Kiss Ágnes

Berésith – a teremtés a zenében

Joseph Haydn Teremtés című oratóriuma

2022.06.03

Mózes első könyve – "Berésith", "Genesis", "A teremtésről" témája számos művészt meg­ihletett, hogy csak a legismertebbet, Thomas Mann József és testvérei című regény­folyamát említsük. Az alkotások közül számomra – személyes élmények miatt is – kü­lönös jelentőségű Joseph Haydn Die Schöpfung (A teremtés) című oratóriuma.

Az oratórium az első fejezetre épül, mely a világ teremtését (ill. annak első változatát) mutatja be.

A teremtés hat napja a Tóra szerint a következőképpen történt:

"1 Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.[1] üreség

2 A föld pedig puszta és üres volt és sötétség volt a mélység szine fölött; és Isten Szelleme lebegett a vizek szine fölött. vizek

3 És mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. fény

4 És látta Isten, hogy jó a világosság, és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől. sötétség

5 És nevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig nevezte éjjelnek. És lett este és lett reggel: egy nap. nappal

[2]

6 És mondta Isten: Legyen boltozat a vizek közepében, hogy legyen elválasztó vizek és vizek között. vizek

7 És alkotta Isten a boltozatot és így elválasztotta a vizeket, melyek a boltozaton alul voltak, a vizektől melyek a boltozaton fölül voltak; és úgy lett. az ég

8 És nevezte Isten a boltozatot égnek. És lett este és lett reggel: második nap.

9 És mondta Isten: Gyűljenek össze a vizek az égen alul egy helyre, hogy meglássék a száraz! És úgy lett. a szárazföld

10 És nevezte Isten a szárazat földnek, a vizek gyüleményét pedig nevezte tengereknek. És látta Isten, hogy jó. tenger

11 Akkor mondta Isten: Sarjaszszon a föld sarjat, maghozó füvet, gyümölcsfát, gyümölcstermőt, a maga neme szerint, amelyben az ő magva benne van, a földön! És úgy lett. gyümölcs

12 És előhozott a föld sarjat, maghozó füvet a maga neme szerint, és fát, gyümölcstermőt, a maga neme szerint, amelyben az ő magva benne van, a földön! És látta Isten, hogy jó.

13 És lett este és lett reggel: harmadik nap.

14 És mondta Isten: Legyenek világító testek az ég boltozatán, hogy elválasszák a nappalt az éjjeltől; s legyenek jelekül, ünnepek, napok és évek számára;

15 és legyenek világító testekül az ég boltozatán, hogy világítsanak a földre! És úgy lett.

16 És alkotta Isten a két nagy világító testet, a nagyobbik világítót a nappal uralmára és a kisebbik világítót az éjjel uralmára, meg a csillagokat.

17 És tette azokat Isten az ég boltozatára, hogy világítsanak a földre

18 és hogy uralkodjanak nappal és éjjel, és hogy elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy jó.

19 És lett este és lett reggel: negyedik nap.

20 És mondta Isten: Nyüzsögjenek a vizek élő lények nyüzsgésével, a madár meg repdessen a föld felett, az ég boltozata színén!

21 És teremtette Isten a nagy tengeri szörnyeket és mind a mozgó élő lényt, melyekkel nyüzsögtek a vizek, az ő nemeik szerint, és minden szárnyas madarat, az ő neme szerint. És látta Isten, hogy jó.

22 És megáldotta azokat Isten, mondván: Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek meg a vizet a tengerekben, a madár pedig sokasodjék a földön.

23 És lett este és lett reggel: ötödik nap.

24 És mondta Isten: Hozzon elő a föld élő lényt a maga neme szerint, barmot és csúszó-mászót és a föld vadját a maga neme szerint! És úgy lett.

25 És alkotta Isten a föld vadját a maga neme szerint, a barmot a maga neme szerint és a földnek minden csúszó-mászóját a maga neme szerint. És látta Isten, hogy jó.

26 És mondta Isten: Alkossunk embert, képünkre, hasonlatosságunk szerint, hogy uralkodjanak a tenger hala, az ég madara és a barom felett, meg az egész föld felett és minden csúszó-mászó felett amely mozog a földön.

27 És teremtette Isten az embert az ő képére, Isten képére teremtette őt: férfinak és nőnek teremtette őket.

28 És megáldotta Isten őket, és mondta nekik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet és hódítsátok azt meg; s uralkodjatok a tenger hala, az ég madara és minden élő fölött, mely mozog a földön.

29 És mondta Isten: Íme, odaadtam nektek mind a maghozó füvet, mely az egész föld színén van és mind a fát, melyen maghozó gyümölcs van; tiétek legyen eledelül.

30 És a föld minden vadjának, meg az ég minden madarának és a földön való minden mozgónak, amiben élő lélek van, mind a zöld füvet adtam eledelül. És úgy lett.

31 És látta Isten mindazt, amit alkotott, és íme, igen jó. És lett este és lett reggel: hatodik nap."

Ezt követően pihent meg az Ö’való:

"1 Így befejeztetett az ég és a föld és minden seregük.

2 Befejezte Isten a hetedik napon művét, melyet alkotott, és nyugodott a hetedik napon minden művétől, melyet alkotott."

A világ teremtésekor – kezdetben – az eget és a földet teremtette az I’ten. Kérdéses, hogy a "kezdetben" része-e az első napnak, vagyis az ég és a föld is ekkor keletkezett-e, vagy pedig az Ö’való által – lévén Ő a "kezdete, sőt az Oka mindennek"[3] – egy, az időn kívüli időben. A puszta és üres föld, ahol a sötétség uralkodik, jelképezi a káoszt, amiben a Teremtő rendet teremt. Elválaszt (a sötétséget a világosságtól az alsó és felső vizeket, a nappalt és az éjszakát) és benépesíti a vizeket, a levegőt és a földet. Végül – a mű megkoronázásaként – teremti meg az embert.

A teremtés története megjelenik többek között Milton Elveszett Paradicsom című művében is. (VII. Könyv)

 

Joseph Haydn, az oratórium szerzője

Franz Joseph Haydn az alsó-ausztriai Rohrauban születetett. Apja bognármester volt, emellett ő is és felesége is zenekedvelők voltak. A házaspárnak tizenkét gyereke született, Joseph a második, Michael (1737–1806) a hatodik, Johann Evangelist (1743–1805) pedig a tizenegyedik volt. Michael Haydn a korszak egyik jelentős zeneszerzője lett, aki első­sorban az területén alkotott jelentőset, míg Johann Evangelist egy templomi kórusban énekelt, majd az Esterházy udvarban működött tenoristaként.

Haydn zenei tehetsége korán megnyilvánult, mutálásáig énekelt a bécsi Stephansdom kórusában, ahol zenei képzést is kapott.

Életének talán legismertebb korszaka az Esterházy hercegek szolgálatában töltött idő. Először Esterházy Pál Antal herceg alkalmazta másodkarmesterként. Halála után öccse, Miklós vette át az örökségét. Ő már életében megkapta a "der Prachtliebende" ("Pompakedvelő") jelzőt. Szokták Esterházy Fényes Miklós néven is emlegetni. Az ő szolgáltában töltötte Haydn a leghosszabb időt, ennek is jelentős részét Fertődön.

A herceg utódai (fia, Antal, majd az őt követő II. Miklós) már kevésbé vették igénybe szolgálatait. Antal herceg szolgálatában állt, amikor két alkalommal is hosszabb időt töltött Angliában, ahol komoly sikereket ért el.

Londoni tartózkodása alatt ismerkedett meg a korábban szintén ott tevékenykedő Händel munkáival, különös tekintettel az oratóriumokra. Hazatérése után írta meg két közismert oratóriumát, a Teremtést (Die Schöpfung) és az Évszakokat (Die Jahreszeiten).

 

A Teremtés (Die Schöpfung)

Peter Salomon, Haydn első angliai útjának szervezője, megmutatta neki Thomas Linley[4] (1733–1795) költő szövegét (The Creation of the World, A Világ teremtése), ami John Milton Elveszett Paradicsom című műve nyomán született. Ezt a szöveget már Händel is megkapta, de ő túl aprólékosnak, részletezőnek találta, ezért nem foglalkozott vele. Haydnt viszont éppen a részletesen megírt természeti képek ragadták meg, ezért hazavitte magával Bécsbe. Ott Gottfried van Swieten báró fordította le németre, és néhány zsoltár idézetet is hozzáfűzött. Haydn 65 éves volt, amikor megkezdte az oratórium komponálását, három évig dolgozott rajta, végül 1798-ban fejezte be. Érdemes megemlíteni, hogy az oratórium Bécsen kívüli első előadására Budán került sor. Az eseményre emléktábla emlékeztet a Magyar Nemzeti Galéria C épületének Duna felőli oldalán. A hagyományok szerint a budai Alkotás utca elnevezése is a mű bemutatójára emlékszik.

A mű szereplői Gábriel arkangyal (szoprán), Uriel arkangyal (tenor), Rafael arkangyal (basszus), valamint Ádám és Éva (basszus és szoprán). Emellett vegyes kar és zenekar vesz részt a megszólaltatásban.

A Teremtés három részből, összesen 34 számból áll. Az első rész a teremtés első négy napjáról, a második az ötödik és hatodik napról, míg a harmadik rész az első emberpárról, Ádámról és Éváról szól. Bár a szöveg Milton műve alapján készült, annak – értelemszerűen – csak egy töredékét dolgozza fel, megjelenik benne a Sátán bukása, három arkangyal, valamint a még ártatlan emberpár, de hiányzik a miltoni mű alapgondolata, a Sátán kis híján sikeres lázadása. Az optimista befejezésből itt hiányzik a bűnbeesés, csak Uriel arkangyal figyel­meztetése emlékeztet rá:

"O glücklich Paar, und glücklich immerfort,
Wenn falscher Wahn euch nicht verführt,
Noch mehr zu wünschen als ihr habt,
Und mehr zu wissen als ihr sollt!"

("Ó, boldog pár, mindörökre boldog,
ha csalfa vakhit félre nem vezet,
hogy még többet kívánj, mint amennyit bírsz,
s még többet tudj, mint szabad."[5])

Hasonló figyelmeztetés szerepel Miltonnál is, bár ott egy másik arkangyaltól:

"RAPHAEL,
  The affable Arch-angel, had forewarn'd
  ADAM by dire example to beware
  Apostasie[6]"

A darab cselekménye az őskáosszal indul, melynek zenei megjelenítése talán nem annyira kaotikus, mint lenne pl. egy romantikus, vagy akár kortárs zeneszerző alkotásában, a klasszicizmus stílusában alkotó Haydn zenéjében is érezhető azonban a káosz zaklatottsága, melyből a teremtett rend bontakozik ki.

 Az egyes napok eseményeit az arkangyalok recitativoi vezetik be, ezek szinte megegyeznek a Tóra, ill. a miltoni mű vonatkozó soraival, pl.

"Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet."
"Thus God the Heav'n created, thus the Earth"
"Im Anfange schuf Gott Himmel und Erde"

Vagy később:

"14 És mondta Isten: Legyenek világító testek az ég boltozatán, hogy elválasszák a nappalt az éjjeltől; s legyenek jelekül, ünnepek, napok és évek számára;
15 és legyenek világító testekül az ég boltozatán, hogy világítsanak a földre! És úgy lett.
16 És alkotta Isten a két nagy világító testet, a nagyobbik világítót a nappal uralmára és a kisebbik világítót az éjjel uralmára, meg a csillagokat."
"Again th' Almightie spake: Let there be Lights
High in th' expanse of Heaven to divide
The Day from Night;
and let them be for Signes,
For Seasons, and for Dayes, and circling Years,
And let them be for Lights as I ordaine
Thir Office in the Firmament of Heav'n
To give Light on the Earth; and it was so.
And God made two great Lights, great for thir use
To Man, the greater to have rule by Day,
The less by Night alterne: and made the Starrs"

"Und Gott sprach: Es sein Lichter an der Feste
des Himmels, um den Tag von der Nacht zu
scheiden und Licht auf der Erde zu geben,
und es seien diese für Zeichen und für Zeiten
und für Tage und für Jahre. Er machte die Sterne gleichfalls."

A fény megjelenését diadalmas, a teljes kórus és zenekar által játszott, fortissimo C-dúr akkord jeleníti meg. (Hasonló ehhez Bartók Béla A kékszakállú Herceg vára c. operájában a herceg birodalmának bemutatásakor felhangzó C-dúr akkord.) A fény elűzi a sötétséget, és a pokol erői a mélybe zuhannak.

A cselekmény folytatásaként a természeti jelenségek következnek: felhők, vihar, patakok és zöldellő rétek, majd a Nap és a Hold megteremtésével zárul az első rész. A második részben történik a Föld benépesítése, a második rész végén pedig megteremtődik az első emberpár.

A teremtés egyes elemeinek megjelenítésekor használt zenei eszközök – az arkangyalok recitativói, áriái és a kórustételek – a természeti jelenségeket szinte impresszionista módon mutatják be. A szitáló hó lefestése, madarak énekének imitálása, a különböző állatok elővezetése szinte láttatja mindazt, amit a szerző bemutat, még azok számára is, akik nem értik a mű szövegét.

Az egyes napok végén az égi seregek (az arkangyalok és a kórus) minden esetben dicsérik a Teremtő alkotását. (Pl.: "Und die Engel rührten ihr' unsterblichen Harfen und sangen die Wunder des fünften Tags." azaz "S az angyalok játszottak örökéltű hárfáikon s megénekelték az ötödik nap csodáit.")

A teremtés végeztével ismét mindenki az Urat dicséri:

"Vollendet ist das große Werk,
Des Herren Lob sei unser Lied!
Alles lobe seinen Namen,
Denn er allein ist hoch erhaben!
Alleluja! Alleluja!"

("Be van fejezve a nagy mű.
Az Úr dicsérete legyen dalunk!
Mindenek dicsérjék az ő nevét,
Mert csak Ő magasztos egyedül!
Halleluja!")

A harmadik részben Uriel arkangyal mutatja be az emberpárt, majd Ádám és Éva pár­beszéde következik. Először az Urat dicsérik mindazért a szépségért, melyet teremtett, majd egymás iránti érzelmeiket éneklik meg. Ezt követően hangzik el az arkangyal már említett figyelmeztetése, amit az Úr dicsőítéséről szóló zárókórus követ, kettős-fúgával megszólaló hálaének formájában zárja az oratóriumot, amelyben minden zenei résztvevő megszólal: a zenekar, a kórus és a szólisták.

"Singt dem Herren alle Stimmen!
Dankt ihm alle seine Werke!
Laßt zu Ehren seines Namens
Lob im Wettgesang erschallen!
Des Herren Ruhm, er bleibt in Ewigkeit!
Amen!

Minden hang az Urat zengje!
Köszönjétek meg néki minden művét!
Nevének tiszteletére hangozzék
versengve a dicsőítő ének!
Az Úrnak dicsősége fennmaradjon örökké!
Ámen.

---

Felhasznált irodalom:

1.     Biblia תנייך, Makkabi Kiadói Kft Budapest, 1994.

2.     Mózes öt könyve és a haftárák, Akadémiai Kiadó és Nyomda, Budapest, 1984.

3.     Szent Biblia, Magyar Bibliatanács, Budapest, 1987.

4.     Tóth Dénes: Hangversenykalauz, Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1962.

5.     John Milton: Paradise Lost, [2015.12.01.]
http://www.gutenberg.org/cache/epub/20/pg20-images.html

6.     Webster,J, Feder,G. Grove Music Online, [2015.12.01.]
http://www.oxfordmusiconline.com/subscriber/article/grove/music/44593pg8?q=Joseph+Haydn&search=quick&pos=9&_start=1#firsthit

7.     Joseph Haydn: Die Schöpfung, Edition Breitkopf, Leipzig, 1984.

8.     Joseph Haydn, [2015.12.01.]
https://hu.wikipedia.org/wiki/Joseph_Haydn

9.     A teremtés, [2015.12.01.]
https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Teremtés_(Haydn)

10.     Joseph Haydn: Die Schöpfung [2015.12.01.]
https://www.youtube.com/watch?v=am5WE0QbLWY

 

---