Fintor Fruzsina

A pestis alatti zsidó ábrázolás vázlata,
avagy az emberi gondolkodásmód képi emlékei

2021.04.06

A pestis hatásairól és az emberi gondolkodásmódról[1]

[2] A pestisjárvány 14. századi feltűnésével egész városok néptelenedtek el. A "Fekete halál" megjelenésének okáról mindenki másként vélekedett. A korabeli eltérő teóriák jól példázzák, hogy milyen általános gondolkodásmód volt jelen a különböző társadalmi rétegekben, ahol mindenki igyekezett megtalálni a saját igazát egy rémes járvány okozta katasztrófára. A korban megjelenő nézetek a vallási vonatkozást sem nélkülözték, sőt - mondhatni - mindennek az alapjául szolgált. A korabeli orvostudomány a pestist az élő testek mérgező kigőzölgésével vagy a csillagok állásával magyarázta.[3]Az orvosok tehetetlensége még inkább ráerősített arra a papi nézetre, miszerint a járvány Isten büntetése vétkeinkért, így szigorú fegyelmet és bűnbánatot kell gyakorolnunk a megmenekülésért. Az akkoriban még ismeretlen kór hamarosan nevet is kapott Pestis manufacta[4], azaz emberi gonoszság által terjesztett betegség. A bigott és az ismeretlentől félő emberi gondolkodásmód hamarosan testet öltött a kútmérgezés téves nézetében, ezzel prédává és bűnbakká téve a zsidóságot. Nem csoda, ha a ma embere a történelembe beleásva magát esetleg a kútmérgezés[5] szó alatt részletekbe menően talál információt magáról a pestisről!

A fekete halál pusztító útja (1346–1353). Forrás: Wikipedia

A pestis vagy "dögvész" a pusztítást- többek között- Itáliában, Spanyolországban, Franciaországban és Angliában végezte, ahol a népesség közel felét ölte meg [6]1347 és 1356 között. A középkori gondolkodásmód és higiéniai szokások révén a pestis hatalmas pusztítást hajtott végre a középkori városokban, ahol jellemző volt mérhetetlen mocsok, és a tisztálkodás teljes hiánya. A középkori emberek nagy része jó, ha havonta mosdott, de sokan csak évente, vagy soha. A mosakodás és fürdés hiánya nem csupán az ahhoz kellő eszközök és ismeretek nélkülözésével magyarázható, hanem azzal a vélekedéssel is, ami szerint a levetkőzés erkölcstelenség és a víz nemhogy megakadályozza a megbetegedéseket, hanem elő is segíti. Az utcákat nem takarították, a hulladékot mindenki egyszerűen az utcára öntötte, gyakran a háza elé vagy alá egy gödörbe, sajnos az ürüléket ugyan így "tárolták".

Mindennek ellenére mégis a zsidóság lett az egyik fő célpontja az áldozatoknak, hiszen vallási szokásaik, amiknek szerves része a víz használat és a tisztálkodás, lehetővé tették, hogy a pestis náluk kisebb arányban terjedjen. Megtérítési mozgalmak indultak azért, hogy a zsidóknak, mint a pestis terjesztésének fő gyanúsítottjainak "megváltását" előmozdítsák azáltal, hogy keresztény hitre térítik át őket tűzzel-vassal. A mozgalom elvakult vezetői és annak résztvevői úgy vélték, ha a zsidóság áttér vagy valamilyen más eszközzel "vezekelnek" bűneikért, akkor a pestis eltűnik, hiszen az Isten büntetése! A mozgalmak akkora erőt kezdtek képviselni, hogy a járvánnyal karöltve hamarosan precedenst teremtettek Európa szerte, különösen a német nyelvterületen.[7]

A pestis zsidóságra gyakorolt közvetlen vagy közvetett hatása a 14. században majd azt követően is összetett módon jelent meg, elvégre az irodalomban és a képzőművészeti alkotásokban is szerephez jutott mind a pestis, mind a zsidóságra gyakorolt hatása. A zsidóságot és a járványokat már maga Isten is összekapcsolta a Biblia lapjain, amire támaszkodva sokan rosszul értelmezve az összefüggéseket belefogtak a fentebb említett szörnyű és igazságtalan zsidóellenes megmozdulásokba. A zsidóság és a járványok összekapcsolásának egyik igen szemléletes példája az alábbi alkotás is, különösen, ha ismerjük a hozzá kapcsolódó történetet.[8]

Az asdodi pestis

Nicolas Poussin · 1630 ·Musée du Louvre, Paris

"Nicolas Poussin (1594–1665) a francia származású, de élete legjavát Rómában töltő festő, az 1630-as nagy pestisjárvány idején, amely az Örök Városban is komoly pusztításokat okozott, nem az aktuális eseményeket örökítette meg, hanem egy emlékezetes ószövetségi járványról, az asdódi pestisről festett képet a szicíliai műgyűjtő, Fabrizio Valguarnera számára. A Sámuel első könyvében olvasható történet szerint, miután a filiszteusok elrabolták a zsidóktól a frigyládát, Isten pusztító járvánnyal, gyilkos fekélyekkel sújtotta Asdód, Gát és Ekrón lakosait, akik városukba fogadták Isten ládáját mindaddig, míg azt vissza nem szolgáltatták Izrael népének. Ahogy a Biblia írja: "…és azokat az embereket, akik nem haltak meg, annyira gyötörték a fekélyek, hogy az égig hatott a város jajkiáltása."[9]

VI. Kelemen pápa a következő sorokat írta életrajzában a járvánnyal és a zsidósággal szemben kibontakozó pogromokkal kapcsolatban:

Flagellánsok (önostorozók) menete 14. századi miniatúra

"Ehhez a bajhoz jött még egy másik: az a hír terjedt el, hogy egyes bűnözök, de különösen a zsidók megmérgezték a folyókat és a kutakat, s ettől terjedt el annyira a pestis. Ez az oka annak, hogy annyi keresztény és zsidó, ártatlanok és feddhetetlenek, megölettek, megégettettek vagy kínzást szenvedtek, holott mindez a csapás a csillagok állásából vagy isteni bosszúból eredt."[10]

Zsidók máglyahalála, fametszet a Nürnbergi Krónikából (1493)

1349-ben a flagellánsok hatására a frankfurti zsidónegyed lakóit kezdték el lemészárolni a pestis okozta káosz miatt, és mindezt a Bibliára és Istenre hivatkozva tették. Legalább kétszáz városban voltak hasonló megmozdulások és támadások. A zsidók lemészárlásán és kifosztásán még VI. Kelemen pápa zsidóságot védő bullája -melyben megcáfolta az őket érő vádakat- sem tudott változtatni.[11]

 

Mint, azt a fentiekben is említettem, a zsidósággal szemben felmerült egyik leggyakoribb vád a járványterjesztő kútmérgezés volt, amit előszeretettel meg is jelenítettek képeken, ezzel is terjesztve ezt a téves hiedelmet az olvasni képtelen köznép körében. Sajnos ebben az esetben is beigazolódik az a mondat, hogy "Egy kép többet ér ezer szónál!"

Zsidók megégetése 1349-ben, Strasbourgban a pestisjárvány idején (forrás: Antiquitates Flandriae – Royal Library of Belgium manuscript 1376/77)

[12]

A kép önmagáért beszél, hiszen a zsidó valóban beledob egy szütyőt a kútba, mellette pedig maga az ördög segít neki a mérgezésben, a kereszt pedig kidöntve hever mellettük. Talán az egyik legelterjedtebb megtorlási - vagy, ha a kor szellemét idézve jobban tetszik- megtérítési forma a bűnösnek talált, de ártatlanul elítélt zsidók elégetése volt, mint az egy korábbi képen és itt is látható, megörökítve az emberek által jogosnak vélt szörnyű tragédiát.[13]

A Zsidóüldözések más és más formát öltöttek ugyan várostól függően, de a cél minden esetben az volt, hogy vagy így vagy úgy mindenki egyetértsen a zsidók bűnösségében, mivel ők veszélyeztetik az emberek életét a kutak mérgezésével és a járvány terjesztésével. A pogromok gyakran szombaton zajlottak, hogy a zsinagógák felgyújtásával egyszerre többen essenek áldozatul. Akadt olyan hely, ahol vallási alapon történtek az atrocitások a "szent ügyre" hivatkozva, mások, mint a kézművesek vagy a kereskedők csak az adósságaiktól szerettek volna megszabadulni, úgy, hogy meghal vagy eltűnik az, akinek tartoztak.[14]^,[15]

A strasbourg-i pogrom 1349-ben (Émile Schweitzer festménye 1894-ből.)

Mint a fent leírtakból és feltűntetett alkotásokból is látszik a zsidók élete várostól, sőt országtól függetlenül tragédiák sorozata volt.   Pablo Picasso egyszer azt írta: "A festés a naplóírás egy másik formája." és igaza volt, talán azzal a különbséggel, hogy egy kép vagy látványos alkotás gyakran nagyobb hatással van az emberek döntéseire, mint a leírt szavak. A fentiekben felvázolt és alkotásokon keresztül vivő tragikus történelmi időszak emberi sorsok szomorú és elfeledhetetlen története, egyszer s mind a művészeti alkotások remekeinek példái, amik örök mementoként sosem hagyják, hogy elfeledjük az emberi döntések és cselekedetek riasztó következményeit.