Molnár Andrea
A "francia Anna Frank"
2025.09.05.
"…lányaink, mint a templom mintájára
kifaragott oszlopok."
Zsoltárok könyve 144:12
Otto és Edith Frank tinédzserkorú lányának neve, miként naplója is, alighanem az adott műfajban valaha készült alkotások legismertebbje, hiszen a világ majdhogynem valamennyi nyelvén olvasható, s a háború óta eltelt évtizedekben kiadások megszámlálhatatlan sokasága követte az első megjelenést.
 Hélene Berr |
Ettől eltérően az Hélene Berr név, s a hozzá köthető visszaemlékezés nemkülönben, szélesebb körben nagyrészt ismeretlen. A fiatal francia hölgy Annával való tragikus sorsközössége, s hasonló hűséggel íródott beszámolója a Harmadik Birodalom által megszállt francia földön sínylődő zsidóság sorsát illetően mindazonáltal megérdemli, hogy az emlékezet alanya-tárgya legyen. Írása vitathatatlanul fajsúlyos történelmi adalékokkal szolgál a franciaországi soá kutatói számára ma is, mely feltárja a Vichy- államapparátus kendőzhetetlen és feledhetetlen felelősségét 76.500 zsidó személy deportálásához és túlnyomó többségük meggyilkolásához vezető eseményekben.
A szégyentelen aktivitásról elsőként Jacques Chirac elnök tett őszinte említést, amikor 1995 július 16-án a Vel’drome d'Hiver-i razziára emlékező ünnepségen tartott beszédében így nyilatkozott: "Itt az ideje, hogy Franciaország szembe nézzen a múltjával, és elismerje az állam szerepét a zsidók német megszállás alatt történt üldöztetésében. A razziáért felelős 4.500 rendőr és csendőr francia volt, akik vezetőik felügyelete alatt engedelmeskedtek a nácik követeléseinek. Ezek a fekete órák örökre beszennyezték történelmünket… A megszálló bűnözők őrületét a francia nép, a francia állam segítette… Franciaország azon a napon jóvátehetetlent követett el."1
-----
 Raymond Berr |
1921 márciusában 27-én, Párizs negyedik kerületében az elzászi zsidó családból származó mérnök, Raymond Berr és ifjú felesége, Antoinette Rodrigues-Ély minden bizonnyal nagy örömmel üdvözölték kislányuk, Hélene Maxime Camille születését. A Corps des des Mines2 nevű elittestülethez tartozó apa akkortájt a jó nevű Kuhlmann cég alelnökeként működött, de a nemzeti érdekek szolgálatában végzett tevékenysége sem menthette meg attól a komor sorstól, hogy szeretteivel együtt a 27-es számú konvoj foglyaként deportálják szeretett Franciaországából.
Az 1900-tól tíz esztendőn át a francia Tudományos Akadémia tisztét betöltő, szintén mérnök, Maurice Levy unokájaként, s ismert patriótaként ez az árulással egyenértékű tragikus fordulat alighanem az átlagosnál is nagyobb sokkhatásként érhette.
 Hélene Maxime Camille |
Hélene maga komoly elhivatással rendelkezett az angol nyelv és az irodalom, különösen a költészet felé, melynek nyomai naplójában lapozgatva számos helyen fellelhetők. Shakespeare és Lewis Carrol-idézetekkel teli megjegyzéseiben a háborút eleinte csupán "rossz álomként" írja le,3 a kirekesztéssel és megbélyegzéssel kapcsolatos élményeiről elsőként 1942. júniusában tesz említést, mégpedig a sárga csillag viselésére való kötelezettség kapcsán.4 A soron következő, s igen fájdalmas megtapasztalás a státusztörvényhez kapcsolódik, mely Vichy-diktátum korlátozta az egyetemen aspiráló zsidó származású diákok jelentkezését, s ezzel együtt alkalmazását, különös tekintettel a közoktatásra. Az ún. agregáció5, mely egyfajta speciális felvételi vizsgát jelentett,kedvező eredmény esetében lehetőséget teremtett volna az irodalmári, egyszersmind a tanári pálya megalapozására a méltán híres Sorbonne angol szakán, elutasítással zárult.
 Lucie Chavelley |
Hélene 1942 június 6-tól az Union Générale des Israelites de France6 nevű szervezetnél vállalt önkéntes munkát, s ezzel párhuzamosan Denise Milhaud7 titkáraként tevékenykedett az Entraide Temporaire8 nevű titkos csoportban, mely 1941 augusztusától a Lucie Chavelley vezette Service Social d’Aide aux Emmigrants9 nevű szervezet háttérstábjaként működött.
 Paul Valéry |
Ekkortájt kezdett el intenzívebben foglalkozni a körülötte zajló események megörökítésével is, melyhez – úgy tűnik – Paul Valéry-vel való személyes találkozása, s a tőle kapott dedikált könyv-példány szolgált "lelki munícióként". Az első bejegyzés minden esetre három nappal későbbre, 1942 április 7-ére datálódik.
-----
A francia főváros 7. kerületében lévő avenue Élysée-Reclus 5. számú háza előtt 1944. március 8-án hajnalban egy méltán rettegett, éjfekete hivatalos gépjármű állt meg. Utasai a Berr család tagjainak őrizetbe vételére kaptak utasítást, akik – az egyre gyakoribbá váló otromba zsidó-vadász razziák miatt – hetek óta barátaiknál rejtőzködtek ugyan, de erre az egyetlen éjszakára ismeretlen okból hazatértek. Egyenesen a hírhedt Drancy gyűjtőtáborba szállították, majd 1944. április 27-én Auschwitzba deportálták mindhármukat. Hélene aznap ünnepelhette volna huszonharmadik születésnapját. A haláltábor a szülők számára nem sok esélyt tartogatott a túlélésre, mindketten ott pusztultak, egyes feltételezések szerint már közvetlenül érkezésük után a gázkamrába terelték őket. Hitelt érdemlő adatok ténylegesen nem állnak rendelkezésre, de annyi bizonyos, hogy egyikük sem tért vissza francia földre.
E viszonylag rövid időszak alatt Hélene-nel történtekről nincsenek konkrét információk, de annyi bizonyos, hogy a szovjet haderő előre nyomulásának hírére 1944 október 31-én elindított nagyszabású evakuáció idején életben volt, s a gyászos menet tagjaként november 3-án Bergen-Belsenbe érkezett. Sok más sorstársához hasonlóan hamarosan elkapta a tífuszt, s egyre súlyosbodó állapota miatt 1945. április 10-én – csupán néhány nappal a brit felszabadítók érkezése előtt – már nem volt ereje megjelenni a szokásos reggeli névsorolvasásnál. A létszámért felelős egyik őr keresésére indult, majd rátalálva alaposan összeverte. A súlyos bántalmazás okán még inkább legyengülő szervezete nem sokáig bírta a túlélésért való küzdelmet, s rövid időn belül fel is adta. Akár csak Anna Frank esetében történt, aki szintén Bergen-Belsenben lelte halálát tífusz-fertőzés következtében, nővérével Margot-val együtt.
-----
 Antoine Sabaggh |
Antoine Sabaggh10 "A drancy-i levelek" című gyűjtemény11 szerzője 2008. márciusában levélben fordult Christoph Girard-hoz, aki a párizsi városháza kulturális ügyekért felelős vezetőjének tisztét töltötte be éppen, s kezdeményezte, hogy tegyen lépéseket Hélene Berr emlékezetének a francia fővárosban való megőrzése érdekében. Ennek nyomán 2009 óta az ő nevét viseli az egykori Picpus könyvtár, lakóháza falán emléktábla jelzi elhurcoltatásának idejét és körülményeit, az Aubergenville-ben lévő Chateau di Vivier12 2016-os restaurálásának idején emléktáblát helyeztek el tiszteletére, s a Sorbonne campusának egyik főépülete is az ő nevét viseli.
 Francois Dufay |
Maga a napló egy 1942. április 7-én Párizsban papírra vetett bejegyzéssel kezdődik, az utolsó sorok Drancy-ban íródtak 1944. február 15-én. Az eredeti írásmű 262 különálló lapból áll, mely Francois Dufay szavaival élve "finom kézírással, kék vagy fekete tintával és ceruzával van lejegyezve, de a lapok gyarapodásával egyre inkább kapkodóvá, kuszává válik."
 Patrick Modiano |
A Tallandier kiadó gondozásában 2008-ban először megjelent könyv előszavában Patrick Modiano13 az írás stílusát egyenesen Katherine Mansfieldéhoz14 hasonlítja. Az editio princeps Mariette Job, Hélène Berr unokahuga, egykori könyvkereskedő érdeme, aki a családjában kézről-kézre adott másolatokból ismerte meg a szöveget. |
 Katherine Mansfiel |
 Jean Morawiecki |
Hélene kívánsága szerint a háború után műve eredetileg Jean Morawieckihez15 került, akivel jegyben járt, s aki halála előtt Mariette Jobot nevezte meg a napló örököseként. Az eredeti írásművet 2002 óta a Mémorial de la Shoah múzeum falai között őrzik. Utolsó szavai – "Borzalom! Borzalom! Borzalom!" nem csupán Shakespeare Machbetjére emlékeztetnek, ahol Macduff hasonlóképpen kiált fel, de valósághűen írják le magát a leírhatatlant.
Jegyzetek:
1. "Allocution de M. Jacques CHIRAC Président de la République prononcée lors des cérémonies commémorant la grande rafle des 16-17 juillet 1942 (Párizs)" (PDF). www.jacqueschirac-asso
2. A francia állam legkiemelkedőbb műszaki szakemberekből álló csoportja. Mérnökei karrierjük során általában Franciaország legnagyobb ipari vállalatainál töltenek be vezető pozíciókat.
3. Dufay, Francois: Hélene Berr, l’autre Anna Frank. in: Le Point No. 1840. 2007. 12.20.
4. Sorin, Raphael: Étoile jaune a Hélene Berr. www.lettrees.blogs.liberation.fr.
5. Tanári toborzási verseny, tulajdonképpeni versenyvizsga középiskolai vagy felsőoktatásban résztvevők számára.
6. Az UGIF, vagyis a Franciaországi Izraeliták Általános Uniója a német megszállás idején, német kérésre, a Vichy-kormányzat által létrehozott szerveződés, mely 1941. november 29.-1944. augusztus 9. között működött. Deklarált küldetése a zsidóság képviseletének biztosítása volt a hatóságok előtti ügyekben, (így például a segélyezést illetően) hiszen korábban az összes zsidó egyesületet feloszlatták. Minden francia földön élő zsidó személyt köteleztek a szervezethez való csatlakozásra, teljes vagyonuk ezzel egyidejű átadása mellett (!)
7. Férjével, Dr. Fred Milhaud-dal közösen vezette a zsidó gyermekek elrejtését, élelmezését, oktatásást és egészségügyi ellátását végző csoportot.
8. Az eredetileg az 1920-as években Párizs székhellyel létrehozott "Sauvetage de l'Enfance" nevű gyermekjóléti magánkezdeményezés újjáélesztett formája, melyet a körülményekre való tekintettel neveztek át. Valójában a háború évei alatt zsidó gyermekek menhelyeként, különböző rejtekhelyeken működő árvaházként szolgált.
9. Annak a második világháború idején létrehozott földalatti szervezetnek az életre hívója, amely éjjel-nappal 500 zsidó gyermek megmentésén dolgozott. A Yad Vashem által kitüntetett Világ Igaza.
10. A Sorbonne neves kutatója és óraadó tanára, az ő nevéhez fűződik Hélène Berr – eredetiben "Journal" címet viselő – naplójának kiadatása. Gyermekkönyvek szerzője és újságíró is.
11. A Drancy-ban keltezett deportált-levelek gyűjteménye, mely a Nemzeti Levéltár és a Soá Emlékközpont archívumában végzett kutatás gyümölcse.
12. A kastély a második világháborút megelőzően hosszú időn keresztül a Berr család felmenői birtokában volt.
13. Nobel-díjas francia regényíró, az önéletrajzi és történelmi jelleget ötvöző irodalmi alkotások, az ún. autofikció atyjaként tartják számon.
14. Kathleen Mansfield Murry (született Beauchamp, 1888. október 14. – 1923. január 9.) új-zélandi író és kritikus volt, az ún. modernista mozgalom fontos alakja. Művei világszerte elismerést kaptak, összesen 25 nyelven adták ki őket.
15. A Sorbonne-on találkoztak először, s hamarosan eljegyezték egymást. Hélene és családja Párizsból történt deportálását követően Jean csatlakozott a FFL-hez, (Les Forces Francaises Libres - Szabad Francia Erők), a de Gaulle vezetésével a Szabad Franciaország Mozgalomhoz, vagyis az ellenállás katonai szárnyához kötődő fegyveres csoport.)
FEL