Róbert Péter:

A leghíresebb Hofjude

2020.06.29.

 

A XVII-XVIII. század   európai zsidóságának helyzete nem volt rózsásnak mondható. Keleten mészárlások pogromok követték egymást, különösen az 1649-es kozák felkelések óta, Nyugaton mindennaposak voltak a városokból, országrészekből való kiűzések.

Kevesen tudták egzisztenciájukat megőrizni vagy gyarapítani.

Kivételt képeztek a korszak egyetlen gyümölcsöző gazdasági ágába a hadseregszállításba valamilyen úton-módon bekapcsolódó zsidók. A földtől és céhes ipartól elzárt zsidók eléggé mozgékonyak voltak ahhoz, hogy jó szolgálatokat tegyenek a folyton háborúskodó fejedelmeknek, esetleg nélkülözhetetlenné is váltak.

XIV. Lajos

 

Hasznosak voltak a XIV. Lajos udvarának pompáját reménytelenül, de nagy igyekezettel utánzó barokk udvarok számára a távolsági kereskedelem révén – a helyi kereskedelemből a hazai polgárság kizárta őket – luxuscikkeket importáló zsidó kereskedők is. Tevékenységük összefüggésbe hozta őket az uralkodó személyével, udvarának szükségleteivel, az állam legfontosabb magasabb rangú hivatalnokaival. Munkájukat megosztották családtagjaikkal, az – akkor még – legendásan erős zsidó családi érzés elősegítette kapcsolatrendszerük kialakítását.

Ismert ilyen "hofjude" illetve ahogy később udvariasan nevezték "hoffaktor" család voltak az Oppenheimerek, Wertheimerek – Sámson nevű, egyébként rabbiképesités nélküli tagjukat 1717-ben III.Károly Magyarország főrabbijának nevezte ki – Bleichröderek (egyik utódjuk a 20-as években anyagilag támogatta a náci mozgalmat), a Seligmannok és mások.

 

Néhányan befolyásos pénzügyi tanácsadókká lettek, diplomáciai megbízásokat teljesítettek – kiválóan. Egész családok emelkedtek ki a gettóból, kerültek a fejedelmi hatalom napsugarába. Talán a legismertebb közülük a számos magyar vonatkozással rendelkező, eredetileg bécsi Oppenheimer- família.

Sámuel Oppenheimer

 

Sámuel Oppenheimer (1630-1703 a maga korában nagy szerepet játszott a Habsburg birodalom történetében. Pályája nem volt zökkenőktől mentes. Ki tudta kerülni a bécsi zsidók 1671-es kiűzetését, de néhány év múlva, mivel a kincstár nem tudta finanszírozni a Franciaország elleni háború 200.000 aranyra rugó költségét őt tekintették bűnbaknak, börtönbe vetették.

Amikor azonban felajánlotta, hogy egyedül gondoskodik a császári hadak ellátásáról a küszöbönálló török elleni háborúban, kiengedték. Bécs 1683-as ostroma alatt 5000 tonna lisztet szállított, a helyőrségeket takarmánnyal látta el, aminek fejében az állam kifizette adóságát. Megszervezte a csapatok szállítását, a Dunán tutajokon továbbították az ágyúkat és a lőszert, a Budát megostromló hadsereg tőle kapta az utánpótlást. (Schulhof Izsák vissza emlékezéseiből tudjuk, hogy milyen kegyetlenek voltak ezek a csapatok a budai zsidókkal !)

Oppenheimer tartott ettől és megbízottakat tartott a császári seregben, akik próbálták megakadályozni az atrocitásokat és kiváltották a zsidó foglyokat. Tudunk arról, hogy anyagilag támogatta a korabeli erőtlen kísérleteket a zsidók palesztinai letelepítésére.

 

Császári hadvezérek ismerték és becsülték: két és múlva amikor a Napkirály elfoglalta Pfalzot  Savoyai Jenő és Badeni Lajos őrgróf ragaszkodtak megbízásához.

Kollonich Lipót bíboros

 

 

Pedig az antiszemita Kollonich bíboros nagyon szerette volna félreállítani! Eljárt a császárnál, hogy a – lényegében néptelen – felszabadított területeken zsidó ne telepedhessen le, 169o-ben a kancellária leírt Sopron vármegyének, hogy az örökös tartományokból bevándorolt zsidókat űzze ki. Szerencsére a célszerűség határt szabott  a végrehajtásban, két év múlva már maga a kincstár is zsidó vámost nevez ki Simon Hirsch katonai élelmező személyében.

Oppenheimer is túlélte Kollonichot, a spanyol örökösödési háborút már ismét ő pénzeli.

 

 

Az osztrák állam rossz adósnak bizonyul, milliókkal tartozik Oppenheimernek, aki nem tud fizetni szállítóinak. Házát feldúlják, őt többször bebörtönzik –az adósok börtöne nem csak Angliában létezett. Előtérbe kerül a császári megrendeléseknél a már említett Wertheimer család, akiknek a német Wertheim város múzeumában külön emlékterme van, amelyet ott jártamkor módom volt megtekinteni.

 

Amikor 1703-ban meghal, Immánuel nevű fia sem jut a pénzhez. Pedig ő is tehetséges pénzember, ahogy az Oppenheimer család leszármazottai általában.

Josef Oppenheimer

 

 

Gondoljunk csak a Jud Süss néven híressé vált Josef Oppenheimer (1698-1738) sorsára, aki a würtembergi herceg pénzügyi tanácsadójaként vonult be a történelembe – sőt a filmtörténetbe és az irodalomba is. Nemrég teret neveztek el róla Németországban.

 

Samuel Oppenheimer emlékének még tartozik az utókor!