Róbert Péter 

Fogolyváros Kenyérmezőn

2024.08.28.

 

Az első világháborúban 6,9-7,2 millió főre volt tehető a hadifoglyok száma. Közülük majd 4 millió fő került a központi hatalmakhoz, 2,3 millió fő közé teszik az osztrák-magyar területen őrzött hadifoglyok számát. Legnagyobb részük cári orosz katona, létszámuk a különböző források alapján 900 ezer és 1,75 millió fő közé tehető. Minden 5. orosz katona fogságba került!

A hadifoglyokkal való bánásmódról az 1907. évi hágai egyezmény rendelkezett. Ez kimondta, hogy a hadifoglyokkal emberségesen kell bánni, és „az élelem, szállás és ruházat tekintetében ugyanoly ellátásban kell részesíteni, mint amilyenben annak a kormánynak csapatai részesülnek, amelynek fogságába estek". Tisztek kivételével engedte hadifoglyok munkára alkalmazását, de ez a hadműveletekkel vagy a hadiiparral nem lehetett kapcsolatban. Az egyezményt 43 állam aláírta, Magyarország nem sokkal a háború kitörése előtt, az 1913. évi XLIII. törvénycikkben ratifikálta.

A monarchia legnagyobb hadifogolytábora Esztergom mellett, Kenyérmezőn létesült.

Esztergom-Kenyérmező

Az 1900-as évek elején Esztergom szabad királyi város tulajdonát képezte a Kis-Strázsa hegy alatti terület. Városi marhalegelő volt, de üveggyár[1] és egy téglagyár is volt rajta. A 26. K.u.K gyalogezred kezdeményezte katonai lőtér kialakítását, Wimmer Imre esztergomi polgármesterrel – akinek nevét egy telep őrzi – egyeztetve elképzelését, a Strázsa hegy alatti, és a Bábszky dűlőben lévő legelő és erdős 1500 hold katonai célú használatáról.

 Az üveggyári épületek megvásárlása 50 321 koronáért már 1903-ban megkezdődött. 1909-ben Esztergom város az állandó lőtér céljára kért területet 30 évre engedte át a kincstárnak évi 10 000 korona haszonbérért. A megvásárolt épületeket átalakították, így jött létre az állandó katonai tábor,de csak 1912-ben jelentek meg az első katonák. Kaufmann Ferenc esztergomi kávés ekkor alakította ki tiszti kávéházát és legénységi kantinját a katonai tábor területén.

Kenyérmezei vasútálomás

A tábor 800-900 fő részére volt téli elszállásolásra is alkalmas, de gyakran üresen állt. A háború kitörésekor megváltozott a helyzet. A frontra induló katonák gyors kiképzése folyt, többek közt a 26. gyalogezred, (K. u. K. Regiment Nr. 26.) Esztergom házi ezrede is tartott lőgyakorlatokat. Volt itt 600 civil internált, ellenséges államok Monarchiában élő polgárai, akik egy részét később elengedték. Fogolytábort alakítottak ki, amely elfogott szerb és orosz katonákkal fokozatosan benépesült, az első hadifoglyok 1914. augusztus 27-én érkeztek. Eleinte kényelmesen laktak, de az épületek megteltek és a később érkezőket a strázsahegyi szőlők és a Wimmer telep alsó részén elterülő legelőkön, a puszta földön helyezték el sodronykerítés között, majd a Strázsahegy másik oldalán a rózsavölgyi dombon is. A foglyok száma már tízezer fölé emelkedett, télen is lakható táborra volt szükség.

Fogolytábor a Strázsa-hegy alatt

Az Osztrák-Magyar Monarchia nem volt felkészülve sem hosszú háborúra, sem pedig a fogságba eső ellenséges katonák hatalmas tömegeinek fogadására. Az első hadifogoly-táborokat katonai objektumokban, így kaszárnyákban, erődökben, illetve gyakorló-táborokban alakították ki, igy Kenyérmezőn is. A szerb hadifoglyok egy részét két nagy cirkuszi sátorban, másokat pedig a halastóba vezető csatorna mentén helyezték el. Eleinte ezrével feküdtek a puszta földön, a higiéniás lehetőségek is hiányosak voltak.

Hazai Samu

Az eredetileg 6000 fő befogadására tervezett tábor létszáma hamarosan megduplázódott, szeptember 8-án pedig már 203 tiszti és 21.441 legénységi állományú hadifogoly tartózkodott Kenyérmezőn. A foglyok között 300 fő súlyos és 2000 fő könnyebben sebesült is volt. „Fogadótábor” volt, a fronton fogságba esetteket először ide szállították, itt estek át az orvosi vizsgálaton, ez után helyezték el őket a táborban vagy szállították tovább őket. Őrzésűket Hazai Samu honvédelmi miniszter 1914.augusztus 13-i rendelete alapján egy „harctéri szolgálatra kevésbé alkalmas, idősebb évjáratú népfelkelő zászlóalj„ látta el majd szeptember 26-án egy újabb egységet vezényeltek ide.

Zádor István (Borsszem Jankó 1916)

 

Beépült a legelő a Kesztölci út jobb oldalán, majdnem a Sátorkőpusztáig. Olaszország hadba lépése után olasz foglyok is érkeztek, tisztjeiknek földszintes épületet építettek. Uszodák és fürdők létesültek, elsősorban a tiszteknek. Raktárak, tiszti házak, barakkok, szennyvíztisztító telep létesült. Utcákkal és terekkel, utakkal, csatornázva, világítással, kórházzal a tábor valóságos „várossá” nőtte ki magát. Egy barakk épületben görög-keleti istentisztelet részére templomot is avattak, orosz foglyok festményei ékesítették az ikonosztázát.

 

1914. szeptember 8-án az oroszok és szerbek között verekedés tört ki, azzal vádolták őket, hogy miattuk tört ki a háború, ezért kellett ide kerülniük. 1914. szeptember 13-án kijelölték újabb 20 óriásbarakk helyét. Egyes adatok szerint egy ilyen barakkban 600 embert tudtak elhelyezni. Időközben 11.000 szerb és orosz foglyot szállítottak el a táborból, de még mindig maradt 32.000, mert az esztergomi tábor a későbbiekben is hadifogoly elosztó-állomásként működött.

Sándor János

A szerb foglyok között kolera-járvány tört ki, amely az orosz foglyokra is átterjedt. Sándor János belügyminiszter meglátogatta a tábort, hogy személyesen tanulmányozza a kialakult helyzetet. Szeptember végéig mintegy 220 kolera-esetet regisztráltak, közülük naponta átlagban 3-4 fő hunyt el. Az alispán intézkedett arról, hogy a betegeket Tokodra, azokat pedig, akik velük érintkeztek, az ebszőnyi üres bányatelepre szállítsák át. A kolera továbbterjedésének megakadályozására 1914. szeptember 30-án az esztergomi járás főszolgabírája, Pisuth Kálmán rendeletet adott ki, amelyben többek között megtiltotta a kenyérmezői és a tokodi fogolytáborok látogatását és felhívta a lakosság figyelmét bizonyos higiéniai szabályok betartására, így az ivóvíz forralására, kézmosásra stb.

Megfelelő szálláshelyeket kellett építeni a foglyok számára ehhez dr. Perényi Kálmán alispán szeptemberben 200 db földmunkaszerszámot küldött a táborba és a tábor parancsnoksága megbízta az esztergomi Eggenhoffer és Toldy építőcéget, hogy minél gyorsabban építsen fel négy, a már épülőfélben lévő barakkokhoz hasonló favázas épületet. Weiner törzsorvos jelentése szerint november 5-ére 20.000 foglyot sikerült elhelyezni 40 fűthető épületben. December 14-ig összesen 1526 kolera-megbetegedést és 715 halálesetet jelentettek a kenyérmezői hadifogolytáborból.1915 tavaszán a földbeásott barakkok lakói között kiütéses tífuszjárvány tört ki. A tábor orvosparancsnoka dr. Fonyó János cikksorozatot írt az Orvosi Hetilap 1915-ös évfolyamába, amelyben rámutatott a ruhatetű tífusz terjesztésében. A barakkokat, ahol tífuszos megbetegedés fordult elő, deszkafallal vették körül, előírták a kötelező fürdést, ruháikat és fehérneműiket gőzfertőtlenítő gépekkel fertőtlenítették, erre 3 kemencét építettek, ahol hőkezeléssel tisztították meg a ruházatot, padlókat-falakat heti kétszer szódával és szappannal takarították.

Ez jelentősen javított a helyzeten. A sebesült hadifoglyokat hosszú ideig nem vittek a fogolytáborba, hanem Esztergomban, az erre a célra lefoglalt, és ott létesített külön szükségkórházakban ápolták őket. Párkányban is hoztak létre ideiglenes kórházat, megnyitották a Kolos Kórház fiókkórházát, az ún. Ivanovics házban. A Szent Anna zárdában is sebesültek voltak, később még 200 főt az Érseki Szemináriumba helyeztek el. A tartalékkórházban, a reáliskolában orosz sebesültek voltak. 12.000 orosz a lefoglalt sátorkőpusztai épületekben, 1400 a városi téglagyárban, 1200 Tokodon lakott, Ebszőnyben, 1500 Kenyérmezőn és mellette 8000, a régi táborban 5000 ember volt. Újabb 40 nagy fűthető barakkot építettek, és 500 embernek újabb ponyvasátort állítottak.

1914. november 10-én Csemoch János bíboros hercegprímás megbízta Pauer Károly főszékesegyházi káplánt a katolikus foglyok gondozásával, aki magyarul, németül és több szláv nyelven is tudott velük beszélni.[2] 1915. január 15-én a fogolytábornak küldött újévi ajándékok: 700 ing, 200 alsó, 100 trikó, 300 pár harisnya, 350 férfikabát. 300 mellény, 250 nadrág, 220 pokróc.

Miklós Tamás tanulmányából

A tífuszos betegeket magas deszkakerítéssel szigetelték el a többiektől, és a tábort is lezárták. Ennek és az erőteljes egészségügyi intézkedéseknek köszönhetően a városban nem történt fertőzés. A szerbek jelentős részét Nagymegyerre és Jánossomorjára szállították, a beteg katonák egy részét pedig a tokodi bányatelep épületeiben helyezték el. Biztosították a fürdést, ruháikat és fehérneműiket gőzfertőtlenítő gépben fertőtlenítették. Külön féregirtó részleget is felállítottak. Három nagy kemencét építettek, melyekben, míg a foglyok fürödtek, ruháikat vették hőkezelésbe. Hetenként kétszer szódával és szappannal súrolták a padlókat és a falakat. A látogató királyi biztos, gróf Károlyi Gyula is elismerőleg nyilatkozott az eredményes erőfeszítések láttán. Ennek ellenére Kenyérmező térségében 11 katonai temetőben 4378 halott nyugszik, beleértve az őrszemélyzet halottait is.

1917. elején viszont már csak 6300 hadifogoly volt a táborban, mert az egészségesek a mezőgazdaságban és a környék ipari üzemeiben dolgoztak. 1918 nyarán újra felduzzadt a tábor, amikor a külső munkákra küldött foglyokat visszahívták, de az Esztergom c. lap november 18-án már „üres barakokkat” talált.

A tábor kapuit az őszirózsás forradalom nyitotta meg, őrök és a foglyok közül sokan hazaindultak. 1918. december 9-én tengerészek érkeztek Esztergomba. A tábori pénztárat elrabolták, a Kaufmann élelmiszerraktárait feltörték, és mindent elvittek. 1919. augusztus 14-én érte el Esztergomot a román katonai megszállás, amely október 10-ig tartott. A háború után az olasz tisztek szállásait a Szalézi Fiúnevelő Intézet foglalta el, majd honvédségi alakulatok rendezkedtek be a táborban, pl. egy kerékpáros zászlóalj.1944-ben az itteni páncélos hadtest akadályozta meg kormányzói utasításra a budapesti zsidóság deportálását.

Fogolymunka

Az Osztrák-Magyar Monarchia területén lévő hadifoglyok munkába állítása a háború második évében vált tömegessé. A Belügyminiszter 1915 tavaszán engedélyezte a hadifoglyok igénybevételét mezőgazdasági munkára önkéntes alapon. A munkaadók az illetékes katonai parancsnoksággal 8 napos felmondási határidővel kötöttek szerződést, a földművelésügyi miniszter rendelete községek számára is lehetővé tette hadifoglyok alkalmazását, akiket aztán az egyes közép- és kisbirtokosok gazdaságaihoz utaltak ki, maximum 30 főt. A 24.065/1915. F. M. számú rendelet alapján magánszemélyek is igényelhettek munkára 200 fős, vagy annál nagyobb számú hadifogoly csoportot, a kérelmeket az illetékes főispánhoz kellett benyújtani, aki azokat a honvédelmi minisztériumban működő Hadfelügyeleti Bizottsághoz terjesztett fel. A csendőrjárőrök kötelesek voltak a községekben alkalmazott hadifogoly-munkásosztagokat ellenőrizni. Szabályozták a foglyok étkezését is: reggelire fejenként egy tányér rántott leves, ebédre 100 gramm hús és főzelék, vacsorára főzelék, ezen kívül minden étkezéshez fejenként 400 gramm kenyér lett megállapítva. Naponta két-három alkalommal (rum nélküli!) tea is járt. Napi 12 órát dolgoztak, a vasárnap pedig pihenőnap volt. Napibérként a munkaadónak 50 fillért kellett fizetnie.

 

Kerülni kellett az érintkezést a lakossággal, idővel azonban mégis egyre szorosabb kapcsolat alakult ki a saját lakosság és az „idegenek" között.

 

 

Orosz hadifogoly rajza

1916 márciusi adat szerint Esztergom vármegyében 878 hadifogoly dolgozott, legtöbbjük a kenyérmezei hadifogolytáborból került ki. Ekkor Esztergom városában 161, az esztergomi járásban 267, a párkányi járásban pedig 450 hadifoglyot foglalkoztattak, felügyeletüket pedig 37 népfelkelő látta el. A járások községeinek adatait tekintve a legtöbben Dorogon (87 fő) és Csolnokon (79 fő) dolgoztak az Esztergom Szászvári Kőszénbánya Rt. alkalmazásában, nagyobb létszámú hadifoglyot alkalmazott Esztergomban az Einczinger-sütőház, amely szüneteltette polgári üzemét, és váltott műszakban kizárólag a katonaság, valamint a kenyérmezői hadifogolytábor ellátására rendezkedett be. A meglévő négy kemence mellé további hat szükségkemencét építettek, ahol őrség mellett és váltott műszakban, éjjel-nappali állandó üzemmel mintegy 100 orosz hadifogoly dolgozott.

 

 

1916. január 1-jei adatok szerint a kenyérmezői táborban nyilvántartott 63.352 hadifogoly közül 48.895 fő (77,17%) tartózkodott a táboron kívül. A hadifogoly-munkások aránya az elkövetkező években tovább növekedett: az 1917. január 1-jei adatok szerint a hadifoglyok 91,62%-a dolgozott a táboron kívül (67.334 fő közül 61.694 fő); míg az 1918. január 1-jei adatok szerint még mindig valamivel több, mint 90%-uk volt kiadva munkára (84.072 fő közül 76.461 fő).

Élet a táborban

A kenyérmezői hadifogolytábor lakói nemzetiségi szempontból igen tarka képet mutattak. 1914 novemberében például az itt lévő 27.500 hadifogoly 15%-a volt lengyel, 11%-a mohamedán és tatár, 7%-a zsidó, a többi pedig orosz. A keresztény vallásúak 76%-a volt ortodox, 16%-a római katolikus, a többi pedig protestáns. Pópájuk volt, aki szombatonként és vasárnaponként tartott pravoszláv istentiszteletet, barakktemplomot emeltek, amelynek díszítését is a foglyok készítették el. Tokodon a katolikus lengyelek vasárnaponként templomba jártak, a kenyérmezői táborban fogva tartott katolikusok kéthetente hallgathattak tábori misét és lengyel prédikációt. A zsidóknak az esztergomi hitközség adott imakönyvet és pénzadományt.[3]

A háború végére a tábor már 15 egységből állt és összesen 400 épületet foglalt magába. Ebből a hadifoglyok elhelyezésére körülbelül 100 épület szolgált. A legénységi állományú foglyok az Új táborban (Neues Lager), a Ferde táborban (Schiefes Lager), a Tartalék táborban (Ersatzlager), a Tábor csoportban (Normale Lagergruppe) és a Földkunyhó táborban (Erdhüttenlager) voltak elhelyezve. A tábor valóságos fogolyváros lett, 6 kerülettel. Tervek szerint 100 ezer „fogolyvendég” lett volna itt, de ennyi általában nem volt, Négyesi Lajos egyszer említ 104.000-t.1914 szeptemberében nagyrészt a szabad ég alatt „lakott” 30 ezer ember. Semleges közbenjárásra orosz szanitéctisztek látogatást tettek Esztergomba, de a tábort nem nézték meg. A hazai sajtó és kiadványok rendszeresen megemlékeznek nagyobb ütközetek után fogolyszállítmányok érkezéséről[4].

 

1916-ban A világháború képes krónikája című lap így számolt be a foglyok életkörülményeiről: „A legénység barakkokban lakik. Egész kis város ez a fogolytábor. Hat arányos rész, amely kerületnek is beillik, utcákból összeállítva s az utcákat egyforma, hatalmas barakkok alkotják. Nagy hálótermekben laknak a foglyok, mellettük műhelyek. Borbélyműhelyeik vannak, sőt olvasótermük s iskolájuk. Tűzoltó szervezetük van. Tolólétrákkal, szivattyúkkal gyakorlatoznak."

 

A tábor építőanyagait és a szerszámokat az Építőtáborban (Bauhoflager) tartották a beosztott hadifoglyokkal együtt. Mellette alakították ki a Kórháztábort (Lagerspital), az Elkülönítő tábort (Isolier Lager) és a Fertőző tábort (Epidemie Spital). Ellátásról Pékműhely (Reservebäckerei) és a Gazdasági udvar (Wirtschaftshof) gondoskodott.

Pontos napirend szerint éltek. Ébresztő 5.30-kor, amit fél óra reggeli követett. Reggel 7 órakor került sor a fürdésre, majd 8-tól az egészségügyi vizsgálatra és a barakk szemlére. A táborban lévő hadifoglyok délelőtt 9 óra és 11 óra között dolgoztak. Ebédidő délután 13.30-ig tartott, majd 14.30-ig a ruházat és a körletek rendezése következett. A délutáni munkavégzés 17 órakor ért véget, amit a vacsora követett, majd 20.30-kor takarodó.

A semleges országok bizottságai, ún. „missziók” vizsgálták a hadifoglyok helyzetét a hadviselő államok táboraiban, de más jótékonysági szervezetek is végeztek ilyen munkát. Igy 1916 szeptemberétől az amerikai YMCA (Young Men's Christian Association - Fiatalok Keresztény Egyesülete) képviseletében Anthony W. Chez tevékenykedett Kenyérmezőn. Működésének kezdetén iskolát építtetett, amely a megnyitást követően egy hónapon belül megtelt. Kinetoszkópot (korabeli vetítőgép) is beszerzett, a tábori kórházban állították fel, ahol rendszerint 400 fogoly zsúfolódott össze, hogy láthassa az előadásokat. 1917 áprilisában hagyta el Esztergom-Kenyérmezőt.

Hadifogoly tisztek

Ők külön elbánásban részesültek. Eleinte a gyakorló táborban, majd később a hadifogolytábor északi oldalán kialakított tiszti állomáson (Offizier Station) laktak. Zsoldot kaptak, tábornok 10, főtiszt 4 koronát naponta.(Közkatonák 16 fillért, később ezt is élelemben). Tiszti koszt a tiszti kaszinóban, a kezdeti időszakban akár a városba is kimehettek egy-egy népfelkelő altiszt kíséretében. Később azonban a szökési kísérletek következtében szigorítottak helyzetükön[5].

Szökések

Természetesen előfordultak szökések, a munkára kiadottaknak könnyebb volt. Pl. Esztergom vármegye munkabizottsága jelentette a táborparancsnokságnak 1916. április 28-án,hogy a Kéménd községbe kiadott hadifoglyok közül 4 megszökött.

Az esetleges szökések megakadályozása érdekében a cs. és kir. hadügyminiszter 10-25 korona jutalmat ajánlott fel azoknak, akik közreműködtek a szökevények kézre kerítésében. A szökött, majd elfogott hadifoglyokat büntetésük letelte után a munkaadóikhoz kellett mielőbb visszaküldeni, ha ez nem volt lehetséges akkor ismételten hadifogolytáborba kerültek.

Tudósok látogatásai

Bizonyos lehetőséget adott ez a kevert tömeg a tudományos vizsgálatra is. néprajztudománnyal, nyelvészettel foglalkozó tudósok hamar felismerték a kiváló kutatási lehetőséget. 1915-től a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közül számos turkológus és finnugrista végzett adatgyűjtést, a cseremisz, zürjén, mordvin és grúz foglyok között. Kunos Ignác a tatár foglyok közt kutatott, Vikár Béla is járt itt, Balassa Bálint nyelvész hangfelvételeket készített. A táborban teljesített szolgálatot Aggházi Kamill, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum alapítója.

Kunos Ignác

Vikár Béla

Aggházy_Kamil

Tábori pénzek

A fogolytáborokban kibocsátott és kötelezően egyedüli fizetési eszközzé tett tábori pénzek célja a hadifoglyok szökési esélyének csökkentése volt, mert készpénzük csak tábori pénzben lehetett, azt pedig a táboron kívül senki nem fogadta el fizetésként. Viszont a foglyoknál lévő bármilyen nemzet valutája, otthoni pénzküldeménye, munka után megkapott bevétele a tábori pénztárba került tábori pénzek ellenében, kamatot nem fizettek. Tábori pénzek használata nélkül a forgalomban lévő pénztömeg növekedésével, inflációval kellett volna számolni. A Monarchia területén több mint 50 hadifogolytáborban használtak tábori pénzt. Magyarországon fogolytáborok, egyes munkáltatók és tábori bevásárló helyek (kantinok) bocsátottak ki ilyen pénzeket.

 

Az Esztergomi K. und K. katonai táborban már létesítésekor megszervezték a tiszti kávéházat és vendéglőt, valamint külön a legénységi kantint, ezek megmaradtak a fogolytáborban is. Itt voltak az első előállítói a tábori pénzeknek. Élelmiszer és ital ellátásáról Kaufmann Ferenc esztergomi kávés gondoskodott, ki Esztergomban az előkelő Központi Kávéházat is bérelte és működtette. Míg a többi táborban csak papírpénzeket használtak, Kenyérmezőn fémpénzeket is, a sárgaréz fillérek nagy része a forgalomban megkopott, ami tartós használatukra utal.

A hadifoglyok temetői

A tábor első temetőit a járványok áldozatai töltötték meg. A Strázsa-hegy lejtőjén kialakított 1-es temető volt a tábortól legtávolabb, ezért hamar felhagytak a használatával. Itt heten nyugszanak a már jelöletlen sírokban. A 2-es számú temető a sportrepülőtér oldalán volt, 1941-ben megszüntették és a 157 maradványt áttemették. A 3-as temető a Kis-Strázsa hegy déli oldalán húzódó dombgerincen volt a Kolera-tábor közelében, 31 sírral. Az első járványok halottait a közelében fekvő 4-es temetőben ásták el, ahol 560 névtelen katona került a tömegsírokba. A temetőt később is használták az őrszemélyzetből is került ide 50 népfölkelő. Összesen 1659-en kaptak itt végső nyughelyet. Az 5-ös temető a gyakorlótér északi oldalán volt, a későbbi homokbányászás megsemmisítette a 98 maradványt. A 6-os számú temető az Esztergom-Dorog-Tát vasúti kereszteződés háromszögének közepén álló magányos sír volt.

 

 

 

A 7-es temető a Strázsa-hegy déli lejtőjén húzódik, 538 orosz, szerb, olasz és román hadifogoly találtak itt végső nyugalmat.

 

 

 

Florov százados-sírköve

 

Két orosz tiszti sírt már annak idején sírkővel jelöltek, napjainkra Florov kapitányé maradt meg. Az utolsó négy temető az elkülönítőnek használt tokodi bányáknál feküdt. Az egyikben 700 ismeretlen szerb és orosz fogoly van tömegsírokban. A nyilvántartások tanúsága szerint a táborlakók közül összesen 4400-an vesztették életüket. A Halotti anyakönyv feltünteti a fogoly azonosító számát, mely szerint a legmagasabb 104 292. Az olasz foglyoknál kettős azonosító szerepel, 20 ezer körüli számokkal. Arányosan 60 ezer orosz, 30 ezer olasz és 30 ezer szerb és román halottal számolhatunk.

 

A háború után a tábort ismét a hadsereg használta, 1920-as évek második felében rendbe tették a 4-es és a 7-es temetőt, ahol halottak napján rendszeresen tartottak tábori miséket. A sírokat a Szalézi Fiúiskola tanulói gondozták.

1956 után a szovjet hadsereg vette használatba a gyakorlóteret, és nem gondoskodtak többet a temetőről. Az 1970-es években elvétve még volt egy-egy kereszt a sírokon, azután azok is eltűntek. Lassan elborította a növényzet, megjelentek a sírrablók, kincsekre számítva ástak.

1994-ben a József Attila Általános Iskola diákjai készítettek egy pályázati anyagot a hadifogolytábor temetőjének történetéről. Ehhez kapcsolódva, Esztergom Barátainak Egyesülete tervbe vette a temető rendbehozatalát és halottak napján egy ortodox kereszt felállítását. A felújításra 2008-ig kellett várni, amikor a szükséges engedélyek beszerzése után, az önkormányzat anyagi támogatásával megkezdődött meg a bozótírtás, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a Honvéd Kulturális Egyesület koordinálásával, főként önkéntesek részvételével. Ezzel párhuzamosan folyt a terület felmérése, geofizikai mérőműszerekkel történő átvizsgálása és a sírszerkezet feltérképezése. A rendbe tett sírkertbe legvégül a Falvak Kultúrájáért Alapítvány fafaragói által készített nagy méretű ortodox és latin kereszt és az áldozatok neveit őrző díszkapu került felállításra, megkoronázva az addig végzett munkát.

Az ünnepélyes felavatásra 2009. július 1-én került sor. Először a szentendrei helyőrségi zenekar eljátszotta az olasz, orosz, román, szerb és magyar himnuszt. Ezt követően Németh József alpolgármester köszöntője, majd Dr. Holló József altábornagy, a HM HIM főigazgatójának ünnepi beszéde hangzott el. A görög keleti és római katolikus egyházi szertartás után, a megjelent diplomáciai, katonai és társadalmi szervezetek képviselő megkoszorúzták a kereszteket. A szép és kegyeletes megemlékezést katonai kürtjel zárta.

Az avatási ünnepség

Források:

Miklós Tamás: Első világháborús hadifogoly-tábor Kenyérmezőn – Nagy háború kutatásáért Közhasznú Alapítvány, Nagy Háború blog

Négyesi Lajos: Az esztergomi hadifogolytábor emléke (Múlt-kor 2009)

Rayman János: Az esztergomi hadifogolytábor története és pénzei (2010)