Kemény Eszter

Zerkovitz Béla századeleji orfeumi kottái

TIPOGRÁFIAI DIÁKKONFERENCIA 2009. DECEMBER
Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, 1117 Budapest, Pázmány P. sétány 1/a ( kemeny.eszti@chello.hu)

2023.01.06.

Összefoglaló

Dolgozatomban Zerkovitz Béla kottáinak borítóival foglalkozom, konkrétan az 1908 és 1923 között kiadott kottákkal. Bemutatom a Royal Orfeum kávézót, ahol ezek a művek leggyakrabban hangzottak el, kitérek Zerkovitz Béla életrajzára, és bemutatok más zeneszerzőket is, majd részletesen elemzem a birtokomban lévő öt különböző évben megjelent Zerkovitz-kottát. Munkámat azzal zárom, hogy a 20. század eleji kottákat összehasonlítom az 1970-es, ’80-as években újranyomott példányokkal.

Bevezetés

A XX. század elején nagyon kedveltek voltak az olyan mulatók, ahol élő zene szólt. Ilyen volt például a Royal Orfeum is, ahol többek között Zerkovitz Béla dalait is játszották. A darabok népszerűségét látva a Rózsavölgyi és Társa kiadó Zerkovitz számos kottáját jelentette meg. Ezen kották tipográfusi szemmel nézve nem olyan érdekesek, hiszen a kották és dalszövegek betűtípusa általában egységes volt akkor is, és ma is. Sokkal érdekesebbek ennél a borítók, ezért ezeket fogom elemezni, összehasonlítani, és értékelni.

1. kép. Zerkovitz Béla.

Zerkovitz Béla (1881-1948)

Szegedi születésű sanzon- és operettszerző; a századforduló utáni magyar kuplé- és sanzonszerzők egy legjelentősebb alakja volt (1.kép). Építészmérnöknek tanult, a MÁV alkalmazottja volt, de már a műegyetemi tanulmányai alatt dalokat szerzett. Első dala az "integrál Böske" volt, majd felkereste az orfeum népszerű énekesét, Baumann Károlyt, aki elénekelte darabját, és nagy sikert aratott vele.

Zerkovitz pályafutása alatt több mint 1000 slágert szerzett, adott elő. Színházaknak írt egyfelvonásos darabokba betétdalokat, írt operetteket; ezeket hazai és külföldi színpadokon is játszották. Magyarosította az orfeumi dalokat, a zenés színpadok műsorát. Zenei tanulmányait Mészáros Imrénél, az Operaház akkori igazgatójánál végezte. Évekig volt a Royal Orfeum igazgatója (az intézményről később részletesen írok). Dalait a kor legnagyobb alakjai énekelték, mint Bilicsi Tivadar. Szerzeményei, örökzöld dallamai, a rádió, televízió show sorainak állandó és visszatérő elemeit adják, slágereit számtalan átdolgozásban hallhatjuk, a korszerű digitális felvételeken ma is (Gál 2007).

Főbb művei:

Operett:

•      Aranyes (1913)
•      Aranymadár
•      Árvácska
•      A legkisebbik Horváth leány (1927)
•      Csókos asszony (1926)
•      Muzsikus Ferkó (1926)
•       Postás Katica

Sanzon:

•      Mi muzsikus lelkek
•      Hulló falevél
•      Asszonykám, adj egy kis pihenőt
•      Éjjel az omnibusz tetején
•      Lehoznám néked a csillagokat
•       Gyere, te nímand

Filmzene:

•      Vasvirág (1958) - betétdalok, Zerkovitz szerzeményeinek felhasználásával
•      A papucshős (1938)
•      Iza néni (1933)

Royal Orfeum

1908 és 1933 között működő budapesti mulatóhely volt (2. kép), az Erzsébet körút 31. szám alatt. Keleti Károly és Fodor Oszkár építette. 1933-ig a főváros legszínvonalasabb mulatóhelye volt, Vezetői gyakran váltották egymást, közéjük tartozott Zerkovitz Béla is.

2. kép. Royal Orfeum. Fotó: http://erzsebetvaros.hu

Legnagyobb vonzereje a permanens élőzene volt, amit híres zeneszerzők, zenészek szolgáltattak. 1933 után zenés operettszínház, majd kabaré, 1935 óta pedig több nevet is viselt, többek között nevezték Royal Színháznak, Royal Varietének, Royal Revüszínháznak, - ahol a műsoron főleg Zerkovitz Béla egyfelvonásos operettjei voltak - a háború után pedig viselte a Royal Revü Varieté nevet is, hívták Fővárosi Víg Színháznak is, míg végül 1955-ben lebontották az épületet. 1961-ben épült fel a helyén a Madách Színház, ami a mai napig üzemel (MEK 2009).

A korszak zeneszerzői

Bodrogi Zsigmond

 

Zerkovitz Bélán kívül még számos jelentős zeneszerző alkotott a század elején. Közéjük tartozott például Bodrogi Zsigmond és Weiner István. Természetesen az ő kottáik is eljutottak a nyomdába, és számos példány maradt fent. Véleményem szerint a századeleji kották nagyon hasonlítanak, mind a betűtípus-használatban, mind a stílusukban, és a színhasználatban is. Vegyük példának Bodrogi Zsigmond kottáját (3. kép).

 

3. kép.Bodrogi Zsgmond-kotta: Marcsa vagy te mégis..., Muzsikálás hallik... Fotó: http://antikva.hu

Royal Orfeum

1908 és 1933 között működő budapesti mulatóhely volt (2. kép), az Erzsébet körút 31. szám alatt. Keleti Károly és Fodor Oszkás építette. 1933-ig a főváros legszínvonalasabb mulatóhelye volt, vezetői gyakran váltották egymást, közéjük tartozott Zerkovitz Béla is.

Legnagyobb vonzereje a permanens élőzene volt, amit híres zeneszerzők, zenészek szolgáltattak. 1933 után zenés operettszínház, majd kabaré, 1935 óta pedig több nevet is viselt, többek között nevezték Royal Színháznak, Royal Varietének, Royal Revüszínháznak, - ahol a műsoron főleg Zerkovitz Béla egyfelvonásos operettjei voltak - a háború után pedig viselte a Royal Revü Varieté nevet is, Fővárosi Víg Színháznak is hívták, míg végül 1955-ben lebontották az épületet. 1961-ben épült fel a helyén a Madách Színház, ami a mai napig üzemel (MEK 2009).

Rózsavölgyi és társa

	Zeneműárusi és kiadói cég, amelyet 1850-ben alapított Rózsavölgyi Gyula és Rózsavölgyi Márk, a híres magyar hegedűművész fiával, Grinzweil Norberttel közösen. A Rózsavölgyi és társa volt az első, mely már az 50-es években felkarolta a magyar zeneirodalmat s számos kiadványával sok érdemet szerzett. A megalapító Rózsavölgyi Gyula halálával (1860) a cég továbbra is megtartotta eredeti címét, sőt még második alapítója Grinzweil Norbert halála után is (1891) fenntartotta. Ma Közép-Európa legnagyobb zeneműboltja, kiemelkedően széles kottaválasztékkal bír (Kislexikon 2009).
Rózsavölgyi Gyula		Rózsavölgyi Márk

Kották

Tipográfiai vizsgálataimat a birtokomban lévő hat kottán végeztem, ezekről szerzett ismereteim alapján néha általánosítani is fogok, ám mivel az interneten több kottájának a borítóképét is megtaláltam, és azokról is hasonlókat tudnék írni, nem tartom hibásnak az általánosítást.

Ezek a kották 1900 és 1920 között jelentek meg. Hozzám egy ismerősömtől jutottak el, aki egy lomtalanításon találta őket egy kupacban.

A regények, verses kötetek szerkesztésénél általában arra törekednek, hogy világosan, jól olvashatóak legyenek a szövegek, itt viszont nem ez volt a lényeg. Sokszor cirkalmas, díszes betűkkel van szedve a cím, szinte olvashatatlan, de szép, és figyelemfelkeltő. Mindegyik borító olyan stílusú, ami előrevetíti a dal hangulatát, történetét. Ezen kívül borítónként változik a kiadó nevének tipográfiája is: van, ahol díszes keretben van, előfordul az is, hogy boldban vagy kurzívval szedik. Ez is a daltól függ. Így egy népdal (Szép asszony, hagyjuk egymást békében) kottáján (4. kép) néprajzi motívumok, virágok vannak, viszont a betűtípus nem díszes, népies, hanem inkább modern. Ez a modernség a legtöbb kottán megjelenik, valószínűleg erre volt igény. Ezen a borítón érdekes még az, hogy a cím betűtípusa talpatlan, legömbölyített, és magán a címen belül kétféle S betűt is találunk, és a nagy A betűn néhol van egy kis népies motívum, máshol nincs. A szerző neve pedig szögletes betűkkel van szedve. A szöveg végig versal, kivéve a szerzői jogok, tehát - mint ahogy az megszokott, - a kisbetűs részt. A körzet nagyon fontos ezeket a borítókon, sokszor hangsúlyosabb szerepet kap, mint a betűk, ezen kívül a rajzok, és - ha van, - a képek is jelentősek.

4. kép. Zerkovitz Béla-kotta: Szép asszony hagyjuk egymást békében!

A hat kotta közül ötöt a Rózsavölgyi és társa kiadó adta ki, egyet pedig a Zipser és König (5. kép). Ez utóbbi annyiban különbözik a többitől, hogy színesebb: szürke háttéren piros és fehér betűk, a lap nagy részét egy kép foglalja el, és szöveg csak a tetején és az alján található. A Rózsavölgyi és társa által kiadott példányokon ezzel szemben több a felirat, és ezek az oldal egészén megjelennek. Más különbségeket nem fedeztem fel. A továbbiakban a Rózsavölgyi és társa kiadásában megjelent kottákról lesz szó.

5. kép. Zerkovitz Béla-kotta: A pesti nő

Kiemelések

A kiemelésnek ahány fajtája van, azt ezeken a kottákon mind felhasználták a tipográfusok: van, amelyiken a szöveg díszesen aláhúzott, vagy az oldalon belül többször változik a betűk vastagsága, mérete. Sokszor kövér a betűtípus, de előfordul, hogy csak hamis kövér. Van, ahol minden kurzívval van szedve, ha pedig hosszú a szöveg, sűrítést alkalmaznak. Fontos még, hogy egy borítón belül három színnél többet nem használnak, de kiemelésre ez a pár szín is megfelel: ez leginkább a Jaj de unom a banánt! című dal kottájának borítóján figyelhető meg (6. kép), ahol a rajzok és a kitöltések sárgák, a szöveg zöld, és a háttér fehér. Szerintem ez a leghatásosabb borító mind közül.

6. kép. Zerkovitz Béla-kotta: Jaj de unom a banánt!

A Jobb láb, bal láb című dal kottájának borítóján az érzékelhető, hogy a kevés néha több (7. kép). Egy színt használ ugyanis, és egyszerű motívumokat. Figyelemfelkeltésre a folyamatosan változó betűtípust használja: az első sorban bold kiskapitális antikvát, a második sorban kirkapitális gorteszk betűket, a harmadik sorban bold antikvát, kunkorodó betűvégekkel, a címben pedig talpas ugráló betűket alkalmaz. A címben az írásjelek is hangsúlyosak. Az ékezetek nagyon hosszúkásak, a felkiáltójel pedig nagyobb, mint a betkűk. Az A betűkön hasonló motívumok találhatók, mint a Szép asszony, hagyjuk egymást békében! borítóján.

7. kép. Zerkovitz Béla-kotta: Jobb láb, bal láb!

Zerkovitz Béla nevében pedig az R betű lába nyúlik be a vezetéknevének többi betűje alá.

Az Egyszer volt, hol nem volt… borítója (8. kép) hasonlít az előző borítóra. Egyszerű, egyszínű. Itt is váltakoznak a betűtípusok, és több lénia is látható rajta.

8. kép. Zerkovitz Béla-kotta: Egyszer volt, hol nem volt...

A cím első betűje iniciálé-szerű, a btűk mérete pedig hatalmas. Ez a legolvashatóbb betűtípus a borítókon láthatók közül. A lap alján bal és jobb oldalon egy-egy reklám szerepel, mindkettő különleges keretben van.

Ez is figyelemfelkeltőspont két ferde vonal.

Azt írtam, hogy a kottákon modern betűtípusokat használnak. A Jó parthie a Grüner Marcsa borítója kivétel ez alól (9. kép). Ez magyarázható a témával.

9. kép. Zerkovitz Béla-kotta: Jó parthie a Grüner Marcsak.

Díszes betűtípus, nagyon rosszl olvasható. Több színt is használnak ezen a borítón: gesztenyebarna, sárga, és ezek átmenetei, de mindegyik szín tompa, halvány.

Nem akar kirívó lenni ez a borító. Szecessziós stílusú a borító, mind a rajta látható kép, mind a motívumok, rajzok ezt sugallják. Az egész borítón egy betűtípust használnak (ez az egyetlen ilyen borító), és ez kurzív.

Érdekes, hogy a jobb alsó sarokban, ahol fel van tüntetve a nyomda neve és címe, szintén ezt a betűtípust használja, apró betűkkel, így szinte olvashatatlan.

Új kiadású kották

A századeleji orfeumi dalok egy-két évtizedik élték "virágkorukat", de aztán feledésbe merültek. A ’70-es években azonban újra felfedezték őket, és csokrokba gyűjtve újra kiadták őket. A kiadás, amit én elemzek, 1982-ben jelent meg, a Zeneműkiadó kiadásában. A címe Salonspricc, alcíme: Magyar orfeum- éskabarédalok ének hangra, zongorakísérettel (10. kép). Vas Gábor válogatta. Ebben a kiadványban nem csak Zerkovitz Béla-dalok szerepelnek, rajta kívül számos híres zeneszerző művei is, mint például Nádor Mihály, Szirmai Albert és Pallós Tivadar szerzeményei is.

10. kép. Szalonspicc című kottagyűjtemény

Az eddigi kották, amiket elemeztem, vékony, 2-3 oldalas kották voltak, mivel csak egy-két dalt foglaltak magukba. Ebben a gyűjteményben azonban több mint 30 kotta található. Zavaró, hogy nincs tartalomjegyzéke. Viszont van Beköszöntő az elején, és a végén egy pároldalas írás A kuplék és sanzonok nyomában címmel.

A borítón nem használnak sok színt: fekete, narancssárga, és fehér. A kép a dalok korát próbálja felidézni. A betűtípus figyelemfelkeltő, visszakunkorodó betűvégekkel, a cím versállal van szedve, az alcímben pedig az az érdekes, hogy ez az egyébként szép betűtípus nehezen olvashatóvá teszi a szöveget. Az M betű pedig emlékeztet a gótikus stílusra. A narancssárga részen belül viszont már egyszerű, modern betűtípust használnak.

Ezen kívül rengeteg kép található a műben: minden zeneszerzőről, századeleji kottákról, reklámokról, a Royal Orfeumról és régi plakátokról. Ezek zöld díszes keretben vannak, mint ahogy az oldalak is. Ahol nincs kép, ott néha van egy-egy vízjeles kis rajz, ez is zölddel (11.kép). Szerintem ez nagyon ízléstelen, ronda.

11. kép. Vízjeles kép a Szalonspicc 27. oldaláról.

Összehasonlítva a régi és új kiadásokat, a századeleji borítók sokkal figyelemfelkeltőbbek, és különleges még az bennük, hogy előrevetítik a dal hangulatát, ezzel szemben az új kiadások kevésbé hangulatkeltők, véleményem szerint a régi kiadások igényesebbek, és magukban hordozzák a kornak a jellegzetességét, amelyben születtek.

Hivatkozások

Gál Róbert (2007) Mi muzsikus lelkek : Zerkovitz Béla életregénye

Kislexikon (2009) Rózsavölgyi és társa. Forrás: Pallas Nagylexikon. URL: http://www.kislexikon.hu/rozsavolgyi_es_tarsa.ht ml

Székely György (főszerkesztő) (1994) Magyar Színházművészeti Lexikon Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár (2009) Royal Orfeum URL: http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz18/50.html

A fotókat a szerző  készítette