de jól olvasható sírkő is van a keresett névvel és a temetés dátumával ellátva: 45 márciusában földelték el ott. De hogy ki, arról nem kaptak tájékoztatást. A gettó január 18-án szabadult fel, a halál márciusban következett be.

Mauthausenből akkor még nem érkeztek Pestre hazatértek. Az lehet, hogy vinni akarták őket oda, de útközben közlekedési akadályok miatt visszafordultak. Nem biztos, hogy a gettó területén hunyt el, elképzelhető, hogy a Wesselényi utcai szükségkórházban távozott az élők sorából. Így realitás a külön sír, de marad a kérdés: a személyzet esetleg még az elföldelést megtehette, de ki állította a sírkövet? A halál oka az akkor pusztító tífuszjárvány is lehetett, amely a rosszul ellátott, ide-oda cipelt embereket könnyen érte, Friedmann Farkast is áldozatul ejthette. Az a felfogás, hogy talán megölték, nem lehetetlen, de nem is valószínű a márciusi dátumra tekintettel. A külön álló, egy személyt rejtő sírok, a tömegsírokkal szembeni oldalon a huszat sem érték el.

Hanna beszámolt férjének, hogy mit tapasztalt. Iván fiával együtt Pestre jött, az ortodox chevra és a neológok nyilvántartásában megtalálták Friedmann Farkas nevét. De hogy ki temette el, s ki állította a sírkövet, azt csak a sírkő tudná megmondani. De az őrzi a titkát.

Egy év telt el a tájékoztatás óta. Gondolkodás után a család úgy döntött a szemtanú állításával szemben, - mivel tény a sírkő léte, rajta pontos adatokkal, apja neve, stb. - Gertner felvilágosítása tekinthető autentikusnak. A lefedett sírra maguk által megfogalmazott héber szöveget írták egy fekete márványlapra, amely alá a törött sírkövet helyezték, ragasztották. A sírkőavatásra a barátok, ismerősök jelenlétében került sor, tehát a kádis imát el lehetett mondani. Az unoka mondott rövid beszédet, a Bár Kochba idejében a Bétár városában történt eseményt idézte. A hódítók az elesetteket nem engedték eltemetni. Csoda történt, mert a hosszú idő alatt testüket sem az idő, sem a vadmadarak nem sebezték, nem változtatták meg. Tiszták maradtak, mintha aludtak volna. Ezt látva a győzők engedélyezték az elföldelésüket – temetésüket. Itt és most nem tudni, kinek a jóvoltából nyugszik külön sírban a nagyapa, azt sem tudják, mennyi szenvedés után hunyt el. De köszönetet érdemelnek azok, akik a nehéz időkben megadták a végtisztességet az elhunytnak.

Az unokáról még annyit érdemes mondani, járt apjával a Duna-parton, megálltak a cipőknél. A fiú szeméből kicsordult a könny. Hajókirándulást terveztek, az unoka csóválta a fejét.

Ez egy temető, egy nagy sír. Ezen a folyón nem hajózok. A patinás temetőből jövet megcsodálták sok kiválóság vagyont érő sírköveit. De a rokonok és a megjelentek csak arról a kis törött kőről beszéltek, amely most már a végleges sírkövön lett elhelyezve. Értéke felbecsülhetetlen, mert a kő tudja, amiről mi nem tudunk, ki temette el Friedmann Farkast, hogyan halt meg és ki állította a sírkövet.

A kedves Olvasók közül valaki talán tud e kérdésre választ adni?