Szilágyi Erzsébet:

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyes eseményei Bondy Hermann emlékezetében

2020.04.24.

 

Az 1848. február 22-én kitört párizsi forradalom híre gyorsan eljutott Pestre. Bondy Hermann[1], aki abban az időben épphogy csak megnyitotta Váci utcai bolthelyiségét Miskolci Menyecske cégér alatt, osztott-szorzott, és úgy vélte, hogy mivel a tapasztalatok azt mutatják, hogy a Rothschildoknak is mindig megérte befektetni a különböző háborúskodásokba, ő sem tesz másként, és kiaknázza a zűrzavarban rejlő lehetőségeket.

Úgy döntött, továbbra is két vegyeskereskedést fog üzemeltetni: egyet Miskolcon, s egyet Pesten, a flancos Váci utcában. Ezen kívül, mivel rendkívül előrelátó volt, hatalmas árukészleteket halmozott fel, hiszen ki tudhatja, meddig tart a háborúskodás. A vegyeskereskedésben kapható árucikkeken kívül, lovakat is szállított, sőt bakancsokat is a háborúban résztvevő katonáknak.

 

S hogy ő maga, miért nem vonult be zsidó társaival együtt katonának? Megtehette volna, hiszen a nemzetőrség, a forradalom első fegyveres testülete megalakulásakor nem állított akadályt a zsidók csatlakozása elé. A forradalom kitörésekor a zsidók is beléptek a nemzetőrségbe, Pesten elkülönült egységet alkottak, vezetőjük pedig Táncsics Mihály volt.

Az áprilisi törvényeknek a nemzetőrségről rendelkező része (XII.tc.) nem tett megszorítást sem nemzetiségre, sem vallásfelekezetre nézve. [2] Ő azonban úgy vélte, hogy a jó ügyet mindenki ott és úgy szolgálja, ahol és ahogyan azt a legjobban tudja. S Bondy Hermann a hadiszállításhoz értett a legjobban. Úgy vélte, nincs szabadság posztó, bakancs és ló nélkül. [3]

1848. március 15-én, amikor a néptömeg végigvonult az utcákon, Bondy Hermann előrelátóan rázárta a Váci utcai bolthelyiségére a vaspántos ajtót. Így a randalírozó tömeg –akkor – nem verte be boltjának kirakatait. A zavargások hetekig tartottak.  Einhorn Ignác[4] szerint, a szabaddá lett nép arra használta újonnan nyert erejét, hogy a zsidókat a középkor sötét aknáiba lelökje. A márciusi eredmények felemelő öröménekei keveredtek a szitkozó „Hep-hep”-ekkel. Zsidóüldözések voltak a márciusi nép első hőstettei; jóváhagyásuk a márciusi kormány első életjele.”[5]

Az egyetemisták, jogászok, akik a forradalmat kirobbantották, s vezetésükkel meneteltek az emberek a pesti utcákon, Bondy Hermann szemében csak haszontalan népség, munkakerülők, akik nem akarnak dolgozni.

Azonban hiába minden intő jel, a zsidóság 1848-at mégis a remény esztendejének tekintette, s várta, hogy végre teljesüljön a vágya, s a magyar nemzet egyenjogú, megbecsült tagja legyen. A magyar liberálisok, és személyesen Kossuth, mindent megtettek a zsidók egyenjogúsításáért. Azonban a harc a formális jogegyenlőség meghirdetése után szinte azonnal kirobban. 1848 áprilisában-májusában egymást követik a zsidóellenes tüntetések Székesfehérváron, Pesten, Pozsonyban, Vágújhegyen, Trencsén megyében. A bujtogatók fő érvei: a zsidók a kapott jogokat a keresztények kizsákmányolására fogják használni; nem alkalmazkodnak a társadalomhoz, és vonakodnak a magyarosodástól. [6]

Mindezek ellenére mintha a zsidóság nem akarná érteni ezeket a „figyelmeztetéseket”. Odadobja profitját, életét, mindenét azért a szabadságért, amelyről azt hiszi, neki is jár.

Még Lőw Lipót is, a híres pápai majd szegedi rabbi, a császár ellen lázított a szószékről, majd tábori papként követte híveit a csatákba.[7]

A magyar zsidóságnak fel kellett ismernie, hogy helyzete, sőt léte a forradalom ügyével áll vagy bukik. Az antiszemita érvek cáfolatául egymást követik az áttérések és névmagyarosítások. [8]

Így lettek magyar nevű honvédok Bondy Hermann zsidó ismerőseiből, akik közül nem egy meg is sebesült a harcokban. Hermann látta, hogy ennek nem lesz így jó vége. Nem is magát féltette, hanem Jakabot, az unokatestvérét, akit a miskolci vegyeskereskedés-könyvesbolt igazgatásával bízott meg. Amikor Jakab közölte szándékát, miszerint honvédnak akar állni, Hemann minden erejével megpróbálta erről lebeszélni. De Jakabot nem hatották meg Hermann szavai, és Börnére[9], valamint annak romantikus-harcias verseire hivatkozva, katonának állt.

Amikor ez Bondy Hermann tudomására jutott, két okból is Miskolcra sietett: megmenteni az üzletet és visszatartani Jakabot. Azonban, amíg ő Miskolcon járt, addig a Váci utcai boltjában előrelátón felhalmozott árukészletét a szabadságtól megittasult tömeg megdézsmálta, az üzlet fényes tükörablakait bezúzta, és még a cégért is elcsúfította. S ha ez még nem lett volna elég, egy lószállítmányát is elragadták valahol a betyárok.  Amikor hazafelé tart, Heinrich Hentzi[10] szűnni nem akaró ágyúit hallgatja egy fóti dombról, s akkor megfogalmazódik benne, mennyi hiábavalóság van ezekben a harcokban, a felesleges hősieskedésekben.

Később megtudja, hogy Jakab meghalt. Hogy hősi halált halt-e, az nem világos. Talán Jakab valóban zsinagógába indult, és engedély nélkül hagyta el őrhelyét, s ezért azonnali kivégzéssel büntették feljebbvalói? Vagy talán egy eltévedt golyó ölte meg? Mindenesetre Jakab történetében benne van az is, hogy egy zsidó nem halhat példásan hősi halált sem. S mi az, amit Bondy Hermann tanulságként levon ebből az esetből? Zsidó ember ne menjen csatába.

1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményei kitörölhetetlenül megmaradtak Bondy Hermann emlékezetében. 1871-ben fia –Zsigmond – magántanára – Szalkay Domokos – Hermannhoz intézett beszédében a magyar anyanyelv szépségére, az irodalom és a történelem fontosságára, a nemzeti érzésre hívja fel figyelmét. Megemlíti, hogy a szabadság szelleme bezúzta az előítéletek falát, és hogy ma már minden ember egyforma…és hogy valaki lehet jó zsidó és azért jó magyar ember. Bondy Hermann kifakad, és ekképp szól a tanárhoz: Tudja maga, mit zúzott be a szabadság szelleme? Az én boltom ablakát a Váci utcában! És nekem hagyjon békét ezekkel a beszédekkel. Hiszen még a Börnének és Heinének sem akarták elhinni, hogy ők jó németek – azok pedig csak tudtak németül! –, miért hinné el valaki az én fiamnak, hogy ő egy magyar, és ha mégoly jól is fog magyarul beszélni!

A továbbiakban kifejti, hogy a fiát meg kell hagyni annak, aminek született: zsidónak. Valamint arra kell megtanítani, amire született: jobbnál jobb üzleteket kötni. Hiszen minden, ami magyar sohasem lehet az övé: sem a nyelv, sem a táj, sem az az érzés, hogy ő idetartozik. 1848-49-ben lehetőség lett volna változtatni ezen. De a hetvenes években minden erőfeszítés ellenére, a zsidók nemzeti kívülállóságán, azon az érzésen, hogy ők nem tartoznak a magyarsághoz bármennyire is szeretnének, nem lehetett változtatni.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egy elmulasztott lehetőség volt mind a befogadását kérő zsidóság, mind pedig a befogadásra képtelen magyarság részéről arra, hogy változtasson az évszázadokon keresztül kialakult helyzeten.

Bondy Hermann ugyan még megérte azt, amíg a zsidók is jogegyenlőséget kaptak 1895-ben, de ő már nem tudott és nem is igazán akart ezzel élni. S az ő sorsában már ott van a fia –Zsigmond – sorsa is, aki akármilyen okos, tehetséges és szorgalmas ember, a többségi társadalom számára ő csak egy zsidó marad.

Hatvany regényét olvashatjuk társadalomtörténeti leírásként, de felfoghatjuk karikatúraként is. Egy szomorú társadalomkritika ez, melynek jórésze benyomásokból táplálkozik. Például, olyanokból, amelyek az 1948-49-es forradalom és szabadságharc eseményei közben történtek a zsidósággal. S amelyek a továbbiakban is hosszú-hosszú évekre meghatározták a zsidóság helyét és szerepét a magyar társadalomban.

 

Felhasznált irodalom

 

Börne, Ludwig. Letöltés: 2016.01.10. Webcím: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ludwig_B%C3%B6rne

 

Einhorn Ignác (Horn Ede) A forradalom és a zsidók Magyarországon,szerk. Miskolczy Ambrus, Europica Varietas, Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Román Filológiai Tanszék, 2000., 27. old. in: Komoróczy Géza (2012): A zsidók története Magyarországon, 1113. old. Kalligram, Pozsony.

 

Gonda László (1992): A zsidóság Magyarországon 1526-1945, 87.old., Századvég Kiadó, Budapest.

 

Hatvany Lajos (2007): Urak és emberek, Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest.

 

Hentzi,Heinrich. Letöltés: 2016.01.10. Webcím: https://hu.wikipedia.org/wiki/Heinrich_Hentzi

 

Lőw Lipót. Letöltés: 2016.01.10. Webcím: https://hu.wikipedia.org/wiki/L%C5%91w_Lip%C3%B3t

Száraz György (1982): Egy előítélet nyomában, in: Hanák Péter (szerk.) Zsidókérdés, asszimiláció, antiszemitizmus (1984) 311. old., Gondolat, Budapest.