Fejes Júlia /artportal.hu/

A legvalódibb hamisító

Elmyr de Hory-t végre saját jogán is megismerhetik

2021.04.23

Saját festményeivel vágyott a hírnévre, nevét mégis rendkívüli minőségű hamisítványai tették ismertté. 44 évvel a halála után egy minnesotai múzeumban megvalósult az álma: végre újra a saját nevében szignált műveiből rendeztek kiállítást.

Valójában 1906. április 14-én, Hoffmann Elemér Albert néven, egy középosztálybeli zsidó kereskedő fiaként látta meg a napvilágot Budapesten, aki később Elmyr de Hory néven a XX. század talán leghíresebb képhamisítójává vált. Életének adatai között nem könnyű eligazodni, mivel a hamisítást saját életrajzával kezdte: amit származásáról, családjáról állított, annak nem sok köze volt a valósághoz és a tőle kapott, ellenőrizetlen információk éppúgy beépültek életrajzíróinak műveibe, mint néhány általa hamisított rajz és festmény példának okáért Modigliani életművébe.

Az csak külön érdekesség, hogy a róla Hamisítás! Korunk legnagyobb művészeti hamisítója, Elmyr de Hory címmel könyvet írt Clifford Irving maga is hamisító volt, Howard Hughes nevében írt ál-önéletrajzáért a börtönt is megjárta. A rácsok mögötti világgal amúgy Hory is kénytelen volt ismeretséget kötni, ám többnyire kisebb stiklikért; a hamisítást általában nem tudták rábizonyítani. Amikor végül mégis kezdett forróvá válni lába alatt a talaj és a spanyolok 1976-ban késznek mutatkoztak az ekkor már évek óta Ibizán élő Horyt kiadni Franciaországnak, ahol már valóban jó eséllyel ítélték volna el hamisításért, jó fél évvel a 70. születésnapja után önkezével vetett véget életének. Előtte három évvel filmen is eljátszotta önmagát; a filmes szakma nem kisebb mesterét, mint Orson Wellest ihlette meg története; a filmet itt lehet megnézni.

Elmyr de Hory: Önarckép, 1973 körül, olaj, vászon,
Mark Forgy gyűjteménye, forrás: finearts.blog.gustavus.edu

Pályája elején saját munkáiból próbált megélni, megfordult többek között Nagybányán is, ahol a múlt század húszas éveinek közepén kiállítást is rendeztek neki. Saját állítása szerint tanult a müncheni akadémián is, majd Párizsban – megint csak állítólag – Léger tanítványa is volt.

A vészkorszakot Budapesten élte túl, hogy aztán az első adandó alkalommal visszatérjen Párizsba, ahol csakhamar beindult – ha nem is a festői, de – a hamisítói karrierje. Székhelyét nem sokkal később – vélhetően a lelepleződéstől tartva – Amerikába tette át, hogy aztán a 60-as évek első felében visszatérjen Európába és Ibizán telepedjen le. Kezdetben inkább rajzokat, majd festményeket is hamisított, neve leginkább Modiglianiéval forrott össze, de kedvencei közé tartozott Matisse és Picasso is.

Elmyr de Hory (Hoffmann Elemér) Modigliani képet fest

Picassóról az a legenda terjed, hogy az egyik Hory-hamisítványt saját munkájaként fogadta el; s ha ez jó eséllyel nem is így volt, az tény, hogy becsülte képességeit.

Hogy hány festményt forgalmazott mások szignójával, mielőtt "jó útra tért", arról igencsak megoszlanak a vélemények, s ő ebben a kérdésben sem segítette a tisztánlátást; a becslések általában száz és ezer közé teszik a számukat. Időnként ma is lepleződnek még le hamisítványai, s ezek száma nagyobb is lehetne, ha sok rosszat sejtő múzeum és magángyűjtő nem vonakodna alaposabb vizsgálatnak alávetni azokat a főleg Modiglianinak tulajdonított műveit, melyekre a gyanú árnyéka vetül. Hogy hamisítóként a csúcsra ért, nemcsak az jelezte, hogy hamisítványai komoly gyűjteményekbe is bekerültek, hanem az is, hogy már őt magát is hamisították, a szakértők jó néhány olyan Hory-féle hamisítványként eladott művet ismernek, amiknek valójában nem ő a szerzője.

Egy legendás Hory-hamisítvány, Modigliani stílusában, forrás: elmyr.net

Utolsó éveiben Hory, aki addigra az ibizai társasági élet egyik ismert és közkedvelt figurájává vált, többnyire már saját nevét kanyarította a továbbra is kedves – és sokat hamisított – mestereinek stílusában festett munkáira, de szomorúan kellett tapasztalnia, hogy ezeket a piac több nagyságrenddel alacsonyabbra, legfeljebb néhány ezer dollárra értékelte. Évtizedekkel később részben hasonló utat járt be a XXI. század – eddigi – legismertebb hamisítója, a német Wolfgang Beltracchi is, aki a nagy hamisítói karrier után ugyancsak szerényebb sikerrel értékesíti még napjainkban is az egykor hamisított mesterek stílusában születő "saját" munkáit – igaz, még ez a szerényebb siker is biztos megélhetést jelent számára. Hasonló kettejük érvelése a hamisítványok "létjogosultsága" mellett is; mindketten úgy látták, hogy ők tulajdonképpen "kiegészítik"
 a hézagos életműveket, megfestik azt, amit igazából az eredeti mestereknek kellett volna megalkotniuk.

Hory életének utolsó éveire döntő hatással volt egy 1969-es ibizai találkozás. Ekkor futott ugyanis össze az akkor mindössze 20 esztendős Mark Forgyval, s egyfajta apa-fiú kapcsolat alakult ki közöttük. Forgy idővel Hory mindenesévé, halála után pedig örökösévé, többek között mintegy 300 munkájának birtokosává vált.

Mark Forgy egy hamis Matisse-képpel. Forrás: Kickstarter

Forgyt Hory gyógyszerekkel elkövetett öngyilkosságának tervébe is beavatta, kérve őt, hogy haláltusáját látva ne siessen a segítségére. Forgy azonban Hory szenvedését látva mégis úgy döntött, hogy kórházba viszi őt, de ekkor már késő volt, Hory útközben az ő kezei között halt meg. Halála után Forgy visszatért Amerikába s magával vitte örökségét is, amivel évtizedeken keresztül keveset foglalkozott.

Csak 2007-ben kezdett hozzá közös éveik története megírásának, 2012-ben ki is adta az elkészült könyvet, amiből aztán színdarab, sőt musical is készült, és nagy szerepet játszott a Hory iránti érdeklődés újbóli felkeltésében. Forgy a könyv után életének értelmét Hory kétes hírű életművének gondozásában találta meg, honlapot hozott létre munkássága és a hamisítványok bemutatására, számos kiállításra adta kölcsön műveit – igény szerint eredetieket vagy hamisakat – s ma ő mond először ítéletet arról, hogy egy-egy felbukkanó munka Hory ecsetjétől származik-e, vagy csak annak látszatát igyekszik kelteni.

Forgy egyre inkább úgy ítélte meg, hogy Hory-nak a hamisítványok árnyékában is figyelemre méltó életműve született és elkezdett dolgozni egy nagyszabású kiállítás tervén, ami végül idén valósulhatott meg a Minnesota állambeli St. Peterben, az ottani Gustavus Adolphus College múzeumában. A The Hillstrom Museum of Art az USÁ-ban igen gyakori egyetemi gyűjtemények egyike és viszonylag komoly kollekcióval rendelkezik, elsősorban XX. századi amerikai képzőművészek, köztük Edward Hopper munkáiból. Hory tárlata A hamisító Elmyr de Hory titkos világa: Ibizai portrék címmel nyílt meg és április 19-ig látogatható. A tárlatot kísérő események sorában március 22-én az időközben 70 éves Mark Forgy is tart előadást, amiben azt a harcot kívánja bemutatni, amivel Hory hírhedt hamisítóból híres művésszé szeretett volna válni, jó esetben is csak szerény sikerrel.

Elmyr de Hory. Forrás: La Razon

A kiállított portrék közül jó néhány a festőt magát, vagy ifjú barátját, Forgyt ábrázolja. A művek egy része befejezetlen, sok Hory vázlatfüzetéből származik. A művek stílusa sokszor nagyon különböző, számos munkán könnyen felfedezhető a korábban hamisított mesterek – elsősorban nem is Modigliani, hanem inkább Matisse – erőteljes hatása. Vannak ugyanakkor naturalista, melankolikus hangulatú képek is a tárlaton, amik olyan mesterekre, például Albrecht Dürerre emlékeztetnek, akiket Hory sohasem hamisított, vagy, mert hamisítani. A stiláris sokszínűség egyidejűleg tanúskodik Hory kétségtelen tehetségéről és ugyanakkor bizonytalanságáról is.

Aki pályája során többnyire mások bőrébe igyekezett bújni, annak aligha alakulhatott ki markáns egyéni stílusa; aki önmagáról is folyamatosan valótlanságokat terjesztett – még olyan bizalmasainak is, mint Forgy –, annak különös kihívást jelenthetett egy sok mindenről árulkodó önarckép megfestése.