Szécsi József:

Holokausztról nemzsidóknak

2020.02.20.

 

Tartalom:

Rudat a küllők közé!

Egy lehetséges holokauszt-oktatási koncepció felé

 

1. A holokauszt-oktatásáról zsidóknak és nem-zsidóknak
2. A zsidóság története
3. A zsidó vallás
4. A holokauszt
5. A teológiai antijudaizmus
6. "Elhallgatott" kérdéskörökről való beszélgetés
7. Népek történelmi kataklizmái, genocídiumai
8. A zsidóellenesség új kérdéskörei
9. Pozitívum
10. A holokauszt utániak felelőssége - 2014 a holokauszt 70. emlékéve

 

Rudat a küllők közé!

A Szmolenszk[1] felé tartó repülőre felcsempészett bomba nem robbant fel, és Dietrich Bonhoeffert, a német evangélikus teológust 1944. április 9-én a flossenbürgi koncentrációs táborban kivégezték. Amikor az őr felszólította, hogy készüljön a kivégzésre, Bonhoeffer ennyit mondott: "Ez a vég. Számomra azonban az élet kezdete!" Felakasztották.

 

Hitler 1939-ben teológiai központot hozott létre az Újszövetség újraírására. Elképzeléseiben egy olyan Bibliának a képe lebegett, amelyből minden zsidó hivatkozást, és a megbocsátó szeretetre vonatkozó mindenféle kijelentést eltüntetnek majd. A "Zur Erforschung jüdischen Einflusses auf das Deutsche Kirchliche Leben in Jena" - "A német egyházi életben lévő zsidó befolyás felkutatására létrehozott Intézet - Jena" – vagyis a Die Deutsche Christen (CD) – az ú.n. Német Keresztények egyháza teológiai intézetének legfőbb feladata Jézus árjásítása és zsidógyökereinek eltörlése volt. Az intézet élére Hitler Walter Grundmann[2] protestáns teológust nevezte ki, akinek későbbi életéről tudjuk, hogy az NDK-ban is szorgos teológusi munkát végzett a Stasi[3] szolgálatában.

 

Walter Grundmann munkája kezdetben dinamikusan haladt előre, az intézet tevékenységének csúcspontján több mint 50-en dolgoztak a Zsoltárok és más bibliai szövegek átírásán. Az új Bibliában például nem szerepeltek többé a Messiás, Halleluja, Mózes és Jeruzsálem szavak, és az új történetben Jézus kereszthalálát kizárólag a zsidókkal történt konfliktus okozta. A Tízparancsolat is átalakult: míg a Führer tisztelete külön pont lett, megelőzve Istent, addig például az ölésre és lopásra vonatkozó parancsokat egyszerűen kihúzták a listából. A hitleri Tízparancsolat, így hangzott:

1. Tiszteld a Führeredet, és Istent!
2. Őrizd a vért tisztán, a becsületet pedig igazsággal!
3. Légy készen, hogy másokért feláldozd magad!
4. Őrizd a tulajdonod!
5. Hagyatkozz Istenre teljes szíveddel!
6. Őrizd meg az örökséged, és igyekezz gyarapítani azt!
7. Légy alázatos Isten előtt!
8. Emlékezz: az érzések nem csalnak!
9. Az életed és a tested szent!
10. Segíts és bocsáss meg!
11. Tiszteld apád és anyád, légy jó példája utódaidnak!
12. Az élet legfontosabb értékei a becsület és a hűség!

A német Hitvalló Egyház, a Deutsche Christen ú.n. barmeni hitvalló zsinatának 1934. május 31-én kiadott teológiai nyilatkozata ezzel zárult: "Verbum Dei manet in aeternum! - Az Isten szava örökre megmarad!"

 

Dietrich Bonhoeffernek máig érvényes példázata mindnyájunk számára maradandó és követendő üzenet: "Ha egy őrült egy berlini sugárúton egymás után gázolja el az embereket, akkor nem elég, ha az egyház beköti a sebeket és vigasztalja a gyászolókat, hanem rudat kell dugni a küllők közé, megállítani az őrültet!"

 

Egy lehetséges holokausztoktatási koncepció felé

 

A holokauszt kérdéskörével intenzíven a keresztény-zsidó párbeszéd keretei között találkoztam, két általam alapított szervezetben, először a Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság Hebraisztikai-Judaisztikai Munkacsoportjában (1988-1991), majd a Keresztény-Zsidó Társaságban (1991-). Reinhardt Neudecker S.J.: Az egy Isten sok arca (Keresztény-Zsidó Párbeszéd Könyvtára 1. Budapest, 1992) c. könyvében arról írt, hogy a másikkal való párbeszédben sokszor a magunk kérdéseire keressük a választ. Ez természetes dolog, de a párbeszéd a másikkal történik.
Tapasztalatom szerint, hasonlóan a kétezer éves keresztény-zsidó történelemhez, mereven két külön szempontrendszerben élnek a zsidók és a keresztények. Keresztény részről általában az első kérdés az, hogy miért nem hisznek a zsidók Jézus Krisztusban, miért nem fogadják el messiásuknak? Zsidó részről pedig a kérdés nagyon hétköznapi, gyakorlati: miért van politikai antiszemitizmus, miért üvöltik a futballmeccsen, hogy "indul az auschwitzi vonat"? Természetesen vannak teológiai kérdések zsidó részről és politikai felvetések keresztény részről is, de a döntő hozzáállás mégis ez.

 

A kétezer éves teológiai antijudaizmus, vagyis a keresztény antiszemitizmus egy jól körülírható terület, mégsem lehet teljesen lezárni. Az új szélsőségek továbbéltetnek kérdésköröket. A holokauszt a politikai antiszemitizmus kifutása volt, de száz százalékig jelen volt benne a keresztény antijudaizmus Európában és Magyarországon is a vészkorszak napjaiban.

 

Tudomásul kell venni azt, hogy nem vagyok azonos a másikkal, ami azonban nem jelenti azt, hogy a másik vétkes azért, mert nem élt át bizonyos történéseket. Más világban nevelkedett, bizonyos dogokról hiányoznak az ismeretei. A holokausztot átélt, a holokauszttal kapcsolatban lévő család, közösség, zsidóság számára egészen más a jelentése a Soának, mint annak, aki ezt nem élte át, aki erről esetleg semmit sem hallott, vagy kifejezetten téves információkat kapott. Más a Zeneakadémián hallgatni Beethoven IX. szimfóniáját, és más a rádióban. Más valamiről tankönyvben értesülni, és más azt személyesen átélni.

 

1. A holokauszt oktatásáról zsidóknak és nem-zsidóknak

 

A holokausztról más beszélni zsidóknak és más nem-zsidóknak. A zsidóság számára általában ismert saját identitása, története, kultúrája, vallása. Vagyis nem szükséges egy a kérdéskörhöz tartozó bevezetés magáról a zsidóságról. Nem így van ez a holokausztot át nem éltekkel, nem így van ez a holokauszt után született nem-zsidó generációkkal. Számukra légüres térben mozog a holokauszt és igen sokszor jogtalannak tűnik a vészkorszakról való beszéd. Ha a holokausztról beszélni, oktatni, tanítani, nevelni akarunk, akkor figyelembe kell venni az oktatandó rétegnek, személyeknek a világát. Ez annyit jelent, hogy ha a holokausztról nem-zsidók felé beszélünk, akkor először a zsidóságról kell beszélni.

 

2. A zsidóság története

 

Mindenekelőtt be kell mutatni vázlatosan a teljes zsidó történelmet, a kezdetektől a mai napig. Ha ez nincs meg, úgy munkánk nem érhet célba. Az ún. teológiai antijudaizmus egyik alaptétele az, hogy Kr.u. 70-től, a jeruzsálemi Szentély pusztulásától gyakorlatilag nem beszélünk zsidóságról, mert az ún. behelyettesítés-teológia alapállásaként a zsidóságot leváltotta a kereszténység, és ettől kezdve nem érdekes, nem kell vele foglalkozni. A zsidóság története során először az ókori zsidóság, majd a középkori, az újkori és a modern kor zsidó történelméről kell áttekintő képet adni. Ugyanígy külön kell ezután még tárgyalni a zsidóság teljes magyarországi történetét. Ezen történeti áttekintésnek érintenie kell az egyetemes és magyar történelmi vonatkozásban is a holokausztot.

 

3. A zsidó vallás

 

Be kell mutatni a zsidó vallást. Elsőként bemutatandó a Tánách, az ókori zsidóság irodalma, a 2000 éves judaizmus jelentős szellemi alkotói, majd a judaizmus vallási világa, hitvilág, vallási élet, hitéleti gyakorlat. Bemutatandó a zsidó vallás kétezer éves alakulása, végül a mai zsidó vallási irányzatok a világban és Magyarországon.

 

4. A holokauszt

 

Ezután már a nem-zsidó hallgató el tudja helyezni a holokauszt történéseit, egyedülálló tragédiáját, van megfelelő racionális és érzelmi alap, illetve elvárás a vészkorszak befogadására. A holokauszt oktatásakor be kell mutatni a náci Németország holokauszthoz vezető útját szellemi, politikai téren. Először a holokauszt "egyetemes" történetét kell ismertetni, benne a magyarországit is, majd külön részletesebben a magyar holokausztot. A holokauszt ideológiájának ismertetésekor be kell mutatni a negatív keresztény vallási hozzáállást is, európai és magyar viszonylatban egyaránt. Szükséges az embermentés ismertetése a civil és az egyházi szférában.

 

5. A teológiai antijudaizmus

 

A vallási antiszemitizmus kétezer éven át előkészítője volt a Soának. Beszélni kell arról, hogy a keresztény vallási hitoktatásban melyek azok a szempontok, melyeket figyelembe kell venni a zsidóságról való tanításnál, oktatásnál. A teológiai antijudaizmusnak van története, fontos személyiségei. Itteni kérdéskör pl. az "Auschwitz utáni istenkép"-nek zsidó és keresztény vonatkozása.

 

6. "Elhallgatott" kérdéskörökről való beszélgetés

 

Nem-zsidó részen az ismeretek egyrészt hiányosak, vagy hibásak a vészkorszakról, másrészt vannak bizonyos pontok, melyekről úgy gondolják, hogy átverik őket, és általában valami nem stimmel a "zsidó üggyel" és az egész holokauszt kérdéskörrel. Ide tartoznak pl. az összeesküvés-elméletek. A zsidó-szabadkőműves, judaeo-bolsevista világösszeesküvés, Sion bölcseinek jegyzőkönyve, a holokauszt tagadása. A holokauszttal kapcsolatos az ú.n. "zsidó-visszaütés" a vészkorszak után a felszabadult lágerekben, vagy itthon az Andrássy út 60-ban "zsidó részről". Ide tartozik az 1919-es kommün, a magyarországi zsidóság II. világháború utáni nagy létszámú részvétele a kommunista államapparátusban, hogy Rákosi "zsidó", Szálasi pedig "keresztény", örmény katolikus volt.

 

7. Népek történelmi kataklizmái, genocídiumai

 

A holokauszttal való foglalkozást megnehezíti pl. az a meggyőződés, hogy állandóan csak a holokauszttal foglalkozunk, állandóan csak a zsidókkal, miért nem foglalkozunk a magyarság tragédiáival is? Állandóan azt hallják, hogy a holokauszt a legnagyobb tragédia, holott más népnek és népeknek is volt, vegyük már le a napirendről és hagyjuk végre abba.

El kell mondani, hogy a történelem folyamán sok tragédia volt. Néhány éve a cigányság vészkorszakbeli üldözése is megjelent a magyarországi holokauszt történetében, ez korábban nem volt. Volt az elmúlt században sok magyar tragédia, de volt pl. örmény genocídium is. A népi tragédiáknál nem lehet a holokauszton kívülieket a még futottak kategóriájába sorolni. Sokat halljuk, hogy a holokausztot semmivel sem lehet összehasonlítani, ez teljesen egyedi eset.

Az, hogy a holokauszt sajnálatos módon egyedi a történelmi kataklizmákban azt onnét tudjuk, hogy ismerjük a többi genocídiumot és tudjuk, hogy miben különbözik ezektől a holokauszt. Világos érzékenységet kell mutatni más népi katasztrófák felé, csak ekkor érhető el és várható el, hogy megfelelő érzékenység legyen a zsidóság tragédiája felé is.

 

8. A zsidóellenesség új kérdéskörei

 

Napjaink külpolitikai történései között már elsők között van az "iszlám antiszemitizmus" nemcsak a Közel-Keleten és az arab, illetve az iszlám világban, hanem Nyugat-Európában is. Az új antiszemitizmus Izrael-ellenességet jelent. Magyarországon évtizedes múltra tekint vissza Jézus zsidó volta tagadásának intenzív megerősödése, mely a szélsőjobboldal "teológiai" ideológiájának egyik kedvelt szelete is.

 

9. Pozitívum

 

A vallásközi párbeszéd a II. világháború után indult el kifejezetten keresztény-zsidó dialógus formájában. Ez nemzetközi és magyarországi viszonylatban – ha szerény keretek között is – de folyamatosan jelen van. Tekintettel arra, hogy az iszlám világ legújabb történése, iszlám kalifátusok (2012. augusztus) megjelenése a világban új helyzetet teremtenek, fokozott figyelmet kell szentelni a világ mai eseményeinek, mert ezek befolyásolják a hallgatóságot, amikor nekik a holokausztról beszélünk. A vallásközi párbeszédet annak ellenére folytatni kell, hogy a világ nagy politikai szférái ténylegesen semmibe veszik a vallásközi dialógust, csupán protokolláris műveleteket hajtanak végre.

 

10. A holokauszt utániak felelőssége

 

Tudatosítani kell, hogy a holokauszt után születettek nem vétkesek a holokausztban és nem kell bűnbánatot gyakorolniuk. Mindenki a saját vétkéért felelős. Vallási és politikai testületeknek azonban le kell vonni a tanulságot, elemezni kell a múltat, bocsánatot kérni a testület történelmi vétkeiért és új helyes irányba fordulni. Az egyénnek pedig a maga területén elindulni, helyes irányba menni. Vallási és politikai síkon ki kell állni a meggyőződés mellett szavakban és tettekben is.

 

2014. a holokauszt 70. emlékéve

 

2014 a holokauszt utáni hetvenedik év emlékév Magyarországon. Sajnos ezen emlékév nem úgy sikerült, ahogy az méltó lett volna a mártírok tömegeihez. Azzal kezdődött, hogy a kormány másfélmilliárd forintot ajánlott fel arra, hogy szervezetek, személyek méltó módon emlékezzenek 2014-ben a vészkorszakra. Ez önmagában véve természetesen helyes és igaz dolog. Én azonban azt gondoltam, hogy egy sír szélén állunk, és talán nem az a helyénvaló, hogy veretes szavakkal elítéljük már milliószor elmondott terminus technikusokkal a történteket, megfelelő anyagi háttérrel.
Talán jobban ki kellett volna dolgozni egy koncepciót a pályázatok igénylésére. Ezután jött a Szabadság téri szobor ügye, vagyis a kormány a megelőző év legvégén hozta nyilvánosságra határozatát egy szobor felállításáról, mely hazánknak a náci Németország által való megszállására, függetlenségünk elvesztésére emlékezik. Ez a magyarországi zsidóság döntő részének, mindenekelőtt a Mazsihisznek és általában a baloldali pártoknak heves tiltakozását váltotta ki.
Ekkor sok szervezet, így zsidó szervezetek is visszamondták az említett pályázaton elnyert milliókat. A kormány azonban semmiféle tiltakozást nem fogadott el, és egy éjszaka átadták az emlékművet. Tavasszal, március 19-én, hazánk náci megszállásának évfordulójára a kormány (Emberi Erőforrások Minisztériuma Egyházi Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság) "Nostra aetate" címmel egy zártkörű konferenciát rendezett, melynek érdemi részén a sajtó nem vehetett részt.
Később is sor került néhány kisebb keresztény-zsidó vallásközi konferenciára (Szeged, Budapest), melyet nem vallási, hanem állami részről rendeztek meg. Jelenleg egy keresztény-zsidó vallásközi koncertet készít elő politikai szervezet.
A Mazsihisz nehezményezte azt, hogy az országos választások előtt nem tárgyalt velük a kormány, majd később már több alkalommal összeültek az ún. zsidó szervezetek kerekasztalával megbeszélésre.
Zoltai Gusztávot Lázár János, a miniszterelnökséget vezető államtitkár tanácsadójául nevezte ki, ami enyhe mosolygást váltott ki gyakorlatilag az egész magyar zsidóság körében. Mindehhez járult még a Terror Házának, a Sorsok Házának, a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjteménynek napi kemény tárgyalási sorozata, hogy a Veritas intézetről ne is beszéljünk.

A Veritas Történetkutató Intézet igazgatójának kijelentése, hogy a Kámenyec-Podolszki történés egy idegenrendészeti ügy volt, máig le nem zárttá tették a felháborodást. A Szabadság téri szobor problematikája ez: Magyarország függetlenségének elvesztése hogy következett be, mi volt a tényleges holokauszt előzménye (numerus clausus, három zsidótörvény, századnyi zsidó rendelet, az Előholokauszt). A Veritas vezetője kijelentésének kérdőjele pedig abban van, hogy a holokauszt nem csupán egy racionális ügy (t.i. idegenrendészet), hanem egy irracionális borzalom, 20.000 ember napokig hullámzó tömegsírban.

 

A holokausztról nem lehet hallgatni, nem lehet elhallgatni. Hogyan lehet továbbadni? Miként lehet ezt az iskolai oktatás részévé tenni? A Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény (HDKE), valamint a létrehozandó Sorsok Háza (Józsefvárosi Pályaudvar) van erre, mint intézmény kijelölve, de természetesen a Terror Háza is foglalkozik a kérdéskörrel, tehát három intézmény, három épületegyüttes, Budapest három különböző pontján.
Nem jó ez akkor sem, ha ezen már nem lehet változtatni. Jelenleg a HDKE holokauszt-kiállítását nézhetik meg bel- és külföldi látogatók és mindenekelőtt magyarországi iskolák tanulócsoportjai. Ennek szervezése, valamint molinós-kiskiállítások rendezése az országban – más programok mellett - a HDKE fő tevékenysége. El kell azonban mondani, hogy a HDKE kiállítása véleményünk szerint egyrészt igen régi, felvethet szakmai kérdéseket is, technikailag elhasználódott, régen felújításra szorulna. Jelenleg egy lejárt szavatosságú kiállításra szervezi az intézet az iskolákat, holott jó esetben egy kitűnő kiállításnak kellene behozni a látogatók tömegeit.
Az egész országot pedig nem lehet begyűjteni a HDKE-be, vagyis pl. egyszerű, világos szerkezetű és ütőképes kis füzetekkel pillanatok alatt el lehetne árasztani az ország iskoláit, és tanítási segédletként bárhová eljuttatni. A kérdés persze nem ilyen egyszerű, hiszen a megindítandó Sorsok Háza is holokauszt-oktatással fog foglalkozni.

 

A görög holokauszt szó ismert jelentése az, hogy teljesen elégett áldozat, míg a héber soá csapást jelent, a jiddis hurbán pedig pusztulást, a magyarban pedig használjuk a vészkorszak kifejezést. Sajnos a 2014. év eddig inkább egy csapás volt, mint egy méltó emlékezés testvéreinknek borzalmas és értelmetlen pusztulására. /p>

 

Budapest, 2014. november 5.