Friedmann Sándor

Apropó Modigliani…

"Modigliani vagyok, zsidó."

2020.07.15.

Sok megközelítésből lehet Modiglianihoz érkezni mostanában; kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában, születésének évfordulója, (július 12) halálának közelgő centenáriuma s nem utolsó sorban annak az egyszerűsítő művészettörténeti felfogás változásának kapcsán, miszerint Modigliani egy iszákos, drogozó, nőket hajkurászó és az élvezeteket hajhászó, kisiklott életű bohém ember volt és természetesen a művészete is ezekből a jelenségekből táplálkozott.

A fenti jelzőkből összeálló sommás burok kezd repedezni és a burok alól kezdenek előtűnni azok az értékek, háttér anyagok, melyek cizellálják a megítélést és formálják, s nem is "kicsit" másmilyenné formálják a Modigliani oeuvre-t.

Az egyik ilyen multidiszciplináris megközelítés a kulturális antropológia és a művészettörténet egymást segítő, erősítő és a Judaizmus kultúra történetét is segítségül hívó elemzés.

Az a pszichiáter vesse rám az első követ, aki környezetének, vagy családjának tagjait akarva akaratlanul nem elemzi soha sem, vagy az a sebész, akinek családtagja hasfájásakor nem egy vakbélműtét jut eszébe. Persze, hogy számomra kevésnek tűnik ez a nemzetközi és magyar szakirodalomban utóbbi tíz valahány évben feltűnt kifejezés; "szefárd családból származott." Ennyi. Ennyi?

 

"A gyerek jelleme még annyira kiforratlan, hogy nem is tudom, mit gondoljak róla. Úgy viselkedik, mint egy elkényeztetett gyerek, de nem hiányzik belőle az intelligencia. Várnunk kell, hogy meglássuk; miből lesz a cserebogár… Talán művész lesz?" A fenti sorokat Eugenia Garsin, Flaminio Modigliani felesége, a festő édesanyja írta a naplójába amikor Amadeo 11 éves volt. Most ne a gyerekkel, a későbbi festővel foglalkozzunk először, hanem a naplóíró Anya és a festő életrajzában szinte "észrevétlen," másodlagos szerepével jelenlevő Apa háza táján nézzünk körül.

Az érzékeny, (instabil?!) kulturált, tudós felmenőkkel rendelkező, de a gyenge testet, betegségeket tovább örökítő anyai ág és a racionálisan gondolkodó, vallásos (szűkebb tér!?) alapelveihez mereven ragaszkodó, keményen dolgozó üzletember apa vagy apai vonal nem volt ritka a nyugati világban született vagy oda bevándorolt zsidó családokban. (Az általam eddig tanulmányozott mindkét 20. századi trubadúr zseni, Bob Dylan és Leonard Cohen családi hátterében is hasonló volt a helyzet).

A Magyar Nemzeti Galériában június végén megnyílt kiállítás katalógusának egyik bevezetőjében, melyet a francia társrendező intézmény, a LaM részéről hárman is jegyeznek, olvasható a következő mondat: "Mindenek előtt szerettük volna megvizsgálni, hogy egy klasszikus tanultságú művész miként döntött úgy, hogy ősi és nem európai művészetek mintáiból merítve hoz létre egyfajta univerzális szépséget." Természetesen a francia szakemberek is tisztában vannak azzal az életrajzi ténnyel, (sőt, a jól összeállított katalógus végén, az életrajzi kronológiában szerepel is,) hogy Modigliani 1894-ben, azaz 10 éves korában ment először intézményi iskolába és 1899-ben végleg abba is hagyja "hivatalos," azaz iskolai tanulmányait. Tehát összesen hat évet járt univerzális oktatási intézménybe. (Művészeti iskolákba, "akadémiákba" járt, de azokba sem sokáig.) Ez alatt szerezte volna meg "klasszikus tanultságát," (amit talán műveltségre kellett volna fordítani)? Ugyan akkor a francia szakemberek nem állnak nagyon messze az igazságtól. Vajon, hogyan lehet mindössze hat év alatt, 10 és 16 éves kor között, klasszikus műveltségre, vagy legalább is annak szeretetére szert tenni? Ha nem az iskolában, akkor hol? Kitől? Kiktől? És mit takar jelen esetben a "klasszikus" jelző?

Innentől kezdve érdekes Modigliani családi, környezeti háttere, mert a válasz egyrészt magában a családban, másrészt Modiglianiban, végső soron az otthonról hozott betűéhségében, vagyis az olvasottságában keresendő.

Modigliani születésének idején, (és az azt megelőző évszázadban) Livornóban, ebben a Toszkán kikötő városban nagy létszámú és virágzó zsidó közösséget találunk. A reneszánsz tolarenciából fakadó "liberális" szellemiségű Toszkánában Velencével, Rómával és más itáliai városokkal ellentétben sohasem volt gettó, vagy más zsidóságot sújtó megkülönböztetés. A város modern kialakulásától kezdve, menedéket jelentet a Mediterraneum térség üldözött zsidóinak. Ebből a háttérből - és ezért - fejlődhettek itt ki a gazdasági, később a kulturális, tudományos életben jelentős zsidó életek, életművek. Modigliani anyai ükapja (nagyapjának a nagyapja) Solomon Garsin is menekültként érkezett Livornóba a 18. században, megalapítva a Garsinok livornói ágát.

Eugénie Garsin, Modigliani mamája Marseille-ben született rabbikat, Tóra és Talmud magyarázó, bölcs tudósokat felvonultató család tanult, több nyelvet beszélő tagjaként. A család tagjai és ősei között még Talmud iskola (jesíva) alapító rabbik is voltak, sőt egy családi legenda szerint, amit Modigliani is büszkén emlegetett, a 17. századi szefárd, amszterdami filozófus Baruch Spinóza is az ősök között szerepelt. Természetesen a megélhetésről is gondoskodniuk kellett, többek között pénzváltó és kölcsönző irodát üzemeltettek, livornói, londoni, marseille-i és tuniszi irodákkal.

Modigliani apja Flaminió Modigliani, Rómából Livornóba menekült, gazdag kereskedő család tagja volt. Noha kulturális téren nem volt annyira szofisztikált, mint a Garsinok, jó vállalkozói tulajdonságokkal és érzékkel rendelkezett. A család Szardinia és Toszkána szerte nemesfém bányákat és feldolgozó üzemeket birtokolt. Dacára, hogy mindkét család patriarchális felépítésű volt a Garsinoknál a kimutatott érzelem, az enyhén ironikus párbeszédek, az idős tagok iránti tisztelet és a tudás megbecsülése volt közösségük irányelve. A tradíciójukhoz mereven ragaszkodó római Modiglianiknál pedig az autoriter irányítás, a merev kommunikáció, (a már felnőtt korú férfiak is egyes szám harmadik személyben szóltak az apjukhoz, kötelező kézcsók kíséretében) a távolságtartás és a kötelező tisztelet volt az elvárt viselkedés. Az öreg Modigliani magas, kisé elhízott, gutaütésre hajlamos alkat volt, aki még Rómában kardinálisokkal, vatikáni vezetőkkel tárgyalt és ügyletelt. Családját, alkalmazottait ellentmondást nem tűrő bombasztikus gesztusokkal és a kor szokásos frázisaival irányította.

A Garsin és a Modigliani család egyesülésekor Flaminió fiatal, gazdag bányamérnök, aki a család tulajdonában lévő szardíniai bányát és a 30000 hektáros fakitermelést és feldolgozást irányította. Agrár és erdőmérnöki végzettséggel is rendelkezett. Flaminió házasságuk kezdete (1872) és az anyagi csőd (1884) között a négy gyermek apja lett, de ennek a ténynek dacára ritkán élt együtt családjával. Főleg Szardiniában élt a bánya és az erdészet dolgait intézte.

A család 1883-ban tönkrement. A teljes anyagi megsemmisüléstől a livornói Modiglianikat, Amadeo világra jötte, majd az ifjú anya sikeres nyelviskola alapítása mentette meg. Amadeo Modigliani negyedik gyerekként jött a világra 1884 július 12.-én, éppen az nap, mikor a végrehajtók vitték volna a teljes vagyont. Egy ősrégi törvény szerint azonban a végrehajtó hatásköréből kikerülnek mindazon tárgyak és értékek, melyek egy terhes, vagy éppen szülő vagy az újszülöttjével ágyban lévő kismama ágyán találhatók. A Modigliani család a továbbéléshez szükséges kisterjedelmű értékeit mind az anya ágyára halmozta…

A születéskori rossz ómen dacára, a misztikában hívő anyának nagyon szoros kapcsolata volt a fiával, akit 10 éves koráig maga tanított otthon. Ebben, mint látni fogjuk azért segítői is akadtak.

Két évvel Amadeo születése után a livornói család összetétele a következő volt; az anya két nővérével, a négy gyerek, az anya apja Izsák és anyai nagyanyja, akit a livornóiak csak "Signora Nonninának" (Nagyanyó) neveztek. Az apa sokat utazott, ritkán volt a családdal. Modigliani számára Izsák nagyapa jelenléte volt a döntő. A nagy tudású, de gyenge idegzetű Izsák és a tudásra szomjas gyerek egymásra találtak. Izsák több nyelven beszélő, (olasz, francia, spanyol görög, angol és arab) sokat olvasott, művelt ember volt, különösen érdeklődött a filozófia és a történelem iránt. Mindennapos parti sétáik során sok mindenre tanította az ifjú Amadeót, felkeltve az érdeklődését mindazon dolgok iránt, amit 122 évvel később, a Nemzeti Galériabeli kiállítás Bevezetőjében "klasszikus tanultságnak" neveztek a kurátorok. Izsák nagyapa szoktatta "Dedót" a könyvekhez. Kedvenc könyve, amit a nagyapjától kapott, a Les Animaux Peints Par Eux-Memes, egy állatokról szóló könyv, amit Gustave Doré illusztrált. Izsák nagyapja készítette fel a bar-micvójára és rajta keresztül jutott el az ifjú Amadeo, Elia Benamozegh nagy tudású livornói rabbi írásaihoz és eszméihez.

Az intelligens, széles látókörű anya, a tudós és a tudását átadni vágyó nagyapa mellett itt sem hiányozhatott a 19.-20. századi polgári zsidó családok harmadik kulcsfigurája a mecénás hajlamú, tehetős nagybácsi. A festőről szóló életrajzi írásokban méltatlanul háttérben hagyott, de "Dedo" életében fontos mecénási szerepet betöltő Amédée Garsin, édesanyja testvére, nem nősült meg sosem, viszont élete nagyobb részében sikeres üzletember, vagyonos polgár volt. A zsidó kultúra egyik alaptételét jól és tömören kifejező jiddis szólás, a "Tojre iz di beste skhojre," vagyis hogy a "Tóra (más szóval a tanulás) a legjobb árucikk," akár a Garsin család jelmondata is lehetett volna. A két zsidó alaptevékenységet, a tanulást és a kereskedelmet összevonó gondolkodást Amédée nagybácsi tökéletesen gyakorolja. Tanult és gazdag emberként, és mert közvetlen családja nem volt, bővebb családja, testvérei gyerekeinek iskoláztatását tanulását, kulturális, művészi ambícióit finanszírozta. Így volt ez a festő esetében is, akit egész fiatal korától kezdve, a velencei tartózkodása idején is támogatott. (Az már egy más kérdés, hogy Modigliani a párizsi bohém életforma arche típusának tartott "kötelező" szegénységét, a nagybácsi 1905-ben bekövetkezett halálának köszönhette.)

Ami felett megint csak nagyvonalúan átsiklanak Modigliani életrajz írói és munkáinak elemzői, a már fent megemlített Elija Benamozegh (1822 - 1900) livornói rabbi, tudós filozófus, teológus és kabbala értelmező hatása a fiatal festőre. Többen említik Modigliani barátai, kortársai közül, hogy Amadeo gyakran tett fel filozófiai mélységű kérdéseket, szívesen beszélgetett az élet, a lét értelméről és mibenlétéről. Mindezekkel a témákkal először Benamozegh írásaiban találkozott és ezek a gondolatok egész (sajnos rövid) életében végigkísérték. Benamozegh írásai között lelt rá arra a gondolatra, amit aztán a párizsi, montmartrei társaságban bővebben kifejtett és folyamatosan hangoztatott, hogy hogyan lehet valaki olasz (vagy más) patrióta, ugyanakkor büszke zsidó és kozmopolita is. Sokan megemlítik ugyan, hogy Dantét barátai legnagyobb megdöbbenésére fejből idézi, de nem tudják értelmezni az összefüggéseket és nem kötik össze a sajátjának tekintett olasz múlt és irodalom szeretetével. Bohém és akkoriban "polgárpukkasztó" életvitelét (alkohol, drog, nők) tekintik művészete fő inspirációs forrásának és elsiklanak a felett, hogy netán ezeket a jelenségeket, a halálos kórt magában hordozó betegségének az elfedésére, a háború borzalmait nagyítva érzékelő idegrendszerének lenyugtatására, vagy netán az újonnan megismert, otthon Livornóban ismeretlen, de Párizsban jelenlevő antiszemitizmus - lásd Dreyfus ügy- elviselésére "hívta segítségül." Tagadhatatlan tény, hogy főleg az utolsó három évben gyakran vesztette el önuralmát és lettek bántóan durvák egyes cselekedetei alkohol vagy drog hatására. Érzékeny intellektusának egyik bizonyítéka a sok kortárs portré, melyek a modell és a festő szoros emocionális kapcsolatát is mutatják. Nem engedte meg, hogy szerelmei más festőnek "üljenek" modellt, mondván: a festő birtokolja (magáévá teszi) modelljét. (Nem feltétlenül és nem csupán fizikai értelemben.)

A keleti kultúra, annak vizuális és filozófiai megnyilvánulásai már sokszor teret kaptak Modigliani munkásságának különböző művészettörténeti elemzéseiben. Csak a mély maradt felderítetlen… Csak a miértre és a honnanra kerestek kevesen választ. Pedig a válasz ott van a rajzpapíron és a vásznon. Arra a kérdésre is, hogy bemutatkozáskor miért mondta így:

"Je suis Modigliani, juif," vagyis Modigliani vagyok, a zsidó.

---

Források:

Meryle Secrest: Modigliani a Life. 2011, Random House, New York

Jeanne Modigliani: Modigliani: Life and Myth, 1958,

Modigliani Beyond the Myth, kiállítás katalógus, Jewish Museum, New-York

Modigliani. Kiállítás katalógus, 2016, június, Magyar Nemzeti Galéria

Modigliani and his Models. Royal Academy of Arts. Cathalogue.

The unknown Modigliani. Drowings from the collection of Paul Alexandre.